Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
1997. február I., szombat HATTER Tízmillió a pátyodi kúriára Nálunk ugyan hiányoznak a lovagvárak, de műemlékekben gazdagok vagyunk Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Az intézményes műemlékvédelem Magyarországon százhuszonöt éves múltra tekinthet vissza, de a hazai műemlékek megvédésére irányuló első lépéseket sokkal korábban, már az 1848-as forradalmat megelőző időkben megtettük. Kudarcok és látványos sikerek váltogatták egymást, de azt nyugodtam elmondhatjuk, a műemlék- védelem maradandót alkotott. Megyénkben is. Nálunk ugyan hiányoznak a fenséges, középkort idéző lovagvárak, a hercegi kastélyok, vagy a pazar polgárházak, ám a Szatmárban, Beregben még ma is sok helyütt fellelhető egységes falukép, s még inkább a középkori eredetű templomok sokasága méltán tarthat számot az érdeklődésre. E tömérdek műemlék fenntartása, megóvása, felújítása azonban igen sok pénzbe kerül, melyből köztudomásúlag mindig kevés áll a rendelkezésre. Európa is segít — A múlt évre nem panaszkodhatunk — fogad Szatmári István, Szabolcs-Szatmár- Bereg műemléki felügyelője —, hiszen a szokottnál többet, hatvanhárommillió forintot fordíthattunk a műemlékekre az Országos Műemlékvédelmi Hivatal jóvoltából. Ehhez kéll még számítani a kincstári vagyonkezelő, az önkormányzatok, az egyházak, a magánszemélyek forintjait, valamint a megyei önkormányzat és az idegenforgalmi hivatal pénzeit is. És amiről talán kevesen tudnak, segít az Európa Tanács építészeti örökségekkel foglalkozó csoportja is. A sonkádi református templom felújítására például negyvenezer ECU-t kaptunk, ami még ennél is nagyobb összeg: pályázat útján 250 ezer ECU-t fordíthatunk kilencvenhéttől az ezredfordulóig a komlódtótfalui Becsky-kúria, illetve a nagyA nagyszekerest templom télen géci templom rekonstrukciójára. E tekintélyes summát az Országos Idegenforgalmi Hivatal és az Örökségünk Őrei ifjúsági szervezet kapta — a fiatalok a két, Komlódtótfaluban lévő házukat is felújíthatják ebből — jórészt Daryl Fowlev közbenjárására. Az angol építész, aki ismert alakja a nemzetközi műemlékvédelemnek, tavaly járt Magyarországon, s többek között ellátogatott megyénkbe is. Meglátni és megszeretni e tájat pillanat műve volt. Egyben régészet — A műemlékvédelem kicsit régészet is egyben — folytatja Szatmári István —, az ódon épületek renoválása előtt sohasem tudhatja pontosan előre a szakember, mire számíthat. A Nyírség egyik legszebb, s a laikusok előtt szinte teljesen ismeretlen templomának, a laskodinak a felújításakor például gyönyörű falfestmények kerültek elő, mégpedig három korból. A legfiatalabbak az 1700-as években készülhettek, de az öregebbek hétszáz, illetve majdnem nyolcszáz évesek! E képeket sajnos tavaly nem sikerült restaurálni, az idén szeretnénk megtenni. Folytatódik az Erdőháton lévő sonkádi református templom rekonstrukciója, ebben a gyönyörű, egyedi stílusú templomban is falfestményre bukkantak, a naiv, virágmintás festmények kora a tizenhetedik századra tehető. A tőle nem messze lévő Uszka református templomának harang- tornya is megújult tavaly, mint ahogy jelentős munkálatok folytak Tuzséron is a Lónyay- kastély megmentése érdekében. Ez a pazar, barokk kastély mint tudjuk évekkel ezelőtt leégett, amikor a kastélyban randalírozó környékbeliek fáztak, s az épület parkettáiból raktak tüzet. Jelentős ráfordítással a múlt évben aztán szinte teljes egészében elkészült a tető, a homlokzat, az idén pedig megtörténik a nagyterem híres falfestményeinek, Wurt- zinger Mihály műveinek állag- védelme. Folytatódnak a belső munkálatok is, a kincstári vagyonkezelő igazgatóság anyagi támogatásával. Ha a múlt évi eredményeket veszi számba az ember, akkor vissza kell térnie Szatmárba. A Szamoshátról kevesebbet hall az ember, pedig ott is találni védelemre, óvásra érdemes épületeteket, ilyen például a pátyodi Madarassy-kúria. A valamikor szebb napokat látott épület jó harminc éve már, hogy felújításért könyörög, erre azonban csak most jött el az idő. Elindult az állagmegóváA szerző felvétele sa, de jellemző az árakra, s az épület elhanyagoltságára, hogy a ráfordított több mint tízmillió forint ellenére is van még rajta bőven mit javítani. A végére hagytuk a hányatott sorsú komlódtótfalui Becsky-kúriát, amely néhány éve a tuzséri kastélyhoz hasonlóan szintén leégett. Erre tavaly a kincstári vagyonigazgatóság három és fél millió forintot költött, elkészültek a homlokzat nyílászárói, megerősítették a falakat. Korántsen csak diadalmenet volt a múlt esztendő, rengeteg tennivaló maradt az elkövetkező évekre is. Itt van például a mándoki Forgách-kastély, amelynek a sorsa rejtély^ pedig a felső-szabolcsi kastélyok egyik legszebbike. Továbbra is megoldatlan a nagyari Luby-, illetve Kende-kúria sorsa, amelyek, ha így mennek tovább a dolgok, hamarosan összedűlnek. Szép feladatok Szerencsére általánosnak nem mondható a nagyari helyzet a megyében, hiszen azért az idén is nagyon szép feladatokon lehetnek túl a szakemberek, még ha nem is jut mindenre annyi pénz, amennyit szeretnének. Meg amennyit mi, a régi épületek szerelmesei szeretnénk. Törő István tárcái a M ondják, állatkertbe szelídített változata édesszájú, néha akrobata mutatványokra is képes az ember közelében egy kis csokoládéért. Hát igen, a medve ő, a brummo- gó, meséink kedvenc hőse. Mi is ezeken a meséken nőttünk fel, s legalább úgy kedveljük ma is e sokszor emberként két lábon járó állatot, mint gyerekkorunkban. Február 2-án felébred, és kijön barlangjából megnézni, hogy milyen idő van, messze van-e még a télvége. Ez a népi megfigyelés bizonyára bekövetkezik most is, mert a tél egyszer véget ér, s a kicsit loncsos, csapzott barátunk mindenkinél jobban tudja ezt, bátran vállalkozik hát időjóslásra, és sohasem téved. De van a kijövetelének, időjóslásának egy másik, népi szólás változata is: „lássuk a medvét!" Olyany- nyira elterjedt, hogy hasz- n náljuk az év más időszakában is. Itt elsősorban a télvégi nagy árleszállításra, a téli vásárokra gondolunk. Lássuk a medvét! Az árleszállítások — nyugati mintára — most már az év minden időszakában vannak. Ha nem kapós egy áru, gondol egyet a kereskedő, leszállítja az árát. Mégiscsak kisebb veszteség, ha olcsóbban, de most adja el. Az érem másik oldala, hogy milyen árucikk árát szállítja le. Ez az utóbbi időben alig találkozik a vevő elképzelésével. Mert lássuk csak. Divat a gépkocsit több százezer forintos árcsökkentéssel hirdetni, mely a legpompásabb- nak tűnő kedvezmény. Aki viszont végigjárja e gondosan kimunkált kedvezményözönt, a havi törlesztést, szolgáltatásokat, biztosítást, a költségekben ugyanott van, mintha bemegy és készpénzért megveszi. Még az infláció is gondosan el van rejtve benne. De lássuk a medvét tovább! Divattá vált az élelmiszereknél is a kiárusítás. Ma a vásárló érzékeny erre, mert élni is alig tud, s bizony sokan tartogatnak egy-egy ilyenfajta árcsökkentésre. Az így leszállított áru értéke sokszor sántít, mert sok ilyen árunak közel van a szavatossági lejárati ideje, s a vevő, ha további tárolásra venné, bizony pórul járhat. Különösen veszélyes játék ez a kon- zerveknél és a mélyhűtött áruknál. Aztán beszéljünk a ruhaneműkről. A butikok megszaporodásával remény ébredt a vásárlóban, hogy a konkurencia miatt olcsóbb árukat vehet. Aztán rájöttünk, hogy olcsóbb ár csak a kínai meg a kágéestépiacon van. Ezekről tudjuk, hogy minőség nincs, ezért így is kezeljük. De a butikok. Volt olyan divatos, külföldi magas szárú cipő, amelynek a talpa törött ketté, s ha visszavitte a vásárló, sok gondot jelentett a szavatosság érvényesítése. Az igazi meglepetés mégis az, amikor úgy adja el az üzlet az olasz félcipőt, hogy szavatosságot sem vállal. Eszi, nem eszi, ez van. Naná, hogy a gyereknek kell, sőt neki csak az kell. Persze hogy megveszi a szülő (feltéve, ha megengedheti magának). Vajon kifejezi-e a feltüntetett ár az áru valós értékét? Ez nagy rejtély, mert 30-60 százalékot csak úgy elengedni rossz üzlet lenne. Nem volt-e ennek eleve olyan extra ára, mely nincs arányban használati értékével? L ássuk a medvét! Szegény maci ha tudná, hogy mennyien várjuk, hogy jöjjön, mutasson valami biztatót ebből a zord télből, ha már a télvégi kiárusítások — elsősorban az üres zsebünk miatt — nem tudnak megörvendeztetni. Mesét mondani sokan jól megtanultak, még ha tanulságai ma mások is, mint egykor. Egyet azonban ne felejtsünk el: a hallgatóság, akiknek ezeket a meséket mondták és mondják, ma is ugyanaz. iiezoponi Fülöncsípik Angyal Sándor A rossz hírek között is találni szívmelengetőt. Mert sajnos, a hapi sajtó tele van merényletekkel, robbantásokkal, betörésekkel és bombariadókkal, ami ugye nehezen sorolható a jó hírek közé. Nem is olyan régen még rossz álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen riasztó cselekmények színtere lehet hazánk. Tegnap reggel közölték a hírt: éjfél után Pesten egy kínai étteremben robbant gránát s ölt meg két ott dolgozó külföldit. Nem sokkal előtte lapunkban tudósítottunk róla, hogy udvarra kényszerültek tízéves gyerekek, mert fel- robbantással fenyegettek két nyíregyházi általános iskolát. Aztán sokan látták tegnap előtt reggel betörve a belváros egyik elegáns márkaboltjának ablakát. S milyen jó húzódik meg e hírek mögött? Az, hogy több hónapos tehetetlenség után most már szinte sorozatban csípi fülön a rendőrség azokat, akik mások életét, nyugalmát, értékeit veszélyeztetik. A legnagyobb fogás a több százmilliós pénzrablás tetteseinek kézre kerítése volt, de értesülhettünk arról is, hogy a rendőrségnek sikerül azonosítania a pesti Erzsébet téren végrehajtott kézigránátos robbantás tetteseit. Szűkebb pátriánkban például gyalogosan üldözte a biciklivel menekülő betörőt az egyik biztonsági őr és hosszú vágta után sikerült elfognia azt, aki a Samsung boltját akarta megdézsmálni. Úgyszintén eljutott a forrónyomos csoport egy lakáshoz, ahonnan telefonon fenyegettek robbantással iskolákat fiatalkorúak. A legváratlanabb események történhetnek egy sokfelé nyitott országban, ahol piszkos pénzeket akarnak tisztára mosni egyesek, s ahol egymással számolnak le kétes egzisztenciájú (jobbára külföldi) üzletelő csoportok. Mégis igaztalanok volnánk, ha hallgatnánk az említett kisebb-nagyobb rendőrsikerekről. Úgy tűnik már nemcsak attól hangos a sajtó, hogy milyen visszaélések akadnak az egyenruhások köreiben. A többség szívósan, hozzáértéssel és becsületesen teszi a dolgát. És mi lesz a havi számlával? Fetter János karikatúrája It ©hi men tár Arculcsapás M. Magyar László j-T épzeletben a fanfá- tS rok ünnepi hangja JL \- is felcsendült az elmúlt év végén, pontosabban december közepén, amikor bejelentették, hogy a kormány vállalkozói övezetté nyilvánította Záhony városát és környékét — annyira nagy volt a boldogság. Több éves álom vált ezzel valóra, hiszen nagyon sokan remélik ettől a döntéstől, hogy a hátrányos helyzetből kimozdulva az elmaradott térségben most már kedvező feltételek segítik majd a gazdasági élet fejlődését. Csakhogy, amíg a vállalkozói övezethez tartozó ötven rétközi és beregi településnek öröm a kormány- határozat, addig az övezeten kívül rekedt kisebb-nagyobb községeknek bosszúságot jelent a rendelet. A minap egy ilyen kis falu polgármestere egyenesen arculcsapásnak nevezte a vállalkozói övezet létrehozását, hiszen ezzel a munkahelyteremtés szempontjából még nehezebb helyzetbe kerültek. Csökkent tudniillik annak az esélye, hogy egy külső vállalkozó segítségével a falujukban új munkahelyeket létesítsenek. A vállalkozók ugyanis — természetesen érthető okokból, anyagi megfontolásokból — szívesebben fognak olyan településeken beruházni, munkahelyeket létesíteni, ahol különböző kedvezményeket kapnak. Az övezeten kívül rekedt ön- kormányzatok ugyanakkor még hátrányosabb helyzetbe kerülnek, hiszen a saját erejükből nem tudnak új munkahelyeket teremteni. S ami számukra még különösen nagyon bosszantó lehet: sok esetben mindössze néhány kilométerre vannak csak a különleges engedményeket élvező terület szakemberek által meghatározott határától. Örülnünk kell a vállalkozói övezet megszületésének, ám nem szabad magukra hagyni az abból kimaradt falvakat, községeket sem — amíg még nem késő. Jó lenne, ha egyszer végre arculcsapás helyett simogatást kapnának ők is a kormánytól.
