Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-22 / 68. szám
10 HITÉLET A keresztény világ legnagyobb ünnepe a húsvét, hiszen a kereszthalált halt és harmadnapra feltámadt Krisztus a reményt, a megtisztulás lehetőségét, az új élet kezdetének esélyét hozta meg az emberiségnek. Virágvasámap A húsvéti ünnepkör holnap, a Virág- vasárnappal kezdődik. Arra a napra emlékszik ilyenkor a keresztény világ, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. Ott és akkor pálmaágakkal, olajfaágakkal köszöntötték Jézust, mi itt Európában barkával tesszük ugyanezt. Nagycsütörtök Hétfőn elkezdődik a húsvét előtti hét, a nagyhét, melynek napjai közül nagycsütörtök és nagypéntek a legjelentősebbek. Nagycsütörtök az oltári szentség szerzésének ünnepe, Jézus szenvedésének kezdete. Ezen a napon volt az utolsó vacsora, amelyen Jézus tanítványaira hagyta a kenyeret, s a bort, hogy aki testének és vérének jelképével táplálkozik, az örök életet nyerjen. Saját magát, mint életet adja az emberiségnek, hogy örök élete legyen. Isten ezzel a legnagyobb szere- tetet mutatta ki a világnak. A nagycsütörtöki ünnepi nagymise glóriájára utoljára szólnak a csengők, kondulnak a harangok és szól az orgona, utána — ahogy a néphit tartja — a harangok Rómába mennek, s helyettük a feltámadásig kereplők helyettesítik a szertartáson a csengőket. Macip: Az utolsó vacsora (Madrid, Prado) Nagypéntek A nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a diadalmaskodó rossznak a napja, egyúttal a megváltás napja is. Jézus szenvedése és halála úgy jelenik meg előttünk, mint értünk való és üdvösségünket meghozó halál. Nem emberáldozat ez, hanem az Istenemberé. Krisztus odaadja halálát az Atyának, mert csak így rombolhatja szét a halált és csak így szabadíthatja meg tőle az embereket. Krisztus aztán nekünk ajándékozza halálát, mert a legvalóságosabb értelemben értünk halt meg. A csendes szertartásokon, keresztutakon megelevenedik a szenvedéstörténet, olyan drámára emlékszik a világ, amely egyszer fordult elő az emberiség történetében, de hatása kétezer év óta él és kiapadhatatlan forrása a művészeteknek. Rubens: A kereszt fölállítása (Ant- verpeni székesegyház) Napkelet • A hit világa 1997. MÁRCIUS 22., SZOMBAT Az első Boldoggá avatott cigány Zeffirinót Spanyolországban azért ölték meg, mert gyakorló katolikus volt A Vatikánban van egy hivatal, amelyiknek a neve a Vándorlók és Utazók Pápai Tanácsa. Ennek a pápai tanácsnak a hatáskörébe tartozik minden olyan lelkipásztori munka, ami nincs a helyhez kötött egyház- községekhez kapcsolva. Tehát ide tartozik a menekültek, a vándorlók, a vendégmunkások, a külföldi diákok lelkipásztori ellátása, hozzájuk tartozik a repülőtéri, vasúti, tengeri lelkipásztori ellátás, a búcsújáró helyek ügye. Mivel a cigányok a világon többségében még nomád vándorló életet élnek, azért ehhez a Vatikáni Hivatalhoz tartozik a cigányság lelkipásztori ellátása is. A magyarországi cigányok rég letelepedtek már, de amikor Hodászon a temp- íomszentelés, vagy a közösségi ház szentelése volt, a Vándorlók Hivatalának az elnöke, Cbeli érsek jött el, hogy a szertartásokat elvégezze. Minden olyan ügynek, ami ehhez a Római Pápai Hivatalhoz tartozik a Magyar Püspöki Karban Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök a felelőse. Neki kell összefogni a repülőtéri, a menekültügyi, a zarándokügyi, a cigány és minden egyéb pasztorációt. Tehát ha felsőfokon kell valamit ilyen dolgokban intézni, ha nemzetközi összejöveteleken kell részt venni, azokra Keresztes püspök úr utazik. Február elején Rómában egy kétnapos tanácskozás volt, ahol a cigányok lelkipásztori ellátásával foglalkozó püspökkari vezetők — köztük Keresztes Szilárd püspök úr — vettek részt. Az eseményen ennek a lelkipásztori szakterületnek az általános problémáiról volt szó, s beszéltek a két év múlva esedékes katolikus cigány pasztorá- ciós világkongresszus előkészítéséről. A találkozó fő témája azonban egy világra szóló esemény előkészítése volt: május 4-én a Szent Atya boldoggá avatja Zef- firino Jimenez Mailát, akit El Pelének hívtak. Az esemény nem a szertartás miatt viZeffirino Jimenez Malla lágraszóló, hanem mert Jimenez Malla cigány volt, s a cigány nép életében először fordul elő, hogy valakit Boldoggá avatnak. Ki volt El Pelé? Egy nagyon érdekes élet- pályájú, rendkívül értékes gazdag lelkiségű ember volt, aki méltán érdemli meg mindnyájunk tiszteletét — fogalmazta meg röviden Keresztes Szilárd püspök úr, aki a vértanú El Pelé bemutatásában is segítségünkre volt. Jimenez Malla katolikus cigány szülőktől született, akik Katalóniában és Aragóniában vándoréletet éltek. Soha nem járt iskolába, mindig analfabéta maradt. Saját népének nyelvét beszélte. Gyermekkorától sokat szenvedett az éhségtől. Eljárt alamizsnát kéregetni. A hegyekben találkozott Cocaracha banditával, aki szívesen fogadta a sátrába és enni adott neki. Más cigányokkal együtt csigákat gyűjtött, azt ették vagy eladták. Felnőtt korában nagy szíve volt a rászorulók iránt: az egész várost megdöbbentette hősies magatartásával, amikor segítséget nyújtott a város tüdőbajos volt polgár- mesterének, akinek vérömlése volt a téren. Egy cigányasszonynak, aki nem tudott szoptatni, naponta pénzt adott, hogy tejet vegyen a gyermeknek. Házában összegyűjtötte a koldusokat, élelmet, ruhát és némi pénzt adott nekik. Meglátogatta a menhe- lyen az öregembereket és a rózsafüzért imádkozta velük. Különös módon tisztelte Isten Anyját, Máriát. Mindig magával vitte rózsafüzérét, ezért tartóztatták le, és rózsafüzérrel a kezében lőtték agyon. Pelé 1936-ban, a polgárháború idején 75 éves volt. Július 17-én kezdődött a polgárháború. A hadsereg néhány tábornoka szembeszállt a kormánnyal, amelyet a baloldal vezetett. Július 25-én, szombaton Zeffirino azt látta, hogy az utcán bántalmaznak egy fiatal papot. Felkiáltott: „Szűz Mária! Ennyi ember egyetlen ellen, aki ártatlan”. Közbelépett, hogy megvédje a papot. A katonák megragadják, megmotozzák, megtalálják nála a rózsafüzért, és letartóztatják. 15-16 napig marad a börtönben, a kapucinus klarissza apácák elkobzott kolostorában. Augusztus 9-én a kora hajnali órákban egy teherautón a temetőbe vitték tizenkét elítélt társával együtt. Kettesével összekötözték őket. Velük volt Florentin püspök is. A gépkocsi- vezető elmondta, hogy Pelé egész úton ezt kiabálta: „Éljen Krisztus Király”, és hogy rózsafüzérrel a kezében halt meg. Aki megölte a cigányt, elvette a nadrágját és a cipőjét. Zeffirinót beledobták a közös sírba, soha többé nem tudták azonosítani. Zeffirinót azért ölték meg, mert gyakorló katolikus volt, nem azért, mert cigány volt. Az egyház szolgálatában ■■ Hagyománnyá vált a katolikus egyházaknál, hogy a húsvét előtti lelkigyakorlatokat nem a helybéli plébános, vagy parókus vezeti, hanem más egyházközség papja szól a hívekhez. Csütörtöktől ma estig — három estén át — a nyíregyházi római katolikus társszékesegyházban dr. Oláh Miklós görög katolikus lelkész szentbeszédeit hallgathatták és hallhatják mindazok, akik részt vettek a húsvét előtti szertartáson. Nem szokatlan, de nem is mindennapos dolog ez, Oláh Miklós életében azonban sokszor volt fontos szerepe a lelkigyakorlatnak. És természetesen Nyíregyházának. Először a görög katolikus teológia hallgatójaként töltött hosszabb időt Nyíregyházán, aminek külön története van. Amikor teológus lett, akkor ugyanis még nem volt Nyíregyházán teológia, Budapesten, a Pázmány Péter Egyetemnek volt teológiai kara. 1950-et írtunk ekkor, s akik még emlékeznek erre az időre, tudják, az egyház számára reménytelenül nehéz időszak volt ez. Éppen ezért meglepő, hogy Dudás Miklós püspök úrnak sikerült létre hozni Nyíregyházán a teológiai főiskolát, s lehozni ide a Pesten végzett első évfolyamot. Az újonnan felvett elsősökkel együtt két évfolyammal beindult a papképzés Nyíregyházán. Felszentelt papként dolgozott Kispesten egy lakásban kialakított kápolnában, itt érte az 1956-os forradalom. Volt segédlelkész Nagykállóban, három év után Jánk- majtison lett önálló parókus, itt élte meg az 1970-es árvizet. 1973-ban újra Kispest következett, de egészen Szolnokig tartott a parókia határa. — 1974-ben hozott ide a püspök úr Nyíregyházára, a papnevelő intézet lelki igazgatójának. Formailag segédlelkészként szerepeltem, mert akkoriban még az Állami Egyházügyi Hivatal beleszólt, ki foglalkozhat papneveléssel. Mivel a spirituálés nagy hatást gyakorol a fiatalokra, ezért alaposan „átvilágítottak” volna. Nehéz volt a kettős munkakör ellátása, reggeltől estig talpon kellett lenni, az egyházközségnél a temetések, esketések, szentmisék, gyóntatások, hitoktatás mellett kellett végezni a kispapok lelki nevelését. Ezt az állapotot Timkó püspök úr megszüntette, de a kis, a rendszer szemében megbocsáthatatlan bűnök megmaradtak. Felnőttek számára szervezett hitoktatást, amit a szülők maguk kértek, hogy tudjanak a gyerekek kérdéseire válaszolni, kirándulásokra mentek, így nyílt lehetőség egyházközségek meglátogatására, közös ünnepségek tartására, a fő hivatás azonban a kispapok lelki gondozása, nevelése volt. Tizennégy évi lelki igazgatói munka után újabb állomás, Debrecen, az ország, sőt Közép-Európa legnagyobb görög katolikus egyházközsége következett, ahol már érezhetők voltak a rendszerváltás hullámai. A munka itt is meghozta gyümölcsét: beindult a hitoktatás, iskolában, római katolikus kápolnában miséztek, hogy minél közelebb kerüljenek a hívek lakóhelyéhez, de a kórházban, a nyugdíjasházban is rendszeresen végeztek szentmisét. És a kálvinista Rómában, amely néhány éve római katolikus püspöki székhely is lett, gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a görög parókus a történelmi egyházak között. Ahol azelőtt néhány évvel elképzelhetetlen volt, hogy egy görög katolikus pap rendszeresen prédikál a református nagytemplomban, vagy a református püspök, az evangélikus lelkész tanít a görög katolikus templomban, mindennapossá vált az együttműködés. Együtt léptek amikor az iskolák visszaszerzése volt a tét, közösen emlékeztek a hirosimai atomrobbantás évfordulóján, együtt szerveztek ökumenikus hangversenyeket, s alakították meg a Keresztény Értelmiségi Szövetségét. Itt is kialakultak a keresztény közösségek, az egyetemi ifjúság kérésére pedig speciális kollégiumot hoztak létre, amelynek egyik előadója Oláh Miklós volt. A keresztény etikáról, a keresztény életvitelről, a kereszténységről beszélgettek, majd a fiatalok azzal a kéréssel álltak elő: szeretnének együtt lenni nemcsak a hivatalos egyetemi órán, hanem utána is, emberileg, közösségileg is szeretnének összetartozni. így lett a parókia pincéje az egyetemisták ökumenikus lelkigyakorlatának színhelye. Oláh Miklós Harasztosi Pál felvétele — Amilyen szívfájdalommal mentem Debrecenbe, mert nehezemre esett itt hagyni Nyíregyházát, ugyanolyan nehéz volt elszakadni Debrecentől, amikor a püspök úr visszahozott. Visszakerültem, de mint ahogy a régi latin közmondás mondja, nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni, mert az a víz már elment, az élet is ilyen. Más lett a nyíregyházi szeminárium, mások a növendékek, az elmúlt hét év alatt sok minden megváltozott. 64 évesen kellett megint tanulnom, ismerkednem, hogy helyt tudjak állni és kézbe tudjam venni az események irányítását. — A visszaérkezés óta másfél év telt el. Azóta ketté vált a korábban egységes intézet, elindult az intézet egyetemmé válásának folyamata, egy római egyetem tagozataként szeretnénk egyetemi rangot nyerni. A tanárok már nemcsak mellékesen tanítanak a lelkipásztori munka mellett, hanem ez a fő feladatuk. Az is változás, hogy mára szinte nemzetközi intézmény lettünk, mert a szocialista rendszer összeomlása után felszabadultak a környező országokban lévő görög katolikus egyházak, s küldik a főpásztorok azokat a fiatalokat, akikből a későbbiekben az ottani vezető értelmiségi réteg kialakul. Szeretnénk belőlük is, itthoni tanítványainkból is jó hazafiakat, s jó papokat nevelni.
