Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

Napkelet • A hit vilaga 1997. ÁPRILIS 19., SZOMBAT SZUPUKÁCIÓ w. jg M88M8B8888888S £ , MMM S Szabó Adám A kistelepülések gyülekezeteinek éle­tében mindig nagy eseménynek szá­mít, ha lakóhelyükre neves egyházi személyiségek tesznek látogatást. így volt ez Győrteleken is, ahol április 13-án vasárnap dr. Marjovszky Ti­bor, a Debreceni Református Hittu­dományi Egyetem vallástörténeti és biblika-teológiai tanszékének tan­székvezető professzora teológus hall­gatókkal kiszálláson vett részt. Gacsályi Zsolt, a Győrteleki Refor­mátus Egyházközség segédlelkésze kérdésünkre elmondta: a kiszállás — a diákhagyományok nyelvén szupli- káció — a Debreceni Református Kollégium ma már történelminek ne­vezhető hagyománya. Egykoron a kollégium diákjai üres szekereikkel, vagy gyalogosan indultak el a vidé­ket járni, hogy miután hirdették Isten dicsőségét, adományokat gyűjtsenek. Az adományok elsősorban alapvető élelmiszereket jelentettek, de a gyüle­kezetek gyakran pénzadományokkal is segítették a kiszálló diákokat. Ezek a juttatások régen létfontosságúak voltak a kollégium diáksága számá­ra; tulajdonképpen a gyülekezetek „tartották el” ilyen módon a kollégi­umot. Gacsályi Zsolttól megtudtuk, hogy a győrteleki (korabeli nevén györgy- teleki) eklézsia 1852-ben négy ezüst­forinttal járult hozzá a Debreceni Re­formátus Kollégium fenntartásához, s ezt az összeget, illetve az ennek megfelelő értékű adományt hosszú éveken keresztül rendszeresen folyó­sították. Később azonban Győrtele­ken megszakadt a hagyomány, s egé­szen mostanáig kellett várni arra, hogy újra kiszálló teológusokat fo­gadhasson a gyülekezet. A szupliká- ció azonban ma már sokkal inkább ünnepi alkalom, mintsem adomány- gyűjtő út. A vasárnapi istentiszteletet dr. Marjovszky Tibor tartotta. Igehirde­tésének gerincét a bibliai Tamás ví­vódásai és Istenhez vezető útja alkot­ták. Ezután a teológushallgatók szol­gáltak, zenés-verses műsort adtak a győrteleki templomban. Műsoruk je­lentős részét képezte az egyházi éne­kek, illetve hangszeres zenék megszó­laltatása. A gyülekezet nagy érdeklő­déssel és áhítattal figyelte a többszó­lamú kórusműveket, valamint a gi­tár- és tárogatómuzsikát. A műsor központi része volt a kollégiumi be­számoló, melyben szó volt a kollégi­um alapításáról, történetéről, a régi hagyományokról, valamint a jelenle­gi szokásokról, a teológushallgatók mindennapi életéről is. Győrteleken jelen volt a jelenlegi senior is. A seniort a teológus diákok évente választják maguk közül, s ő képviseli érdekeiket a professzori kar előtt. Ő a debreceni diákok hagyo­mányos viseletében volt jelen, amely viseletét az 1624-es váradi egyetemes zsinat rendeletéinek értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem állapított meg. A ruházat a követke­ző: -bokáig érő kapcsos fekete dol­mány övvel, fölötte zöld posztószűr sárga szegéllyel (ez a tóga, amiről a nagydiákokat togatusoknak hívták). Az istentisztelet és a teológusok műsora után Gacsályi Zsolt a hívek egyetértésével annak a reményének adott hangot, hogy a teológuskiszál­lás az eljövendő években rendszeres­sé válik majd, egy új és fennkölt ün­nepe lesz a győrteleki gyülekezetnek. KÉSZ-hír A magyarság, a kereszténység, a színházművészet lesz a témája annak az összejövetelnek, amelyet a Keresz­tény Értelmiségiek Szövetsége rendez április 22-én 17 órai kezdettel Nyír­egyházán, a TIT székház II. emeleti termében. Az est vendége lesz Gazsó György Jászai-díjas, Hetei László és Horváth László Attila színművész. Templomszentelés Pátyodon A Tiszántúli Egyházkerület legnagyobb egyházmegyéje lett a szatmári Bartha Gyula lelkipásztor köszöntője a szentelés napján Harasztosi Pál felvétele Balogh József Templomszentelés volt vasárnap Pátyo­don. A település főutcáján, a község köze­pén felépített kis templomot sok százan szerették volna látni az ünnep napján, hi­szen ott volt püspökük, dr. Bölcskei Gusz­táv, Balogh Tihamér, a Szatmári Egyház­megye esperese, ott voltak az egyházme­gye papjai, s részt vettek a szentelésen a testvéregyházak képviselői is. Az örömün­nep legboldogabbja mégis Bartha Gyula tiszteletes úr és lelkész felesége volt, akik épp húsz éve szolgálnak a pátyodi gyüle­kezetben. — Házaknál volt korábban az istentisz­telet, néhány esztendeje pedig a görög ka­tolikus templomban tartottuk szertartása­inkat. A gyülekezet nagyon régi vágya azonban érthetően az volt, hogy saját templomuk legyen, csak mindig kevesen voltak és nem voltak olyan anyagi bázi­suk, amiből templomot építhettek volna — mondja Bartha Gyula tiszteletes úr —. Nem volt telek, nem volt visszakapott is­kola, hiszen Pátyodon főleg görög és ró­mai katolikusok élnek, reformátusok elő­ször vegyesházasságok révén települtek ide, de ma már van néhány teljes család is. Amióta helyünk van és az iskolai vallások­tatás beindult, azóta jobban számon tud­juk tartani a gyülekezet kicsinyeit és nagy­jait. A gyülekezet 1995-ben döntötte el, hogy templomot épít, miután egy jelképes összegért a polgármesteri hivatal és az An­tall József iskola közelségében telket vásá­rolt. Elkezdődött a gyűjtés, s a pátyodi pa­rányi kis gyülekezet 200 ezer forintot gyűjtött össze. Ugyanennyit adott a helyi önkormányzat is, ebből vették az anyagot, ebből készítették az alapot, ez volt min­dennek a kezdete. — Volt olyan időszak, amikor megtor­pantunk — folytatja a templomépítés tör­ténetét a pátyodiak lelkésze —, hiszen lát­tuk, hogy a Farkas Miklós csengeri meste­rünk által tervezett 10x6 méteres temp­lom, ami egy kis ékszerdoboz, a mi zse­bünkhöz képest nagyon költséges. Szeren­csére a megtorpanás egy pillanatig tartott, mert éppen ebben az időben jött a segít­ség. A testvéri segítség a környező gyüle­kezetekből, s olyan külföldön élő, a mi hi­tünket valló segélyszervezetektől, akik adományaikkal tovább lendítették a mun­kát. De segítettek a helyben lévő katoliku­sok, reformátusok mellett a helyi önkor­mányzat kis műszaki brigádjának dolgo­zói, ezért is lehet ökumenikus templom­nak nevezni a mienket. A református templom a görög és a ró­mai után a harmadik Isten háza Pátyo­don, s külön öröm, hogy együtt építette a görög katolikus gondnok a református egyháztaggal, a polgármester a lelkipász­torral, s építése a falu lakóinak újra egy­másra találását jelentette. És azt, hogy az itt élők akarják a környezetüket szebbre formálni, akarnak igazán igényes és szép templomban imádkozni. Szükség volt mindemellett az újabb gyűjtésre, adako­zásra is. Amikor szatmári református egy­házmegye félmillió forintot adott, akkor már kirajzolódott, hogy ez a templom be lesz fejezve. 1995. május 10-én volt az alapkőletétel és most 1997. április 13-án a templom felszentelése. — Karácsonykor még nem volt kész a bútor, de már ott tartottuk az istentisztele­tet. Ez volt talán életem egyik legnagyobb élménye — mondja Bartha Gyula tisztele­tes úr, s azzal folytatja: azóta folyamato­— Kívül kőporos bevonat lesz. A tetőze­tet cserép fedi. A meleget gázkonvektorok adják. A harangtorony szervesen illeszke­dik az épülethez. A gyóntató mintegy há­rom négyzetméteres, a gyülekezeti tér kö­zel 48 négyzetméter nagyságú. Igyekszünk a berendezésben is segíteni. A már említett feltöltést tpvább folytatjuk. Megkezdtük a kerítés építését, gondolva arra, hogy az építéshez szükséges anyagokat viszonylag zárt helyen tudjuk majd elhelyezni. □ Február második felében Önök egy összejövetelt is tartottak a községben. Mi­lyen eredménnyel? — A falubeli katolikusok támogatják a lehető legrövidebb időn belüli kezdést. A katolikus gondnokasszonnyal közösen kaptunk megbízást arra, hogy keressük fel dr. Keresztes Szilárd püspök urat, lelké­szünk kíséretében, kérve támogatását, s mintegy biztonságosabbá téve az építési munkálatokat. Mi a katolikusokkal a re­formátus imaházban tanácskoztunk. Ez valahol azt is kifejezi, hogy a reformátu­sokra is bizton számíthatunk. Nagyon bí­zunk abban, hogy tervünk megvalósul. san itt tartjuk az istentiszteletet. Százhá­rom tagja van most már az egyházközség­nek, míg két, két és fél éve még ötvenkét fő volt, ahogyan azt a püspök úr is említette. A pátyodi református közösség a szat­mári egyházmegyétől és a Tiszántúli Egy­házkerülettől azt kérte, mivel szervezett közösség lett presbitériummal, gondnok­kal, nyilvánítsák önálló egyházközséggé. Ezzel a szatmári lett a kilenc református egyházmegye közül a legnagyobb, hiszen a hetvenegy gyülekezet után — a Felső-Sza­bolcsi Egyházmegyének is hetvenegy gyü­lekezete — létszáma hetvenkettő lett, s a legnagyobb létszámú egyházmegye lett Magyarországon. A szentelés napján Bartha Gyula tiszte­letes úr a következőképpen foglalta össze érzéseit: Nagyon jó volt Pátyodon templo­mot építeni, jó volt sokaknak a segítségét megtapasztalni, jó volt érezni, hogy ebben a faluban mindenki akarja ezt a templo­mot, és jó volt érezni, hogy ennyi vélünk együtt örvendező ember vesz részt ünnep­ségünkön. Papok, barátok és ismerősök, az egyházmegye, az egyházkerület, a kül­földiek, az egész közösség munkája azt je­lenti, bogy ez a templom önmagában is egy csodálatos igehirdetés. Nagyon jó ér­zés itt lelkipásztornak lenni. Vers az oltár előtt Jövőre találkozunk! Ezzel köszöntek el egymástól a fiatalok a múlt vasár­nap a demecseri görög katolikus templomban, amikor véget ért a köl­tészet napja tiszteletére rendezett versmondó verseny. Először volt erre példa a demecseri templomban, en­nek ellenére harminc általános és kö­zépiskolás diák, sőt főiskolai hallga­tó is versenyre kelt. A versmondó verseny Tóth Elek helybéli görög katolikus parókus öt­lete volt. Úgy gondolta a falvakban élő fiatalok joga is örömet szerezni maguknak és másoknak ismert és ke­véssé ismert versekkel. Nem csak az iskola, a templom is otthona min­dennek, ami szép, s keresztényi fel­adat az élet minden olyan területén ott lenni, ahol felfedezhető a jóra va­ló törekvés. A díjakat a Szent Illés Alapítvány adta. A zsűri értékelése szerint a gim- nazisták-főiskolások kategóriában Sebők Beáta Petneháza, Pataki Linda Kisvárda, Szent László gimn., Sziko- ra Anita Demecser volt a sorrend. Az 5-6. osztályosok csoportjában Gé- gény Tímea Demecser, Lukács Móni­ka Gégény, Bakonyi Katalin és Ko­vács Nikolett Demecser jutottak a dobogóra. A 7-8. osztályosok közöt­ti sorrend Minya Katalin Kék, Körösi Kaludia Gégény, Zele Tímea Deme­cser volt. Az 1-2. gimnazisták közül Hagymási Gábor, Molnár Petra és Tóth Eszter demecseriek kerültek az első három helyre. Imaház épül Tárnicsén A mintegy 700 lakosú határszéli Túrricse lakosságának nagy többsége református vallású. 1994-ben a helyiek összefogásá­ból a református gyülekezet új imaházat épített. Több évet kellett várni arra, hogy az itt élő római és görög katolikus hívek is reálisan tervezhették, hogy az omladozó, régi típusú kis kápolnát újjáépítik. Kovács Gusztáv polgármester az előz­ményekről a következőket mondta el: — A településen 60 családban élnek ka­tolikusok. Az építési helyen egy régi pa­rasztház áll, a hetvenes években vásárolta meg g Tiszaszalkán szolgáló római katoli­kus lelkész. Olyan megállapodásra jutot­tunk, hogy ezt felajánlja a községnek, ha alkalmassá tesszük ezt a helyet templom építésére. Azaz továbbra is egyházi célú épület lesz ezen a helyen. Mi ezt közműve- sítettük, s előkészítettük az építésre. □ Mit jelent ez konkrétan? — Ez egy nagyon lapos terület. Hosszabb ideje végezzük a feltöltést. A ve­zetékes gázt ide hoztuk, így konvektoros fűtést tudunk majd itt alkalmazni. Itt megy el a fénykábel, ami telefon, esetleg kábeltévé bekapcsolására is lehetőséget ad. A 150 katolikus évek óta gyűjti az adományokat a templom építésére. □ Hogyan tudják előteremteni a szüksé­ges anyagiakat? — A katolikusok is segítettek a reformá­tus templom, illetve imaház munkálatai­nál, s így természetesen a reformátusok sem zárkóztak el, amikor segíteni kellett. Levelet küldtünk a térség polgármesterei­hez is. Önkormányzatunk ugyanis saját erejéből nem tud elégséges támogatást ad­ni, ezért kértük segítségüket. Nagy segít­ség, hogy Bogár László építészmérnök té­rítés nélkül elkészítette a kápolna tervét. □ Milyen lesz a katolikusok új otthona? Ide épül az új templom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom