Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-21 / 44. szám

1997. február 21péntek HATTER I Elnöki figyelem megyénkre A német befektetők a megbízhatóságot értékelik szabolcsi beruházásaiknál Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Ha­marosan a megyeszékhely vendége lesz Roman Herzog, Németország szövetségi el­nöke. A megtisztelő látoga­tás is jelzi: az ország keleti régiója sem kerüli el a pro­minens külföldi személyisé­gek figyelmét, ez pedig min­denképpen erősíti az üzlet­emberek bizalmát. Szeren­csére a rangos vendég egy fo­lyamat szemtanúja lehet, hi­szen a külföldi, s ezen belül főleg a német tőke már felfe­dezte megyénket és székhe­lyét, ezt erősíti meg több, né­met érdekeltségű cég tartós­nak bizonyuló befektetése. Néhány százszázalékos német tulajdonban lévő, nyíregyházi székhelyű társaság ügyvezető­jét kérdeztük arról: mennyire vagyunk vonzó terep a német vállalkozók számára, milyen­nek látják a gazdasági környe­zetet, s milyen hiányosságok akadályozzák a működő tőke további beáramlását. Versenyképesség Taurus Pálma Kft., Lengyel Lajos: — Az elmúlt év októberé­ben írta alá azt a szerződést a Phoenix Ag., amellyel cégünk százszázalékos tulajdonosa lett. Már korábban is tekintélyt parancsoló eredményeket pro­dukáltunk: árbevételünk elérte a 2,2 milliárd forintot, s 435 embert foglalkoztatunk. Az ISO 9001 minőségi követel­ményeknek megfelelő terme­lésünk 70 százaléka a jármű­ipar számára állít elő gumiipa­ri termékeket. Úgy gondolom, a német partner érdeklődését a versenyképes termékek keltet­ték fel, s bizalomnövelő ténye­ző volt a céget irányító me­nedzsment munkája. Az új tu­lajdonos megjelenésekor szo­kásos vezetői cserék nálunk elmaradtak, s bár még nagyon friss a kapcsolatunk, a tárgya­lásokon a német fél jelezte: a termelés felfuttatása, további beruházások megkezdése a célja. Nyírpulli Textilipari Kft., Bereczki Ilona: — Cégünknél 1993-ban je­lentkezett a német partner, s ma már a teljes tulajdonjog a Brigitte Hoffmann vezette cég kezében van. Az első lépése­ket komoly beruházások jelen­tették: korszerű berendezések­kel szerelték fel az üzemet, megrendelőket szereztek, en­nek köszönhetően a három év­vel ezelőtti 18 alkalmazottal szemben jelenleg 150 ember­nek tudunk munkát adni. Bér­munkában végezzük a női és férfikötöttáru összeállítását három nagyobb német partner megrendelései alapján. A tar­tós kapcsolat alapjának első­sorban a megbízhatóságot tar­tom, csak ezt követően lehet megemlíteni a szakmai felké­szültséget, az olcsó munka­erőt, a többi kelet-európai or­szághoz mért földrajzi közel­séget. Jelentős az import Kelet Speech Építőipari Kft., Zombor József: — Az 1990-es alakulásunk idején a német partner az álta­lános, vagyis magas- és mély­építőipari tevékenységben lá­tott lehetőséget. Ez év január 7-től a Thomas Speeck úr egy­személyi tulajdonát képező társaságot jelenleg a keleti ré­gió legnagyobb építőipari vál­lalkozásaként tartja nyilván a szakma, több mint 400 embert foglalkoztatunk a térségben. Több, külön-külön is milliár­dos nagyságrendű beruházás fémjelzi eddigi működésün­ket, többek között mi építettük fel a nyíregyházi kórház új épületszámyát, kezünk nyo­mát viseli a zeneiskola, az Ag- rochem székház, Tokajban az új Környezetvédelmi Szakkö­zépiskola, és még sorolhat­nám, Debrecenen át Budapes­tig munkáinkat. A német tulaj­donos a legújabb technológia átadásával, bevezetésével in­dította el a céget, s nem titkol­tan keleti előretolt helyőrség megteremtéseként értékeli be­fektetését. Különösebb ked­vezményt, megkülönböztetett bánásmódot nem élvezünk, de a építési beruházások pályáza­tain számolnak velünk. Hansa Plastik Műanyagipa­ri Kft., Tóth András: — Az 1990-ben még csak 75 százalékos tulajdonrésszel alakult cégünk 1995-ben már teljes egészében egy hamburgi befektetői csoport tulajdonába került. A műanyag csatorna és lefolyó csövek gyártására és értékesítésére komplett gyárat építettek itt fel a német partne­rek, akiket a hazai piac remélt igénye mellett nem titkoltan a három szomszédos ország kö­zelsége csábított ide. A keleti exportelképzelések azonban nem váltak valóra, s a belföldi piac is csak szűk mozgásteret engedélyez. Sok a gyártó, az import is jelentősen érezteti hatását, miközben a szenny­víz- és csatomaberuházások viszszaestek. A tervezetthez képest lassabban térül meg a befektetés, a nyíregyházi ter­melés nincs veszélyben. A tu­lajdonosok bíznak a jövőben. Topping Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Lukács Péter. I — Sajátos helyzetben va­gyok, hiszen ma­gyar származá­som révén is kö­tődtem az or­szághoz. Hogy 1991-ben Nyír­egyházát válasz­tottam vállalko­zásom színhelyé­ül, abban az dön­tött: komoly hi­ány jellemezte a valóban jó minő­ségű építészeti il­letve belsőépíté­szeti anyagok, eszközök, szer­számok és a bar- 1kácsoláshoz szükséges egyéb tartozékok pia­cát. A sikert jelzi, hogy most már a szomszédos országokból is egyre többen keresik fel az üzletet. Azt vi­szont kár lenne tagadni, hogy a keleti térség szegénysége érezteti hatását a forgalomban, az időközben Dunántúlon is megnyitott azonos profilú üz­letemben gyorsabban megté­rül a beruházás. Éppen ezért kellene az államnak is többet segítenie, ami nem csak támo­gatást jelenthet. Az is ösztön­zőleg hatna, ha csökkentené a bérterheket. Ha nem is a terve­zett idő alatt, de keleten is megtérül a beruházás. Szá­momra az sem mellékes, itt alapítottam családot, megsze­rettem a várost. Élénk kapcsolat Végezetül az is lényeges, ho­gyan látja a vállalkozási lehe­tőségeket a megyeszékhely polgármestere, Csabai László­nál — Az élénkülő diplomáciai kapcsolatokat szeretnénk ki­használni arra, hogy olyan vá­rosként ismerjék meg a hazai és a külföldi befektetők me­gyeszékhelyünket, amely szel­lemi, gazdasági és kereskedel­mi központja ennek a régió­nak. Nyíregyháza rendelkezik mindazon műszaki és humán adottságokkal, feltételrend­szerrel, amely ez irányú fejlő­dését a továbbiakban is segíti. Ehhez persze szükségünk van állami programokra is, az au­tópályára, a határátkelők kor­szerűsítésére, hogy csak a leg­enyeres mindig fo- Af gadkozott. Ha kellett JlY esküvel is. Ha új év jön, elmegy a hó, itt a tavasz. Csak azt nem tette hozzá, hogy melyikre is. Lassan de­ressé váltott a haja, és bizony minden fogadkozás egyre kí­nosabb lett. Különösen ami­kor a saját kenyerére foga­dott. Mert egyszer csak sza­ván fogták, s nem kisebb mél­tóságú főúr, mint az élet. El­veszett a kenyere. Kapálódzott is mindhiába, járta a munkaközvetítő iro­dákat. Ránéztek délcegnek nem éppen mondható terme­tére, ovális arcára, amely szinte kalácsképpé formáló­dott az évek során, s párosult valami kimondhatatlanul su- nyian csöpögő vigyorral, egyből tudták kicsoda. — Kérem, én annyi min­denhez értek. Már az apám is ezermester volt. — Lehet uram. Csak hát nekünk most éppen nem ezer­mester kell, hanem... Lógatta az orrát rettenete­sen Kenyeres. Azért biztatta A fogadkozó magát. Vele ilyesmi nem tör­ténhet meg. Nem véletlenül fürkészte mindig a dolgok rendje mögött mi van, mindig rálelt a megoldásra. Ezúttal azonban nem tudott rájönni. Ebbe már nem lehet belelát­ni. Ez nem gép. mely megfe­lelő logikával és rendszerrel épül fel. Lassanként csődöt mondott minden próbálkozá­sa. De Kenyeres még ekkor sem esett kétségbe. Tudta, hogy annyi a hiszékeny em­ber, mint folyóban a víz. Erre már lehet logikát építeni. Az alakja is megvolt hozzá. A megnyugodott úriember, aki mindenhez ért. No, nem ör­dögűzésre, vajákosságra, természetgyógyászatra adta a fejét, hanem jó bevált szo­kására, a fogadkozásokra. És kacérkodni kezdett a szó­val. Addig csűrte-csavarta, elhagyott néhány betűt, amíg egyszer maga is meglepő­dött. Ott állt előtte a szép ma­gyar szó, még talán a nyelv­újítók is megirigyelték volna ezt a gondosságot, amellyel Kenyeres megalkotta: foga­dások. A dolgok keresésében rá­jött, hogy akár prókátor is le­hetett volna. Játszadozni kez­dett az új szóval... Fogadásra elég ritkán hív­ták meg. Legfeljebb az újítók egylete. Ott szépen megmo­solyogták, s mindjárt tudta hol a helye. Aztán még egy alkalommal eléggé hivatalo­san megcímzett levélben egy másik egylet. Arról meg so­sem beszél. Végigjárta a sze­rencsejáték összes fogadása­it. Legjobban a lövi bizsereg- tette meg a vérét. Rájött, hogy ehhez meg nincsen pén­ze, meg olyan kiszámíthatat­lan. Szinte belepirult, amikor rálelt a neki valóra. Miért ne legyen ő bankár? Szép, tisz­tességes foglalkozás. Aztán az ember ha már a pénz kö­zelében sürgölődik, neki is jut valami. Végül is milyen bankár legyen? Vállalkozó időket élünk, hát magánban­kár. Gyönyörű cégtábla, olasz ruha, kemény gallér, szivar. Most már csak közön­ség kell, s persze az egyszer­egy, amely először három, két szer-kettő, mely rendsze­rint öt, és ahogy hatványozó- dik. Ez még ugyan sántít, de nem megoldhatatlan. Már látja a közönséget. Mindenki hozzá akarja tenni a pénzét. Ott tolong a sok ember. Még Jani is. Hirtelen rácsodálko­zik. — Te?! Hát mindig tőlem kértél kölcsön. Y y ía’ akkor még nem i—i voltál bankár, csak A A Kenyeres. Remélem nem lopod el a pénzemet? — és úgy vigyorgott, hogy ettől még a halott is felébred. Hát még ő, aki úgy tele van ener­giával és olyan eleven. Ekkor Kenyeres régi jó szokása sze­rint megint fogadkozni kez­dett. Még be sem gyűjtött, meg sem forgatta, máris fo- gadkozik, hogy ez az utolsó. NézőDOiit * Rögös ut(blokád) Angyal Sándor Yjr ísértetiesen emlé­iú keztet a bortermelők A országos útblokádja arra a hangulatra, amely annak idején a Bokros-cso­mag körül keletkezett. A mezőgazdaság esetében is új adózási rend bevezetésé­ről van szó, a tavalyi „cso­mag” is megszorításokat tartalmazott. Volt is felzú­dulás, akárcsak az idén. Akkor nem következett be útonállás, ám az Alkot­mánybíróság mért megsem­misítő csapásokat a szüksé­ges, ám kellően és hatásá­ban végig nem gondolt ter­vezetre. Most, hogy újabb bloká­dot helyeztek kilátásba a bortermelők, a lépés érez­hetően megosztja a társa­dalmat. Sokan úgy tartják, jó! teszik a gazdák, ha ki­tartanak a követelésük mel­lett és móresre tanítják a kormányt. Mások akként vélekednek: az igazságos közteherviselés miatt bi­zony tarthatatlan, hogy csak a társadalom egyik ré­sze adózzon. Ez itt nem az igazságosztás helye, bizo­nyára mindkét állításnak van igazolható alapja. Csu­pán hangos töprengésre vállalkozhatunk, amellyel másokat is töprengésre sze­retnénk késztetni. Mindenek előtt a vihart okozó változások kidolgo­zóinak kellene önvizsgála­tot tartani: vajon megtet- tek-e mindent s elég körül­tekintőek voltak-e az ilyen sokkoló döntés meghozata­la előtt. Tükröt tarthatna maga elé a parasztemberek érdekképviseleti szerve: va­jon miért nem tekintik őt megbízható képviselőnek? Választ kellene kapni arra is, hogy a tavalyi Bokros­idők pökhendi stílusa miért éledt fel újra kormánykö­rökben, mikor az már kivív­ta egyszer a nép ítéletét. Az­tán a másik oldalon: az út- blokád egyik főszervezője — aki mellesleg közel 20 éve autószerelő, csak emel­lett 3 hold szőlőt is művel— talán maga is komolyabban végig gondolhatná a diktá­tumát, stílusát, különöskép­pen akkor, ha igaza van. Hiszen a tiltakozók realis­tább képviselői szerint is szükséges az adójuk rende­zése, csak nem ilyen szél­vészgyorsán, mert a mező- gazdaság helyzete sajátos (ott nincs havi fizetés, ott a munkához is magánbefekte­tésre van szükség). Ilyen alapállásból bizonyára a már megígértnél is na­gyobb engedményre szorít­ható a kormány, a szaktár­ca s talán nem mindjárt a miniszter menesztésével kellene kezdeni a mondatot. Deficit Ferter János rajza Kommentár Csempészgetünk Kováts Dénes Y~~j llentmondásos elvá- rásoknek kell megfe- A—J lelni, változó viszo­nyok között — fogalmazták meg legutóbb a vám- és pénzügyőrség megyei pa­rancsnokságán. Egyfelől az állam — az enyhítések el­lenére — mind több bevé­telt vár el a vámszervektől, gyakorlatilag pluszműkö­dési költségek biztosítása nélkül, másfelől az állam­polgárok vélekedése erősen megoszlik az intézkedések hatásairól. Megyénkben különös helyzet alakult ki, hiszen itt, a keleti végeken sokak meg­élhetése kötődik a határfor­galomhoz. Ahhoz, ami első­sorban a kereskedelmi for­galmat jelenti — főleg ille­gális tevékenység keretei között. Elég, ha csak az üzemanyagot, a cigarettát és a szeszt emeljük ki a csempészáruk köréből. A rendszer ismert, a fellépés ennek ellenére sem lehet elég hatékony. A gépkocsi gyári tankjá­ban behozott üzemanyag után nem kell vámot vagy illetéket fizetni hazánkban, az sem tiltott, hogy valaki többször forduljon egy nap. Igaz, azt már tiltja a tör­vény, hogy a tankból leszív­ják a benzint vagy gázola­jat, s továbbadják. Ennek ellenére egyes határ menti településeken valóságos üzemanyagtartályok a por­ták, állítólag van olyan hely, ahol az adott utcában veszélyes rágyújtani egy ci­garettára, mert könnyen berobbanhat a benzingőzös levegő. Mondhatjuk: legalább nem rabolnak, lopnak, be­törnek ezek az emberek, hogy előteremtsék a megél­hetéshez szükséges anyagi­akat, fölösleges tehát a szi­gor, a százezres büntetés réme, veszélye. Ugyanak­kor e feketekereskedelem révén jelentős összegek ke­rülik ki az államkasszát, így nő a többi állampolgár adóterhe, tehát megvannak hátrányai is. Kár, hogy az arany kö­zéputat nem tudták még megtalálni az illetékesek. □ Nyíregyházát gyümölcsöző kapcsolatok fűzik németországi test­vérvárosához, lserlohnhoz KM-reprodukció Törő István tárráia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom