Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
1997. április 19., szombat HÁTTÉR Méregfogak az alapellátásban Nem volt kényszer a vállalkozás a nyíregyházi dolgozók számára Az iskolafogászat a megelőzés legfontosabb része Martyn Péter felvétele Virágcsoda Angyal Sándor A T. Olvasó — aki szinte rendszeresen veszi a fáradságot, felhív és elmondja a véleményét írásainkról — ezúttal harsányan felnevetett a telefonban: „Bizonyára elkerülte a figyelmét, szerkesztő úr, hogy az egyik, Horn Gyulát bemutató képükön a kormányfő előtt tulipánok díszelegtek az asztalon.”. A mezőgazdasági főiskolán valóban egy, színes tulipánokkal díszített gyönyörű csokor volt az asztalon, ahol a mező- gazdasági szakemberekkel cserélt véleményt a kormányfő. Ez juttatta eszembe azt a „tulipános” politikust, aki a megelőző ciklusban — ahol ő nem is akármilyen posztot töltött be — rendszeresen piros nyakkendőt kötött a fehér inghez. Tegnap reggel pedig azt hallottam, hogy a magyar parlamenti labdarúgó-válogatott legyőzte a németeket, s hogy milyen jól megértették egymást a pályán a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, hiszen szocialista átadásból lőtt bombagólt a fideszes csatár, aztán megtörtént ez fordítva is. Azokban a napokban, hetekben, amikor—némileg a hosszúra nyúló választási kampány kezdeteként — nem éppen a legszebb jelzőkkel, minősítésekkel illetik egymást naponta kormánypárti és ellenzéki politikusok, a fentieknek talán jelzés értékük lehet. Bár, ha nem is fényévnyire, de még messze vagyunk a nyugati demokráciától (ahol mi sem természetesebb, minthogy az egymással szemben álló politikusok emberi kapcsolatokat is képesek ápolni), talán kis lépésekkel mi is előbbre jutunk a demokrácia gyakorlatában. Mert a tulipán, amely éppen most nyílik, az legfeljebb az elvakultak szemében jelképez csupán pártot (miként a szegfű is), hiszen az egy nagyon szép és világszerte elterjedt virág. A színes nyakkendő (legyen bár piros) nem feltétlen a kommunizmus jelképe, hanem a lángolás, az élet jele; a pályán pedig mindenkinek gömbölyű a labda. Jó volna hinni, hogy a virágok ezután sem csupán a pártoknak nyílnak, hogy a színes ruhákat is emberek viselik és, hogy a játék hevében legalább nem feledkezünk meg róla: azért valahol — egy magyar csapathoz tartozunk. Te apjuk! Csak nem az unokád extásyját vetted be a nyugtatod helyett? Ferter János rajza Drogszabadság Kovács Éva «cooow»>wooco»>aw»oooowoet»xow»»oc«cooe«»x«ooooeoowc«c«o&Mwooc«oo&: Nyíregyháza (KM) — „Azért írunk Önnek, mi, alapellátási fogászati egészségügyi dolgozók, mert szörnyű helyzetbe kerültünk, a létfenntartásunk van veszélyben. Sajnos, mivel a nyíregyházi fogorvosoknak vállalkozniuk kellett (kényszervállalkozniuk) nekünk, középkádereknek semmilyen lehetőségünk nem maradt, csak az, ha beadjuk a felmondásunkat. Ezt meg is tettük, így le kellett mondanunk a végkielégítésről és minden védelemről. Sérelmünk oka: amit egyelőre bizonyítani sajnos nem tudunk, de már mindenki erről beszél; nevezetesen volt, aki mégis kapott vég- kielégítést, igen komoly összeget, nem aprópénzt.” Sérelmek A levél a továbbiakban azt taglalja, hogy a nehéz helyzetbe jutott fogászati asszisztensek közül sokan húsz éve dolgoznak, s most úgy érzik, ennyi ledolgozott évvel a hátuk mögött egyetlen fillér nélkül kerülnek utcára, még munkanélküli-segélyt sem kaphatnak, mivel többen közülük vállalkozók lettek. Sérelmezik, hogy senki nem világosította fel őket arról, a vállalkozóvá válás mit jelent, mit takar. Mindössze annyi információt kaptak, ha beadják felmondásukat, továbbra is szakmájukban maradhatnak, ha nem teszik ezt, sorsuk kiszámíthatatlanná változik. Hogyan lehetett nagyon sok dolgozót így elengedni, s miért lehetnek egyesek kivételek?— ezzel a kérdéssel zárul a levél, melynek tartalmát dr. Bartha Tiborral, a város alapellátási főorvosával ismertettük, s tőle kértünk a levél megállapításaira feleletet. Nincs kivétel — Szeretném már most nyomatékosan leszögezni: a Nyíregyháza fogászati ellátásában tevékenykedők közül végkielégítést senki nem kapott. Annál is inkább, mert nem kényszervállalkozásról van szó, hanem a praxisok vállalkozásáról. Ez pedig azt jelenti, hogy Nyíregyháza önkormányzata lehetőséget adott arra, hogy aki akar, vállalkozhasson a fogászatban. Ez nem volt kötelező, hiszen aki továbbra is a korábbi formában kívánt dolgozni, megkapta a lehetőséget erre. Bizonyíték mindezekre, hogy Nyíregyháza harminckét fogorvosából ez idáig huszonkettő lett vállalkozó, tíz továbbra is közalkalmazotti státusban maradt. — Igen furcsa felvetésnek tartom, hogy a levélírók megpróbálják rám hárítani a felelősséget. Nekik szeretném újra elmondani, hogy felmondaniuk azért kellett, mert a vállalkozók nem lehetnek egyben közalkalmazottak is. Utcára pedig senki nem került, mert aki vállalta az új formát, az egyik nap közalkalmazott volt, másnap pedig — egyetlenegy perc megszakítás nélkül — ugyanannál a vállalkozó fogorvosnál dolgozott tovább, így egyetlen ember egyetlen napra sem került bizonytalan helyzetbe, nem lett munkanélküli, így a végkielégítés ügye szóba sem kerülhetett. Változás mindössze az volt, hogy — közös megegyezéssel — ket- ten-hárman orvost cseréltek. Tisztességgel Van példa arra is, hogy valaki vállalkozóvá lett fogorvosánál vállalkozóként dolgozik. Ez azonban a két ember ügye, az intézménynek semmi köze a közös megegyezéshez. A mi tisztünk csak addig terjedt, amíg a megállapodások létrejöttek, orvosok és asszisztensek megegyeztek. A főorvos végezetül nyoma- tékosítja: megpróbáltak az induló bérek ügyében is tisztességgel eljárni azért, hogy a vállalkozói forma miatt a jövedelme lehetőleg senkinek ne csökkenjen. A vád tehát, hogy bárki vég- kielégítést kapott volna, teljesen alaptalan. A szóbeszéd oka az lehet, hogy van példa arra, hogy fogorvos Phare-pá- lyázaton indult és nyert, s ezt a pénzt fordította rendelője korszerűsítésére. Ennek azonban a vállakózáshoz semmi köze nincs, a pályázatot bármely nyíregyházi fogorvos megfogalmazhatta, s megnyerhette volna. Szakácsok Kisvárda (KM) — Április 24- én. csütörtökön startol az a tanfolyam, amelyre a szakács szakma fogásait és elméleti tudnivalóit elsajátítani akarók jelentkezhetnek. A szakácsok kurzusa az említett napon 16 óra 30 perkor kezdődik el hivatalosan a kisvárdai Művészetek Házában. Ingyen Nyíregyháza (KM) — Ma már bebizonyosodott, hogy az egyik legnehezebb helyzetben lévő csoport a nyugdíjasoké. Az inflációt messze nem követte a nyugdíjak összege, de utalhatnánk az élelmiszer-, a lakásfenntartási árak emelkedésére is. Nekik próbál segíteni Nyíregyházán a Nyugdíjasok Közössége, amikor a Széchenyi utca 20. szám alatt működteti a nyugdíjasok boltját. A boltban az öregségi (kisnyugdíjasok kedvezményes áron szerezhetnek be alapvető élelmiszereket. így például a kenyér 77. a cukor 101. a j liszt 55, az olaj 190 forintba kerül. Ugyanitt a raktáron lévő készletből ingyen választhatnak ruhaneműt is az idősek. A Nyugdíjasok Közösségének tagjai emellett szakemberek irányításával több ingyenes egészség- ügyi és szociális szolgáltatást is igénybe vehetnek. Lefler György A zt hittem, nem jól hallok! A csak pillanatig tartó érzékcsalódást egy sikeres vámőrségi akció apropóján a televízió nyilvánossága előtt megszólaltatott ügyvéd váltotta ki nálam. Az egésznek az előzménye pedig az volt, hogy a hét elején az orosz hatóságok tevékeny közreműködésével sikerült a Ferihegyi repülőtéren két kábítószercsempészt lekapcsolni, s a rekordmennyiségűnek számító 4,2 kilogramm kokaint elkobozni. Az akció során a nigériai megrendelő is horogra akadt. A hír hallatán megnyugodva konstatáltam: lám, a példamutató együttműködés, a kellő odafigyelés, a törvény szigora megtermi a maga gyümölcsét, azaz megálljt képes parancsolni a tiltott kábítószer-kereskedelemnek. A kábítószer-kereskedelemnek, amely, tudjuk jól, egyre nagyobb léptékben és egyre vakmerőbben terjeszkedik, settenkedik, behálóz és fogva tart. A drog, sajnos, az éjszakai élet részévé vált, csaknem zavartalanul adják, veszik, szívják, szedik. Erre fel mit mond a már említett ügyvéd úr? Nos, a személyiség védelmében joga van bárkinek a kábítószer-élvezethez, a halálos adag akár többszörösét is magánál tarthatja — büntetlenül! — a drogos. A dealerek (a drogkereskedők) elfogása, a drogkereskedelem bűnözőinek ártalmatlanítása pedig a rendőrség dolga. A hallottakon, a tévéinterjúban ugyancsak jelenlévő rendőrtiszt homlok- ránca is láthatóan felszaladt, nem is igen tudott mit kezdeni az ügyvédi kinyilatkozással, széles e demokráciával. A drogprobléma a jövőben minden bizonnyal csak szaporodni fog. A megengedni, vagy büntetni kérdésben jómagam azt vallom, hogy ez nem lehet a liberalizáció porondja, merthogy kegyetlen a drog adta szabadság! ... » Danko Mihály tarcaja r— ------------— ----.«.% /c'- ', r- 'x % r anítósága második évében történt. A tavasz nekiszegezte vállát ajtónak, ablaknak. A tanyasi iskola előtt álló óriás nyálfán vadgalamb rakta a fészkét. Egy felszabadult sóhaj volt az egész élet. A tanterembe lépve az esze messze elkalandozott. A távoli hegyek, az ég kékje, mint kőgát a folyót, úgy terelték gondolatait. Először észre sem vette a csendet, pedig ha a szilaj tirpák csemeték némán ültek, annak mindig volt valami oka. A hetes jelentett. Az osztálylétszám ennyi meg ennyi, hiányzik ez meg ez. Gépiesen nyitotta ki a naplót. Szerette a neveket olvasni. Valamilyen különös dallamot, ritmust érzett bennük. A hiányzót kereste. Mozdulataiban kevés volt a tudatosság, s csak ismételgette magában az előbb hallott két szót. Egy idő után a csend kezdett feszültséggé válni. Erezte, de még most sem szállt le a földre. Egyszer csak az első pad- ban ülő Rózsika hangja robbant. A mindig szeplős, pöttöm kislány volt a legszókimondóbb. Két varkocsba fonott haja fénylett, mint a gyémánt. — Tanító úr, vérzik a Marci! — Vérzik? — emelte fel a fejét. S tényleg, egy masza- tos, fakó zsebkendővel az orra előtt ül Marci a harmadik padban. — Mi történt? — Páva, az életmentő kérdezte kissé meglepődve, hisz a fiúra nem jellemző a rosszalkodás. Igazi egyenes jellemű, tejfeles kis kuruc. Ha bele is keveredett valamibe, mindig őszintén megmondta az igazat. — Gyere ide, hadd nézzelek meg! — Semmiség — hüppögte —, de azért látszott a fájdalom az arcán. — Verekedtünk— mondta kissé szipogva. S ha lehet, még jobban szétkente a vért. — Hozzatok egy kis hideg vizet! — s már ugrottak is vagy hárman. — Azért nem olyan nagy a baj. A nedves zsebkendőt rajta hagyom. Mi volt a probléma? Most is Rózsa volt az, aki felugrott, és már mondta is: „Barkó Pisti csúfolta Marcit, s ebből lett a kalamajka”. Előfordult már máskor is ilyesmi. Barkó az osztály feketebáránya, mindig vele történt valami. De, hogy Marci összeakaszkodott a nála két fejjel nagyobb fiúval, annak komoly oka lehetett. Már ott is állt a dacosan előretekintő fiú előtt. — Mi az, hogy csúfoltad? — Csend. —Á llj fel, ha hozzád beszélek! — öntötte el kicsit a méreg — mit mondtál neki? — Semmit — húzta el a száját. Persze tudta jól, hogy ez a semmi igenis valami. S a feszültséget feloldó hangzavarból sikerült is kisilabi- zálni a lényeget: Marci apja a vasútnál kapott állást, s evvel járt kaszáló is. S mivel nem tellett nekik tehénre, vásároltak egy kecskét. Bizony ezt vetette a gyermek szemére a huncut Barkó Pisti. Marci igen csak szégyellte a dolgot, mindig is irigyelte az osztálytársait, amikor reggel és este legeltették a teheneket. Nyüstölte is az apját, vegyenek már ők is. Aztán mi lett: boci helyett a Páva nevű kecske. Még be sem tette a lábát az iskola kapuján, már mekegés fogadta, s megkapta a Kecskés gúnynevet.... Telt múlt az idő, el is felejtette azt a tavaszi délelőttöt. A nyár hamar elszállt, s megjött újra a szeptember. Az első iskolai nap beszélgetéssel telt. Mindenki sorolta az élményeit. Marci a maga csendes módján csak annyit mondott: „most már nem bánom a kecskét”. Nem értette. mire véli a fiú, de az megmagyarázta. A nyáron a kishúgom súlyos beteg lett, nagyon legyengült. Már szinte az.orvosok is lemondtak róla, végül az egyik idős doktor azt javasolta, itassunk vele kecsketejet. S a hugi napról napra javult és erősödött. Életét Pávának köszönhetjük — suttogta elhomályosuló tekintettel. □
