Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-05 / 30. szám
1997. február 5., szerda HÁTTÉR Kínálati piac irodaházakból Az egész ország, így Nyíregyháza is jó terep a befektetésekhez Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Február első napjaiban ismét élettel telt meg a megyeszékhely egykor szebb napokat is látott, hosszú ideje zárva tartó belvárosi szállodája, a Szabolcs. Az épület azonban szomorúan viselhette el a nagy forgalmat, amely most az jelentette: itt végleg befellegzett a vendéglátásnak. Végkiárusításra jött össze az érdeklődők serege hétfőn, amikor is a Szabolcs tulajdonosa, Kínál János a székektől, ágyaktól kezdve a törölközőkön át a falvédőig mindent eladott. Az országos üzlethálózatáról ismert vállalkozó immár nemcsak ingatlanok vásárlójaként, hanem tőkebefektetőként lépett fel Nyíregyházán, ahol egy új irodaház kialakítására több mint 100 millió forintot szán. Elcsúszó bevételek P A beruházása azt engedi sejtetni: a sóstói ingatlanok eladása után sem fordult el Nyíregyházától, kedves, vagy legalábbis fontos maradt az Ön számára a város. — A Szabolcs Szálló esetében két lehetőséggel számolhattam: vagy eladom az egész épületet, vagy rendbe hozom és hasznosítom valamilyen formában. — Egyet döntöttem el véglegesen: szállodát nem csinálok, mivel nem tudom megfelelően működtetni. Mert hiába építem át, hiába fektetem be a pénzt, ha a nagy távolság miatt kicsúszik az ellenőrzés a kezemből. Ezért döntöttem úgy, hogy átalakítom irodaházzá, portával, recepcióval hosszú távra berendezkedve. így nem vagyok kitéve annak a veszélynek, hogy forgalom, vendég van, de bevétel nincs. Eddig ugyan még mindig kedvezőbb volt ez is, mint hogy bezárjam a házat, és apránként szétszedje valaki más, de most már eljött az idő, amikor változtatnom kell: átépítem, felújítom és kiadom. l7 A belvárosi épület csupán egyike volt azoknak az ingatlanoknak, amelyet néhány évvel ezelőtt Ön megvásárolt NyírAz építés a rombolás szakaszához érkezett egyházán. Mára csak ezt az egyet tartotta meg. — Három és fél éve vettem meg a Szabolcsot, akkor még a sóstói épületegyüttes is az enyém volt, s úgy gondoltam: egy belvárosi szálloda jól kiegészíti majd a kieső részek forgalmát. A városban ugyanis általában minden átutazó megfordul, Sóstót már kevesebben célozzák meg. — Időközben a sóstói épületeket eladtam, de a Szabolcsot mindenképpen rendbe hozom, bár nincs kizárva az sem: ha jó ajánlatot kapok, ezt is eladom. O Az itt élőknek szívügye Sóstó, ezért vette meg a város az ott fekvő épületeket. Elégedett volt az üzlettel? Egyszemélyi döntés — Nem titok, az egyezség 150 millió forintról szól, ennek a felét kaptam eddig meg. O Visszatérve a leendő irodaházára: bizonyára ismeri a helyi viszonyokat, s tisztában van azzal, hogy a város vezetését kemény próba elé állítja a nemrégiben átadott Metro- pol üzletház hasznosítása. Ön viszont magabiztos. — Én úgy látom, a város pénzszűke miatt hagyott el egy szintet, a másik lényeges különbség pedig az: én könnyebb helyzetben vagyok, mint a város. Ez sok bizottsággal dolgozik, egy elképzelést gyorsan elfogadtatni és megvalósítani szinte lehetetlen ilyen körülményes mechanizmusban. Egy üzletet én magam képzelem el, valósítom meg, s vagy elbukom rajta a pénzem, vagy nyerek rajta. Ez mind a saját felelősségem. A Szabolcs a város legjobb fekvésű épületeinek egyike, a négy emeletet teljes egészében irodának alakítom át, s nem tévedés volt, amikor korábban is azt nyilatkoztam lapjuknak: 7-8 ezer forint lesz az alapár. Ezt egészíti persze a rezsiköltség, de a rendszer segítségével minden bérlő saját kedvére gazdálkodhat az energiával. A belső munkálatokat áprilisra befejezem, a homlokzat felújítására ezután kerül sor. CJ Azt mondják, az országos átlaghoz mérten is elszabadultak Nyíregyházán az ingatlan árak. Osztja ezt a véleményt? — Nem egészen, mert például Győrben 15-17 ezer forint egy négyzetmétere egy irodának. Ott általában vegyes vállalatok a bérlők, de tisztán belföldi tulajdonban lévő cégek is megadják ezt az árat. Üzleti érdekek CJ Nem keresték már meg az elmúlt években felépített és most épülő irodaházak tulajdonosai azzal: ugyan, ne törje már le itt az árakat! Martyn Péter felvétele — Ez nem árletörés, ezt az árat a piac diktálja. Az alacsony bérleti díj azt jelzi: túlkínálat van irodaházakból illetve egyelőre nincs igény erre a szolgáltatásra. O Úgy érzi, a nyíregyháziak szemében változik az Ón személyéről alkotott kép? — Miért, milyen kép alakult ki rólam? O A Sóstó megvételét és eladását a város önkormányzatának például a privatizáció fonák ügyei közé sorolták itt néhányon. — Én akkor is elmondtam: az a vásárlás egy nyílt privatizációs pályázat volt, bárki megszerezhette az ingatlanokat, ha szándékát megfelelő ajánlattal is tudta követni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az üzlet nem érzelem kérdése, Sóstóval is voltak elképzeléseim, de érdekeim időközben más irányba terelték a figyelmemet. Ekkor jelentkezett a város egy ajánlattal, így eladtam, s hangsúlyozom, nem visszaadtam az épületegyüttest, hiszen korábban sem a város tulajdonát képezte. H Ön jó befektetői terepnek tartja Nyíregyházát, a keleti térséget? — Az ország egész területét, így Nyíregyházát is befektetésre alkalmas terepnek tartom, de ehhez a tőkén kívül türelem és idő is kell. Orémtfs Kálmán tárcája A hogy múltak az évek, Cseresnyés Józsi bácsi egyre gyakrabban gondolkodott el azon, hogy. vajon mit hagy ő az utókorra. S minél többet törte a fejét, annál erősebb szárba szökkent benne a vágy, hogy valami olyan nagy dologgal ajándékozza meg kicsinyke szülővárosát, mely száz év múlva is fenntartja eme, egyébként hétköznapinak mondható nevet. Amikor először olvasott arról, hogy Szapoga Szilárd, a neves grafológus, ornitológus és asztrológus itt jött a világra, azonnal megszületett benne a nagy elhatározás: ő bizony szobrot emeltet a neves egyéniségnek. Még az sem vette kedvét, amikor megtudta, hogy egy ilyen alkotásnak bizony nagy ára van. Tudta ő már, hogy mi ilyenkor a módi, elindult kilincselni. Először, ahogy az már dukál, a város első emberét kereste meg, s nagy nekibuzduA szobor története lássál elő is adta elképzelését. A polgármester türelmesen hallgatta, bár néha hüm- mögött, meg a fejét is megvakarta vagy háromszor. — Nézze, Jóska bátyám, nehéz időket élünk — szólt hosszas tűnődés után. — Meg aztán én erről a Szapo- gáról sohasem hallottam. De ha a képviselő urakat meggyőzné, s ők javasolnák, a magam részéről támogatnám a dolgot. Ment is az öreg azonnal Zsiga komához, aki városatya volt, mióta világ a világ. Az is meghallgatta türelemmel, még el is szopogattak közben vagy egy liter bort. — Azt kéne tisztázni, Jóska bátyám, hogy milyenek voltak ennek a Szapogának a politikai nézetei. Mert ugye, az én közismert baloldali érzelmeimmel nem támogathatok akárkit. — Tudós, tudós. De milyen tudós? — Vágott az öreg szavába Jani, az örök jobboldali. — Vajon nem a Szovjetunióban szerezte-e a diplomáját? Vajon nem fertőzte-e meg a kommunista métely? Józsi bácsi elkeseredésében még a nőegyletnél is megpróbálkozott. —Annak kellene utánajárni, hogy ez a tudós miként viszonyult a nőkhöz — világosította fel az elnökasszony. — Egyáltalán, házas ■ ember volt-e, s ha igen, hogy bánt a feleségével. Ezek után az öreg nem tehetett mást, ismét felkereste a polgármestert. Részletesen ecsetelte, mennyire fontos a hagyományok ápolása, s hogy egy ilyen szobor milyen sokat nyomna a latba a választások során. A város első embere most már engedékenyebbnek bizonyult, s megígérte, hogy fontolóra veszi a dolgot, illetve személyes kapcsolatait is mozgósítja az ügy érdekében. Néhány hét múlva be is kérette Józsi bácsit. — Támadt egy hatalmas ötletem — újságolta neki már az ajtóban. — Megcsináljuk a szobrot, de név és arc nélkül. Ez lesz az ismeretlen sajócsicsói tudós emlékműve. így aztán nem köthet bele senki. A mű hamarosan elkészült. Nagy csintadrattával avatták fel, voltak ott még állami vezetők is. Szép szavakkal méltatták a sajócsicsói tudomány némes hagyományait, azokat az elévülhetetlen érdemeket, melyeket a helybéli tudósok szereztek a nemzet felvirágoztatása terén. Hamarosan még egy monográfia is megjelent „ Sajócsicsó tudományos élete” címmel. A járókelők pedig mind a mai napig azon törik a fejüket, vajon kit ábrázolhat a város egyetlen köztéri szobra. Kovács Éva m i zen a héten folytatta J-y munkáját a magyar 1—J országgyűlés. A nyárig tartó ülésszakban nem fognak unatkozni a honatyák. Mint a parlament elnöke a minap nyilatkozta, a nyári szünetig hátralévő hónapokban összesen hatvanegy törvény tárgyalását tűzik napirendre. Ráadásul nem is akármilyenét, hanem olyanokét, amelyek komoly hatással lehetnek, lesznek a magyar gazdaságra, a honi állapotokra. A hatvanegy között ott van például a nyugdíjtörvény, az egészségügy reformjával kapcsolatos rendelkezés, s a hírek szerint folytatódik a modernizációs program is, melyhez az országgyűlés szabja a jogi kereteket. Egy szó mint száz: gond is, munka is van bőven, aki akar, most tehet értünk valamit, javíthat az ország sorsán. Ezzel szemben a parlament hétfői, első ülésnapján szinte választási propagandanapot tartottak a képviselők. Több mint két órát vitatkoztak napirend előtt azon, ki hazudott, mekkorát és mikor, kinek milyen mulasztások terhelik a lelkét, (vagy éppen pártját), hosszú ideig ment az adok- kapok. A bevált recept szerint működött a dolog. Az ellenzék belekötött az élő fába is, felemlegetett minden kormánypárti mulasztást és hibát, megpróbálta keresni, mi több, megnevezni a vétkeseket is. Nem sok sikerrel tette. A hatalmon lévők ügyesen kitértek a válaszok elől, letagadták azt is, amiről lassan már az óvodások is sejtik, hogy igaz, csak éppen hitelt érdemlően nem tudja bizonyítani senki. A szópárbaj egyik illusztris résztvevője beismerte: tisztában van azzal, hogy a társadalom egy része rosszkedvű, s ezért a rosszkedvért nagy részben a politikai élet ellenséges hangneme a felelős. Hogy ráhibázott a képviselő! Bár lehet, hogy csak ismerte azt a grafikont, melyen egy közvélemény-kutatás eredménye látható: a közel húsz felsorolt tétel közül hátulról a harmadik helyre sorolták a parlament presztízsét az emberek... Célpontok vagyunk... Ferter János rajza 1 ....... 111---■ ' ' ' -------—--------------------------------------------^ i Inkább tangót Szondi Erika ■y'k égen könnyű volt az élet. A boldog idők- X V ben az udvarló csak odasimult a szemérmes lánykához, és fülébe súgta az andalító dal szövegét, amely szerint: egy vallomás, ez a tangó egy vallomás... így vallotta be érzéseit egymásnak férfi és nő. Aztán változott az idő és a divat. A vallomás szóról hideg lámpák szemvakító fénye jutott az emberek eszébe. A kényszer alatt vagy bevallották bűneiket, vagy nem. Modern korunkban diszkrét vallomások születnek. Csöndes szobába, az éj leple alatt adóbevallásokon töri a fejét Magyarország lakosainak egy része. Bevallják, mennyivel gyarapították egy év alatt a családi kasszát. No, és azt is bevallják, hogy képtelenek felfogni a jóságos APEH szavát, amikor az Útmutató az adóbevalláshoz című kiadványban megmagyarázzák, mit, hogyan kell kitölteni. Az utasításokhoz ugyanis nem elég egyetemet végezni, több kell hozzá. Aki felfogja melyik rublikába mit kell írni, az díjat érdemel. Miközben öngyötrő módon a szegény magyar polgár már azon gondolkodik, hogy értelmi képességei vajon elegendőek- e az adóbevallás elkészítéséhez, addig a szakértők dörzsölik a kezüket az újabb kereseti lehetőség reményében. Szegény magyar állampolgár sok bűnt követhet el, ha ilyen gyakran késztetik vallomásra az utóbbi időben. Vallunk a családi pótlékért, a mezőgazdaságból szerzett jövedelem után, a mellék- és másokdállások- ról, az eladott ingó és ingatlanról. S mindezt papíron. Sőt, jövőre már ősbevallást is készíthetnek az őstermelők Én alapjában őszinte ember vagyok. A bevallások idején elmondom, apró gyermekkoromban eltörtem öt tányért, két csészét, gyakran rossz fát tettem a tűzre, bevallom, problémás serdülő voltam, bevallom, ma sem vagyok egy „ma- tyóhímzés”. Bevallók én kérem mindent, csak hagyjanak már békén! Igaz, én inkább azt a tangót, azt a vallomást szeretném, amit nagyanyáink. Hátulról a harmadik
