Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-04 / 78. szám
1997. április 4., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország Könyvbe zárt eredményeink A helyi szakemberek nagy számú jelenléte garancia a hű helyzetképre Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A napokban két reprezentatív kiadvány is megjelent megyénk társadalmi, gazdasági életéről, bemutatva: menynyit sikerült lefaragni a több évtizedes lemaradásból, s hol várnak még feladatok a gyökereikhez hű szakemberekre. Az asztalra tett tanulmányokból szakavatott szemek könnyen kiolvashatják, hogyan is élünk mi itt, az egyelőre még mindig hátrányos helyzetben lévő keleten. Március utolsó harmadában vehették kézbe az érdeklődők a „Társadalmi-gazdasági helyzetkép Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében, 1996” című kiadványt. mely az 1995-ben összeállított, háromkötetes alapmű kiegészítőjeként értékelhető. A tanulmány külön fejezetekben mutatja be a gazdasági és társadalmi életünk olyan meghatározó területeit, mint a vállalkozási szféra, a humán erőforrás, az élelmiszergazdaság, az infrastrukturális feltételrendszer, a befektetésösztönzés, a kistérségek közti különbségek. Készek és képesek A kötet kendőzetlenül tárja fel megyénk legsúlyosabb problémáit. ugyanakkor rávilágít a kedvező változásokra is. Az Európai Unió alapelveit követő területfejlesztési törekvések megyénkben lassan hároméves múltra tekintenek vissza, és fokozatosan erősödik a helyi döntéshozók szerepe a társadalmi, gazdasági folyamatok befolyásolásában — hangsúlyozza Filepné dr. Nagy Éva, a mindkét kiadvány elkészítése fölött bábáskodó megyei fejlesztési ügynökség igazgatóhelyettese. A jó, a valós igényekhez igazodó döntésekhez viszont ismerni kell az adott helyzetet. Ebben segít ez a tanulmányköA kiadványok megjelentetése újabb munkák kezdetét jelenti Elek Emil felvétele tét, amely nemcsak a jelenlegi állapotokat írja le, hanem tendenciákra utaló friss adataival a soron következő feladatok meghatározását is megkönnyíti. A népes szerzőgárda sikeres munkája pedig bizonyítja: megyénkben nagyon sok felkészült szakember kész és képes az együttműködésre az életkörülmények javítása érdekében. Szavait megerősíti a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóságának tájékoztatási osztályvezetője, Malakucziné Páka Mária is: a bevont szakemberek nagy száma és az általuk képviselt szakterületek sokasága nyújt garanciát arra. hogy valóban komplex, sokoldalú képet adó anyag került a döntéshozók kezébe. Imponáló adatok — Ritka alkalom, amikor nem vita, hanem jogos büszkeség az apropója a megye közéleti személyiségei és legismertebb cégvezetői találkozójának — méltatta már a húsvéti ünnepek után megjelent, s a megye ötven legjelentősebb vállalkozását bemutató kiadványt dr. Zilahi József, a Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke. Tény, volt miből összeállítani a megyei Top 50-es listát; a privatizált egykori állami vállalatok és a semmiből néhány éve létrehozott új cégek 17 ezer embernek adnak munkát; több milliárd forinttal járulnak hozzá a megyei GDP-hez — mindez vitathatatlanul jó alkalom az ünneplésre. A vizsgált cégek 1994-95-ös eredményei imponálóak: összárbevételük meghaladja a 100 milliárd forintot, az előző évhez képest ez 40 százalékos növekedést jelent, de a kétéves növekedés mértéke megközelíti a 80 százalékot. Elvesztett piacaikat visszaszerezték, illetve új kapcsolatokat teremtettek, munkájuknak köszönhetően a megye áruforgalmi egyenlege pozitív. A cégek kétharmadánál már a nemzetközi minőségbiztosítás követelményeinek megfelelő technológiát alkalmaznak. Árulkodó cégek — A kiválasztott cégek a tevékenységi kör, az árbevétel, a foglalkoztatottak száma, a nyereségesség és exportteljesítmény alapján egyaránt tükrözik megyénk gazdaságát. A kamarai munka kezdetével egy időben éreztük e gyűjteményes mű hiányát, mivel a társkamarák, az érdeklődő partnerek igényelték a gyors informálódási lehetőséget megyénk gazdasági helyzetéről. Ezért azonosultunk a Fejlesztési Ügynökség kezdeményezésével — utal korábbi adósságra a Top 50 kiválasztásában segédkező Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nevében Murvay Csaba megbízott kereskedelemfejlesztési osztály- vezető. Éppen ezzel magyarázható a kiválasztott vállalatok együttműködési készsége, igaz, a piacaikról és árbevételeikről óvatosabban nyilatkoztak a cégvezetők, de a kemény verseny közepette ez érthető reakció. Talán kimaradt a listáról néhány olyan vállalkozás, amely fejlődési dinamikája alapján e körhöz tartozhatna, de a most összeállított megyei Top 50 csupán egy folyamat kezdetét jelenti. Kulcsár Attila tárcája y~l gyszer volt, hol nincs K-j ilyen, volt egyszer 1—J egy falu. Szorgalmas, törekvő népek lakták, úgyhogy szépen csinosodott, gyarapodott az évek során. Fiait elküldte külországokba tanulni, híres egyetemekre, a mesteremberek a szakmák fortélyait távoli országokban sajátították el. de aztán valamennyien hazajöttek, és otthon mutatták meg, hogy mit tudnak. A polgárok elégedettek voltak, mint egy nagy család, és minden áldozatra készek szülőhelyük csinosítása érdekében. De megtetszett az odalátogatóknak is a takaros falu, sokan letelepedtek közülük, házakat építettek, boltokat nyitottak, üzemeket indítottak be. Lassanként a település komfortossá vált: burkolt utak. közművek szolgálták lakóit. Iskolájuk, templomuk, piacuk mellé nemsokára egészségügyi központ, áruház épült. Fellendült az ipar és a kereskedelem. Az egyik sikeres vállalkozó szállodát épített, a másik stadiont emelt a focicsapat számára. A gazdagodás láttán a falu megkapta a városi címet. Ekkor újabb lendületet vett fejlődése, új hivataloknak Mese egy városról kellett hely, főhatóságok nyitottak kirendeltséget, a város hamarosan a környék igazgatási és kulturális központjává vált. Történt azonban egy napon, hogy az öreg király, akarom mondani a polgár- mester legnagyobb fia, nem talált a városban magának való lányt, és a fővárosból hozott feleséget. Igen ám, de a rossz példa ragadós. Ettől kezdve elindult egy új szokás, az lett a jó, amit messziről hoztak. Kezdődött a focicsapattal. Leszerződtettek két feketebőrű sztárt, hátha kihúzzák a csapatot a csávából. A múzeum élére meg egy fővárosi tudóst neveztek ki, aki azt állította magáról, tudja hol van Attila sírja: a város határában, és szponzorokat szerez feltárására. A strand igazgatójának egy fürdőváros úszómesterét hozatták le, mert hátha el tudja intézni a kútvíz gyógyforrássá való minősítését. A színház élére egy görögöt szerződtettek, aki azt ígérte, kijuttatja a társulatot külföldi fesztiválokra. Lassan kiszorultak mindenből a helybeliek, a jelentősebb tisztségeket, kulcspozíciókat mind idegenek foglalták el, végül már csak a városatyák voltak maguknak jók. Pedig az előzetes várakozásokat a jövevények nem igazolták, sőt egyre több furcsaság ütött szeget a városi patrióták fejében. A város főterét egy arab építésszel építtették át, aki ugyan hangulatos kis bazársort emeltetett a szélére, és beburkoltatta az egészet perzsaszőnyeggel, ám nem értette senki, miért néz mindegyik rojtja keletre. A városi népi- tánc együttes élére egy Se- varnadze-díjas mestert szerződtettek, és csodálkoztak, hogy a legközelebbi gálán a csárdást térden táncolják, mint a grúzok. A focicsapat üdvöskéit is hiába bíztatták az ősi ellenfél elleni kiesési rangadón, a „hátha anyádat" sem értették meg, mert csak busmanul tudtak. A városka helyi szakemberei ez idő alatt csak vártak sorukra. Sokan munkanélküliek lettek. Az azért már kiváltotta a hívek nemtetszését, amikor a város új temploma körül elbontották az állványokat, és az leginkább egy pagodához hasonlított. Nem csoda, mert egy híres japán építészt bíztak meg tervezésével. Mégis akkor telt be a pohár, amikor a színházban egy csecsen nyelvű háborús drámával lepték meg a nagyérdeműt. A nézőtéren ült szinte a teljes elöljáróság, akik valaha egy óvodába, egy iskolába jártak, egy lánynak udvaroltak, és fél szavakból is megértették egymást. Ha így megy tovább, valakinek eszébe jut, hogy az elöljárókat is külföldről kellene hozatni — szólt a polgármester, akinek a legnagyobb esze volt. S mi lesz, ha az idegen elöljárók meg vendégmunkásokat fogadnak fel? Se vége, se hossza nem lesz itt az elidegenedésnek.-» j osza, egyszeribe meg- /\/ jött a magukhoz való 1 V eszük. A polgármester fia elvált az amúgy is kikapós pesti feleségétől, és elvette a szomszéd Mariskát. A többiek is tanultak a jó példából, visszafogadták a helybeli szakembereket, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, kérdezze meg a szomszédját, ha beszélő viszonyban vannak. Néionoiit Savanyú citrom Szőke Judit sszebékíthető-e £ M etika és politika, nem zárja-e ki egymást etika és gazdaság? A kérdés örökéletű, számtalan szakember millió publikációt. doktori, akadémiai disszertációt alkotott már e témakörökben, és mégis, valamiért (nyilván okkal) újra és újra előkerül. Pedig az etika nem csupán elvont filozófiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdés, ugyanis a cselekvések finom szabályozására való. A hiteltelen, ígéreteiket be nem tartó politikától a csalódott, kiábrándult választók elfordulnak, szavazók nélkül pedig a demokratikus rendszer nem működik. A szélhámos cégvezetőkről partnereik terjesztenek rossz véleményeket. az etikátlan kereskedői magatartás pedig (talán) forgalomcsökkenést okoz. A gazdasághoz a morálnak semmi köze — állítják sokan. Oly távol vannak egymástól, mint ég és föld, mint tűz és víz. Holott egy magát demokratikusnak tartó, magára valamit adó társadalom anyagi és erkölcsi érdekei hosszú távon nem kerülhetnek homlokegyenest szembe egymással (mondom, hosszú távon). Na jó, az etika szükségtelen a gazdaságban, hiszen a minél nagyobb profitszerzés a cél, de még szerencse, hogy ott a kormányzat és a törvény- hozás — reménykedhetnénk. A vállalatok cselekedjenek tisztán a gazdasági ésszerűség szellemében, de fogja őket meg a politika és a jogrendszer nagyon is látható, kemény keze, ekép- pen terelve a közjó felé a pénz körüli tevékenységeket. Ez tehát a kívánalom— ámde a valóság... A kormányzati politikusok és a törvényhozók szerte a világon — ritka kivételtől eltekintve — (s miért lenne ez épp nálunk másképp?) a közérdek köntösében a legbefolyásosabb lobbiérdekeket jelenítik meg. Úgyhogy ha valaki kormányváltozást akar, az végül is egy kicsit olyan, mint amikor eldob egy citromot, majd egy másikba harap, remélve, hogy az nem olyan savanyú. Szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár Kifehéredő svarc Kovács Bertalan * den. M i a manó?! — kapja fel hirtelen az ember a fejét az alábbi hír hallatán: talán már a nyáron könyvet kapnak a napszámosok és idénymunkások. No, nem valamiféle kézikönyvről van szó, amelyből megtudhatja a jámbor kétkezi munkás, hogy miként kell forgatni hatékonyan a kapát, hanem arról a könyvecskéről, amelynek révén legalizálják az alkalmanként munkát vállalók táborának tevékenységét. Nyilván elképednek a munkaügyi tárca újításán azok, akik eddig esténként, a munka végeztével kézből kézbe kapták meg ideiglenes munkáltatójuktól napi járandóságukat, hiszen ezután már másként lesz minden. Ugyanis a könyvecskébe ragasztható illetékbélyeggel az érintettek leróhatják a munkavégzés fényéből fakadó összes járulék terhét, így különösebb jogi, adóügyi ismeretekre sincs szükség az új módi „szántóföldi” alkalmazásához. Amint az elképzelést bejelentő szakminiszter a minap elmondta, a könyvvel nem bosszantani akarják az idénymunkát vállalókat és a munkaadóikat, hanem éppen ellenkezőleg: azt szeretnék, ha az okmány használata révén minél több ember juthatna egyebek között a nyugdíjra is jogosító — a szakzsargonnal szólva jogszerzőnek számító — munkalehetőséghez. Mellesleg az előzetes becslések szerint országosan akár 50 ezer ember nevére is kiállíthatják a könyvecskét, már amennyiben az érintetteket addig sikerül (így, vagy úgy) meggyőzni a használatából fakadó előnyökről. A munkaokmány bevezetésének részleteit egyelőre még homály fedi, hiszen a kabinet is csak áprilisban tárgyalja az erre vonatkozó előterjesztést, de az már most bizonyos, hogy az illetékes tárca az alkalmi munka rendbetételétől a külföldi — túlzottan is olcsónak tartott — svarcban dolgoztatott idénymunkások számának a visszaszorítását is reméli. Ez utóbbi egyébként a nemzet potenciális (kétkezi) napszámosainak is érdeke.
