Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-20 / 66. szám
1997. március 20., csütörtök HATTER lUÁ9>ÜnAllf mW Wfm* Wf*mm Részközgyűlés — kivonuló résszel A nyitott tagság velejárója • Áfészek és álfélszek • Nemcsak ibrányi probléma Szemétvilág reség? Abból, hogy elherdálják a vagyont, felélik a szövetkezetét. Az elnök a dolgozóknak azt is megtiltotta, hogy a szövetkezetin kívül más boltban is vásároljanak. Mint tagok, ők emiatt szólnak, emiatt keresték a nagyobb nyilvánosságot. Ők öten — Bakosi László, Haluska András, Herman Lajos, Imre Dezső és Tóth Pál, s Bújról Márton Mihály — de, mint mondták, ettől vannak többen is. Korábban valamennyien az Áfész dolgozói voltak. — Azt mondták, hogy korábban valamennyien az Áfész dolgozói voltak?! — kérdezte nem kis megdöbbenéssel Fá- biánné Puskás Amália elnök aszony, irodájában. — Azt sem értettem, hogy miért vonultak ki, de a részközgyűlésen tanúsított viselkedésüket sem. Ám ezzel nem voltam egyedül, a jelenlévők sem tudták mire vélni a dolgot. Nem könnyű manapság gazdálkodni. Nem vádlón mondom, de nekünk nincsenek a kereskedelem azon vadhajtásai eszközként a kezünkben, amellyel azért némelyek élni szoktak. A most a szövetkezetét féltők mindegyike önszántából ment el tőlünk, s fogott önálló kereskedésbe. Ám éppen ez az, köztük és közöttünk abszolút érdekellentét van, ellenérdekű félként vagyunk jelen ugyanazon a piacon. Nem hiszem, hogy a szövetkezet féltése álmatlan éjszakát okozna bármelyiküknek is. Kinn a bárány... — A tagok jogait és kötelességeit alapszabályunk tartalmazza — fogalmazta meg az elnök asszony —, aszerint jártunk el a küldöttek megválasztásakor. A mérlegeredmény elfogadása a küldöttgyűlés feladata. A részközgyűlésen még nem tudtam pontos eredményt mondani, egyébként a számviteli törvény is május végét határozza meg. Szövetkezetünk többször volt kiváló, nem hiszem, hogy elfelejtettünk volna gazdálkodni. — Valóban mondtam, bár inkább kértem dolgozóimtól: a boltjainkban vásároljanak, mert hisz innen élnek ők is, s ez a legtermészetesebb dolog szerintem, miként hogy nem feltétlenül kívánatos egyetlen gazdálkodó szervezetnek sem, ha ellenlábasát az igazgatóságban tudja. Nem szövetkezetféltésről, másról lehet itt szó. A megye 22 áfésze közül az ibrányi a jobbak között van, s remélem, nem tartunk majd soha ott, ahol egyesek már látni szeretnék. Lefler György Ibrány (KM) — Aki szelet vet, vihart arat — tartja a fáma. A velem szemben ülő öt férfi visszautasítja még a gondolatát is: — Ők nem akarnak semmiféle vihart, ám azt sem engedhetik meg, hogy a demokrácia megcsúfolását eltétlenkedjék, minden szó nélkül hagyják! Mert hisz ezt tapasztalták, s emiatt gyűltek egybe. Ötükkel az ibrányi polgármesteri hivatal tanácstermében találkoztam. Még a panaszáradatot megelőzően leszögeztük: az elmondottak csak a nevük adásával hiteles, melyet egyetértőén vállaltak. Ezt követően előadták, szerintük hogyan is szenvedett csorbát Ib- rányban a demokrácia. Összehajtok Az Ibrány és Vidéke Áfész ez évben választási ciklusához érkezett. A szövetkezet önkormányzati szerveinek, tisztség- viselőinek megválasztása a küldöttközgyűlés hatáskörébe tartozik. A küldöttek delegálása viszont az e fórumot megelőző részközgyűlések feladata. No, itt történt a jogsértés, az Áfész ibrányi részközgyűlésén, de hasonló panasszal éltek Bujról is — mondták ők öten, majd a hatodikként később megérkezett buji szövetkezeti tag. Elmondásuk szerint a rész- közgyűlésen egyetlen szám sem hangzott el, amely az Áfész elmúlt évi eredményébe betekintést engedett volna. Az elnök asszony, Fábiánná Puskás Amália csupán a „szerény” jelzőt említette a nyereségre való rövid utalásként a tagság előtt. Arra a felvetésre, hogy miért nem ismertetik a mérleg- eredményeket, a válasz csupán annyi volt: — Nem ez a fórum hivatott erre. — Hát melyik, ha ez sem? — kérdezték a részközgyűlésen, s ott a tanácsteremben is, még mindig tanácstalanul. Azt a választ kapták, hogy bármikor bemehetnek az irodába, érdeklődni. Nem értik ezt, s azt sem, miért van szükség — véleményük szerint — az Áfésznek olyan küldöttgyűlésre, s olyan küldöttekre, akik csupán a „szavazógép” feladatát látják el. A küldöttek többsége öreg, s a gyengeségük miatt szinte állandóan hozza- viszi őket a mentő. Akik pedig valamit is konyítanának a dolgokhoz, azokra nincs szükség. Kivonultak Az ibrányi részközgyűlésen 37 küldöttet kellett megválasztania a tagságnak. Már a jelölésekkel is baj volt, a jelölőbizottság nem kérdezett meg minden érintettet a feladat vállalásáról. A jelenlévők a 37 név mellé szerettek volna a jelölőlistán újabb személyeket látni, ám a jelölőbizottság elnöke ezt úgy oldotta meg, hogy „lehet, de valaki helyett.” Ezt az eljárást többen törvénytelennek tartották, megalázónak, emiatt tizenegyen ki is vonultak a teremből. Közülük öten arról mesél/ tek, hogy ami ennél az Afész- nál megy, az minden, csak nem gazdálkodás. Sorra adják el az egységeket, szüntetnek meg tevékenységet, az üzletekben a húsz éve ott dolgozó szinte a minimálbért kapja, míg a vezetőknek kijár a prémium. De miből, ha nincs nyeFel, vásárlók! Nyéki Zsolt T apjainkban a felválni sárlókat gyakorta JL y illetik kritikai megjegyzéssel, hol jogosan, hol jogtalanul, de a termelői megmozdulások transzparensein felbukkanó „rabló, büdös kereskedők" kinyilvánítása mindenképpen káros általánosításnak tekinthető. Lehetne ugyan példát hozni olyan felvásárlóra is, akinél még enyhébb változat lenne e jelző sor, de felelős nyilatkozó távol tartja magát a hitelrontás kategorikus kijelentéseitől. A tárgyilagos gondolkodás aktualitását az idei termésre köthető szerződések adják, e napokban ugyanis sorra keresik fel megyénk településeit ajánlataikkal a közvetítő kereskedőkként is nevezett cégek, társaságok képviselői. Az már eleve bizalmat ébreszt, ha valaki most, március közepén nevét, arcát adja a valójában csak hónapokkal később beérő kapcsolathoz, s ha már évről évre ezt teszi, akkor nyilvánvalóan nincs miért bujkálnia a termesztők elől Az más kérdés, hogy az éppen felajánlott fix- illetve garantált árak mennyire nyerik el a gazdálkodók tetszését, de ettől kezdve a megegyezés kérdése kőkemény üzlet. Ki-ki szabadon eldöntheti, hogy mennyit áldoz a biztonságért. A termelőkhöz már most bekopogtató felvásárlók számbeli gyarapodása azt is jelzi: van kereslet a földjeink termésére, okos munkával tervezhető a bevétel. S persze a szabadpiac alapelve, hogy bárki kipróbálhatja rátermettségét, képességét adott területen, ha abban lehetőséget lát. A versengés dönti el, ki az életrevalóbb, ki csinálja ügyesebben. A tisztességes verseny mindig jobb teljesítményre sarkallja a megmérettetés résztvevőit, jelen esetben kecsegtetőbb ajánlatra az előszerződést kínáló felvásárlókat. De ha már aláírás került az egyezség végére, azt egyformán be kell tartani mindenkinek. Hagyd játszani kislányom, úgysem ugrálhatott már nálunk évtizedek óta... Ferter János karikatúrája Felső határ Balogh József M egnyugtató hírként szándékozott közölni velünk a rádió, hogy a kötözött sonka kilójának ára nem emelkedik ezer forint fölé. Vagyis, ha spórolni is kell rá az ünnepek előtt, azért még nem elérhetetlen az ára. Nem lenne szerencsés most akár csak az egy-két évvel ezelőtti, pláne még korábbi sonkaárakhoz hasonlítani az ideit, mert az infláció miatt az hamis volna, meg ugyan mit is érnénk vele, attól még nem jutna rá több pénz sok család kasszájából. Am a mai árakkal már könnyebb az összevetés. Azzal például, hogy ha 180 forint körüli összeget fizetnek a hízott sertés kilójáért, hogy jön ki belőle ezer fölötti sonkaár, még ha kiszedték is belőle a csontot, amit nem kidobtak, hanem nyilván értékesítették füstö- letlenül. Nagyjából így hasonlít- gat az ember a búza, a liszt, meg a kenyér áránál is. aztán nem tudja, hová lesznek azok a forintok, amelyek a három ár között elillannak. Persze ebben az esetben sem hasonlítgathatunk máshoz, mert biztosan furcsa lenne, ha úgy számolnánk: ha valamikor ötven fillér volt egy gömb fagylalt, a kenyér meg hétszerese, akkor a mostani 20 forintos fagylalt gömb hétszeresét kellene elkérni egy kiló kenyérért. Bár nem is annyira elképzelhetetlen a hasonlat. Néhány hete még 115 forint volt egy kilós svábkenyér ára, most meg 105-ért adják. Csak az a trükk benne, hogy akkor egykilóért kellett a 115-öt fizetni, most meg hetven dekáért adjuk a 105-öt, amit nyolcvan forint helyett fizetünk. De ne melegedjünk bele a számolásba, minden állítás magyarázására és megcáfolására lehet példákat lelni. Most — ünnep előtt — fogadjuk jó hírnek, hogy nemcsak az ezer forint fölé nem nőnek az árak, hanem hogy 700-800 forintért is lehet sonkát találni. Mert a kereskedelemnek azt is tudomásul kell venni, hogy ha nincs is már árhivatal, a piac. a vevők zsebe is tid felső határt szabni. Az ibrányi áfészbolt Harasztosi Pál felvétele Kommentár
