Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-08 / 33. szám

1997■ FEBRUÁR 8., SZOMBAT 10 ■ Napkelet »A KM hétvégi melléklete PROGRAMOK Fővárosi tél Színházi bemutatók. Február 15-én Csehov: Sirály című drámáját mu­tatja be a Budapesti Kamaraszínház az Asbóth utcában. A rendező Alföl­di Róbert, a címszerepet pedig az ed­dig pinceszínházban dolgozó Po- korny Lia kapta. Február 22-én két premier is lesz Budapesten. A József Attilában négy különálló Neil Si- mon-egyfelvonásost adnak elő Sajtó- tájékoztató címmel. A rendező: Lé- ner Péter. A Komédiumban pedig két Schisgal- egyfelvonásost rendez Szur- di Miklós a Tv Família-szereplőinek közreműködésével. □ □□ Pápai Erika Nagy Gábor (ISB) felvétele Pápai Erika kapta a Mensáros-pla- kettet. Január 26., Mensáros László születésnapja tájékán minden évben egy-egy tehetséges színésznek adják át a Mensáros-plakettet. A kuratóri­um Gálffi László, Ráckevei Anna és Mácsai Pál után idén Pápai Erikának ítélte a szakmai szempontból igen ér­tékes díjat. Felvételünk a tavalyi Thália Stúdió-beli Alma című elő­adáson készült. □ □□ Sej-haj Fonóba. Színvonalas progra­mokkal várja vendégeit a XI. kerületi Fonó Budai Zeneház. A Sztregova u. 3. alatt szinte minden második napra jut egy rangos esemény. Február 8-án India hangjai címmel kerül sor zenés estre, amikor Baktay Ervin életútjá- ról és könyveiből emlékkiállítás is nyílik. Február 15-én pedig Szabados György és Kanalas Éva koncertjét rendezik. A free jazz és a kötött nép­dal találkozása igazi zenei kuriózu­mot ígér. □ □□ Kaktuszfesztivál. Február 8-án, szombaton a Lágymányosi Közösségi Házban a magyar alternatív zene reprezentánsai lépnek fel. A Kiss Er­zsi Zene, a Trottel, a Kampec Dolo­res és a Másfél különleges hangzásvi­lága egyre szélesebb körben válik népszerűvé. Új programmal bővül az E-klub. Ezentúl keddenként is mindig nyitva lesz és fellépési lehető­séget biztosít a Póka Egon vezette Kőbányai Zenei Stúdió hallgatóinak. A koncerteknek mindig lesz ismert zenész vendége is. □ □□ ADV8 társulat a Petőfi Csarnokban. Február 6-7-8-án a Petőfi Csarnok­ban lép fel a világhírű angol fizikai színházi társulat. A DV8 négy éve már járt hazánkban. Darabjaik igen könnyen érthetők, viszont olyannyira félelmetes emóciókat keltenek a né­zőkben, hogy műsorukat a gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlják. Talán ennek is köszönhető, hogy népszerű­ségük felér egy nagyon jó rockegyüt­tesével. A független táncosok előadá­sának címe: Hogyan járhatnék a ked­vedben? A Amit nevezhetsz Istennek Tolcsvay László meg szeretné ismerni az új Magyarországot Dombrovszky Ádám Szombaton és vasárnap Jöjj kedvesem címmel a Madách Színházban kerül sor Tolcsvay László koncertjére. Az esten vendégként fellép Hűvösvölgyi Ildikó, Dunai Tamás, Huszti Péter, Szered- nyei Béla és Vikidál Gyula is. Tolcsvay László reményei szerint e szerzői estet még igen sokszor meg fogja ismé­telni, hiszen azt tervezi, hogy az ország minden részébe el­megy dalaival. Mikor inter­jút kértünk tőle, először ar­ról kezdett beszélni, hogy milyen fontosak számára a vidéki fellépések. — Mindig vonzódtam a vidékhez, nem véletlenül költöztem vagy 15 éve a Du­nakanyarba. Türelmet, nyu­galmat és valamiféle átlénye- gülést kapok a itt. A vidéki élet megkímél a napi atroci­tásoktól. A vidéki élet las­sabb, nyugodtabb, embe­ribb. Ettől aztán teljesen fel­szabadultan él az ember, mert a hétköznapi problé­mák így nem problémák. Én mindig ezt kerestem, s en­gem az emberi kapcsolatok vittek előre. Egy barátság, egy szerelem, vagy adott esetben egy zenekar többet je­lentett számomra az életben, mint a hír­név, a pénz. A viharosnak tűnő rock-idők­re is úgy emlékszem, mint ami barátság­ban és együttlétben telt, s nem a siker haj- hászásában. O Maradt ebből valami? Emlékszem a három évvel ezelőtti BS-beli koncertjükre. Reménykedett az ember, hogy ott lesz mindenki. De végül csonka maradt a csa­pat. — Nézze meg, hogy kik váltak szét! Azok, akik beszálltak a politikai életbe. Szerintem egy művész maximum a művé­szetével politizálhat. Nem kell folyton döngetni az ember mellét. Aki meg nem tudja rólam, hogy szeretem a hazámat, az szégyellje magát. Vagy fogalma nincs ar­ról, hogy mit csinálok. Mert nekem az a politikai hitvallásom, amit a Mária evan­géliumában próbáltam megírni. Mint mu­zsikus valami mellett voksolok, amit em­berinek, igaznak és őszintének érzek. És ezzel megpróbálok a magyar emberek lel­kére hatni. Szerintem akik művészként po­litizálnak, hibát követnek el, mert nem ez a dolguk. Látom rajtuk, hogy nem érzik jól magukat a saját bőrükben. Egy mű­vésznek folytonosan kötelessége saját ma­gában kételkedni. Még akkor is, ha ese­tenként úgy alszik el, hogy na ez nem is olyan rossz, amit csináltam. Különben egy idő után saját magát kezdi el utánozni, s az már régen rossz. O Ott lesznek-e a barátok, a testvére ezen a koncerten? — Nem. Ez most kifejezetten az én szer­zői munkásságomat tükrözi. Most valami újat szeretnék elkezdeni. Egy olyan kaput kinyitni, ami eddig zárva volt. A Magyar mise óta színpadi műveket írok, mint ze­neszerző dolgozom, s nem mint előadó. Pedig színpadon nagyon szeretek muzsi­kálni, ezért most próbálok egy kevésbé monumentális, egy emberi produkciót lét­rehozni. Egy csapatot szervezni, amely persze nem lesz más, mint akikkel eddig muzsikáltam. A fél Fonográf (Németh Oszkár és Móricz Mihály), s olyan muzsi­kusok, akikkel a stúdióban együtt szok­tunk dolgozni. U Ők ugye a Trióban is benne voltak? — Igen, s aztán mi hárman léptünk át a Fonográfba. Ami végül is egy nagy baráti társaság volt, és sokáig az is történt, ami a Fonográf megalakulásakor Bródy ötlete volt. Azaz, hogy né csináljunk külön zene­kart, hanem maradjunk együtt úgy 11-en, s azon belül mindig mindenki megvalósít­hatja a saját ötletét. Tulajdonképpen húsz évre előre látott, hiszen majdan az István, a királyt is ez a zenekar vette fel. Most is együtt a csapat, akikkel célunk egy olyan nem gigantikus előadást létrehozni, amellyel vidékre is bármikor el tudok menni, ha hívnak valahová. O Nem túl nagy a csapat? Hiszen most a Madách Színházban sokat foglalkozta­tott, zsúfolt programmal rendelkező kivá­ló művészek lépnek majd fel... — Nem, hát ez csak egyszeri alkalom. A vidéki koncertekre már nem ilyen népes társasággal mennék. De persze ez nem je­lenti azt, hogy ha esetenként valamelyikük ráér, akkor ne jönne velem. 77 Milyen dalokat énekel? — Azokat, amelyeket nem játszik a rá­dió. Szóval élő rádióadás leszek. Mert hát kezdünk lassan kiszorulni a saját orszá­gunk rádiójából. Olyan dalok ezek, ame­lyek a Fonográf slágerei voltak. O A Tolcsvay trióról nem is szólt. Pedig azok voltak a legendás idők... — Nagyon örülök, hogy a Tolcsvay trió ilyen mély nyomokat hagyott az emberek­ben. Ha belegondol, hogy az az együttes 1968-tól ’69-ig játszott együtt... s még em­lékeznek rá. O De ha hozzávesszük, amikor a Tolcs- vayék és a Trió együtt játszott, akkor az újabb néhány esztendő. — Nos, ez utóbbi felállás­tól már játszunk számokat, de az ős-Tolcsvay triótól nem. Azt kizárólag olyan esetben tesszük meg, amikor az egykori három tag együtt van. Mert az annyira speciá­lis hangzású. O Mit tagadjam, nekem — bár lehet, hogy azért, mert 1968-ban 16 éves vol­tam — jobban megdobban a szívem, ha az ős-Tolcsvay trió, vagy az ős-Illés egy-egy számát hallom, mint amikor a Fonográf muzsikál a rádi­óban. — Szíve joga, de én a Fo­nográfot azért szeretem na­gyon, mert az egyenes kö­vetkezménye volt ezeknek a zenekaroknak. De hát min­denféle legendárium ellenére a Fonográf zenekar azért alakult, mert a zenészek fej­lődni akaró része új formá­cióban képzelte el az előrelé­pést. Ebbe a formációba ter­mészetesen mindenki hivata­los volt. De nem jöttek. O További következmény-e a Magyar mise és a rockoperák? — Már korábban is voltak ilyen kísérle­teink. Például az FG 4-es Fonográf lemezt veszem, vagy Koncz Zsuzsának a Menet­rend című lemezét, azokban már drama­turgia alapján követték egymást a számok. Mindannyian azokban a helyzetekben érezzük jól magunkat, amikor ilyen közös­ségi zenét lehet játszani, szabadon lehet ál­modozni. Ebből az egész sorból kiemel­ném a Magyar misét, mint példa nélkül ál­lót. Itt azt szerettem volna megmutatni, hogy nincs zene és zene között határvonal. Megpróbáltam áthidalni azt a szakadékot, hogy a Muzsikás együttes adott esetben nem játszhat együtt egy rockzenekarral, az Amadinda kortárs ütőzenekarral és a Honvéd kórussal. Vagy hogy egy operaé­nekes egy rockénekessel énekel együtt, ez 5-6 évveí megelőzte korát. Ezzel a művel egy nagy turnét csináltunk Németország­ban, és ebben éreztem a leginkább azt, amiért egyáltalán alkotok. Hogy az embe­rek békében muzsikálnak. Olyan érzésem van, hogy akivel én a Magyar misében együtt énekeltem, azzal úgy összekötött a sors, mintha együtt lettünk volna például egy hadifogolytáborban. Azt gondolom: eszközei voltunk valami olyanfajta hitnek, ami bizonyítottan jelen van, ha ez a mu­zsika megszólal. Amit nevezhetsz Istennek, nevezhetsz hazaszeretetnek, akár barátság­nak, vagy pusztán örömzenének. OS vajon mi következhet ezután? — Főleg az érdekel most, hogy a mai fi­atalok miként fogadják a koncertemet. A Madách Színház-beli két fellépés után sze­retnék minél több helyre elmenni. Engem nagyon érdekelnek az új Magyarország ki­sebb települései is. Tolcsvay László: én a Fonográfot nagyon szerettem Farsangra készül Budapest Nagy Gábor (ISB) felvételei Felvételünk még a tavalyi karneválon ké­szült, de idén február 8-án valószínűleg hasonló látványban lesz részük azoknak, akik szombaton megtekintik a karneváli menet vonulását. A Láncúidtól a Vörös­marty térig ballag majd a maskarás társas­ág, hogy majd utána átvehessék a jelmez- verseny díjait. A VI. Budapesti Farsangi Fesztivál prog­ramja a Vörösmarty téren teljesedik ki. Itt bemutatkoznak az Artistaképző Iskola nö­vendékei, Kovács Kriszta és Borbély Lász­ló zenés gyermekműsort ad elő, fellép az Emberek együttes és az Orient Dixieland Band és sor kerül a My-cream pop-paródi­ára is. A Vízkereszttől tartó farsangi időszak így lassan elérkezett a tetőpontjára. Jöhet a farsangi evés, ivás, tánc, bál. Játékok, vi­dámság uralkodjon mindenfele. S örvend­jünk: most már tényleg itt a tavasz első le­heleté.

Next

/
Oldalképek
Tartalom