Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-09 / 82. szám
1997. április 9., szerda HATTER 3 ■itiua.:Miffrra nPMMnEnkUHMnnU Tiszta vizeken járunk Gazdálkodni kell az egyre veszélyeztetettebb felszín alatti ivóvízkinccsel Mélyfúrású kútból harmincszor drágább az öntözővíz, mint egy csatornából Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - GB) — Unokáink számára is megőrzendő kincsünkkel, az egyre inkább korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló tiszta vízzel, kötelességünk a jó gazda gondosságával gazdálkodni. Ezért is kell mind- annyiunknak vízdíjat fizeti a lakóhelyünkön működő vízmű vállalatnak a csapból folyó vízért, de vízkészletjárulék megfizetésével tartoznak az államnak azok is, akik a természetből (folyókból, tavakból illetve felszín alatti készletekből) használnak fel vizet. Az állam a vízügyet „bízta meg”, hogy érje utol a vízkészleteink használóit és gazdálkodjon a vízvagyonnal. A vízkészletek mennyiségi változásait csak a kutak számának ismeretében tudják követni a szakemberek. Ezért kötelező a kutak engedélyeztetése. A vízügy az adóhatósághoz hasonlóan behajtási jogosítványt is kapott az államtól. Ellenőrzi: kik, honnan, milyen célra, mennyi vizet használtak fel, s ha elmaradást talál a vízkészletjárulék fizetése terén, igyekszik azt behajtani. Eszköztárában legutolsó aduként még a felszámolási eljárás kezdeményezése is szerepel. Jogtalan vízhasználók Legtöbb probléma, vízügyisek szerint a vízkészletjárulékkal van, amely a vízügyi fejlesztések anyagi bázisát jelentő állami Vízügyi Alap feltöltésére szolgál. Ezt a lakosságnak szolgáltató vízműveknek éppúgy le kell róni az állam vízügyi hatóságainál, mint a növénykultúráikat öntöző mező- gazdasági vállalkozásoknak, vagy éppen a gazdasági tevékenységükhöz vizet használó ipari üzemeknek. Azonban míg korábban a vízügyi járulék összege csupán szimbolikus mértékű volt, az utóbbi években súlyos milliókra emelkedett egy-egy nagyobb felhasználó esetében. — Meglehetősen sok a jogtalan vízhasználó — állítja Harascsák Györgyné a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának munkatársa — legtöbb esetben azért, mert nem ismerik az ezzel kapcsolatos jogszabályokat. Az elmúlt években indult számos új vállalkozás jelentős hányada nem tanulmányozza folyamatosan a Magyar Közlönyt. Pedig alapvető ismeret, hogy vízkészletjárulékot kell fizetnie annak, aki felszíni vagy felszín alatti vízkészletből gazdálkodási célra vizet vesz ki, vagy vezetékes vízből 10 000 köbméternél többet használ fel. Olcsóbb a Morotva — Gyakori eset, hogy tisztázatlan a vízjogi engedélyek megöröklése — számol be a megyei tapasztalatokról a FE- TIVIZIG szakembere — pedig a privatizáció során a nagyvállalatok, termelőszövetkezetek telephelyén ma több kisebb cég, vállalkozás működik, amelyek közül nem egy már teljesen más jellegű tevékenységet folytat. Legsürgősebb dolog megszerezni a tevékenységhez szükséges üzemeltetési engedélyt, új tulajdonos esetében pedig kérni a megfelelő vízmennyiség névre szóló átírását hatósági osztályunktól. Érdemes átgondolni és a valós szükségletnek megfelelően módosítani az engedélyben a felhasználni kívánt vízmennyiséget, mert keményen fizetni kell érte. — Akinek lehetősége van választani, jobban jár, ha felszíni vizet használ például öntözésre — kapcsolódik a beszélgetésbe Illés Lajos a vízgazdálkodási osztály vezetője. — Nagyságrendekkel kevesebb járulékba kerül, mint az értékes ivóvíztartalékot jelentő felszín alatti víz kivétele. A dohánytermelők nyakra-főre fúrták a kutakat az elmúlt években, hogy öntözzenek. Adott esetben százezrekre is rúghat a fizetendő vízkészletjárulék, ami már kétségessé teszi a termesztés hasznát. Ha például Rakamazon a Morot- vából öntöz valaki, csupán 10 fillérbe kerül a víz köbmétere, míg mélyfúrású kútból ugyanez már 3 forint. A lehetőség ára — Kérje az engedély szüneteltetését, ha valakinek egyáltalán nincs szüksége a mélyfúrású kútból kitermelt vízre! Ellenkező esetben az engedélyezett vízmennyiség 80 százaléka után ki kell fizetni a vízkészletjárulékot akkor is, ha nem használta fel ezt a mennyiséget. Sokan nem tudják, hogy a saját, vagy bérelt földjükön hatósági engedéllyel készíttetett mélyfúrású kútból például öntözésre felhasznált vízmennyiség után is vízkészletjárulékot kell fizetni. Ha tehát megvan az üzemeltetési engedély, be kell jelentkezni vízkészletjárulék fizetésre. Az adókhoz hasonlóan bevallást kell készíteni a ténylegesen felhasznált víz- mennyiségről. Aki az engedélyezett mennyiséget több mint 10 százalékkal túllépi, az alapdíj kétszeresét: köbméterenként 2,30 forintot fizet. Aki pedig engedély nélkül végez vízjogiengedély-köteles tevékenységet, azt a vízügyi hatóság az alapdíj ötszörösével sújtja. Üzemi fogyasztóként fizetnek vízkészletjárulékot (3,50 forintot köbméterenként) azok, akik vezetékes vízből évente 10 ezer köbméternél többet fogyasztanak. Nem kell viszont járulékot fizetni a vízhasználónak, ha a tényleges vízhasználata után számított összeg nem haladja meg az 5000 forintot. Kulcsár Attila tárcája Túlélési stratégia A távollátás a legrosszabb, mert közlekedni, bámészkodni még tud az ember, de olvasni, megfigyelni részleteket csak okuláréval. Akinek a szemüvege nem lóg a nyakában, az hamarosan elhagyja, ottfelejti, nem találja. Ahogy romlik az ember memóriája is, nem árt ha a fontosabb helyeken tart egy-egy pótszemüveget. A hálószobába, ha azonosítani akarja a feleségét, a tv előtt, ha a műsorra kíváncsi, a WC-ben, ha ott szokott újságot olvasni. Ha hosszabb utazásra készül, akkor alaposabban fel kell készülnie, mint egy Himalája expedícióra. Én is mielőtt elindultam Zalaegerszegre az unokaöcsémhez, hetekig készülődtem, utamat az Ofotért szponzorálta. Az ismerős buszon még nem volt semmi gond, az állomáson a hangosbemondó eligazított. Az első baleset az Intercity mellett ért. Próbáltam kisilabi- zálni a helyjegyemről, hogy melyik kocsiba szálljak, amikor egy elrohanó utas meglökött, szemüvegem a peron kövezetén landolt, és darabokra tört. Van másik gondoltam, ekkor még könnyedén és Pestig a tartalék szemüvegemmel olvastam. Egyszer azonban ki kellett mennem a mellékesbe, és a szomszédom kihasználva a helyzetet, elkezdett uzsonnázni. Amikor visszajöttem elnézést kérve elvette bőröndjét helyemről, de addigra a tartalékszemüvegem az újság lapjai között laposra roppant. Úgyhogy mikor leszálltunk már a nyakbaakasztós pótszemüvegemet kellett elővenni, de két kezemben a csomagokkal nem tudtam mindig fel-, lekapkodni, így aztán elnéztem a villamost és rossz helyen szálltam le róla. Mire sok tévelygés után a Déli pályaudvarra értem a vonatom elment. Ahogy a menetrendet böngésztem, biztos a sok rázkódástól kilazult a szemüvegem csavarja és kiesett az egyik üvege. Szerencsétlenségemre azonnal eltűnt egy aknarács mélyén. Amíg próbáltam kipiszkálni, ellopták a bőröndömet, benne a pót- pót szemüvegemmel, és a pénzemmel. Valahogy mégis felkászálódtam a vonatra, de közben a pótszemüvegem másik üvege a tolakodástól a farzsebemben roppant el. Volt még egy vésztartalék pápaszemem az aktatáskámban. Abszolút biztos helyen a Samso- nite-ban, amely csak számzárral nyitható. De ki a fene látja azokat az apró számokat. Éjfél után kettőkor érkeztünk meg. Egy idegenforgalmi térkép igazíthatott volna el, ha látom, és egy pénzkiadó automata, ha lett volna kártyám hozzá, és kibetűzhettem volna billentyűzetét, így megkértem egy hajléktalant, hogy nézze már meg nekem hol van a Bőrönd utca, és elindultam gyalog. Vagy analfabéta volt, vagy én néztem el az utcatáblákat, de alaposan eltévedtem. Egy hét múlva értem csak a tízemeletes bérházhoz, teljesen elcsigázva, ahol a rokonom lakott. Akkor már napok óta a kukákból étkeztem, parkokban aludtam. Csörgött a nyálam az éttermek előtt, pedig el sem tudtam olvasni a választékot, arról se tudtam, hogy családom az újságokban kerestet. Mégis ott nyu- vadtam volna ki a kapu előtt, ha nem találok az egyik kukában egy rossz zseblámpát, és abból kiszerelve a nagyítót el tudom olvasni a lakóházi felcsengető telefon névsorát, és az unokaöcsém le nem jön értem, így aztán megmenekültem. Azóta még több szemüvegem van. A város és az ország számtalan pontján bespájzoltam egyet-egyet. A zoknimban is hordok és az alsó nadrágom belső zsebében is. Csak így van esélyem a túlélésre. Mert aki nem lát rendesen, azt mindenki félre vezeti, az elesett, másodosztályú állampolgár lesz, a látók között. Nekem már jövőbe látó szemüvegem is van, — teljesen sötét. Néiőoofit Kormányvizit Balogh József A rendszerváltás óta immár másodszor történik meg, hogy a fél kormány megyénkbe látogat. Vannak, akik sokat várnak a kormányfő vezette látogatástól, vannak akik a választási kampány kezdetének minősítik azt. Az igazság a kettő között lehet. Ha visszagondolunk az Antall-kormány tagjainak szabolcsi látogatására, akkor is épp ilyen vegyes volt a várakozás. Voltak, akik csak a konkrétan ide utalt félmilliárdot emlegették, mások azt a sok milliárdot, ami az infrastruktúra fejlesztésére érkezett. Most is lehet már a támogatást forintokban mérni. Ha csak a tavaly szeptemberi fejlesztési célokra kapott milliárdnál nagyobb összeget említjük, az is szép summa, de ahhoz még hozzá kell adni majd annak ho- zadékát, ami új munkahelyekben, korszerűbb termelő berendezésekben, piacképes termékek előállításában testesül meg, s azokat a pénzben szinte nem mérhető értékeket is, amelyek ha nem is oldották, oldják meg a gondokat, de elősegítették néhány száz munkanélküli munkához jutását. Még csak hetek teltek el azóta, hogy a Közmunkatanács a tavalyi félmilliárd után újból egymilliárdhoz közeli összeget adott, amiből ha csak hét hónapra is, de háromezer ember juthat munkához. Reméljük, jut abból a majdnem három- milliárdból is, ami még az idén elosztásra vár. Mondják sokan, az ország másik végén irigylik ezeket a pénzeket tőlünk, sok az olyan hang, hogy ott kell és érdemes beruházni, ahol hamarabb megtérül. Mi másképp gondoljuk: ugyanolyan állampolgárai vagyunk az országnak, mint aki Nyugat-Dunántúlon, vagy Pesten él, ezért várjuk, igényeljük—joggal — a nagyobb figyelmet. Tudjuk, nem várhatunk csodákat e látogatástól. De azt mindenképpen szeretnénk, ha az elmúlt években tett apró lépések felgyorsulnának. Szöveg nélkül Kommentár Ferter János rajza Lehet békésen M. Magyar László A z erőszak jelképeként egy növény és egy szerszám is bevonult az elmúlt napokban a magyar történelembe: a krumpli és a fejsze. Az előbbit pénteken egy budapesti felvonuláson kezdetben díszletként használták, ám a mezőgazdaságban oly sok gondot okozó, egyébként a táplálkozásban népszerű gumó hamarosan a főszerepet vette át, amikor egy, az indulatoktól felhevült résztvevő kezéből elrepülve egy operatőrt talált fejen. A demonstrációt szervező párt elnöke egy újságírói kérdésre este cinikusan azt válaszolta, hogy ez a baleset „elviselhető incidens’’ volt. A kérdés csak az, számára mi tartozik még ebbe a fogalomkörbe. A közömbössége helyett talán nem ártott volna, ha bocsánatot mond. A fejsze több évezrede hűségesen segíti az emberiség mindennapjait. Természetesen jól tudjuk, szükség esetén fegyverként is használták, ám az már nehezen érthető, miért kellene vele szétverni napjainkban a magyar Parlament ajtaját, amikor minden bizonnyal van rajta kilincs is. Aki azon az ajtón a demokratikus választásoknak köszönhetően be tudott menni, az a demokrácia törvényeinek megfelelően néhány év múlva távozni is tud onnan, nincs szükség kényszerítő eszközökre. A magyar társadalom hét-nyolc évvel ezelőtt, a rendszerváltozáskor hallatlan nagy fegyelemről tett tanúbizonyságot, amikor mindenféle rémhíresztelések ellenére békésen történt a hatalomváltás. Nem ragadott senki sem fegyvert, s az azóta eltelt évek választásai a közakaratnak megfelelően ismét bizonyították a régi tételt: „egyszer fenn, egyszer lent". Egyetlen egy szervezet sem fenyegetőzhet erőszakkal, a játékszabályokat mindenkinek be kell tartania. Am ha már most eluralkodik a fenyegető hangnem, mi lesz jövőre, az újabb választás kampányakor?
