Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
1997. március 8., szombat HATTER Már nem tervezhető a jövő A középréteg lehet a társadalom alapja a családok, a gazdaság szempontjából 'V *• ; v Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Lesz-e Magyarországon igazi polgárosodás, létezik-e az a középréteg, amelyre a pártok, politikusok a rendszerváltás óta fenik fogukat, akiknek szavazataira leginkább számítanak? Mi a réteg legfőbb sajátja a fejlett országokban, s mi hazánkban? írásunk e kérdésekre keresi a választ. Egri Imre Balázs/Attila felvételei Dr. Fónai Mihály, a DOTE Egészségügyi Főiskolai Karának docense, a szociológiai tudományok kandidátusa: — Értelmiség, értelmiségi funkciók és szerepek címmel írtam dolgozatot nemrég. Ebben a tanulmányban a Nyíregyházán élő értelmiségiekkel készített felmérés tapasztalatai is megtalálhatók. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az értelmiség elfogadta az évszázados szerepet: a társadalom kulturális vezetői, akik sem politikai, sem gazdasági szerepet nem vállalnának, ha megengedhetnék maguknak ezt. Nem politizálnának, mondják, miközben mégis ezt teszik. □ Az értelmiség magas jövedelmű, nagy befolyású, nagy társadalmi megbecsülésben részesülő emberekből áll. Helyesek a jelzők? — Mindezeket önmagukra nézve nem tartják jellemzőnek. A diploma mára devalválódott, nem mindig jelent egyben pénzt is, a vagyongyarapodás nem köthető iskolai végzettséghez. □ A polgárosodás kialakulásában is sok a kétely... — Két megközelítés létezik: az első, ha valakit vagyona alapján tartunk annak, ez a tulajdonosi, vállalkozói polgárság, a másik pedig a műveltségi középosztály, amelyet ma az értelmiség alkot. Lényeges az is, hogy milyen tőketípusokat tartunk számon. Amíg a pénztőke a vagyont és a tulajdont jeleníti meg, a kulturális tőke nem köthető pénzhez. Lényeges csoportot alkotnak a politikai, kapcsolati tőke képviselői. A legnagyobb jelentősége e tőketípusnak van. Az egykori politikai beosztásokat, befolyásokat, ismeretségeket jelenti, s ma már tudjuk, a rendszerváltoztatás óta ez hozza a legtöbb pénzt a házhoz. □ Mostanában szokás nem szeretni a gazdagokat... — A társadalomban a legnagyobb ellenszenv, a legtöbb előítélet a vagyoni tőke ellen nyilvánul meg. Bizonyára azért is, mert polgári minta nemigen létezett az elmúlt évtizedekben. Nálunk ráadásul kétféle típust lehet megfigyelni. Egyik a médiák által közvetített minta, a Dallas Joc- keyje, a másik pedig a magyar dzsentriallűröket utánozó viselkedés. Mindkét jelenség azt bizonyítja, hogy az új hazai vállalkozók nem a fejlett nyugat tőkéseinek módjára gondolkodnak, garast garasra raknak, hanem megszerzett vagyonukból látványosan költekeznek. Polgárnak akarnak látszani, de éppen nem polgári módon viselkednek. Első befektetéseik közé a hatalmas autók, házak, a magamutogató tárgyak tartoznak. Dr. Pusztai Anna, háziorvos, Tiszavasvári: — Sajnos az oly nagyon áhított középréteg egyre kisebb számban létezik, pedig pontosan ez az a kategória, amelyből a legnagyobb létszámra lenne szükség. Igaz, korábban sem volt túlságosan széles, de mostanra helyzete tovább romlott. Az egykori, viszonylag jó körülmények között lévő, stabil középréteg nagyobbik szelete napról napra lejjebb csúszik, elszegényedik, a másik fele pedig a korábbinál magasabbra, a valóban gazdagok kategóriája felé igyekszik. Ez azért igen nagy kár, mert a középréteg lehetne egy biztonságos társadalom alapja: a családok, a gazdaság, a politika szempontjából egyaránt. Ők lehetnének a rendszeresen és megbízhatóan adózók, a társadalmi újratermelődést és anyagi biztonságot jelentők. A lecsúszás oka egyértelműen az anyagi helyzet. Azok, akik a rendszerváltás előtt biztos havi fizetésből éltek, kiszámítható jövőt terveztek, akik tudhatták, miképpen építhetik jövőjüket, akik két-három gyermeket neveltek, mostanra sajnos igen sokan talajt veszítettek. Munkám során a háziorvosi rendelőben naponta látom, hogyan szaporodik azoknak a száma, akiknek a mindennapokért kell küzdeniük. Akik munkanélkülivé lettek, akiknek keresete egyre kevesebbre elég, akik egyre bizonytalanabbnak látják jelenüket, s ami még rosszabb, jövőjüket. Közülük kerülnek ki a fekélybetegek, az infarktust szenvedők is, hiszen nincs módjuk és pénzük a kikapcsolódásra, a regenerálódásra. □ Számukra találták ki a szociális hálót... — Csakhogy ez a háló nagyon lyukas. Több segítséget igényelnének a rászorulók, nemcsak pénzben, hanem tanácsokban, ötletekben is. Nehéz felsorolni, mennyi probléma oka, hogy a gyermektámo- gatás nincs megoldva, s hogy épp azokban a rétegekben születik a legkevesebb gyerek, amelyekre egy társadalom támaszkodni tud. A fiatalok életesélyei egyre rosszabbak, hiszen állami lakás szinte alig épül. Ha a szülő nem képes segíteni gyerekét, reménytelen helyzetbe kerül. Rengeteg a szorongó, feszült ember. Szívós Eszter főiskolai hallgató: — A középréteg szerintem a mai Magyarországon egyre rosszabb helyzetbe kerül. Kialakulásában ma még a tudásnak tulajdonítok nagyobb szerepet, bár tudom, a dolog nem ennyire egyszerű. A tanárok, — akik e réteg jelentős képviselői voltak és lehetnének, ma egyre nehezebb helyzetben vannak. A tudás presztízse csökken, e réteg nincs megfizetve, s hiába végez felelősségteljes, komoly munkát, anyagi gondokkal küszködik. Az én szüleim is tanárok. — édesapám főiskolai matematikatanár, a mama is matematikus — látom, egyre nehezebb a dolguk, a mi családunkban is napról napra nagyobb feladat a megélhetés. Ugyanakkor az iskolákban, a gyerekek között mind több az igen gazdag szülők csemetéje, akik előtt nem a tudás, hanem a pénz az érték. —A példa, a környezet hatása így egyre nagyobb teher. Én magyar-népművelés szakon tanulok, ha a pénzt veszem alapul, nem valami kecsegtető a jövőm, a helyzetem. Mégis jó lenne kitartani pályaválasztásom mellett, mert úgy gondolom, az irodalom értékek hordozója, csak éppen nem a test, hanem a lélek profitál belőle. Ezért sem tudom ma még, maradok-e tanár, vagy mégis pályamódosításra szánom el magam. Az biztos, szeretnék mindenképpen gyerekekkel foglalkozni, legfeljebb a tanárinál egy praktikusabb, jövedelmezőbb területen. A megélhetés, az anyagi biztonság nagy úr, sok szerencse is kell hozzá. Az én korosztályom amúgy is elég nehéz helyzetben van, hiszen a tandíjjal szerzett diploma nem emel majd minket a jómódúak közé. Egri Imre, tanszékvezető, közgazdász, vállalkozó: — Középréteg? Létezik, de közel sem olyan széles rétegben, hogy minden politikus fogára jusson belőle. Lényeges kérdés, akarja-e valaki, hogy legyen egyáltalán középréteg, amelyet régebben kispolgárnak is szokás volt nevezni. A középosztály az, amely birtokol bizonyos vagyont, tudást és egzisztenciát, ily módon tagjai az értelmiségből és a közepes vállalkozókból tevődik össze. — Nem árt tudni, hogy az értelmiség birtokolja a tudást, de nincs vagyona, nincs egzisztenciája, és nem is nagyon tud ilyet létrehozni. A vállalkozók rétege létezik ugyan, de hiányzik alóla az a több évszázados kitartó munka és takarékoskodás, amely a fejlett tőkés országokban jellemzői e rétegnek. Nálunk pár év alatt kell egy bizonyos vagyont összelopni, mert enélkül sem vállalkozás, sem az ország nem áll meg a talpán. A fejlett országokban a lakosság közel nyolcvan százaléka tartozik e kategóriába, s jelent az államnak is biztos alapot: önálló gondolkodó, önálló egzisztenciával rendelkező, megbízható adóalany. □ Van-e jogos remény mindezek után Magyarországon egy középosztály kialakulására? — Nagyon nehezen, mert az állam is egyfajta 22-es csapdájában van. Sok az elkötelezettsége, s bár a nemzetközi nagytőke jelen van az országban, őket nem tekinthetjük jelentős adózónak. Legnagyobb akadály az a hiányzó háromszáz év, amely volt, de többször is megtört Magyarországon. A politika hiába hivatkozik e társadalmi rétegre, igazából nem tudja kialakítani azt, s mint széles szavazóbázisra sem számíthat rá. Angyal Sándor-w-jr ecsesen billeg a maK ma bokáig érő szí- JL\. nes szoknyájában, a körömcipőben libegve ágaskodik, klipszet választ a dobozból, majd feltűzi a haját s kérné a szájrúzst meg a körömlakkot is, s odaáll a tükör elé, az igazi nő! Kibontja vállig érő haját, fésüli jobbról is, balról is, aztán mintegy zsonglőr, úgy tekeri, formálja, csatokkal rögzíti és le nem veszi a szemét önmagáról. Ilyen ő, az örök nő, aki hamarosan betölti — a hatodik életévét... Aztán más képek tolulnak elém, messzibb időkből, a hozzám közeli lányokról, asszonyokról. A mírtuszá- gas táncos lányok a falusi iskolában. Ági tanárnéni, akibe minden fiú szerelmes volt. meg Piroska mama, aki ha az asztalra csapott, olyan csend lett, hogy még a légy zümmögés is ágyúdörgésnek tűnt az osztályban. Jönnek a többiek: a nyáron is fejkendős parasztasszonyok, akik hajnalok hajnalán indultak a mezőre, szekérderékban a kapákkal; Mari meg a lánya, akik a cigánysorról érkeztek egy kis munkáért vagy ünnepek közeledtén köszöntőt mondani kemencében sült kőttes kalácsért. Felrémlik a szódavizet készítő felesége, aki akkor is becserélte a két üveget, ha a ge- lebnyi rossz pengőből nem telt ki az ára. Majd a későbbi rácsodál- kozásunk egy más világra, más lányokra, asszonyokra a városban, ahová küldtek bennünket: „Eredj fiam, a tudást nem vehetik el tőled!". Ezrével érkeztünk, hogy kiműveljük az emberfőnket kisebb-nagyobb sikerrel s ebben is olyan sok asszony és lány segített bennünket a katedrától a kollégiumi konyháig. Mondják egyesek, hogy formálissá vált a nőnap, nincs már olyan nagy csinnadratta, mint egykoron volt. Ezzel szemben az igazság, hogy a lányok, az asszonyok csodálata emberemlékezet óta rendszersemleges, a rájuk emlékezés mostanra szinte a legbensőbb csendes ünneppé vált s közelebb áll hozzánk, mint az agyon reklámozott Valentin-nap. Persze, hogy nem elég csak egy nap rájuk gondolni, hiszen itt vannak ők állandóan velünk, bennünk, a vérkeringésünkben, a szívünkben, az örömünkben és a bánatunkban. Ok az életet adók, az életért életet áldozok, a százszor és ezerszer lemondok, a milliószor elfáradok és mégis újra kezdők: a tűrök és a lobbanok, a boldogságban úszók és az elhagyatottak, az irigyelni valóan szépek, csinosak és a csak „milyen kedvesek”; a gyógyszertárban a kevés forintjaikat számláló idős, betegasszonyok s a méregdrága üzletből öltözők. Virág? Ajándék? Ez is. De méginkább egy jó szó, egy megnyugtató pillantás, egy szerelmes, vagy szerető simogatás s annak csendes bevallása, hogy még mindig nagy a teheri amit ők cipelnek. Ennyi. Ok már ettől is jobban magukénak érzik ezt a tavasszal érkező március eleji napot. ■w-jr őzben a majdani if igazi nő szoknya- IV pörgése adja mind ehhez a színek boldogító táncát. Komor tónusú világunkban nagyon ránkfér már egy kis emberarcú öröm. — Mondd Géza! Neked miből telik most virágra?! Ferter János rajza I 3393 ■ I Szoknyák tánca Dr. Fónav Mihály Dr. Pusztai Anna Szívós Eszter HIRDETÉS _______
