Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-28 / 50. szám
1997. február 28., péntek HÁTTÉR Még füstölög a Vulkán Több száz dolgozót bocsátanak el a felszámolás során a kisvárdai gyárból Kovács Bertalan, Kováts Dénes Kisvárda, Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt évben volt 75 éve annak, hogy Kisvárdán megszületett megyénk első nehézipari üzeme, a Vulkán Öntödei Vállalat. Az egykor szebb napokat megélt üzem jeles évfordulóján azonban elmaradt az ünneplés, az irodaépület díszruhája helyetti megkopott málladozó vakolat is azt jelzi, hogy valami nincs rendben az üzem háza táján. Az öntöde 1982-ben, amikor megkapta a Kiváló Gyár címet, még közel 1300 embernek adott munkát, mára azonban már a közelmúlt 300-as dolgozói létszáma is soknak bizonyult. Vajon örökre kialszik-e a Vulkán tüze, vagy van még remény? Az üzem történetének eleddig utolsó fejezete 1994. július 1- jével kezdődött, amikor az ÁVÜ egy közös pályázat révén a Várda Ferro Kft.-pék és a BCD Kft.-nek eladta a Vulkán Öntödei Kft. 80 százalékát, míg a maradék részt — kedvezményes dolgozói kivásárlásra, illetve az önkormányzatok üzletrészére tartották fenn. Viharfelhők, hitelezők A működési gondokat jelezte, hogy tavaly a cég a kisvárdai önkormányzatnak járó iparűzési adóját „természetben” — az üzem által legyártott szemetes szelencék és köztéri padok formájában — tudta leróni. Időközben a gyárnak — részben még az átalakulás előtti időkből — 300 milliós tartozása halmozódott fel, az APEH, a TB, az ÁFI. a VPOP és több belföldi szállító és helyi szolgáltatók (TITÁSZ, TI- GÁZ. MATÁV és a VárdaVíz Kft.) éppúgy várja a pénzét, mint a cég legnagyobb hitelezője, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. A cég vezetése január közepén levélben tájékoztatta a térség országgyűlési képviselőjét a súlyos helyzetről — s Egykoron szebb napokat élt a Vulkán, mára nemcsak a vakolat kopott meg... Vincze Péter felvétele arról, hogy az öntöde felszámolási eljárását kezdeményezte több hitelező — egyben kérték Bajor Tibort, hogy lehetőségei szerint segítse a problémák megoldását. A levélből az is kitűnik, az öntöde piaci pozíciója — a tartozások dacára — stabilnak mondható, hiszen évtizedek óta állandó üzleti partnereknek szállítanak különböző termékeket. Az idei esztendőre is komoly megrendeléseik vannak. Stabil partnerek A nyugati partnerek közül kettő is akad, amelynek 150 millió forintos megrendelésük van, egy müncheni cég 50 millió forint értékben rendelt termékeket. de az Ikarus gyár is 100 millió forint értékben rendelt a Vulkántól árut. Utóbbi partnerrel egyébként — a gyár vezetői szerint — egy-két éven belül akár a jelenleginek két-háromszorosára is felfuthat a szállítások értéke. Az üzem termékeire 80-100 millió forint értékben belföldi igény is mutatkozik. A helyzet azonban mindezen tények ellenére sem rózsás, függetlenül attól, hogy az országgyűlési képviselő nemrégiben tető alá hozott egy találkozót, amelyen a legnagyobb hitelező, a K & H Bank alelnöke és az üzem vezetése tárgyalt. A megbeszélés részletei ugyan nem ismeretesek, de a tárgyalásban közvetítő Bajor Tibor érdeklődésünkre elmondta: a bank a bíróságon a felszámolási eljárást — vélhetően a csődegyezség elmaradása okán — megtámadta. Másrészt a pénzintézet nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a jövőben esetleg a bank által kinevezett válságmenedzserrel oldják meg a gondokat. Tudomásunk szerint megvolt az a tárgyalás, ahol csőd- egyezséget próbáltak kötni az érintettek. Boros Sándor az üzem ügyvezető igazgatója közölte, ő nem nyilatkozhat, ellenben, érdeklődjünk a felszámolónál, a nyíregyházi Hextra Kft.-nél. Nagy Edittől kaptunk információkat. Nincs visszaút — A korábban történtekről én nem tudok érdemben nyilatkozni, csak a jelenlegi helyzetről. Most már válságmenedzselésről nem lehet szó, hiszen január 22-én megkezdődött a felszámolás, február 13- án a Cégközlönyben is megjelent az értesítés. Az tény, hogy a Vulkánnak vannak megrendelései, de nem a piac a probléma, hanem az alapanyag hiánya, a beszerzési gondok. OMi várható akkor Vulkánügyben? — Rövid időn belül mintegy kétszázötven ember kapja meg felmondólevelét. Körülbelül ötvenen maradnak, várhatóan az év végéig, akik részben az őrzési és egyéb feladatokkal lesznek megbízva, egy kis csoport pedig — ha visszafogottan is — de még termelni fog. Az elképzelések szerint éves szinten mintegy 100-150 millió forintos árbevételt lehet realizálni, közben folyik a vagyonértékelés, a felszámolás. Mint a bíróság által kijelölt felszámolónak, két évünk van erre, lehetőleg úgy kell értékesíteni a vagyont, hogy a hitelezőket minél jobban ki tudjuk elégíteni. Törekedhetünk arra — s ezt meg is tesszük —, hogy olyan vevőnek értékesítsük, aki működteti is majd, de a realitásokat és az eddigi tapasztalatokat tekintve sajnos nem ez a gyakorlat. l7 Ez akkor azt jelenti, hogy hamarosan 250 dolgozó, majd a maradék ötven is az utcára kerül? — Gyakorlatilag igen. A bíróság kimondta a Vulkán fizetőképtelenségét, a felszámolás elkezdődött. Előfordulhat, hogy a leendő vevő, esetleg bérlő alkalmazza majd az elbocsátottak egy részét, de erre nincs semmilyen garancia, ebben csak reménykedni lehet. I--------------------------------------------------------1 r átán az egyik legcsodálatosabb érzés egy fiatalember életében, amikor a nagyhírű egyetemi professzor kollégának nevezi a még épp hogy gólyasorba lépett, elsőéves egyetemi hallgatót. Boldog volt, amikor a professzor, egy-egy kisebb botlása közben, bátorítólag a vállára tette a kezét és azt mondta: — Csak nyugodtan, kolléga úr. Tudja ezt maga! Csak egy kicsit zavarban van. Igyekezzék úgy tárgyalni velem, mint egy évfolyamtársával, egy barátjával, aki talán semmivel sem tud többet, mint maga... Nagyon sokszor kisegítették az ilyen és hasonló biztató szavak. Igazában véve igen rossz vizsgázó típus, jól tudja ezt ő is, s ez még inkább zavarja. Egy-egy nagyvonalú évfolyamtársa a tizedét sem tudja, mint ő, mégis ötösökkel, négyesekkel veszi az akadályokat. O pedig annak is legfeljebb a tizedét tudja elmondani, amit tud. Ezzel már a középiskolában is sokat kínlódott. De a gimnáziumban azért közelebb kerülnek egymáshoz a diákok Súlyos teher és a tanárok. Akik jobban megismerték, megtalálták a módját, hogy kihozzák belőle a félelem, a szorongás, olykor a pánik által elfedett igazi tudást. — Kisfiam, te csak tanulj, légy nyugodt. Az anyagiak ne zavarjanak, mi összébb húzzuk magunkat egy kicsit, és minden rendben lesz... Az anyja szavai gyakran visszhangoztak a fejében. Sajnos még vizsga közben is. Ilyenkor még inkább elakadt a szava. Már az egyetemre való jelentkezés pillanatában tisztában volt vele. a szüleinek, akik kétkezi munkások, hihetetlenül nagy erőfeszítésébe fog kerülni a tanulása. De az álma is sarkallta, hogy mérnök legyen, házakat tervezzen, építsen. Mégpedig szebbeket, ahogy ő szerette mondani, okosabb házakat, mint amiben ők is laknak. — Az apád keresete elég lesz az albérletre, a könyvekre, a tandíjra és az egyéb kiadásokra — érvelt az anyja. — Mi pedig valahogy megélünk az én fizetésemből. Nekünk már nem sok kell. Csak ennivalóra és a lakásrezsire meglegyen a szükséges pénz, a többi nem számít... Nehezen fogadta el a nagy áldozatot, mert a középiskolás húga is az eszébe jutott, aki két év múlva végez, s vajon nem azért nem mehet majd főiskolára, egyetemre, mert ő most szép kényelmesen beül az egyetemre, s nem törődik a családdal. Az eddigi lámpalázas tanulását, vizsgázásait most még ez is tetézte. Sehogyan sem tudott szabadulni a gondolattól, milyen lemondással jár a szülei részéről az egyetemi tanulása Hátha még azt is előre tudta volna, hogy rövidesen történik egy több mint kellemetlen dolog. Hirtelen megszűnt a cég, talán csődbe ment, ahol az apja dolgozott, s így az egykori családfenntartó munkanélküli lett. Hónapokig titkolóztak a szülei, de csak kiderült. — Úgy gondolom, kihagyok egy évet, megpróbálok dolgozni, aztán, ha jobbra fordul a helyzetünk, folytatom — mondta a családi megbeszélésen, amikor legutóbbi itthon volt. De a szülők hallani sem akartak róla. Csak a következő hazarucca- náskor tudta meg, a két- és fél szobás lakásuk egyik szobáját kiadták albérletbe. Innen pótolják a kieső pénzt. Meg is lepődött, amikor csengetett és egy idegen — maga korabeli — fiú nyitott ajtót. O volt az albérlő. t T egyes érzésekkel uta- 1 / zott vissza a főváros- \ ba. az egyetemi társai hiába kérdezgették mi történt, nem volt kedve, ereje elmondani a történteket. Másnap a szokottnál is lámpalá- zasabban kezdte a feleletét építészettörténetből. A professzor úr meg is jegyezte. — Mi van magával, fiam? Olyan gondterheltnek látom. — Ettől mégjobban leblokkolt. Percekig nem tudott összerakni egy épkézláb mondatot. Aztán csak elkezdte. A folyosón tért magához egy kicsit. Örült a professzor érdeklődésének, de igazában jobban szerette volna, ha most is kolléga úrnak szólítja... Csak egy csepp Angyal Sándor •m—l miékeim között ku- i-f tatva egy szemléle- JL-J tes példát találtam jelenlegi erkölcsi viszonyaink érzékeltetésére. Szőkébb körű beszélgetésen mondta — rendszerváltás ide, rendszerváltás oda — az egykori puritán megyei vezető: „Elég, ha csupán egy csepp petróleum kerül a borba, az egészet képes megrontani. ”. Nem csupán a vezető kormánypártból a minap kilépett képviselőasszony mondatai juttatják eszembe ezt a vélekedést, hanem az az immár több százra, több ezerre tehető kisebb-na- gyobb cselekedet, amelynek során egyesek — gátlástalanul — túlságosan nagyot markoltak a közvagyonból. Itt most sorolhatnánk foglalkozásokat, különböző szakmai ágakat, mert a korrupció, a hirtelen meggazdagodni vágyás az élet szinte minden szférájában megtalálható. A példabeli csepp petróleum azonban egy rendkívüli veszélyt is jelez: egy- egy esettel összefüggésben az emberek könnyen hajlamosak az általánosításra. Így aztán megkezdődik a suttogás a csaló vállalkozókról, a lefizethető hivatalnokokról, a telhetetlen ügyvédekről, orvosokról, a lódító újságírókról, a ripacs színészekről és így tovább. Holott az igazság ezzel szemben: e csoportok túlnyomó többsége nem tobzódik a drága anyagi javakban, nem jár minden évben a távoli tengerpartra, nem játszik el milliókat a kaszinóban, hanem sokszor napi 10-14 órát gürizik, áldoz a saját továbbképzésére, s maga is hosszabb időn át tud összegyűjteni saját tőkét, amit majd megfejelhet tetemes hitellel, hogy egy valóban ízléses lakáshoz, egy biztonságosabb és ezért drágább autóhoz juthasson. Nem minden százezer, vagy millió forint bűnös pénz, vannak megérdemelt honoráriumok, fizetések, jövedelmek. Csak hát az a bizonyos csepp... Ezért fontos, hogy őrizzük a tisztaságot, s hogy ne lehessen bocsánatos bűn a szemünkben bárki közösségellenes tette. Ügyintézés Ferter János karikatú itOiiifireiitd r Pénzt, paripát... Galambos Béla A mikor már a paraszt kimegy tüntetni, tényleg szorult helyzetben van, mondták az utakra vonult agrártermelők. Minden most kifakadt sérelmük alapvető oka leginkább a termelési biztonság hiánya. Az egész magyar mezőgazdaságot hátrányosan érinti az a kiszámíthatatlan gazdasági környezet, ami a termelés drasztikusan emelkedő költségeiben, ugyanakkor pedig csökkenő bel- és külpiaci keresletben és áresésekben mutatkozik. Az agrárágazat egy olyan, biztonságot jelentő agrárprogram megalkotását várja, amelyre a parasztságnak kormányváltásoktól függetlenül hosszú távon lehet alapoznia. Élelmiszergazdaságunk jelenlegi teljesítménye csupán jó fele annak, amire az ágazat ténylegesen képes lenne. A hajtás magyar termelők azt nem bírják elviselni, hogy a gazdasági tortából nagyra hivatott mező- gazdaságunknak csupán a jelenlegi kicsiny szelet jusson. Az ágazat korábbi elhanyagolása. mint megyénkben jól érzékelhető, számos súlyos következménnyel járt. A csökkenő agrárkülkereskedelem — gondoljunk csak az almára, a burgonyára, korábban a baromfira — nagyon hiányzik az ország fizetési mérlegéből. Ezért dönteni kell a magyar agrárszektor súlyáról, de arról is, miként illeszkedjen az Európai Unióhoz a majdani csatlakozás időpontjára. A célok eléréséhez olyan eszközrendszert szükséges kidolgozni, amely az élelmiszertermelés összes szereplője, köztük azonos súllyal a termelők érdekeit is figyelembe veszi. A gazdáknak tudni kell pénzt felhalmozni az újratermeléshez, mert csak így kerülhető el az alapanyaghiány, így lehet szó minőségi termékek piacra juttatásáról. Am még ezen felül is szükség van a termelés színvonalának emeléséhez külső pénzforrásokra, méghozzá a mezőgazdaság szolid jövedelmezőségével arányos kis kamatozású hitelek formájában. A boldogulás érdekében a ma széttagolt termelők összefogáson alapuló szerveződése lesz még igen fontos feladat.
