Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-22 / 68. szám
1997. március 22., szombat HATTER Turistákat vár a Túr-bukó Kerékpárút építésére pályáznak a környékbeli települések önkormányzatai Felülmúlhatatlan nyári szórakozás a lezúduló víz alatt lubickolni Nagy Tamás archív felvétele s ~-y “ ' ' t " ' ' '^1 i* jgT»jg| '.i -v-^'i-í%£ •% Kritikus határ Molnár Károly Tiszakóród — Tiszakóródtól három kilométerre, a Tisza és a Túr találkozásánál szinte érintetlen természeti környezetben egy monumentális betonépítmény szabályozza a víz folyását. A gát útját állja a víznek, illetve az összegyűlt víz lezúdul a gáton. A bukógát, illetve környéke látogatott kirándulóhely. Tiszakóród polgármesteri hivatala magáénak érzi a kirándulóhely környékét. Gyulai Gáspár polgármester: — A Túr-hídtól a Tiszáig terjedő folyószakasz két oldalát most akarjuk helyi védettség alá helyezni. A hídig terjedő rész tájvédelmi terület. Ez a rész árvíz esetén a védelem által használt terület. Az árvédelmi töltésen lehet megközelíteni a bukónál lévő diós ligetet. Magukénak tekintik A terület a magyar államé, kezelője a vízügyi igazgatóság. A tulajdonos gondozza a töltéskoronát, a diófákat, s a folyó két oldalán lévő bokros részt. Közhasznú munkások is segítettek tavaly e munkák végzésében, a helyi gátőr szakmai irányításával. A falu ezt a területet magáénak tekintette, tekinti. Sokan nehezményezték, amikor két éve a Vízügyi Igazgatóság kiadta egy vállalkozónak. A lakosság kérését megfogalmaztuk, a vízügyiek visszaadták a falunak. Ezért fizetünk bérleti díjat, s miénk a használati jog□ Miként juthatnak be a bukóhoz a kirándulók? — A töltéskoronán. Egyébként az a tervünk, hogy pályázunk kerékpárút építésére, a Szociális otthon Nyírbátor (KM-K. É.) — 1995 óta áll üresen, Nyírbátorban az egykori szülőotthon épülete, hasznosítására azóta sem történtek intézkedések. A Népjóléti Minisztérium előzetes tájékoztatása alapján ezekben a hetekben pályázatot írnak ki az átszervezések miatt üresen álló szülőotthoni épületek újrahasznosítására, mely pályázaton Nyírbátor városa is indulni készül. Már az elmúlt esztendőben elvégezték a hasznosítás érdekében az épület műszaki-statikai felülvizsgálatát, mely kiderítette: a meglévő alaptestek megerősítése, a födémek utólagos hőszigetelése, a tetőszerkezet héjazatá- nak fóliázása és bitumenes ; lemezelése az épület állag- megóvása érdekében halaszthatatlanná vált. Az önkormányzat szociális csoportja ezzel egy időben felülvizsgálta a várasbán jelentkező ellátási igényeket és megállapította, hogy indokolt az idősek részére egy harmincágyas, tartós bentlakásra alkalmas szociális otthon létesítése. Ha pályázata sikeres lesz, a jelenleg kihasználatlan egykori szülőotthonba egy |idő után öregek költozhethídtól a bukóig, illetve onnan Tiszakóród Petőfi utcáig. A tervek szerint ez három kilométer hosszú lesz. Csatlakozni kívánnak ehhez Tiszacsécse és Tiszabecs települések is. Ár- vízvédelmi munkák idején a védelem ezt a közel két méter széles bitumenes utat használhatja majd. A mi részünk úgy négy és fél millió forint. Ennek 40 százalékát mi adjuk, hatvan százalékát az állam, pályázatból. Az elmúlt években Phare-programból a bukó fejlesztésére nyertünk hárommillió forintot. Villany lesz — Ebből elkészítettünk a fehérgyarmati Fipkersz Kft.-nél egy mobil rendszerű zuhanyzót, WC-t. Ezt akkor tervezzük rendszerbe állítani, amikor levisszük a villanyt a bukóhoz. Itt mindenki áramhoz juthat majd, s mért, fogyasztott áramért fizet majd díjat. Q Hogyan oldják meg az áram idevezetését? — A teljes vezetékrendszer hat és fél millióba kerül. Már működik az a hálózat, amit még a tanácsi időkben kiépítettünk Kiskóródig. Ennek a további szakaszára pályázunk. Mivel ez megkezdett program folytatása, komoly esélyünk van. Legkésőbb 1998 nyarára itt lesz az áram. Ellenőrzések □ S milyen lehet pár év múlva a bukó környéke? — Elkészítettünk egy rendezési tervet, Gyulai István budapesti építészmérnök készítette. Ebben kereskedelmi és egészségügyi létesítményt tervezett az önkormányzat, télie- sítve. Az erdőrész kitermelése után a területet felparcellázzuk. Bárki területhez juthat. Gondolva az esetleges áradásra, két méteres kiemelést javaslunk. Tehát lábon álljon az épület. Megteremtjük a lakókocsit használóknak a szennyvízrendszerre történő rákötést. Természetesen igyekszünk olyan utat építeni a töltéstől a bukóig, hiszen a kerékpárút idáig halad, hogy ezen a szakaszon a járművek is biztonsággal közlekedhessenek. □ A működtetést hogyan oldják meg? — Közmunkások végzik a felügyeletet, illetve a díjak begyűjtését. Hazai és külföldi visszatérő táborozóink vannak. Hasonlóan számíthatunk a Tisza-túra résztvevőire. Az egészségügyi komplexumba szezonban rendszeresen eljönne a település orvosa. Ápolónő, illetve elsősegélynyújtó ugyancsak tevékenykedne, szükségtől függően. Á Tisza itt határfolyó. Nem olyan ez a szakasz, ahol a határsértések előfordulnának. Szerencsénkre rendzavarásra nem került eddig még sor. A rendőrség ehhez gyakori ellenőrzéssel járult hozzá. Reméljük, sokan jönnek ide, hogy pihenjenek, gyönyörködjenek a gyönyörű szatmári tájban. Innen 10-20 kilométeres körzetben irodalmi és történelmi nevezetességű helyek kínálnak látnivalót az ide érkezőknek. Angyal Sándor T» j ehezen tudnám ta- J\l kargatnizavaromat, i V miközben újra meg újra végigfuttatom tekintetemet a koalíció vezető pártja alelnökének minapi nyilatkozatán. A különben sokunknak szimpatikus Jánosi György ezúttal is a földön járt, amikor Győrben kijelentette: fordulóponthoz érkezett az MSZP és a kormány is, mert a gazdasági stabilizáció egyébként indokolt és eredményes intézkedéseinek terhei egyes társadalmi rétegekben elérték a kritikus határt. El bizony! Valójában a társadalom kilenctized része érzi a bőrén, hogy ez a gazdasági stabilizáció egyre inkább instabillá teszi az ő helyzetét: drágul az élet, nem csökken érezhetően a munkanélküliség, fontos társadalmi csoportok csúsznak egyre lejjebb, közöttük nagyon sokan olyanok, akik a szocialistákra voksoltak a legutóbbi választáskor. Mintha egy kissé elkésettnek tűnne a fent említett kritikus határ felismerése, de jobb később, mint soha — jelszóval talán még mindig idejében hangoztatják immár Jánosi pártján belül is. A zavart az okozza, hogy a nehézségeket úgy képzeli el csökkenteni a politikus s a hozzá hasonlóan gondolkodó csoport: az semmiképpen sem akadályozhatja meg a stabilizáció folyamatát, azt a közelgő választásokra történő felkészülés sem lassíthatja. Hogy is van ez, kérem? Ugyebár csökkenteni kellene a terheket, mert az már a kritikus határnál van, ugyanakkor jottányit sem szabad engedni a megszorításokból. Hát ez így felér egy több ismeretlenes egyenlettel s kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor a klasszikus példabeli hölgy leányzó is szeretne maradni és szerelembe is esni. Ha nem erről van szó, akkor az arányosabb és igazságosabb közteherviselés ígéretét kívánják bizonyára teljesítem, amely megint- csak ellenszélnek tűnhet. Hiszen a még nagyobb adó, a sarc aligha vezethet fellendüléshez... Nem marad más hátra, minthogy abban reménykedjünk: mostmár talán végre kézzel fogható és aprópénzre váltható eredményei is lesznek a feketegazdasággal szemben folytatott szélmalomharcnak. Páll Géza tárcája-» j agymama lett a fele- l\J ségem! Barátom, x V akiről közismert volt, jobban titkolja az éveit, mint némely, erre különösen érzékeny hölgy, így jelentette be az első kisunoka érkezését. S mivel úgy látta, először nem nagyon fogjuk fel, mi rejlik a cseles mondat mögött, mintegy a gyengébbek kedvéért hozzátette: — Szóval értitek! Nem én lettem nagyapa, hanem a feleségem lett nagymama... Óriási hahotával kísérte az akár poéngyilkosságnak is nevezhető kiegészítést és korholóan nézett ránk, akik nem fogtuk fel első hallásra az elmés mondást. Talán egy kisebb anekdotás könyvecske is megtelne a vele történt humoros, olykor pedig tragikomikus epizódokkal. Elvezettel szeretett másokat ugratni, de néhányszor ő is bekapta a horgot. Nem is olyan rég egy megyei szakmai küldöttséggel egy közeli országba utazott. Tudni kell róla, éhes gyomorra! is minimum százhúsz kilót nyom, ami már önmagában is gyakran humor forrása. Egy tizenva- lahány személyes, mondhatni családi gépen utaztak, nem a menetrend szerinti Malév-járattal. Ezért is történhetett meg, hogy a kollégái megfűzték a pilótát, legyen cinkosuk. — Nem vagyok ijedős, de amikor megszólalt a pilóta, hogy egy kisebb viharzónában repülünk, s megkéri azt a kövér urat, aki a gép nyolcas helyén ül, legyen szíves foglaljon helyet középen, magyarán a padlón, különben megbillen a gép, azt hittem elsüllyedek. A társaim komoly arccal meredtek rám, és a szemükkel sürgettek, üljek már a padlóra, nehogy baj legyen. Ki tudja hányadszor mesélte már a történteket, de mindig türelmesen meg kellett várni, amíg elér a csattanóig. Jól tudtuk, persze — éppen a kollégáitól — hogyan is volt ez a repülős kaland, de személyes sértésnek vette, ha nem hallgattuk végig a történetet. O volt ugyanis mindig a leghálá- sabb közönsége önmagának. Igazában nem is nekünk, hanem magának mesélte a furcsa történeteket. Két percnél nem bírták tovább a kollégák. Kitört a nevetés. A pilóta elnézést kért és további jó utat kívánt a jókedvű társaságnak. A barátunk pedig, hogy ne rontsa el a hangulatot, végig a padlón maradt, mint aki direkt élvezi a földszintes utazást. Akadtak sajnos olyan élményei is, amikor az élete forgott kockán. De az életerő. a vitalitás még a legkritikusabb pillanatokban sem hagyta el. Egy műtétjét emlegeti elég gyakran, amely vagy nyolc évvel ezelőtt történt. Még a műtét befejezése előtt kábulton, de valahogy felébredt. Vesztére éppen abban a pillanatban, amikor az őt operáló főorvos valami nem éppen bíztató megjegyzést tett a kollégáinak, talán olyasmit mondhatott, hogy ennek nem sok van hátra... Mire ő, a beteg egy kicsit felemelte a fejét és állítólag mondott egy cifrát a főorvosnak. Csak úgy tegeződős- re fogva a mondat végét. Ha igaz, kiesett a sziké a főorvos kezéből... Ezek az epizódok azért jutottak az eszembe, mert néhány napja összefutottam a rég látott baráttal. Már messziről integetett... — Képzeld lapátra tették az igazgatónk jobb kezét... Így adta tudtomra, a tőle megszokott stílusban, hogy a csődbe ment cégnél ő is lapátra került. Munkanélküli lett. y j alahogy mégsem tud1 / tam teljes szívemből V sajnálni, talán egy kicsit még irigyeltem is. Elvégre akin ennyire nem fog a legszörnyűbb csapás sem, ötvenévesen is meg tud kapaszkodni a humorába, az mindig talpon fog maradni. Sok ilyen ember kellene manapság... Ünnepek előtt Ferter János rajza Kommentár Adómorzsák Szőke Judit M ár megint elszúrtunk valamit, ami jónak indult. Bár inkább úgy tűnik, szándékosan rossznak csinálták. Eszjéánk egyetlen ajánlható százalékáról, az adómorzsáról van szó. Azért van a kommentárnak éppen most aktualitása, mert bár épp túlvagyunk az adóbevallásokon, eleddig a világért sem szerettem volna, ha a rosszindulatú befolyásolás vádja ér. Régóta sürgette a közvélemény a szabad döntésnek ezt a fontos módját, mely végre megvalósulhatott. De milyen rafinált technikát alkalmaztak...! Mondhatni botrányos a becsapás. Nem lehet elég hihetően megmagyarázni például, miért tették oly bonyolulttá a rendszert. Nyilván azért, hogy elmenjen a kedvünk. Lehetetlen az ellenőrzése annak, hogy a küldött pénz eljutotte a feladóhoz. Ugyan. Nem akartak ilyet. Arra ment ki a játék, hogy csordogáljon csak minden a régi csatornán, minden adóforint az államkasszába kerüljön. „Adtam is, meg nem is, a szátok be van fogva, a lehetőség felkínáltatott, csak nem éltetek, vagy rosszul éltetek vele. Mondjuk, nem tudtátok megfelelő precizitással kitölteni a rubrikákat, nem volt eléggé olvasható a külső és belső borítékok felirata..." Kiderült, hogy a szervezetek a sivatagban áhítoznak a víz után — tele voltak a lapok adószámokkal, zajlott a propagandahadjárat. Am szerintem már ők is rájöttek a kezdeti lelkesedést követően arra: minden bizonnyal füstté vált az adóalanyok jogainak gyakorlása révén megálmodott 4-5 milliárd. A csillapíthatatlan étvágyú állam-bendő elnyeli a pénzünket. Legfeljebb azt bánja, mármint ő, hogy nincs még vagy két gyomra. c Irigyelt barát
