Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

SPORT 1997. február 3., hétfő Cantona (ollózik) szerezte csapata győztes gólját az angol elsőliga szombati fordulóján, amikor a Man­chester United 2-1-re nyert a vendég Southampton ellen AP-felvétel Vakrepülősdi Eddie, a Sas téli olimpiára készül Lake Placid (AP) — Élete pillanatnyilag legfonto­sabb céljának jelölte meg Eddie Edwards angol „sí­ugró”, hogy ott legyen 1998-ban a naganói téli olimpián. — Emlékszem, amikor 13 éves voltam, már akkor az olimpiákról álmodtam. Ez a vágyam 1988-ban Calgary- ban teljesült, most Nagano a cél — nyilatkozta a verse­nyeken örök utolsó, de a közönség szívében örök el­ső „Sas”. — Kiskoromban úgy edzettem, hogy a túlmérete­zett sícipőmbe öt pár zoknit húztam, és a fejvédőm sem volt tökéletes — vélekedik a technikai hiányosságai­nak eredetéről Eddie. Az angol sportember mindenből pénzt szeretne csinálni, emiatt saját világ­csúcsát próbálja szó szerint túlszárnyalni: — Megkísérlek átugrani 12 autót, természetesen sí­vel. Tizenegy kocsit már si­került átrepülnöm. — Vége a piszkos szállo­dáknak és a szemetesku­kákban való turkálásnak. Ezentúl csak az ugrótechni­kámra koncentrálok. Eddie-nek az elmúlt év­ben két helyen is eltörött az álla, igaz nem az ugrásai miatt. — Szörnyű volt. Nem tudtam enni, le is fogytam 11 kilót. A közkedvelt sportoló új szemüveget is kapott a le­vegőben való tökéletesebb manőverezés érdekében, de ő ezt az előnyt nem adja meg ellenfeleinek. — Nekem édes mindegy a szemüveg. Amikor repü­lök. úgy is csukva van a szemem. Ennél már csak az a jobb, amikor be van párá- sodva, és emiatt nem látom a röppályát. Az éremtelen-esélyes an- titalentum vakrepülése el­lenére bizakodóan tekint a legjobbak versenye elé: — Szeretném bebizonyítani, hogy mindenki téved, ami­kor azt hiszi rólam, hogy nem vagyok jó síugró. Ang­liának igenis van egy olim­piai szintet elérő sáncbajno­ka — a félreérthetőség mi­att magára mutató „Sas”. Fogadó focisták Gijoni különprémium a döntetlenért Madrid — A spanyol közvéle­mény erősen el­ítéli a Sporting Gijon 27 futballistájának tettét. A gijoniak arra fogadtak egy bukmékernél, hogy döntetlent érnek el vagy ki­kapnak az Oviedo elleni spanyol futballbajnoki mér­kőzésen. A 90 perc 0-0-t hozott. A játékosok 68 530 dol­lárnak megfelelő pénzt nyertek, személyenként több, mint 3 és fél ezerhez (több mint félmillió forint) jutottak. A gijoni klubveze­tés hivatalosan kivizsgálta az ügyet. Megállapította: a Sporting-futballisták min­dent megtettek a sikerért, közeljártak a győzelem ki­vívásához. Fernando Gar- rido, a Gijon szóvivője ku­riózumnak, egy jó anekdo­tának nevezte az esetet, nem talált kivetnivalót ben­ne. A spanyol szövetség nem tiltja azt, hogy a bajnokság­ban érdekelt labdarúgók ne fogadjanak. „Ha gond van, miért nem változtatják meg a szabályokat”? — vetette föl Garrido. Miért nem szeretem Varga Zoltánt? (2) A tréner szerint Albert Flórián egész nap csak a kapufát támasztja, mást nem csinál Nyíregyháza (KM) — Feb­ruár elején kerül az üzletek­be a neves író, Végh Antal 44. kötete, a Miért nem sze­retem Varga Zoltánt? A cím magáért beszél, azt viszont érdemes kifejteni, hogy Végh Antal terjedelmes élet­művében ez a hatodik sport témájú könyv. Legújabb könyvéből az igazságkereső szenvedélyéről ismert író az alábbi részleteket bocsátotta rendelkezésünkre. Aztán visszajött, elkezdett edzősködni, s néhány napja meghívták Hajdúszoboszlóra, hogy tartson előadást a me­gyében dolgozó futballtréne- reknek. Albert Flóriánról is kifejtette a véleményét, az idé­zet a Hajdú-Bihari Napló 1997. január 6-i számából va­ló: „A kettőnk viszonya sem jónak, sem rossznak nem mondható. Üdvözöljük egy­mást és ennyi. Egyébként szá­momra elfogadhatatlan, hogy szakmailag egy ilyen nagy kvalitású ember támasztja egész nap a kapufát és nem csinál mást semmit.” Hát ennyire belekövült Var­ga Zoltánba a hajdani másod- rendűség? És halmozódott harminc év alatt keserűséggé? Szétvágni Mi mindenre gondolhatott ez az ember Münchenben, a biztosítótársaság irodájában, szorgalmasan ütögetve a szá­mítógép billentyűjét... „Hej, ha egyszer visszamegyek én még közibétek! Hej. de szét­vágok én köztetek, isten bi­zony!” Mintha harminc évig készült vohwtrr. Nem csapatot-csmálni. Szétvágni inkább. Nem a gyó- gyító-megbocsátó Krisztus. A korbácsos inkább. Varga Zol­tán most is képes megmutatni, hogyan kell a labdát légstop­pal levenni. Hiába tud annyi, de annyi mindent a futballról, egy valami hiányzik belőle: a képesség önmaga elfogadtatá­sára, a tapintat, a bölcsesség. A világ legbutább embere is lehetett valamikor a zöld gye­pen zseni. Aztán most mit kezdjünk a hasznavehetetlen zsenialitásával? Teheti a füst­re. A butaság önmagában még elfogadható is lenne. De a bu- ta-konokság, a büta-rátartiság, a buta-vakság... Varga Zoltán a saját butaságától “valószínű­leg már nem szenved. Meg­szokta. Képes vele együtt élni. Mint biztosítási ügynök az író­asztal, a számítógép mellett megfért. Magával is, a tár­gyakkal is. De másokkal... Emberekkel... Egy egész csa­pattal... ha a mélytengeri hal a felszínre kerül, a nyomáskü­lönbség hatására szétpukkan. Varga Zoltán éppen tátog. Nem kívánom a bukását. Sőt, legyenek sikerei. Cáfoljon rá ő maga minden­re, amit itt ellenében leírtam. De bírálatot kérni a taktikáról? Aztán kirúgni a bírálót, Telek Andrást? Védeni a vélt tekin­télyt? Ettől cifrább dolgok is megestek a magyar futballban. Még akkor, amikor volt ma­gyar futball. Puskás például az edzőt. Sebes Gusztávot is ki­küldte az öltözőből. És abból nem lett balhé. És győzött a csapat. Varga Zoltán nem volt Pus­kás Ferenc. És edzőként Sebes Gusztáv főként nem. De hát hogy veszhet össze egy edző a játékosával? Figyelem a sport­sajtot. Megannyi nyilatkozat, hírverés, de még senki sehol nem írta le, hogy Telek András tulajdonképpen mint mondott az öltözőben. Egyesek szerint azt mondta volna Varga Zol­tán szemébe, hogy mint ember szaralak, mint edző seggfej. Bíz’ ez elég alapos kritika! Ha így hangzott el, csakugyan rossz fényt vet Telek András­ra. Hidegre tette Csakhogy felkérte-e Varga Zoltán Teleket a véleményal­kotásra? Ha igen, figyelmez- tette-e arra, hogy csak elisme­rő kritikát kíván hallani? Telek András kitűnő labdarúgó. Ezt jó pár éve bizonyítja, Varga Zoltán eddig jóformán nem bi­zonyított semmit. Az, hogy a Fradival néhány meccset meg­nyert? Telek András példakép is lehetne, de most már nem az. Varga Zoltán hidegre tette, pedig akár segítséget is kérhe­tett volna tőle. Jó. elhisszük,- az új edző „elájult” a Fradi-kóceráj lát­tán. Változtatni akar minde­nen. De partner nélkül? Nem kellett volna maga mellé állí­tani néhány használható em­bert? Nincsenek ilyen embe­rek a Ferencvárosban? A nagy Albert megint előbb vette ész­re a lényeget. Még idejekorán kimenekítette a fiát, a kis Al­bertet Izraelbe. Vagy Novák Dezső, aki havi nyolcszázeze­rért igazgatja a szakosztályt. Ha egyszer egy edzőnek men­nie kell, akkor menjen is! Nincs apelláta! Nincs nagyobb ostobaság, mint volt edzőt a csapat körül hagyni. Még feljebb buktatva sem. Mert a távozott-maradt edző örökösen érdes felület. Aligha véletlen, hogy a profivá minő­sült Varga Zoltán először az amatőrré minősített Novák ■ Dezsőbe ütközött. Első dolga volt lenullázni Novák Dezső teljesítményét. Több se kellett Nováknak. előjött a farbával. Hogy ha ő nem mond le, akkor Varga Zoltán még mindig biz­tosítási ügynök Münchenben. Összeakaszkodtak, mint ku­tyáik a sövényen. Varga Zol­tán Németországban bizonyít­hatta volna profi-edzői tehet­ségét. Ott csak jó edzőnek kell lenni. Ott nem kell a körülmé­nyekkel, a szemlélettel is ha­dakozni. Itt, nálunk magát el­fogadtatni tudó ezermesternek is kell lenni. Hogyan is állunk ezzel a Nyugatról hazacipelt profizmussal? Én edzőt olyan idétlenül vi­selkedni, mint ahogy Varga Zoltán ugrál fel a Fradi kis- padjáról, utoljára Mányon lát­tam, az NB Ill-ban. De ott sem valamelyik futballvezető, ha­nem a helybéli hentes részéről. Becsületére váljék, hogy ő legalább meccs előtt, meccs után táplálta a csapatot. Ezért ülhetett a kispadra. No hi­szen... Mígnem beállítottunk neki egy külön kispadot. on­nan aztán felugrálhatott ked­vére. Varga Zoltánban olykor mintha csak a mányi hentest látnám. Azok az artikulálatlan ordítozások, azok a ki-be-, szerte- és szétrohangálások. Hangzavar A csapatát mérkőzés közben akarja megtanítani a labdarú­gás rejtelmeire? Kinek a hibá­ja, hogy a játékosok közül sen­ki sem tudja megjegyezni a taktikai utasításokat, ha a hangzavarban tízszer is elhar- sogjá az edző? Hát ez bizony dilettantizmus. Erre célzott Telek András. És úgy látszik, Varga Zoltánt elég fájó-érzékeny pontján ta­táira élrfJeVajorr tudjad Vár^ ga Zoltán, hogy mit veszít a Fradi Telek András eltávolítá­sával? Börtönt az elmaradt büntetőért A vezetők vádja: foglalkozás körében elkövetett visszaélés Isztambul (MTI) — A török labdarúgó-bajnokságban sze­replő Besiktas vezetői bíró­sághoz fordulnak, mert szerin­tük Metin Tokát játékvezető „foglalkozás körében elköve­tett visszaéléssel” gyanúsítha­tó. Az egyesület jogásza, Ne- cati Toker kijelentette: Tokát nem adott meg egy tizene­gyest, amikor bajnoki találko­zón a Besiktas múlt vasárnapi ellenfele, a Van játékosa kéz­zel állított meg egy Besiktas- szabadrúgást. Az egyesület hároméves börtönbüntetés kiszabását kéri a játékvezetőre. Lisztes iksze A róna (dpa) — Lisztes Krisztián futballklubja, a Stuggart 1-1-et ért el elő­készületi mérkőzésen a Sla- via Praha ellen. A németek gólját a brazil Elber lőtte a 11. percben. Különösen az ugrók remekeltek Samsung Kupa: Világsztárok és Vaszi Tünde ragyogó országos rekordja Budapest (MTI) — Megérkeztek a ne­gyedik Samsung- kupa nemzetközi fedett pályás atlétikai ver­senyre azok a világsztárok, akik elígérkeztek a Budapest Sportcsarnokba, így 26 or­szág versenyzőinek, köztük négy olimpiai és hat világ­bajnoknak tapsolhatott a közönség. Magyar szempontból nagysze­rűen kezdődött a verseny, hi­szen az ünnepélyes megnyitó előtt rendezett férfi hármasug­rás hazai győzelmet hozott Az olimpián még távolugrásban indult újpesti Ordina Tibor re­mek sorozatot produkálva 16,69 m-es új egyéni csúccsal nyerte. Vaszi Tündének köszönhe­tően a női távolugrás is szép magyar sikert hozott. Vaszi (magyarországi pályafutását Nyíregyházán kezdte) már az olimpián is döntőbe került és ezúttal is bizonyította, hogy az az eredmény nem volt vélet­len. Második ugrásával ugyan­is 6,66 méterig repült, ami azt jelentette, hogy egy centimé­terrel túlszárnyalta Vanyek or­szágos csúcsát. Az Atlantában olimpiai baj­noki címet szerzett nigériai Chioma Ajunwa akárcsak szerdán Chemnitzben, ezúttal is igen fölényesen nyerte a 60 m-t. A verseny egyik legjobb számának ígérkezett a férfi rúdugrás, s nem is okozott csa­lódást. Két olimpiai bajnok is (Taraszov és Galfione) is ott volt a mezőnyben, nem be­szélve az orosz Gataullinról, aki ötkarikás ezüstérmes és kétszeres fedett pályás világ­bajnok. Végül az évek óta hazánk­ban élő, Barcelonában arany­érmes Makszim Taraszov új versenycsúccsal kezdte az évet. Az 5,90 egyébként a vi­lág idei legjobbja. Hemzsegett világsztároktól a női hármasugrás mezőnye is, elég csak talán a szabadtéri, il­letve a fedett pályás világ­csúcstartó, a szlovák Csisztya- kova és az orosz Csen nevét említeni. A szám sztárjának egyértelműen az olimpiai ezüstérmes orosz Laszovszka- ja bizonyult, aki három alka­lommal (14,56, 14,59, 14,74 m) is a fennálló versenycsúcs felett ugrott. A Samsung Kupa zárását a férfi 1500 m jelentette, amely jókora meglepetést hozott. A világ egyik legjobb atlétájának számító, háromszoros világ­bajnok kenyai Kiptanui ugyanis nem tudott dobogóra kerülni. Sőt, a győzelmet nem is honfitársa, a 800 m-en olimpi­ai aranyérmes Tanúi szerezte meg, hanem egy harmadik ke­nyai, a fiatal Kigen. Taraszov és Ajunwa A legjobb teljesítményért járó Samsung-kupát a férfiaknál az orosz Makszim Taraszov, míg a nőknél a nigériai olimpiai bajnok Chioma Ajunwa kapta meg. Eredmények, férfiak: 1. Ordina Tibor 16,69 m 2. Georgi- ev (bolgár) 16.63, 3. Urrutia (kubai) 16,61. 60 m: 1. David­son Ezinwa (nigériai) 6.59 mp, 2. Deji (nigériai) 6.61, 3. Ezinwa (nigériai) 6.64. 400 m: 1, Stefan Balosak (szlovák) 47,06 mp, 2. Nyilasi 47.23, 3. Brankovic (jugoszláv) 47.68. Rúdugrás: 1. Makszim Taraszov (orosz) 5,90 m, 2. Andji (francia) 5,70, 3. Galfione (francia) 5,70... 5. Bagyula 5,50. 200 m: 1. Eric Wymeerseh (belga) 21.12 mp, 2. Braithwaite (brit) 21.23, 3. Williams (amerikai) 21.26.1500 m: 1. Moses Kigen (kenyai) 3:38.42 p, 2. Sabunyin (orosz) 3:38.48, 3. Ta­núi (kenyai) 3:39.19. Nők, 60 m: 1. Chioma Ajunwa (nigériai) 7.13 mp, 2. Chut- bert (jamaicai) 7.26, 3. Merzljakova (orosz) 7.27, Távolug­rás: 1. Vaszi Tünde 6,66 m, 2. Ninova (osztrák) 6,52,3. Szin- csukova (orosz) 6,29, 800 m: 1. Irina Szamorokova (orosz) 2:01.69 p, 2. Duhnova (fehérorosz) 2:01.79, 3. Formanova (cseh) 2:02.02. 400 m: 1. Olga Kotljarova (orosz) 52.01 mp, 2. Tirlea (román) 52.47,3. Bcnesova (cseh) 52.55. 200 m: 1. Juliet Cuthbert (jamaicai) 23.09 mp. 2. Lesova (orosz) 23.23, 3. Bikar (szlovén) 23.42. Hármas: I. Inna Laszovszkaja (orosz) 14,74 m, 2. Csisztyakova (szlovák) 13.88, 3. Petra Lob inger (német) 13.74.

Next

/
Oldalképek
Tartalom