Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-14 / 86. szám

1997. április 14., hétfő HATTER Út Szokoltól Szakolyig Szakiskola (is) az Arany János általános • Oázis és aszaló • Negyvenből száz Györke László Szakoly (KM) — Bár a meg­hívó, amelyet a szakolyi ön- kormányzat és, a helybeli Arany János Általános és Szakiskola vezetői küldtek, nyílt napra szólt, amelyen a munkanélküliek átképző tanfolyamát befejezők adtak számot tudásukról, de az al­kalom jó volt arra is, hogy megismerkedjünk a telepü­léssel. Megtudtuk például, hogy a Szakoly helynév a szláv szokol (sólyom) köz­névből származik. És azt is, hogy első idényén van túl a szociális földprogram kere­tében működő aszalóüzem, önerőből 40 millióért építe­nek egy százmillió forintot érő egészségügyi központot. A munkanélküliek átképzése is lehetővé vált a szakiskolá­ban részben központi, részben helybeli támogatással. A tan­folyam résztvevői helyben te­hetik le a vizsgát is. Indulás Bírta Ferencné tagozatvezető: — Az iskolarendszerű szak­munkásképzés bevezetésének egyik indítéka az volt, hogy csökkent a gyereklétszám, ugyanakkor fontos volt meg­tartani a pedagógusokat. A másik, s talán az\ elsőnél is lé­nyegesebb, hogy a kistérség­ben igény mutatkozott ilyen rendszerű képzésre. Ezt az in-i tézményfenntartó önkormány­zat korábban felismerte, s 1995-ben eldöntötték létreho­zását, a környező települések vezetői is támogatták létreho­zásának gondolatát. Voltak kételyek, vajon van-e létjogo­sultsága ilyen jellegű képzés­nek. Végül is számítástechni­ka (szoftver, számítógépkeze­lői) és gyorsétkeztetés szakon A vizsga egy pillanata: Varga Edit felel, dr. Hadházy- né dr. Iszály Katalin (balra) a vizsgabizottság elnöke A szerző felvétele összesen 47 jelentkezővel in­dult be tavaly ősszel a képzés. Az indulásnál — érthető okok­ból — nem válogattunk a je­lentkezők között. — A jövő tanévtől pincérek- felszolgálók. cukrászok és pé­kek képzésével színesedik a paletta. A számítástechniká­ban pedig az Internetre csatla­kozás a következő lépés. Az iskolarendszeren kívüli képzés keretében eddig mint­egy százan szereztek számító­gépkezelői képesítést. A tan­intézet megszerezte a vizsgáz­tatási jogot. Szakmai segítsé­get pedig a GATE Mezőgaz­dasági Főiskolai Kar matema­tika és számítástechnikai tan­székétől kapnak, amelynek ve­zetője , dr. Hadházyné dr. Iszály Katalin, a vizsgabizott­ság elnöke. A vizsga A 350 órás átképző számító­gépkezelői tanfolyamra hu­szonnégy munkanélküli je­lentkezett. A szóbeli, elméleti és gyakorlati vizsgának ma­gunk is szem- és fültanúi le­hettünk. Nagy Erika mérlegképes könyvelő volt mielőtt munka- nélkülivé vált volna. —r Tavaly december 13-án indult a tanfolyam. Amikor je­lentkeztem, nem is gondoltam, milyen hamar hasznát veszem az itt tanultaknak, ugyanis a szakolyi polgármesteri hiva­talban sikerült nemrég elhe­lyezkednem. ahol ma már szinte alapfeltétel, hogy tud­junk dolgozni számítógépen. A gyakorlati vizsgafeladatot nem tartotta nehéznek: szö­vegszerkesztés, tabulálorhasz- nálat. táblázat- illetve diag­ramkészítés. Varga Editre maga a vizsga- bizottság elnöke hívta fel a fi­gyelmet: — Ilyen pontos, precíz fele­letet legfeljebb egy főiskolás­tól várhat el az ember. Termé­szetesen meglepődtem, mikor megtudtam: Varga Edit csak általános iskolát végzett. Ez az egy példa nagyjából ki is feje­zi a vizsgákon szerzett tapasz­talataimat: igen jól felkészült csoportokkal találkoztam, ami mögött ott van a pedagógusok- szakoktatók lelkiismeretes munkája, az iskola, a tagozat és az önkormányzati vezetők rendkívül pozitív hozzáállása, akik igyekeznek megteremteni a feltételeket. A számítástech­nikában igen gyors a fejlődés, amit követni kell, alkalmazni célszerű a benne rejlő lehető­ségeket a légkülönbözőbb szakterületeken. Ehhez pénz kell, s igyekeznek is megra­gadni minden pályázati lehe­tőséget. Az biztos, hogy ez a befektetés megtérül. Szalanics János, Megyei Pedagógiai Intézet: — Mikor a szakolyi szak­képzés beindulásáról értesül­tem. eltűnődtem: ismét egy csillag. De vajon meddig ra­gyog majd? Aztán megnyu­godtam, mert a polgármesteri hivatalnak olyan a hozzáállá­sa, hogy nem elvesz, hanem hozzátesz a fejkvótához. A szakoktatás megtartó erő, de működtetni nehezebb, mint beindítani. Én azt mondom: fontos lépést tettek meg ezzel, hiszen az egészségügy és az oktatás gondjainak megoldása nélkül az ország szekere nem jut ki a kátyúból. A szakiskola gyorsétkezte­tés szakának első évfolyamán tizenhatan tanulnak. Szöllősi Ferenc szakoktató vendéglá­tóipari szakember, aki 1959- ben kezdte a pályát, s a Hotel Szabolcs és Korona üzletveze­tője is volt hosszú éveken át. A szépség — Nem új számomra a szak­oktatás. s mikor hívtak, öröm­mel jöttem, hiszen amit szeret az ember, azt szívesen át is ad­ja a fiataloknak. Jó hír. hogy a következő tanévre már eddig 27-en jelentkeztek. Azt a célt, amit magam elé tűztem, hogy rávezessem a fiatalokat a szak­ma szépségeire, úgy érzem, si­került megvalósítani. Ha vala­ki szépnek tart egy szak­mát. biztos, hogy jobban is csinálja. ia előtt nincs titok. Ria a jövőbe lát. A színe- X V vesztett lakókocsi ol­dalán vörös betűk hirdették a nagy lehetőséget. Magas, in­kább lánynak, mint asszony­nak tűnő hölgy nézte a kocsit. Mást nem is vonzott a jövő titkának kifürkészése. Beko­pogott. Kövér, kortalan asz- szony nyitott ajtót, festett ha­jának tornya mintha csak hangsúlyozni kívánta volna: a jövőbe csak egy hústorony láthat. — Mit akar? — kérdezte a vendéget.-—Sürgős és fontos ügyben szeretnék magával beszélni. :— Holnap reggel, de csak II után fogadok. — Ezt a csomó pénzt már ma megkeresheti — mondta Tina jelentőségteljesen. — Na. jöjjön be. A kocsiban meleg volt, ne­héz szag csapta meg. A félho­mályban is láthatta, hogy a titkok felfedője a saját jövő­jét nem ismeri, különben sür­gősen változtatna ezen a gu­ruló nyomoron. — Ide figyeljen — kezdte Tina ideges torokköszörülés után —, holnap eljön magá­hoz a férjem. Jósolja meg ne­ki, hogy a napjai meg vannak számlálva, a gyilkosa már készülődik. Üldözési mániá­ban szenved, idegbeteg és öreg. Fényképet húzott elő a tás­kájából. Az ígéretes jövő — így néz ki. — En kérem komolyan dol­gozom — emelte fel a hang­ját a jövőbelátó. — De komoly üzletasszony is — szakította félbe Tina. — Nyilván nem venne rossz né­ven egy 20 ezer márkás tisz­teletdíjat. A jósnőnek tágra nyílt a szeme. — Szóval, ide jön a férjem és maga csak jósol neki. Ezért kap azonnal tízezret, a másik felét meg utána. — Rendben van. Küldheti a férjét. — Aztán kis szünetet taröa. a testét előredöntve megkérdezte: — Elmondaná miért csinálja? —7 Nem akarok tovább együtt élni egy szenilis hülyé­vel, csak azért, mert vagyo­nos. Láthatja, hogy fiatal va­gyok. élvezni akárom az éle­tet. De nem szegényként és ezzel... — Száva! reméli, hogy én majd öngyilkosságba kerge­tem a férjét. Vagy esetleg ijedtében meghal. — Például. De más megol­dás is lehetséges. Az a lé­nyeg, hogy f a vagyon rám maradjon. És akkor most el­mondok néhány dolgot, amit a múltjával kapcsolatban lát­nia kell. Ezekkel elhitetheti, hogy a jövő sem kétséges ön előtt. Vasárnap délben, Tina úgy irányította a sétát, hogy egy­szer csak a lakókocsi előtt álltak. A férj kíváncsian ol­vasta az ígéretes szöveget: Ria a jövőbe lát. — Ide bemegyek — szólt határozottan. — Hátha tud valamit, amit én még nem. Gyere értem fél óra múlva. — Ugyan, marhaság az egész — mondta Tina moso­lyogva, de aztán hozzátette: — Hát, ha gondolod, menj. Fél óra múlva a lakókocsi előtt állt és láthatta, hogy a férje holtsápadtan lép ki az ajtón. —Na, mit mondott? — Meg fogok halni — mo­tyogta. — Es nem is sokára. — És te ezt el hiszed? — El. mert nincs titok előt­te, mindent tud rólam. A múl­tamat is ismeri. Az a fickó fog megölni, akit én juttattam csődbe. Ezt mondta. És én tu­dom. hogy kiről van szó és azt is tudom, hogy meg fogja tenni. Már minden lépésemet figyeli. Hazaérve azonnal a szobá­jába zárkózott, ahová a fe­leségén kívül senki sem me­hetett be. Tina úgy döntött, ideje ki­szabadulni ebből a fojtó lég­körből. közölte, hogy szom­baton a barátnőjéhez megy és csak vasárnap este jön ha­za. A barátnő 190 centiméter magas, vállas birkózó volt. És Tina minden látogatáskor Alex-cicuskámnak szólítot­ta... Feldobottan ért haza és ezt az állapotot, ha lehet, fokoz­ta, hogy látta: a férj hálószo­bájában égnek a lámpák. Te­hát már aludni is csak fény mellett akar. Jókedvűen sietett az ajtó­hoz és nem akart hinni a sze­mének. A faragott ágy köze­pén trónolt Ria. a jövőbelátó és csápszerű karjaival magá­hoz vonta Tina férjét, aki úgy pihegett a hatalmas keble­ken. mint egy csecsemő. — Mi történik itt?! — Tina drágám, hallgass meg — kezdte alig hallható­an a férj. — Tegnap újra el­mentem a jósnőhöz, hogy többet is megtudjak és azt mondta, ha ő éjjel-nappal mellettem lehetne, nem fogna rajtam semmiféle átok. Sőt, a mágikus erejével távol tudja tartani a bosszúállót is. Senki sem ölhetne meg és nagyon sokáig élhetnék. Úgy döntöt­tem. hogy elveszem ezt az asszonyt. De ahhoz persze, tőled el kell válnom... Y y át bizony, ez a mi jö- l—J vőnk — szólalt meg X X mézes-mázos hangon Ria, majd hatásszünetet tart­va hozzátette: — De neked semmi jót sem mondhatok. Sajnos... A kérdés súlya Sipos Béla M egszámolni is sok, kik és miért, hány­szor és mikor akartak népszavazást tarta­ni az elmúlt hét esztendő­ben. A kezdeményezők kö­zött pedig voltak politikai pártok és civil szervezetek, vagyis minden elképzelhető erő felvonult. Csak a jó ég a megmondhatója, mi lett volna a végeredménye ezeknek a népszavazások­nak, ha mindet megtartják. Az utóbbi időben talán már kevesebbszer állítanak meg az utcán, kérve az aláíráso­mat. Ebből a következtetés: múlóban egy divathullám? Lehet, holnap egy újabb akcióhoz kívánnak meg­nyerni. Mindenesetre, ma már felére csökkent a nép­szavazás kiírásának esélye. A kormány legutóbbi ülésén ugyanis bejelentette: alkot­mánymódosító törvénycso­magot terjeszt az Ország- gyűlés elé. Ennek része, hogy a jelenlegi százezer helyett kétszázezer aláírást kelljen összegyűjteni egy országos népszavazás ki­írásához. Százezer aláírás megléte esetén a parlament mérlegelné a népszavazás szükségességét. Ez akárhogy is vesszük, szigorítást jelent a mostani­val szemben. Azt is gondol­hatnánk. a demokrácia szenved csorbát. Mert való igaz, a demokrácia csúcsa­ként emlegetik a népszava­zást, döntsön maga a nép. Talán nem véletlen, hogy Svájcban van a legnagyobb hagyománya ennek az in­tézménynek. Évente meg­számlálhatatlan népszava­zást tartanak, a nagy orszá­gos voksolások mellett a kantonokban, a városok­ban. a falvakban pedig még külön is szavaznak helyi kérdésekben. Tegyék. Svájc egy olyan ország, ahol az 1874. évi alkotmány alap­vető rendelkezéseiben ma is hatályos. Gazdaságilag meg sem kottyan, ha né­hány millió frankot népsza­vazásra költenek. Nem így Magyarorszá­gon. Több tíz-, sőt százmil­lió forintba is kerülhetnek ezek a megmozdulások, aminek száz másik helye is lenne az élet bármely terü­letén. S ha már valóban meg kell kérdezni a népet, akkor annak a kérdésnek legyen súlya. „Magánerős" építkezés Ferter János rajza Haszontalanul Nyéki Zsolt r öbbszöri módosítás, változtatás után is­mét olyan időket él­nek az iskolán kívüli kép­zéssel foglalkozó cégek, hogy pályázataik nem tar­talmazhatnak nyereséget, amennyiben munkanélküli­ek számára indítandó tan­folyamaikhoz szeretnének költségvetési támogatást szerezni. A Nyíregyházán e napokban zajló Megyei Szakképzési Napok pénteki nyitórendezvényén aggo­dalmuknak adtak hangot a képzőcégek vezetői, emlé­keztetve a Munkaügyi Mi­nisztérium helyettes állam­titkárát arra. hogy a vállal­kozás lényege a nyereség, a profit. Ez nemcsak a puszta megélhetéshez szükséges. ebből kell előteremteni a fejlesztések forrásait is. Enélkiil ugyanis óhatatla­nul csökken a képzés szín­vonala, ennek következmé­nyeitől pedig a tárca képvi­selője óvott előadásában. A megszólított fél vála­szából kitűnt: a normatí­vakra bontott képzési támo­gatásokkal az esélyegyen­lőséget igyekeznek megte­remteni az iskolák, alapít­ványok és cégek versenyé­ben. Vagyis az elgondolás sze­rint az nyer, aki az adott költségvetésből a legszín­vonalasabb munkát képes megvalósítani. A megjegy­zésből kiderült: a vállalko­zásoknak a költségtérítéses képzés során kell realizálni a hasznot, a munkanélküli­eknek szóló tanfolyamoknál a kormány nagyobb társa­dalmi szolidaritást és együttműködést vár el. Ta­lán nem túlzás állítani: tar­talmukat vesztett fogalmak ezek, hiszen évtizedekig ideológiai alapon sem mű­ködtek már. ma pedig az életben maradás farkastör­vénye szorítja háttérbe egy­re inkább az önfeláldozó önzetlenséget. Jelen esetben a szolidari­tás felszólításszerű óhaját minden bizonnyal a szűkös költségvetés váltja ki, hi­szen a normák nem vetél­kednek, s a nyereség nélkü­li szolgáltatást (színvonale­sés veszélye nélkül) csak a jóléti államok engedhetnek meg maguknak. Bár az is tény, a nyomor-bál senkit sem lehet, nem szabad ext­raprofithoz juttatni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom