Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

1997■ MÁRCIUS 1., SZOMBAT Egyedül egy fjord partján Szabolcsi szemmel Norvégiáról az Interneten Képeslap Norvégiából A technika a kommunikáció terüle­tén is olykor csodákra képes. For­radalmi újdonsága, hogy számí­tógépen azonnal kapcsolatot te­remthet az ember a nagyvilággal. Pillanatok alatt szót válthatunk az Alaszkában vagy Ausztráliában élő barátunkkal, vagy gé­pünk segítségével megszemlélhetjük akár a Louvre kincseit. A Kelet-Magyarország tör­ténetében először készítettünk Internet se­gítségével interjút a szabolcsi származású Keresztes Lászlóval, aki Norvégiában ven­dégtanár. Keresztes László a kisvárdai Bessenyei gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd Debrecenben szerzett diplomát, ahol a finnugor nyelvészet felé orientálódott. Docensi minőségében a KLTE Finnugor Tanszékének a vezetője lett. Szinte minden finnugor népet felkeres. Később Helsinki­ben, majd Jyvaskylaben volt lektor. Ezenkí­vül Tartuban (Észtország) és Uppsalában (Svédország) vendégprofesszorként tanított. □ Hogyan került Norvégiába? — Az első finnországi utam meghatá­rozta egész későbbi életemet. Szerelmese lettem az északi tájnak, az igazságosabb­nak és nyitottabbnak tűnő demokratikus társadalmaknak. Norvégiában korábban családommal turistaként jártam, és miu­tán keresztül-kasul beutaztam a kétezer kilométer hosszúságú skandináv országot, szimpatikusnak találtam. Túlzás nélkül ál­lítom, hogy Norvégia Európa legszebb or­szága. Miután felajánlották a professzori katedrát, hosszasan töprengtem, hogy el- fogadjam-e. Döntésemet végül is az moti­válta, hogy Norvégia finnugor ország. □ Ez újdonság, hiszen a norvég nép nem rokon. — Nem úgy, mint Észtország vagy Finn­ország, amelyekben a finnugor nyelv a hi­vatalos állami nyelv. Norvégia északi me­gyéiben mintegy harmincezer lapp él. Úgy gondoltam, hogy ha néhány lapp egyetemi hallgatót sikerülne megnyernem a finn­ugor nyelvészet számára, akkor nem dol­goznék hiába. Ez nagy kihívás. Másrészt tudományos terveim között szerepel a lapp etimológiai szótár szerkesztése is. Norvégiában finn ajkú kisebbség is él. □ Élnek-e magyarok ebben a szép észa­ki országban. — A norvég állam 1956-ban csaknem kétezer magyar menekültet fogadott be. Ok voltak az első idegenek az országban. Ezen honfitársaink nagy része a norvég társadalom megbecsült tagja lett, és meg­becsülést szerzett a magyarságnak is. Utódjaik sorsa hasonló a máshová vető­dött magyarok későbbi generációinak sor­sával, beilleszkedés, integrálódás, teljes asszimilálódás. A ’70-es és ’80-as években is érkeztek ide magyarok, főleg Erdélyből és a Felvidékről. Két magyar egyesület is van, amelyek a magyarságtudat megtartá­sára tesznek erőfeszítéseket. □ Oslóban magyar nyelvet tanít. Kik választják ezt a nyelvet? — Hogy kik tanulnak magyarul? Hát igen vegyes, norvégok, akik Magyaror­szágra mennek tanulni orvosi vagy mérnö­ki egyetemre. Olyanok, akiknek magyar gyökereik vagy kapcsolataik vannak, és finnek, észtek is, akiknek otthon kell el­számolniuk tanulmányaikkal. □ Milyen az oslói egyetem? — Hatalmas intézmény, 35 ezer hallga­tója van, több mint a debreceni egyete­meknek együttvéve. Sok nyelvet tanulhat­nak itt a diákok a lapptól a vietnamiig, az arabtól a kínain keresztül a japánig min­den van. A legnagyobb szakcsoportot a szláv nyelvek képviselik. Az egyetem nagyon konzervatív és egyben bürokrati­kus. □ Norvégiában tudnak-e valamit a ma­gyarokról, milyen hírek jutnak el oda ha­zánkról? — Finnországban elég sokat tudnak a magyarokról, ám Norvégiában nem na­gyon tudják kik a magyarok, hol is van Magyarország, nem érdekli őket ez a tér­ség. A 90-es évek kelet-európai változásai okozta eufória, amelynek tulajdonképpen a finnugor professzori katedra meghirde­tése is köszönhető, már a múlté. Már a Baltikum sem érdekes számukra. A hírek persze eljutnak ide Magyarországról, hi­szen jól foghatók a rádióműsorok, vala­mint a Duna Tv is. Magyar vonatkozású híreket — talán a sport kivételével — nem nagyon közölnek. Finnország és Svédor­szág után Norvégiában úgy érzem magam, mintha egy másik kontinensen élnék. No­ha sohasem határolták el magukat szö­gesdróttal vagy fallal a szomszédos orszá­goktól, Norvégiába mégsem jutottak el olyan hétköznapi dolgok, mint a szauna, vagy a Szentiván éjszaka szokásai. □ Tudjuk, Norvégia gazdag ország... — A hetvenes években talált nyersolaj- és földgázkincs jóvoltából rájuk szakadt jólét a vásárlókedven és a kávéházak, ét­termek vendégseregén látszik. Vannak persze disszonáns jelenségek is. A fiatalok a túlzott szabadságot szabadosságnak fog­ják fel. Egy igazi normann úgy helyezke­dik el a térben, hogy maximálisan útjában legyen a többieknek. Előbb akarnak fel­szállni a metróba, mint ahogy a leszállók elhagynák azt, és mindenütt úgy viselked­nek, mintha egy fjord partján egyes-egye- dül lennének, ahol nem kell másokra te­kintettel lenniük. Életükben fontos családi program a vasárnapi túra: gyalog, kerék­párral vagy sílécekkel felszerelve. A norvé­gok egy kissé maguknak valók. Ez magya­rázza az 1994-es népszavazás eredményét, és az Európai Unióból való kimaradásu­kat. , Cl Nálunk tavasz van. Tudjuk, északon hideg és tél. Milyen a norvég klíma? — Kellemes meglepetés volt számomra az oslói klíma. Itt alig fúj a szél. A kelle­mes éghajlatot az biztosítja, hogy Oslót igen magas hegyek veszik körül. Az Osló- fjord csaknem száz kilométer hosszú, s rit­kán jönnek be a kellemetlen szelek és hó­fúvások a városba. A Golf-áramlat miatt nincs túl hideg, de télen, mint a többi skandináv fővárosban és Pétervárott, sötét van. Ez a legnehezebb időszak mindenki számára, de a tavasz és a nyár kárpótolja az embereket. Megismerve a skandinávokat, konklúzi­óként levonható, egy magyar számára mindenütt jó, de legjobb Finnországban. Bodnár István a km vendége Könyvvé érő évtizedek Nyéki Zsolt A tanyáról indult, s életének jelentős ré­szét is tanyán eltöltő pedagógus emlékei­ben a tanár-diák-szülő hármas kapcsola­ta igazán közvetlen, már-már bensőséges világról árulkodik. Olyan világról, ahol inkább kimondatlanul, mintsem harsány megfogalmazásokkal áll a középpontban a tudás megszerzésére ítéltetett emberpa­lánta. De a generációk felnevelésének öröme mellett hűségről, a szülőföld sze- retetéről is szólhatna a Nyírszőlősről in­dult Tóth Lászlóné negyvenéves tanítói pályafutása. Ha csak közvetve is, de er­ről is szól a nyírszőlősi oktatás, az iskola történetét összefoglaló könyvében. — Már négyéves koromtól tanítónak készültem, a szomszédból összeszedtem a kisebb gyerekeket, s iskolát játszottam velük, ahol természetesen én voltam a tanár néni — derül fény mélyről eredő gyökerekre Jucika néni szavaiból. Nyír­szőlős szülötteként beülve az iskolapad­ba csak erősödött vonzalma e pálya iránt, pedig a tanyasi összevont iskola első hat osztályában száznál is több gye­rek osztotta meg egykori tanára figyel­mét, amikor a betűvetés tudományával barátkozott. Nyolcadik után Nyíregyhá­zára, az egykori Kálvineum helyét elfog­laló tanítóképzőbe vezetett útja, majd az öt éves képzés és a képesítői vizsga után kapta meg a tanítói oklevelet. Régi álom vált valóra ezzel, s azonnal visszatért egykori iskolájába, immár ta­nítóként. Ez is maradt egyetlen munka­helye, negyvenéves munkaviszonynak vetett véget a nyugdíj. Kapkodó, bizony­talan, röpke szerződésektől terhes világunkban hihetetlen teljesít­ménynek tűnik négy évtized egyetlen munkahelyen, bár fér­je, Laci bácsi még rajta is túl­tesz: ő 42 évig tanított ugyancsak Nyírszőlősben. ? Merthogy a pedagógus házas­pár életében nem csak a hiva­tás, a szülőföld is közös, fiatal házasokként Nyírszőlőshöz tartozó Jókai-telepen lÉgli kezdték az életet. Csodálatos sziget volt az akkori­ban, már csak azért is, mert az ifjú ara is itt született — ír­ják most le együtt az első családi fész­ket. Ez rész­ben már vá- s lasz is arra a kérdésre, j hogy mi volt annyira von­zó Nyírsző­lősben, hiszen akkor még tá­vol álltak a napjainkban természetes ké­nyelemtől. — A legna­Tóth Lászlóné Martyn Péter felvétele gyobb visszahúzó erőnek a közösséget tartottam: itt éltek szüleim, itt találtam férjet. De a családi kötelékeken & túl nehéz leírni azt az él­ményt, amikor azok fo­gadtak vissza és ismer­ték el tanítói munká­mat, akik felneveltek — sorolja a hűség ér­veit Jucika néni. S ta­gadhatatlan tény: a pa­rasztvilágban nagyobb tisztelet, megbecsülés kí­sérte a tanítók munkáját, személyét, a szülők is büszkék voltak az is­kolai katedrára visszatérő leányuk­ra. A hosszú évek alatt szerzett ta­pasztalatok is azt erősítik meg: mi­nél kisebb egy kö­zösség, annál köz­vetlenebb az embe­rek viszonya. A tanagyagban is job­ban elfért a ma­gyarságra, egymás szeretetére intő nevelés. A ta­nyai idillnek a körzetesítés ve­tett véget, beke­rültek a nyírszőlősi anyaiskolába, de a megkezdett munká­ban ez sem okozott különösebb törést. Sok családban három generációt is tanított Tóth Lászlóné. Szorgalmas évek után érkezett el az idő, amikor a magyar oktatás 1000. év­fordulóját ünnepelte az egész ország. Nyírszőlős iskolájában is érett már a gondolat, hogy a helyi oktatás száz évét, és az 1922-től működő iskola történetét megírja a tapasztalt kollegina, s a pályá­zati kiírás, valamint a munkatársak biz­tatása megadta az utolsó lökést. Sok do­kumentum nem maradt fent, a háború­ban szinte minden a lángok martaléka lett, de ezt pótolta a nyírszőlősi és a kó- taji (mivel az itteni görög katolikus egy­ház szervezte meg a szomszéd települé­sen elsőként az oktatást) idős emberek elbeszélése. Apránként összeállt az anyag, amely ugyan nem nyert az orszá­gos pályázaton, de nem is ezért indult a munka. — Az itt élőknek szántam, pici mo­nográfiával kiegészítve egy szelet tárul az olvasó elé Nyírszőlős történelméből — mondja Tóth Lászlóné, aki gondos­kodott az utánpótlásról is: három gyer­meket nevelt fel, egyikük óvónői és rajz­tanári diplomát szerzett. A hat unoka pedig abban segített, hogy a nyugdíj nem okozott traumát, hiszen a kicsik ne­velése lekötötte. Az ilyenkor szinte köte­lező hitvallás megvonása is mély érzelmi kötődésről árulkodik: sok felkészült pe­dagógus dolgozik, de a lelki kontaktus­hoz több kell, a megfelelő percben egy csipetnyi humor, s minden pillanatban határtalan szeretet — vallja a könyvet író tanítónő. Napkelet • A KM hétvégi melléklete

Next

/
Oldalképek
Tartalom