Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-07 / 32. szám

HÁTTÉR

Kelet-Magyworsxág 3

Jövőkeresés a Kárpátok alatt

Létrehozásánál nehezebb feladat működtetni a Kárpátok Eurorégiót

Az Eurórégió és vonzáskörzete Illusztráció

Galambos Béla

Nyíregyháza (KM) — Ki többet, ki kevesebbet hallott a Kárpátok Eurorégióról. A kívülről szemlélődök szokásos bizalmatlanságának eloszlatása érdekében kértük meg Labancz Mariannt a Kárpátok Eurórégió Regionális Fejlesztések munkabizottságának tavaly áprilisban a keretek tartalommal való megtöltésére felkért vezetőjét: mondja el hogyan látja belülről a szervezet munkáját, célkitűzéseit.

— A határokon keresztüli együttműködést is csak most tanuljuk, évekre van szükség, míg a munka gyümölcse beérik. Mindenki türelmetlen, azonnal, kézzel fogható eredményeket szeretne. Ez érthető, de kicsit elkeserít amikor Magyarország nyugati részével, vagy az Alpok-Adria együttműködéssel hasonlítgatnak össze. Tudomásul kell venni ez egy másik régió, amiben mindannyiunknak saját fejlődési utunkat kell járnunk, hiszen a földrajzi fekvéstől, a gazdálkodás lehetőségein át, a történelmi-társadalmi hagyományokig szinte mindenben különbözünk. Természetesen e sajátos feltételek mellett kell optimális életlehetőséget biztosítani mindenki számára.

Hozadék a jövőben

— A kezdeti lelkesedést követő első nehézségek láttán az £alapító önkorroáqywtpk.elpár- toltak tőlünk, s így a pénzügyi támogatásuk is csak csordogál. Tisztában vagyok, hogy mennyire nehezen megy sora manapság az szomszédainknál is az önkormányzatoknak, de azt hiszem számukra az Euro- régió ügye könnyűnek találtatott, mivel nem kecsegtetett eddig semmiféle haszonnal.

— Mindezzel együtt az elmúlt évben az Eurórégió érdekében hat alkalommal találkoztunk. Megbeszéltük például a regionális fejlesztések helyzetét az egyes országokban, tervbe vettünk információs hálózat létrehozását. Pályázatot nyújtottunk be egy, a kor piaci igényeit és termelési kultúráját kiszolgáló nemzetközi barterközpont megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére, a nyíregyházi PRIMOM Alapítvány gesztorálásával.

— Hosszú távon gondolkodva a fejlesztések terén három fontos feladat megvalósítását tűztük magunk elé 1997- ben. Egyik a határátkelők korszerűsítésében való együttműködés. A meglévő gondokat a saját bőrünkön éreztünk eddig is, hiszen minden egyes bizottsági ülésünket csak 1-2 órás csúszással tudtuk megkezdeni a határátkelések nehézkessége miatt. A másik a területfejlesztési koordináció, mely során a szomszédos országok ismerkednének a másik ország határ menti fejlesztési koncepcióival. Hiszen a folyók, hegyek nem ismernek határokat, s az utaknak is találkozniuk kell a határon.

— A harmadik a barterprog- ram, amelyben segítségünkre van egy német barterközpont. Ennek meglátogatása, majd egy nemzetközi szakértői konferencia megszervezése terveink között szerepel. Később, ha már számunkra is világos lesz milyen feltételekkel kiket és hogyan tudunk segíteni a közvetlen árucserével, közvélemény-kutatással szeretnénk megtudni az emberek véleményét erről a régi-új gondolatról.

Komolyabban venni

— Rendkívül fontos lenne az Eurorégión belüli kommunikációs rendszerek kiépítése. Ám tudjuk, nem elég ontani az információt magunkról, jól

meg is kell szervezni az ügyet komolyan vevők és az ügy számára fontos emberek táborát. Együttműködésünk tapasztalatait szeretnénk ajánlások formájában eljuttatni politikusokhoz. döntéshozókhoz, s el kell érnünk azt. hogy véleményünket fontolóra vegyék, s nemcsak idehaza, hanem a társországokban is.

Lépésről lépésre

— Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg más nyugat-európai szervezetekkel való kapcsolataink építéséről, ápolásáról sem. Annak ellenére, hogy amerikai és japán alapítványok köldökzsinórjai tartanak bennünket életben, úgy gondolom, most már meg talpra kell állnunk, minden őszintén segíteni akaró segítő kezet elfogadva. ígéretet kaptam az együttműködésre az ENSZ egyik magyar képviselőjétől. Párbeszédben vagyunk az Európa Tanács munkatársaival, akiknek az érdeklődését különösen a barterközpont létesítésének ötlete keltette fel.

— Szervezeti problémáktól sem vagyunk mentesek. A Kárpátok Eurórégió Főtitkársága Ukrajnában van, minden tagországban összekötő, s titkárság működik. Lengyelország működteti a turisztikaiökológiai, Szlovákia a társadalmi-humán és Magyarország a regionális fejlesztésekkel foglalkozó munkabizottságot.

— Nehézségeket okoz, hogy sokszor nincs ki a csapat, nem jönnek el a társországok képviselői. Olykor lelombozó kósza hírek keringenek, hogy talán nem is fűződik érdeke egyik országnak sem ilyesfajta együttműködéshez.» Szerencsére azonban végül mindig van itt valaki a munkabizottsági ülésen. Ám ha el is jönnek külföldi tagjaink — ideális esetben a már említett országonkénti két képviselő — nincsenek birtokában olyan jogosítványoknak, amivel érdemben felvállalhatnák az együttműködés teljes szervezését.

— Tudjuk a jelentőségét a magunkról adott információnak, ezért két fontos kiadvány megjelentetését tervezzük: Helyzetjelentés a Kárpátok Eurorégióról címmel egy fél- évenkénti kiadvány rendszeresen tájékoztatná az érdeklődőket az Eurórégió területén végbemenő főbb gazdasági folyamatokról. Egy a Fejlesztési stratégiák címmel megjelenő kötetben pedig az Eurórégió megyéi mutatkoznának be. fejlesztési stratégiájukat bemutatva, egyúttal együttműködési lehetőségeket felajánlva.

Y Y a va^ame^ytk növé- i—i nyünk, hát a filokak- 1 X túsz szereti a házunkat, pontosabban szólva azt a mikroklímát, amely minden családi otthonban kialakul. Kora tavasztól késő őszig virágzik, de egy-egy különösen jókedvű évében még ilyenkor, télen is nekidurálja magát, és kidob vagy két tucat bíborpiros füzért, mint mostanában. Amikor pedig — a meleg hónapok alatt — kinn van a szabadban, talán több rajta a virág, mint amennyi a tő zöld része. Aki csak belép a portánkra, mindenki megcsodálja; mint valami lángoló máglya, olyan az egész kaktuszbokor.

Szereti a környezetét. hát nemcsak virágzik, hanem nő

Virág reg imént

is. Őszre már kicsi neki a cserép, csaknem kifordul belőle. Nos, ládába kell ültetni, de két év múlva ez is szűk, ekkor a kisebb ládát fölváltja a nagyobb, hanem tovább menni már nem lehet. Mert ki bírná megemelni, mikor tavasszal ki kell vinni a szabadba, ősszel pedig visszahozni?

Nem marad más hátra, vágni, ritkítani kell. De mi történjék a lemetszett szárakkal? Kinek van szíve ilyen csodálatos virágot kidobni? Persze, a szárak kettesével- hármasával újfent cserépbe kerülnek, azután az új növénynek is kicsi már a cserép, jön ti láda, először a kisebb, azután a nagyobb... És már ezeket is ritkítani kell, és a kivágott szárakat megint csak nem hajítjuk a szemétbe...

Még jó, míg van a növényeket kinek ajándékba adni. De azután már a kutyának sem kell. Rokonaink, barátaink háza már szintén tele van filokaktusszal. Akárcsak a mienk. Nincs más hátra: új ládákat kell összeütni. új polcokat csinálni.

Tavasszal, mikor a sok menny kő nagy ládát ki kell majd cipelni az udvarra, az erkélyre (másképp a filokak- tusz abban az évben nem virágzik), hol a feleségem zsörtölődik, hol én: „Micsoda butaság! Engedjük, hogy elárasszon bennünket a sok szobanövény! Most már maradjanak. Ha egész télen kerülgettük, öntözgettük őket, most már gyönyörködjünk a virágjaikban, de ősszel majd..."

m akkor egyikünk ismét pártját fogja a fi- lokaktuszok regimentjének és becipeljük mindet. A másik duzzog egy ideig, azután szépen megbocsát annak, aki az idén a növények ügyvédje volt. Hiszen kiállása mellettük azonos az ember ősi törekvésével: szeretnénk virágoskertté változtatni az egész földet.

Az igazság szolgálata

Kováts Dénes

F

ura dolog az igazságszolgáltatás, talán nem is megfelelő a kifejezés. Mert ugye, sok vitás ügyben igazán nehéz eldönteni, merre billenjen a képzeletbeli mérleg nyelve.

Itt van például a per révén is tévésztárrá avanzsált 0. J. Simpson esete, akit hosszú tárgyalássorozat végén felmentett a független amerikai büntető esküdtszék a gyilkosság vádja alól, nem találva kellően bizonyítottnak, hogy megölte feleségét és annak barátját. Erre — a sors fintora — a napokban egy polgári esküdtszék dollármilliókat kitevő pénzbüntetéssel sújtotta (az áldozatok családjai javára), mert úgy vélte, hogy mégis bűnös. Ez persze nem jelenti börtönbe zárását.

Az igazságérzettel valahogy hasonlóan vagyunk hazánkban is. Hol eltúlzottnak, hol enyhének tartjuk a független bíróságok által kiszabott büntetéseket, a helyi gyakorlat is el-eltér egymástól — még hasonló ügyekben is — a börtönévek számát tekintve. De talán a köz véleménye is inspirálhatta a honatyákat (a gondolat megerősítését egy tegnapi háttérbeszélgetésen is hallottuk szerkesztőségünkben), hogy ne hirdessen amnesztiát a millecen- tenárium alkalmából.

Szó van arról, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban a gyilkos élete végéig tartson Magyarországon is, de legalább negyven évig. Nem tudni, hoz-e ilyen változást a parlament hosszúnak ígérkező tavaszi ülésszakának törvényalkotási folyamata, de a tisztességes állampolgárok zöme ezt várja. Különösen annak ismeretében, hogy a köz biztonsága hagy kívánnivalót maga után.

Az igazság szolgálata nem könnyű feladat, az érvek és mérlegelések olykor lehet, hogy nem a valós tényt támasztják alá — s ugye, gyakran hivatkoznak az ártatlanság védelmére is. De annyit valamennyien elvárhatunk, hogy legalább a jogszolgáltatás érvényesüljön, s a jog valóban olyan legyen, ami visszatart és büntet, ha kell.

Szöveg nélkül Ferter János rajza

■

Injekció keveseknek

Páll Géza

Y Y a vc,lamilyen játél—l kos témáról lenne X X szó, szívesen idézném a talán soha meg nem unt gyermekjátékot, azaz annak kulcsmondatát, az „aki bújt bújt, aki meg nem..." kezdetű tréfát. Ha nem éppen az influenzáról, a ma már országosan tíznél is több halálos áldozatot szedő betegségről lenne szó. Sajnos, az idén is, akárcsak évek, sőt évtizedek óta, úgy rejtőzködött az alattomos vírus, mintha igazában nem is lenne.

Akárcsak a hóeséssel, úgy vagyunk minden évben az influenzavírusokkal is, amelyekről a leglaikusabb halandó is sejti, télvíz idején nem sokáig maradnak veszteg, támadni fognak. Csak az egészségügy avatott tudorai vonakodnak ország-világ előtt kijelenteni: „Emberek, az idén is számítani kell a járványra, de hála a tudománynak, van ellenszere a betegségnek..."

Az idén -— ne legyünk azért igazságtalanok — mégis történt valami biztató.

Legalábbis a nagyon veszélyeztetett korosztály, a hatvan éven felüli népesség javára. Elhangzott egy csöndes bejelentés, mely szerint az érintettek ingyen kaphatnak oltóanyagot a gyógyszertárakban. Manapság, amikor semmit sem adnak ingyen, ez már-már rendkívüli eseménynek számít. Csakhogy egy-két nap múlva, mint ez köztudott, kiderült, korai volt az üdvrivalgás, hamar elfogyott az ingyenes oltóanyag. Ezek után aki félti az egészségét, netán az életét, nyúljon csak a zsebbe és fizessen az olcsóbb magyar vagy drágább külföldi injekcióért.

Igazi magyaros félmegoldás, amely sajnos nem áll példa nélkül napjainkban, de félő, nem ez volt az utolsó. Szinte röstellkedik az ember feltenni a kérdést, annyira nyilvánvaló a válasz: vajon előre nem lehetett tudni, hogy az ingyeninjekcióból nem juthat csak néhány ezer szerencsésnek A többi meg vessen magára, ha nem figyelt eléggé, vagy nem hallott az össznépi bujócska kulcsmondatát: „Aki bújt bújt..."

1997. február 7., péntek