Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
1997■ MÁRCIUS 8., SZOMBAT Balázs Attila felvétele ezt talán csak ők bánják. Annak viszont, akit esetleg a pénzért venni kívánt gyönyör okán rabolnak, zsebelnek ki, inkább megnyugtató. A gépkocsifeltörők, betörők rendőrkézre kerülése nemcsak a felelősségre vonás esélye miatt előnyös, de a tapasztalatok szerint bűnmegelőző hatása is van, ha néhány órára, napra a rendőrség „vendégszeretetét élvezik”. Volt rá példa, hogy amíg őrizetben volt betöréssorozat gyanújával néhány hajléktalan, addig szinte alig történt pincefeltörés, miután kiszabadultak, ismét több lett az ilyen irányú bejelentés. De a hasonló példákat még lehetne sorolni... Bűn az élet — írta egykoron kötetében Moldova György — s az állítás igazságát napjainkban egyre inkább tapasztaljuk. S bár a helyszínelőknek, forró nyomósoknak, sőt az állampolgároknak is az eseménymentes szolgálat a megnyugtató, mert ez azt jelenti, hogy nem követtek el bűn- cselekményt, azért az sem mellékes, ha az eredményes rendőri munka révén bíróság elé kerülnek az elkövetők. A rend őrei ezért dolgoznak... még nem közművesítették, így Farb Winchesterékhez járt vízért. A kerti csap fogantyúja viszont letörött, egy tizennégyes csillagkulccsal nyitogatták, amit este bevittek a házba, hogy ne rozsdásodjon meg. Az asszony tanító volt, egész nyáron ott lakott, Farb Winchester viszont a sportpályához hordta a sódert Zil billenőkocsijával hajnaltól estig. Kellett a pénz, mert kölcsönt vettek fel az építkezés miatt. így aztán Ágnes nyitogatta ki a csapot Visnay- nak a tizennégyes kulccsal. A válás óta Farb Winchester a Volánüdülőben töltötte az évi szabadságát, és itt ült a bódé mellett egész nap. Leste, hogy mikor jön arra Ágnes meg a férje. Rattkó ugyan nem helyeselte, hogy Farb Winchester ilyesmivel kínozza magát. „Legalább néhány nap szabadságot hagynál a télre! — mondogatta. — Vagy menj fürödni” De Farb Winchester utálta a vizet. Egy óra is elmúlt már, Visnayt és az asz- szonyt azonban nem látták. Rattkó a nyakát nyújtogatta, hogy átlásson a fák között, de szélcsend volt, és nem látszott a ház. Farb Winchester miatt sokat gondolt az asszonyra ezen a nyáron, de egyszer se jutott eszébe, hogy elutazik egy napon. Azt se tudta, hová megy majd, erről nem esett szó. Világos, hogy elutazik, gondolta. Elmegy valahová az ember, aztán hazautazik. Legalább Farb Winchester szólt volna — idegesítette a csend. Leült az asztal mellé, ki-be hajlogatta az ujjait. Semmi értelme, hogy kinyissam a bódét holnap, gondolta. — Miért nem eszel? — mordult a barátjára. Farb Winchester ránézett a kilenc lángos mögül. Üres volt a pillantása. Rattkó elká- romkodta magát, aztán megfogta a legfelső lángost, a sóba vágta, négyrét hajtogatta és beleharapott. Farb Winchester hallotta, hogy ropog a só Rattkó foga alatt és megborzongott az undortól. hogy Farb Winchester jól érezze magát az asztalánál. Egész idő alatt attól rettegett, hogy valamelyik strandoló álcázott ellenőr. Jobb lett volna, ha semmit se mond a fokhagymáról, de valósággal belehülyült a történetbe: néha már akkor is mesélni kezdte, amikor senki se kérdezte! Mindezért Farb Winchestert okolta magában. Talán mert mindig ott volt — amiről persze Visnay és Ágnes tehetett! Az asszonyra nem tudott haragudni. Valahogy beleillett a tájba. Jól állt neki a fürdőköpeny. Annál jobban gyűlölte Visnayt. Gyűlölte, amiért örökké az asszony mögött baktat! Legalább ne venne fel ugyanolyan köpenyt, gondolta. A hülye! i Nagy Tamás illusztrációi Amikor fújt egy kicsit a szél, és megmozgatta az út mellett álló fák leveleit, látni lehetett a domb tetején azt a műkőből épített kis fehér villát, amit állítólag Farb Winchester épített Ágnessel kötött házasságának az első évében. A telket Ágnes örökölte, és a válás után neki ítélte a bíróság. Farb Winchester gyűlölte a telket, a villát, de legjobban a kertben álló csapot. A csap volt az oka mindennek, mondta. Rattkó gyanakodva hallgatta a történetet: mióta Horvátot ismerte, megrendült az emberekbe vetett bizalma. A szomszéd telek állítólag Visnayné volt, aki szintén építkezett. Farb Winchester hordta neki a sódert feketefuvarban. Visnay telkét azonban mindössze 1 azaz egy forint volt! Arról nincs hírünk, hogy a betörő túlélte-e a sokkot, ami a kazetta felnyitásakor érhette... Változatos a helyszínelők, s a forró nyomósok munkája, ők igazán a bűn, s olykor a tragédiák kellős közepében járnak. Egyik ottjártamkor például egy férfi ült a forró nyomos parancsnok irodájában, felesége eltűnését jelentette be. Elmondása szerint labilis idegzetű ugyan az asszony, kezelték is már, de veszekedés nem volt köztük, s nem tudta elképzelni, miért, s hová mehetett. Ők is körbejárták a rokonokat, ismerősöket, de eredménytelenül, ezért felkutatásához a rendőrség segítségét kérte. Némi információgyűjtés után hamar megszövegeződött a körözési felhívás, rögvest a számítógépbe került, majd „útnak indult” a hálózaton a kapitányságokhoz. A „forrós” csapat néhány tagja is kocsiba ült az eredményes keresés érdekében. — Ez is feladatunk — tájékoztatott Molnár Sándor forró nyomos parancsnok. — Jó, hogy a számítógép itt van, jelentősen meggyorsítja az információcserét, de a papírmunkát is. A leginkább kiemelten — mondhatni természetesen — a gyermekek eltűnéseit kezeljük, nem ritka, hogy mozgósítjuk szinte a teljes állományt, de olykor a honvédség segítségét is igénybe vesszük a kutatáshoz. Az efféle információcsere persze kölcsönös az egész országban. Egy Nyíregyházán lopás miatt körözött nőt (visszatérő, ismert „ügyfele” ő a nyíregyházi zsaruknak) például ez alapján fogtak el a fővárosban, jött is a jelzés egy este, másnap már mentek érte. Akadnak „sűrű” szolgálatok, s eseménytelenek is, de mindig készenlétben kell, hogy álljanak ezek a rendőrök, úgy éjjel, mint nappal. Egy eseménydús 24 óra után (ami olykor hosszabbra nyúlhat), bizony jólesik a pihenés. Ami akkor igazán kellemes, ha vagy eseménymentes, vagy eredményes szolgálat áll mögöttük. A tettenért vagy később elfogott bűnözők rendőri őrizetbe vételének megvannak a kézzelfogható eredményei. Az előállított „útszéli” lányok aznap éjjel már nem nagyon mernek újra kimenni a placcra, s 13 MÚZSA Arany János: Az örök zsidó Pihenni már. — Nem, nem lehet: Vész és vihar hajt engemet, Alattam a föld nem szilárd, Fejem fölött kétélű bárd... Tovább! tovább! Az út, hová talpam nyomul, Sűlyed, ropog, átvékonyul; Ónsúllyal a kolosszi lég Elzúzna, ha megállanék... Tovább! tovább! Rettent a perc, a létező, S teher minden következő; Új léptem új kigyón tápod: Gyűlölöm a mát s holnapot... Tovább! tovább! Éhes vagyok: ennem iszony; Láng az ital, midőn iszom; Álmám szilaj fölrettenés, Kárpit megöl szivembe kés... Tovább! tovább! S melyet hazud a sivatag, Mind délibáb: tó és patak; Gyümölcs unszol, friss balzsamu: Kívül arany, belül hamu... Tovább! tovább! Rohannom kell — s a földi boly Mellettem gyorsan visszafoly: Ködfátyol-kép az emberek: Én egy arcot sem ismerek... Tovább! tovább! Oh, mily tömeg! s én egyedül, Utam habár közé vegyül: Érzem, mint csónak a habot, Hogy átmenet mind rám csapott... Tovább! Tovább! Az üstökös meg’ visszatér, Kiröppent nyíl oda is ér, Az eldobott kő megpihen: Én céltalan, én szüntelen Tovább! tovább! Pusztán folyam mért nem vagyok, Hogy inna fel aszú homok! Mért ne futó, veszett vihar, Mely ormokon egyszer kihal... Tovább! tovább! Irigylem az ágról szakadt Levélkét: hisz majd fennakad; Irigylem az ördögszekért: Árokba hull: céljához ért... Tovább! tovább! Szegény zsidó... Szegény szivem: Elébb-utóbb majd megpihen. Az irgalom nagy és örök, Megszán s átkom nem mennydörög: Tovább! tovább! (Legszebb szavú poétánk száznyolcvan éve született. Líráját — melynek értékeit máig sem sikerült érdemük szerint megismernünk, befogadnunk — gyakran a hatalmas sodrú epika búvópatakjaként szokták emlegetni. A költő-klaszikus 1860-ban írt Az örök zsidó című verse meggyőzhet valamennyiünket: dehogy patak, bizony folyamóriás, ami áthömpölyög, keresztülzúdul rajtunk...)
