Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
12 Napkelet • A KM hétvégi melléklete TÁRLAT Csáky Lajos képei Mítosz-töredékek S ajátos hangulatú tárlat nyílt a múlt héten a nyíregyházi Városi Galériában. Csáky Lajos alkotásai a mítosz, az álmok világába kalauzolnak. Grafikái mesterművek. A fiatal művész Hódmezővásárhelyen született, 1973-ban szerzett diplomát. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több díjat is kapott. Számos kiállításon szerepelt, Franciaországban is bemutatkozott már. Svéd, lengyel és francia közgyűjteményekben megtalálhatók művei. Tárlata a nyíregyházi galériában május 12-éig látható. I Mítosz-töredékek Elek Emil reprodukciói Jelek Olyan, hogy tinidivat: nincs! Valójában az idők során semmi nem változott, csak most már neve van Cservenyák Katalin Egész idő alatt csak kapkodtam a fejem, forgattam a szemem, néha pedig annyit kértem: na, akkor ezt most betűzzétek. A beszélgetés végén két dolog fogalmazódott meg bennem, de az kristálytisztán: 1. de nagyon öreg vagyok; 2. de hamar felejtek! A harmadik gondolatot pedig le sem merem írni: valójában semmi nem változott, csak most már neve van. Na, de kezdjük az elején! Az ember kap egy ártatlannak tűnő feladatot, nevezetesen azt, hogy írjon a tinidivatról. Még fel sem teszi az első kérdést, amikor kiderül, hogy ennél nagyobb butaságot ki se mondhatott volna: — Olyan, hogy tinidivat, nincs! — világosít fel egyik beszélgetőpartnerem, Lend- vai Szabolcs. — Stílusirányzatok vannak, ezek különbözőek. A zenétől függnek. (Ami engem illet, itt vesztettem el a fejsze nyelét.) — A ruha, vagyis az, hogyan öltözködik valaki, megmutatja a viselője tulajdonságait is — fűzi tovább a gondolatot Cseke Mariann. ^ Ehhez a zenéhez inkább a sötét színek illenek, ezért a sötét garbó. j j □ Ezek szerint a ruha teszi az embert? — kérdek vissza, mert veszni látszik a régi közmondás is. — Nem. Igazából nem a ruha teszi az embert, de számít, ki hogyan öltözködik. Vannak persze átfedések az egyes stílus- irányzatok között — így Kása Edina. Mindhárom beszélgetőpartnerem negyedikes, a nyíregyházi Zrínyi végzős diákjai. Jogra készülnek, az ELTÉ-re. Mind- hármójuk nadrágot visel — Edinán farmer, Mariannon sötétkék kordbársony, Szabolcson kockás vászonnadrág. Mariannon sötét garbó, Edinán a kockás ing fölött kék kapucnis póló, Szabolcson ugyancsak hosszú ujjú pamutpóló. Lábukon szinte megtévesztésig hasonló a bakancs. Általában így járnak iskolába. — A kordnadrág kényelmesebb, mint a farmer — állítja Mariann, akiről kiderül, Depeche Mode-os — a 80-as és 60-as évek zenéjét kedveli —, s ehhez a stílusirányzathoz amúgy is közelebb áll a kord, mint a farmer. Ehhez a zenéhez inkább a sötét színek illenek, ezért a sötét garbó. Neki egyébként nincsenek is világos ruhái. Szabolcs közben tovább vezet a stílus- irányzatok világában. — A legnagyobb csoportja a diszkósoknak van — magyarázza (félreértések elkerülése érdekében: Szabolcs nem diszkós!). A RAVE a diszkózene felgyorsított változata, nekik a narancssárga a színük. A HO- USE-soknál csak zene van, nincs szöveg. Ők sárga és neonszínű ruhákban járnak, ^ Ha hasonló a zenei ízlésük, akkor sok más közös tulajdonságuk is lehet a fiataloknak. nekik van fekete lakkszoknyájuk, nadrágjuk, s irdatlan vastag talpú cipőjük. A diszkósoknál a legfontosabb, hogy néz ki az ember: milyen a ruhája, a sminkje. A zene ugyanis annyira hangos, hogy nem tudnak mellette beszélgetni, így a külsőségekben kell kifejezni az egyéniségüket is. Márkás cuccokban járnak, nekik nem az a fontos, kényelmes-e a ruha, hanem az, hogy minél drágább legyen. Egy „öltözet” ruha több tízezer forintnál kezdődik. Az igazi rockerek már „kihalóban” vannak, bár az utolsó mohikánok képviseletében köztünk ül Edina. Az ő irányzata farmert hord, s ugyancsak a sötétebb színeket kedveli. Jelentős bázisa van a fiatalok között az alternatív irányzatnak — követői nem a választékos, inkább a kényelmes öltözetről ismerszenek meg: elnyúlt, kötött pulóver, egymás fölött hat póló — az sem új. Klasszikus kilósruha-reklámok ők. — Én nem sorolom magam egyik irányzathoz se — mondja Szabolcs. — Szeretem az alternatív zenét, a rockot és a House- partyt is. De nem vagyok diszkós! Azt utálom. A fiatalok többsége egyébként minden zenét meghallgat. — A ruha fazonja is meghatározó — mondja Edina. — A korosztályunkról meg tudjuk állapítani, hogy ki melyik stílus követője. De ha a nagynéném, vagy a tanárom venne fel például egy sárga blúzt, biztos nem gondolnék arra, hogy diszkós. A következőkben az is kiderült, hogy ennek a korosztálynak a párválasztásában is a zenei ízlés a meghatározó. Eleve ez alapján szerveződnek a baráti társaságok — és ezekben a társaságokban szövődnek a diákszerelmek is. Egyszerűnek tűnik a magyarázat: ha hasonló a zenei ízlésük, akkor sok más közös tulajdonságuk is lehet a fiataloknak. Edina például nehezen tudja elképzelni, hogy összeismerkedjen egy diszkós fiúval, hiszen még alkalom sem volna rá, hogy összetalálkozzanak baráti társaságban. Á párválasztásnál fontosnak tartják a viselkedést is, bár a lányok szerint ezt sem lehet elválasztani az öltözködéstől. Szabolcs kontráz: azért biztos ők is láttak már jól öltözött „bunkót”. Szabolcsot sosem próbálták befolyásolni a szülei abban, hogyan öltözködjön. A két lány ruházkodásába sem szólnak bele a szülők, bár Edinának az anyukája, Mariannák pedig az apukája szeretné, hogy kislánya szoknyát is hordjon, illetve világosabb színű holmikat viseljen. A lányok általában maguk vásárolják holmijaikat — azt és olyat, amire futja a szülőktől kapott pénzből. Ebben a korban a lányos öltözetet „el lehet felejteni”. Szabolcs szerint azonban megfigyelhető, ahogy kezd egy lány nőiesedni, úgy változik a ruhatára is. Edinának meg az jut erről eszébe, hogyha egyszer úgy dönt, levágatja hosszú haját, kénytelen lesz lányos ruhákban járni, nehogy fiúnak nézzék. — Nem tudom, nekem hogy állna a szoknya, mert még nem is próbáltam. És biztos rosszul érezném magam magas sarkú cipőben, mini szoknyában, feszes felsőben... — így Mariann. — Nagyon furcsán éreztem magam, amikor egyszer ruhában voltam — veszi át a szót Edina. — A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy mindenki odajött hozzám, és azt mondta, milyen jól áll. A tizenévesek ugyanúgy farmerben, póló alól kilógó kockás ingben járnak, mint mi. — Ha kötetlenül akarom érezni magam egy társaságban, szoknyát biztos nem veszek fel, mert akkor egész este illedelmesen kell ülnöm benne — érvel Mariann. Mire Edina: — Én így is fázom néha, nemhogy szoknyában! Végül abban mindannyian egyetértenek: függetlenül attól, ki melyik stílusirányzat követője, azért legyen ápolt. S ugyanolyan visszataszító, ha valaki az izzadtságtól bűzlik, mint amikor túl sok parfümöt locsol magára. JOHN UPDIKE: Pygmalion Első feleségében az utánzóképességét szerette, azt, ahogy egy-egy buli után, akár náluk, akár egy másik házaspárnál volt, életre keltette mindazt, amit láttak, az arcokat, a hangokat, csinos kis ajkát olyan torz grimaszokba facsarva, hogy az egy kábító pillanatra elébe idézte valamelyik távollévő ismerősüket. — Nos, ha igazán törődnénk (de hogy is mondja Gwen?), ha igazán töltődnénk a tehmészettel... — És ő, a férj csak kacagott és kacagott, noha Gwen titkon a kedvese volt, és később második felesége lett. Őbenne az ágyban tanúsított élénkségét szerette, első feleségében pedig azt bírta a legkevésbé elviselni, ahogy éjről éjre megkérte, hogy masszírozza meg a hátát, majd álomba zuhant szorgosan munkálkodó keze alatt. Új házassága első éveiben, valahányszor hazatértek egy-egy buliból Gwennel, tudat alatt egyre várta, mikor jön már az utánzás, az összegzés. Súgni is próbált: — Mit szóltál háziasszonyunk öccséhez? — Ó — mondta Gwen együgyűségében —, nagyon kellemes fickónak tűnt. — Női ösztönével érezte, hogy férje többre vágyik, és esetleg hozzátette: — Olyan, mint mindenki. Talán kicsit sótlan. — Szeme megvillant, ahogy hiába igyekezett kihámozni férje kimondatlan kívánságát várakozó hallgatásából, s megható, gyermekded beszédhibájával végül kifakadt: — De hát mit akahsz hallani tulajdonképpen? — Ó, semmit. Semmit, csak... Marguerite egyszer találkozott vele pár évvel ezelőtt, és megdöbbent, milyen káprázatos tökfej. Ahogy szopogatja a pipája szárát, és minden mondatát azzal fejezi be, hogy „Tud követni?”. — Nekem kifejezetten kellemesnek tűnt — mondta Gwen fagyosan, és hátat fordított, hogy kibújjon ezüstös, testhez simuló estélyijéből. Ahogy fickándozva leengedte a csípőjén, hátranézett és kihívóan hozzátette: — Szenzációs ötletei voltak az adókíméléssel kapcsolatban. — Nem kétlem — csipkelődött erőtlenül Pygmalion, s dermedten nézte felesége frontálisan feléje tartó aktját, ahogy feküdt a hitvesi ágyukon. — Borzasztó késő van — figyelmeztette. — Ügyan máh — felelte Gwen, és eloltotta a lámpát. Gwen elsőként Marguerite második férjét, Marvint utánozta le, miután meglepetésszerűen összefutottak egy, a bálnák megmentése érdekében rendezett jótékonysági bálon, melyre válogatás nélkül küldték szét a meghívókat. — Oh-ho-hó — harsogta utána Gwen hálószobájuk zavartalanságában. — Szóval te volnál az én nemes elődöm! — Félreszólva hozzátette: — Nemes, a fenéket. Utálta, hogy úgy felvillanyoztad. — Felvillanyoztam? — csodálkozott. — Én csak azt láttam, hogy határozottan kellemesen viselkedik, ahhoz képest, milyen kínos lehetett volna ez a találkozás. — De még mennyire! — helyeselt Gwen, a szívélyes Marvint követve, s egy szédítő pillanatra hagyta, hogy a fickó enyhén üveges, petyhüdt, kényszeredetten nyájas arckifejezése elöntse egyébként törékeny és ke- rekded vonásait. — Nekünk aztán, ho-hó, igazán nincsen takargatnivalónk — folytatta férje bátorító kacagása hallatán. — De mondd csak, öreg harcos, hogy lehet, hogy mostanában annyit késik a tartásdíj? O csak kacagott és kacagott; megigézte, hogy hitvese végre elsajátította azt, ami fogalmai szerint az igazi nőiség ismérve volt
