Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
_ , tavaszi ünnepkör szépsége Húshagyókeddtől hamvazószerdáig, a fehérvasámapi komatáladásig MAGÁNVÉLEMÉNY Áljegyzet A húsvét egyik legnagyobb ünnepünk. Dr. Dámné dr. Rácz Magdolna muzeológussal, a nyírbátori Báthory István Múzeum főmunkatársával a húsvétról, a szokásokról beszélgettünk. — A húsvét a tavaszi ünnepkör legnagyobb ünnepe. Nem egyedül áll a naptárban. A farsang utáni húshagyókeddel kezdődik, amit a hamvazószerda követ. Az a nap, amikor az előző évi szentelt barkát a E ap elégeti, s hamujával megkeni a ívek homlokát. Ez a bűnbánat, aminek kettős magyarázata van. Az egyházi az, hogy porból lettünk és porrá leszünk. A vallás a születés és elmúlás jelképeként kezeli, a néphagyomány ugyanakkor azt mondja, aki ezen a napon hamut szór a fejére, annak egész évben nem fog fájni a feje. Ezért igyekezett hamvazószerdán mindenki a templomba, aki pedig nem tudott eljutni oda, annak mások, a templomból hazafelé menők adták át a varázserőt úgy, hogy homlokukat összeérintették. Hamvazószerda után negyven napos böjt következett, amely húsvét vasárnapjáig, a pászkaszentelésig tartott. A katolikusoknál ennek a negyven napnak szigorú rendje volt: a hívők tartózkodtak a házasélet örömeitől, a férfiak egy része nem borotválkozott, a bírák ez idő alatt nem hoztak ítéletet. Ebbe a körbe tartozik a virágvasárnap is, amely szintén kettős jelentésű nap. Az egyházi életben Jézus diadalmas jeru- zsálemi bevonulását ünnepli. Ekkor gyűjtik a barkaágat — a mi vidékünkön a bírkét —, tartják a barkaszentelést és a körmenetet. A Nyírségben ugyan nem jellemező szokás, de más vidékeken ezen a napon tartották a téltemetést, az úgynevezett kiszehajtást is. A terület népviseletébe öltöztetett bábut vidám kísérettel vitték a falu széléig, s ha volt folyó, abba dobták, ha nem, elégették a bábut. A szentelt barkának a népi gyógyászatban volt nagy szerepe. Az elégetett barka hamuját például az állat ivóvizébe keverték, ettől remélve, hogy a jószágok egészségesek lesznek. Ha a gyermekeknek a torka fájt, a szentelt barka egy bimbóját etették meg vele. A húsvét előtti nagyhét a természet újjászületésének, illetve az emberi környezet megújításának ünnepe. Ezeken a napokon mindenki rendbetette a házát és annak környékét, sőt a tavaszi munkákhoz, a szántáshoz, vetéshez szükséges szerszámokat is ekkor takarították meg. Kitisztították a kutakat, s minden családfő köteles volt gondoskodni arról, hogy családjának tagjai lélekben is megtisztuljanak, gyónni, áldozni menjenek. — Az ünnep előtti utolsó csütörtök az egyházban nagycsütörtök, a népi szokásokban a zöldcsütörtök nevet viseli. Ezen a napon ugyanis húst sohasem, kizárólag zöldféléket, sóskát, egyebet főztek az asszonyok. Ezen a napon hallgatnak el a harangok, s veszik át a szerepüket a kereplők, melyeket többnyire gyermekek működtettek, akik már ezen a napon is kaphattak cserébe ajándékokat, például tojást. Ekkor tartják a liturgikus lábmosást, emlékezve Dr. Dámné dr. Rácz Magdolna Elek Emil felvételei arra, hogy Jézus tizenkét szegény ember lábát mosta meg ezen a napon. A hívők ugyancsak Jézus halálára emlékezve az oltár lépcsőjét ütögetik, „s állnak bosszút” azért, mert Pilátus nem védte meg Jézust. Amíg a templomban a mise zajlik, addig a templom előtt a szertartás alatt hatalmas lármával bábut égetnek, minden lehető módon nagy zajt csapnak. A vallásos emberek nagycsütörtök estéjén virrasztanak, mert Jézus is virrasztóit ezen a napon. A néphagyomány vidékenként más és más idekapcsolódó szokásokat tart nyilván. Van ahol kimennek a folyóhoz, s egyetlen szó nélkül némán mo- sakszanak, majd a vízből haza is visznek, hogy akik otthon maradtak, általa szintén megtisztuljanak. A kicsi lányok hajat mostak, s fűzfa alatt fésülködtek ezen a napon, hogy szép hosszú hajuk legyen. A legszigorúbb böjti nap, a legnagyobb ünnep a nagypéntek. Sok vidéken gyászruhába öltöztek az emberek, a templomban passiójátékot adtak elő, végigjárták a kálváriát, beoltották a tűzhelyeket. Másnap, Nagyszombaton tüzet szenteltek, s a pénteken kioltott lángok helyett újakat gyújtottak. Nemcsak az otthonok tüzeit, de a templomok húsvéti gyertyáját is ekkor lobbantották lángra. Ekkor szentelik a keresztelővizet. A hagyomány úgy tartja, hogy akit először szentelnek meg ezzel a vízzel, egész életében szerencsés ember lesz. Szenteltvízzel itatták a betegeket, s e a napon ért véget a negyvennapos böjt is. □ A böjt után a pászkaszentelés következik... Húsvétvasárnap az ételszentelés napja, a görög katolikusoknál és a mi vidékünkön is pászkaszentelésnek nevezik. Kalács, tojás, sonka és torma kerül a kosarakba, melyeknek tartalmát a nagymise után a pap megszenteli. A Nyírségben, Szabolcsban ide tartozik még sokak csemegéje, a sárgatúró is. A családok ünnepi asztalánál ezekből a szentelt ételekből mindenkinek ennie kellett, hogy egészséges, szerencsés legyen. A szentelt ételekhez varázslás is kapcsolódik, hiszen vannak helyek, ahol a megszentelt sonkacsontot az istállóba rakták, hogy az állatokat megóvja a bajtól. A szentelt tojás összetört héját a földeken szórták szét, hogy a férgeket, károkozókat elűzze. A szentelt kalács összeszedett morzsája a tűzvész ellen védett. CJ Ma a régi hímesek helyét a pénz, a Kinder tojás vette át... Elég szomorú. Az igazi hímestojás mindig piros, ez a szín az életerő, az egészség színe. A hagyományok szerint nagypénteken festették meg. Kezdetben hagymalével, majd később friss leveleket ragasztottak a tojásra vagy irókával viaszolták, hímezték azokat. A víz, a locsolkodás a női termékenységet jelentette, s a meglocsolt leány cserébe ezért adta a férfi termékenység szimbólumát, a tojást. Ez is oka annak, hogy régen csak a legények jártak locsolódni, kisgyerekeknél nem volt szokás. Amikor mégis járni kezdtek, örömmel fogadták a festett tojásokat, a hí- meseket, a „feleslegre” népi játékokat például tojásgurító versenyt is kitaláltak. Tisztességes versengés volt abban is, ki kapott több, ki a legszebb hímeseket. A húsvéthétfő a locsolkodás napja, a lányok szempontjából sem volt mellékes, hiszen minél többen locsoltak meg valakit, annál nagyobb volt a dicsőség, a siker. Azt bizonyította ez, az illető lánynak sok a tisztelője, hódolója. A locsolóversek története is érdekes. A néprajzi gyűjteményekben számos változatuk található. Mifelénk a Kerek erdőn jártam vagy a Húsvét másodnapján mi jutott eszembe sorokkal kezdődő locsolóversek a legnépszerűbbek, melyeknek szövegét sajnos mára igencsak kiforgatták, eltorzították némelyek. A húsvét utáni egy hét az úgynevezett fehérhét. Első vasárnapján volt szokás koma- vagy mátkatálat küldeni, melybe a legszebb húsvéti tojásokból, süteményekből rakott a küldő, aki színes szalagokkal is díszítette a tálat. „Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, koma küldte komának...” szólt a rigmus, melynek kíséretében adták át az ajándékot. Volt vidék, ahol az elvállalt komaság az élet végéig, s volt ahol csak felnőtt korig tartott. □ A húsvét az egymáshoz közeledés, a vendégjárás ideje is. Mostanában pedig mindenki elutazik, bezárkózik... Sajnos így igaz. Ennek oka összetett: megváltozott az egész életünk, ma már a megélhetés, a pénzszerzés a legfontosabb, az elsődleges feladat. Nem ülnek ki a kis- padra, nem beszélik meg gondjaikat, nem törődnek egymással az emberek. Megszűnt az a közeg is, ahol a szokások, hagyományok nemzedékről nemzedékre öröklődtek, amikor az együtt élő generációk megtanították egymást mindezekre az ünnepekre. Pedig a hagyományok, szokások nem csak múltunk, jövőnk miatt is nagyon fontosak. Kovács Éva gyasztó. Vagy. A legkülönfélébb személyi fogyasztású javak „változnak át” a tevékenységhez múlhatatlanul szükséges eszközökké a nagytételű számlákon. Más. Azok a konszolidációs jelzővel illetett százmilliárdok vélhetően nem váltak füstté egyik napról a másikra. Könnyű kitalálni, hogy — a keleti piac elvesztése okozta kár mellett — jelentős részük magánzsebekben kötött ki, amit persze az idő múlása, meg a futószalagon és menetrendszerűen érkező becsődölés tisztára mosott, bocsánatos bűnné szépített. Márpedig a konszolidáció ugyebár közérthetőbben azt jelenti, hogy a kiesett milliárdok pótlása végett elvettek a köz pénzéből és parlamenti szinten szentesítették a döntést. Valóban jó lenne a szabad piacgazdaság körülményei között is tüzetesebb vizsgálat alá venni az áremelések indítékát, technikáját és végeredményét. Akkor talán a csillagos ég is szebben ragyogna ránk. Angyal Sándor Közhelynek tűnik, de mégis riasztó az üzleti hetilap egyik írásának címe: „Az áremelések határa a csillagos ég.”. Közvetlenül a villamosenergiáról van szó az említett dolgozatban (amely szerint a januári áremelés 57 milliárd forint többletkiadást jelent a fogyasztóknak), ám nem járunk messze az igazságtól, ha kitágítjuk a termékek és szolgáltatások határát más irányba is. Történik ez annál az energiaágazatnál, ahol pedig külön kormánybiztos kutakodott hónapokon át szakembergárdájával az iránt, hogy mi képezheti az áremelés alapját és mit nem lehet megfizettetni a fogyasztókkal. Különösen így ünneptájt — számosán tapasztalhatják, sok áruért any- nyit kérnek, amennyit nem szégyellnek, s már magyarázatot sem fűznek hozzá, mit miért emelgetnek. Apadó pénztárcával persze sokan és sokat töprengenek azon, vajon mi az, amit teherként raknak rájuk az illetékesek. Mondja egyikőnk, neki gyanúsak például a méregdrága külföldi utak, a tapasztalatcserék köntösébe öltöztetett úri bulik a napfényes szigeteken a tél kellős közepén. A részt vevők személyenként több százezreket fizetnek be, amit persze nem a konyhapénzből vesznek el odahaza, hanem majd költségként beállítják a megfelelő rovatba és a könyvvitel szabályainak megfelelően, mint általános költséget szétszórják a termékeikre. Eszi, nem eszi, ezt kapja a kereskedelem (amely még rátesz, hiszen annak is élnie kell valamiből) s keresgélhet egyre mélyebbre nyúlva üresedő zsebében a minden terhek cipelője, a fo! □