Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-13 / 37. szám
1997. február 13., csütörtök A velünk élő szegénység Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Hol kezdődik a szegénység, és hol a nyomor? Hol húzódik a kettő között a határ? Hiszen ha azt vesszük, már attól is szegényebbnek érezzük magunkat, ha tegnap még két liter tejet vehettünk, ma viszont már csak egyet. Van-e visszaút a szegénységből? Segít-e valaki ebben? Kitől kérjünk? Szomszédtól? Baráttól? Az önkormánvzat- tól? A Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal szociális irodájának ügyfélszolgálatán naponta több százan fordulnak meg. Valamennyien kérni jönnek. Vannak visszajárok, akik fejből tudják, mikor van ebédszünet, s mikor nyújtott ügy- félfogadás. Engem H. Ilona világosít fel öt perccel egy óra előtt: feleslegesen ne nyomkodjam a kilincset, még tart az ebédszünet. Egyébként ő az első. de alig üti el a toronyóra az egyet, minden irányból raj- zani kezdenek az iroda felé az ügyfelek. Két farhát Ilonáról megtudom, nemrég jött ki a kórházból, s most köz- gyógyellátási igazolványt szeretne igényelni: 29 éves létére 50 százalékos rokkant, nyugdíja 9000 forint. Csak gyógyszerért viszont 4000 forintot kell költenie havonta. Megpróbált elhelyezkedni úgy, hogy eltitkolta a betegségét, de sajnos hamar kiderült, így felmondtak neki. Egy másik asszony kéri, nevét ne írjam. O is közgyógyel- látási igazolványért jött. Egyedül él, rokkant nyugdíjas. Tavaly 13. idén az emeléssel 15 ezer forintot kell beosztania egy hónapra. Sírva fakad, amikor megkérdem: hogy lehet ennyi pénzből kijönni. Szégyenkezve vallja be: csak segítséggel. Barátnője levetett ruháit hordja. Berki Győzőné a főállású anyasághoz szükséges kérdőíveket tölti ki. — Négy gyermekünk van. Lejárt a gyes. családi pótlékból (15 800 forint) és nevelési támogatásból (4500 forint) élünk. A férjem tímár, de nem tud elhelyezkedni. Semmi jövedelme nincs, a jövedelempótló is lejárt. Most kiesik a gyes is (9024 forint). Nagyon nehezen lehet beosztani a pénzt. A két nagyobbik gyermekünk tovább tanul — utolsó kis pénzünkből taníttatjuk őket. hogy legyen szakmájuk. Naponta egy liter tej jut reggelire a négy gyereknek. A vacsora sokszor üres tea, vajaskenyér. Gyakran éhezünk. A vasárnapi ebéd? Paprikás krumpli, farháttal. De a két farhátból előbb levest főzök. Az már nagy dolog, ha meg tudok venni egy kiló szárnyat, hogy kirántsam. Amikor a négy gyereket (18. 17. 11 és 3 évesek) vállalták, még mindkettőjüknek volt állása. volt miből eltartani őket. Az asszony Pesten, a Honvéd kórházban dolgozott. A rendszerváltás nekik a munkanélküliséget hozta. Most szoba- konyhás lakásban élnek a Gu- szevben. Legnagyobb szükségük egy mosógépre lenne. Álmodozni persze ők is szoktak. Főképp arról, hogy van munkájuk. Meg arról, hogy a gyerekeket nem hiába taníttatják, meg tudnak majd élni a szakmájukból. Csak segítséggel — Jövedelempótló támogatást szeretnék kérni — teleli kérdésemre egy fiatalember. Tavaly október óta munkanélküli. Pedig jó szakmája van: pincér. Csakhogy nem tud elhelyezkedni. A munkaadók mostanában mintha szívesebben alkalmaznának erre a feladatra is 17-18 éves lányokat. Ha nem ejtik el a tálcát, már annyi is elég. Aztán egy-két hónap után elzavarják őket — jegyzi meg keserűen a 25 éves fiatalember. Felesége, két gyermeke van. A szülők támogatása nélkül nem is tudja, mit kezdenének: az anyósáéknál laknak, az ő szülei pedig anyaNaponta több százan fordulnak támogatásért az önkormányzathoz Harasztosi Pál felvétele gilag segítik őket. Már ameddig tudják, és ameddig van munkahelyük. — 18 évesen tízszer annyit kerestem, mint most. Illetve — helyesbíti önmagát — butaságot beszélek, mert most semmit nem keresek. Sose gondoltam volna, hogy ide kerülök. Édesapám két hónapja nem dolgozik, mert beteg. Három gyomorműtét és a tüdőtágulás nem volt elég ahhoz, hogy 67 százalékos rokkanttá nyilvánítsák. Pedig ismerek olyan 26 éves embert, aki ép. egészséges, 6 milliót érő Mercedesszel jár, és 67 százalékos rokkant. Égy fillér adót nem fizet, mert szerencsétlen vállalkozása csődben van. Nyíltan lopnak, csalnak, hazudnak, aztán röhögnek a markukba. A feleségem helyében én gyereket sem szültem volna. Lakásra kilátásunk sincs. Mire neveljük fel őket? Ha az ember belegondol, semmi értelme az életnek. Sz. Z.-ék is jövedelempótló támogatást igényelnek. Nem lehetnek túlságosan gyakorlott ügyfelek, mert a férj zavarában még azt is elfelejti, mikor született a felesége és a gyereke. A fiatalasszony erre már elneveti magát. Havonta 25 ezer forintból kell gazdálkodniuk úgy. hogy mindenre jusson. Ebből az albérlet 8 ezer. A külvárosban laknak, szobakonyát bérelnek. Abban bíznak, ha a feleség visszamegy dolgozni, s az átképző tanfolyamot nemrég elvégzett férj is el tud helyezkedni, valamivel könnyebb lesz az életük. Saját otthonra azonban egyelőre gondolni sem mernek. Papíron semmi Év elején a legtöbben a köz- gyógyellátási igazolvány miatt keresik fel az irodát, de sokan fordulnak ide lakásfenntartási támogatásért is. A többség kérése valóban indokolt, de a környezettanulmányok során furcsaságokat is tapasztalnak az iroda dolgozói. Előfordult például, hogy a vállalkozó csatolta a papírjait, igazolva: semmi jövedelme nincsen, a vállalkozását visszaadta. Aztán kiderül: csodapalotában lakik, s azért nincs otthon, mert épp a saját virágboltjában szorgoskodik. A legtöbb gond egyébként valóban a vállalkozókkal van, akik sok mindent leírhatnak az. adójukból. Aztán az APEH-től hozzák az igazolást az évi 72 ezer forint jövedelemről. A „leg” eddig egy fodrásznő volt, aki írd és mondd 3900 forint havi jövedelemről hozott igazolást. Papíron egyre több a válás. Lobogtatják a bírósági végzést az „elvált” anyukák arról, hogy gyerektartás fejében ők maradtak a lakásban (csak azt nem teszik hozzá: meg a papa is). Az ügyintéző pedig ilyenkor van a legnagyobb gondban: minek higy- gyen, az írásnak, vagy a szemének. Törő István tárcája r iszt a idejében az Úr arcát látta maga előtt. Olyannak, amilyennek mesélik, a megszenvedett, bűnöktől szabadult, megtisztult arcot, melyben nincs ravaszság. nem állítanak csapdát a cselvetések, csupán kimért minden és hideg, mint a téli nap. Rátekeredik, kályha mellé ülteti. János örökké keres valamit. Sokszor a bibliában véli megtalálni, de csak szanaszét. Szorgalmasan forgatja. Az asszony csak legyint rá. — Valóságos szent ember lett ebből. Csak úgy szárnyalnak belőle a példabeszédek. — Mert meg akarom fejteni, hogy mi volt akkor és mi van most. — Jobb lenne elfelejteni. Már engem is megőrjítesz vele. — Asszonybeszéd, bolond beszéd. Te nem voltál ott, nem tudhatod. Sára asszony duzzog még egy sort. Tekintete végigsik- lik a szentképeken, s eltipeg a Madáretetés konyhába. Mégiscsak főz, hadd olvasson az öreg. De az emlék nagyúr. János is rájött már régen. Nem enged kitérőket, elhessegeti a pillanat poroszkálásait. Egészen meztelen igazságra vágyik. Belibben a hagymás zsír illata a szobába. Főz az // asszony. O legalább tudja, mit akar. Az asszonyi lélek mindig találékonyabb és fegyelmezettebb is. Rátalál arra, amire kell. De ő? Kibámul az ablakon. Cinegék járnak táncot a felaggatott szalonnabőrrel. S a verebek csak figyelik, hogy ők mikor következnek. Ekkor rádöbben, hogy ők is csak vártak sorsukra, magyar bakák. S ez a várakozás lett a vesztük. Az akna tépett, a légnyomás hódított, s a szilánkok potyogtak, mint a jég a nyári zi vatai felhőkből. A cinegék lassan feltöltik magukat, jöhetnek a verebek. Mintha az a másik had, mely ef őttük járt, s előttük is futott. Ok mindig verebek voltak, palimadarak. Nézzük az úr arcát! Most éppen Jób képében próbálkozott, főként az utóbbi időben. Mert ő is mindent megadott volna, hogy levakarja a heget, amit az aknalövedékek kentek rá, s a bélyeget, melyet a kor ragasztott hozzá. S ez állandó volt, szinte véglegesnek látszott. Egy pillanatra valami mégis megcsillant, mint a kopasz szentnek. Jónásnak a hűsítő töklevél a forróságban, de előkerült egy féreg. Mert mindennek van segítője, s mindennek ott van az ellensége is. Még most sem tudja megemészteni. s főként rájönni, hogy ki volt a kettő közül a barát, s az ellenség, pedig mellőzött korában hosszasan magyaráztak az ellenségről. O tudta ki az ellenség. dióverővel a hátán. melybe alig jutott kilőnivaló, s még kevesebb az, amit a gyomorba tehetett. A Jelenésekben kezdett el kutakodni. Látni vélte a próféta jövendölésében kibugy- gyanó sok-sok szörnyet és csodát, a megkísértett, korrupt embereket, a gyilkolást, önzést, harácsolást és mindent, amit az ember gyarlóságával azonosítanak. Ekkor rájött, hogy miért volt Krisztus és miért nem Barabás... Kinézett az ablakon. A cinegék lassan pakolni kezdtek. kellőképpen megtömve a begyüket. S a verebek várnak. Micsoda lesőállapot, a várakozás, hogy jut-e valami. A jóbi türelemjáték, a gyógyulás reménye, az Úr könyörülete, hogy talán mégis jut még valami. A cinegék elröppennek. János új magot szór ki, s ekkor meg azt tapasztalja, hogy megint azok kezdenek jönni, akik eddig is élvezhették a javak csorclogálását, a feketerigók. Akik mégis megvannak a verebekkel... Csatlakozások Galambos Béla-m j em váltott ki osztat- l\l lan örömet a hon- i Y védség állományában NATO-csatlakozási törekvésünk. Persze nem várható, hogy a hivatásos katonák majdnem felét kitevő nemmel szavazók önmaguk ellen nyilvánítsanak vélemény. Nyilván nemmel szavaznak azok, akik tudván tudják: mihelyst NATO-ta- gok leszünk, az ő alakulatuk megszűnik. Hasonló helyzetben vannak a mezőgazdasági termelők, akik — ha többségükben nem is tudják—. de mégis csak most szembesülnek először az Európai Unióba tartó országunk számára kötelezően, de legalábbis ajánlottan előírt feladatsor első lépéseivel. Mert bizony erről van szó. amikor az őstermelői igazolványok kiváltására ösztönzik a kistermelőket, hogy — az uniós országokban már természetesnek vett — teljes körű információval rendelkezhessen az agrár- irányítás: milyen területen, miből mennyit termel az ország mezőgazdasági népessége. A rend persze nem elsősorban az Európai únió érdeke, sokkal inkább a miénk, az egyes termelőké. Akiről ugyanis egy szigorúan leosztott kvótákra termelő országban nem tudnak „odafönt" semmit, annak nem lesz piaca sem. Ha áttételesen is, ugyancsak az EU-hoz közelítés első kötelező gyakorlatai közé tartozik, hogy megszüntetve a kistermelők eddigi — eléggé megindokolható — kivételezett helyzetét, eddigi adómentességüket eltörölve az „adózó állampolgárok népes táborába emelték" őket. De ugyanez a fokozatos idomulást (ido- mítási?) szándék fedezhető föl az idei agrártámogatási rendszernek a hatékony gazdálkodást előtérbe helyező ösztönző elvein. Ezért aztán nagyon valószínű. hogy a kistermelők ma nagyobb arányban utasítanák el az EU-t, mint a katonák a NATO-t. Nézetük megváltoztatásához kitartó felvilágosító munkára lesz szükség. Batár-határ Balogh Géza-m j incs szerencsénk a /\l szlovákokkal. Egy J. Y átgondolatlan szerződés következményeként előbb a Dunát terelték el, most pedig az Ipoly körül támadtak gondok, úgy bánnak a kis határfolyóval, mintha teljes egészében a saját tulajdonuk lenne. Van nekünk is egy kis határfolyónk, a Batár. Szerencsére sokkal kevesebb gondot okoz, mint a Duna, az Ipoly, de azért okoz. A térképeken még igazi, szabályos folyó a valóságban sajnos teljesen mást mutat. Nagyon sok szakaszán a mederben már nem is látni vizet, csak sást, kákát, gyékényt. Ezt akár az öregedés természetes következményeként is felfoghatnánk, ám a Batár nem szokványos holtág, hanem egy szabályos folyó. Nem volt mindig ilyen siralmas állapotban persze. Ha nem hinnénk az idős uszkai. magosligeti, vagy a túlparti bökényi embereknek. akkor üssük fel Móricz egy legszebb regényét. A boldog embert, s hallgassuk Joó Györgyöt, mint mond a falujuk határában siető Botárról! A magyar irodalmon is átcsobogó Batár sorsa akkor vált siralmassá, amikor a túlparton, a még létező Szovjetunióban elterelték a vizet a főágból, így hozzánk érve már inkább volt egy idős, megfárad erecske, mint eleven, friss folyó. A meder és környéke azonban még így is fantasztikus, lenyűgöző. A partoldalban hatalmas nyálfák, füzek, égerek, áthatolhatatlan kökény- és galagonyadzsungel, igazi őserdő, csak hát a víz... Mégis van remény. A rendszerváltás előtt aligha lett volna illdomos szóba hozniuk a magyar vízügyeseknek a Batár sanyarú sorsát, most azonban más a helyzet. A Batár vízutánpótlása napirendi pontként szerepel majd a hamarosan sorra kerülő magyar-ukrán határvízi egyezmény újratárgyalásán is, és a nemzetközi gyakorlat szerint jók az esélyei annak. hogy visszakapja a Batár elterelt vizét. mmtm. ?mmm Fizetésemelés Ferter János rajza Kommentár
