Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-14 / 38. szám

1997. február 14., péntek HÁTTÉR Mindenki ellenőriz valakit Egy számla először is legyen... • Ha hiányos, nem ér semmit, mintha nem is lenne A nyíregyházi D & D Kft. üzletében ügyelnek a számla pontosságára Harasztosi Pál felvétele Mézőnont Szerződésszegés Szőke Judit M ár megint. Már megint először csak az adminiszt­ratív intézkedésekről halla­ni, ám csend van az emelés­ről a családi pótlék témájá­ban. Május 1-jétől ezen el­látási rendszerben újra mó­dosítások várhatók: több igazolás kell, s csak azok kaphatják, akiknek család­jában az egy főre jutó havi nettó jövedelem 23 ezer fo­rint alatt van. A nagycsalá­dosok érdekvédelmi szerve­zete alkotmánybírósághoz fordult a diszkrimináció mi­att: igazságtalanul szűknek tartják a gyerekek kategóri­ájába tartozók körét. A közvélemény, gondo­lom, némi rézig nációval ve­szi majd tudomásul, amin változtatni úgysem tud, s a nők legfeljebb nem szülnek. Ez persze így roppant cini­kusan hangzik, ráadásul hamis is, hiszen az emberek zömében nem azért vállal­nak gyereket, mert az állam fizet nekik..., hanem, mert senki sem akar nyom nélkül eltűnni. A demográfiai ada­tok azért önmagukban igen aggasztóak: egyes becslé­sek szerint 2020-ra 8 millió alá csökkenhet a lakosság­szám. Itt és most az a tragi­kus, hogy az elszegénydés- sel leginkább fenyegetett hatalmas réteg épp a gyer­mekes, többgyermekes csa­ládoké. A családpolitika többet jelent mint a szociálpolitika — a családpolitika jövőpo­litika. Az elszegényedés el­len pedig igazán a gazda­ság fejlesztésével lehet vé­dekezni, de az istenért, az emberek nem „termelési költségek", még akkor sem, ha tény, hogy a meg nem született gyerekek a jövő­ben nem fizetnek sem adót, sem nyugdíjjárulékot... El kellene végre valahára dönteni, hogy mely társa­dalmi rétegeket támogatja az állam. Van miből válo­gatni. A még le nem sza­kadt, de nehéz helyzetben lévő csoportok megsegítése mindenesetre talán ol­csóbb, mint később új segé­lyezési formákat teremteni. Még akkor is, ha a tartóssá váló segélyezés különben társadalmi csapda. Mint ahogy a családi pótlék ügye pedig — visszatérve a kiin­duló témához — jelenlegi formájában nem más, mint társadalmi szerződéssze­gés. No papa, most, hogy nem buktam meg félévkor fel­emeled a zsebpénzemet? Ferter János rajza Kommentár Keserű pirula Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Pana­szok sora érkezik az APEH megyei igazgatóságához az­zal kapcsolatosan, hogy egyes vállalkozók, vállalko­zások értékesítéseikről, szol­gáltatásaikról nem adnak számlát. Mások ha adnak is, az ÁFA-törvényben leírtak­hoz képest valami hibádzik számlájukon, így az APEH nem fogadja el azt az AFA- visszaigénylés, vagy támoga­tásigénylés során. Melyek a leggyakoribb hiá­nyosságok, hogyan lehet eze­ket kivédeni — kérdeztük az APEH operatív ellenőrzési osztályának vezetőjét. Alapadatok — Vannak olyan személyek, akik engedély nélkül végzik a tevékenységüket. Nincs vál­lalkozói igazolványuk, az APEH-hez nem jelentkeztek be, nyilván nem adnak, mert nem is adhatnak számlát — veszi sorra negatív tapasztala­tait Papp László osztályveze­tő. — Ha ez utólag derül ki, mi­vel a megrendelő úgy tudta, hogy vállalkozó az illető. írás­ban be kell jelenteni igazgató­ságunkra. Ezekkel a szemé­lyekkel szemben mi nyilván eljárunk, ám ezzel még to­vábbra sem lesz számlája. Ab­ban az esetben is ugyanígy te­szünk, ha engedéllyel rendel­kező, nyilvántartott vállalkozó nem bocsát ki számlát, s erről a hozzánk megküldött bejelen­tésből értesülünk. □ Milyen következmények­kel számolhat a vétkes, egy ilyen APEH-vizsgálat után? — Ha a bejelentésben fog­laltak bizonyítást nyertek, a számlaadás elmulasztása miatt a vállalkozó terhére mulasztá­si bírságot szabunk ki. En­nek összege első alkalommal 100 000 forintig terjedhet. A bejelentő, a bíróságon polgári peres eljárás keretében érvé­nyesítheti számlakiállítási igé­nyét a vállalkozóval szemben. □ Mi a helyzet akkor, ha számla van ugyan, de nem tö­kéletes? — Az APEH csak az ÁFA és számviteli törvényben leírt, valós gazdasági eseményen alapuló, tartalmában megfele­lő számlát fogadja el, amely a hivatalos megfogalmazás sze­rint: a 24/1995. sz. PM-rende- let szerint adóigazgatási azo­nosításra alkalmas, azaz szi­gorú számadás alá van von­va. Az APEH megtagadja □ Felidézné, mi is legyen írva egy minden szempontból kielé­gítő számlára? — Legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: a számla sorszáma, kibocsátójá­nak neve, címe és adóigazga­tási azonosító száma, a vevő neve és címe, teljesítés idő­pontja, számlakibocsátásának kelte, fizetés módja és határ­ideje, a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint sta­tisztikai besorolása, a termék mennyiségi egysége és meny- nyisége, adó nélkül számított ellenértéke tételenként és ösz- szesen, a felszámított adó szá­zalékos mértéke, az áthárított adó összege illetve a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételen­ként és összesen, alul a számla végösszege. □ A készpénzfizetéses szám­la talán valamivel kevesebb adatot tartalmaz. — Az egyszerűsített szám­lán, amelyet készpénzfizetés esetén kell kiállítani a követ­kező adatoknak kell feltétlenül szerepelniük: a számla sorszá­ma, a kibocsátó neve, címe és adóigazgatási azonosító szá­ma, a vevő neve és címe, a számlakibocsátás kelte, a ter­mék megnevezése, valamint statisztikai besorolása, a ter­mék (szolgáltatás) mennyiségi egysége és mennyisége, adó­val együtt számított egységára és adóval együtt számított el­lenértéke, tételenként és ösz- szesen az ÁFA-törvény sze­rinti százalékérték, 25 százalé­kos kulcs esetén 20 százalék, 12 százalék esetén 10,71 szá­zalék. — Ha az adóalany adófize­tésre nem kötelezett, például alanyi adómentességet válasz­tott, a számlában, illetve egy­szerűsített számlában „Mentes az adó alól” kifejezést kell fel­tüntetni. □ Az eddigiekből követke­zik, hogy érdemes a vásárló­nak, szolgáltatást igénybe ve­vőnek kellő alapossággal át­néznie a kapott számlát. — Mindenképpen, hiszen a felsorolt adatok bármelyiké­nek hiánya estén az APEH megtagadja az esetleges ÁFA- visszaigénylést, vagy például a mezőgazdasági támogatás érvényesítését. Minden eset­ben a számla eredeti első pél­dányát kell bemutatni. A ve­vőnek, szolgáltatást igénybe vevőnek érdeke fűződik ah­hoz, hogy a számla hiteles és megfelelő adattartalmú le­gyen, ezért azt tanácsoljuk nézze meg az átadott számlát, hogy a felsorolt szükséges adatok pontosan fel vannak-e tüntetve. Amennyiben hiá­nyos, jelezze a számlakibocsá­tónak, aki azt köteles pótolni, illetve javítani, még az eredeti példányon. Az esetleges javí­tást dátummal és aláírásával kell elismernie. Mulasztási birság — A vevő, szolgáltatást igénybe vevő semmi esetre se javítson a kapott számlán! Ne fesse le, ne írja át és ne pótolja a hiányzó adatokat! Ugyanis ha ezt teszi, megkérdőjelező­dik a számla valódisága, hite­lessége, az nem fogadható el. De szükségtelen is az ilyesmi, mert a felelőségrevonás úgyis a hiányos, tartalmában nem ki­elégítő számla kibocsátóját terheli, aki szintén 100 ezer fo­rintig terjedő mulasztási bír­sággal sújtható. Kovács Bertalan A hevesi megyegyűlés elnöke levelét megír­ta, mi több már el is küldte a kormány fejének. A miniszterelnöktől — ponto­sabban az általa vezetett kabinettől — azt kéri, illet­ve várja a megye, hogy a kötelező közalkalmazotti béremelések miatt félrebil­lent mérleget hozza egyen­súlyba. Aligha tévedünk na­gyot, ha úgy véljük, nem egyedül csak a dinnyés me­gyében jellemző, hogy a közgyűlés idén ugyan a ta­valyinál több pénzből gaz­dálkodhat, mégis százmillió forintot meghaladó az idei büdzsé hiánya. Az sem csodálható, hogy a megyei közgyűlések intéz­ményeinek fenntartásához a települési önkormányza­tok nem tudnak hozzájárul­ni, hiszen éppen a pénzhi­ány miatt „passzoltak át” annak idején a megyének a városok és főleg a falvak egy sor közintézményt, fő­leg iskolákat. Amikor a nor­mális gazdálkodáshoz szük­séges forintok forrásai apadnak, de legalábbis a korábbinál gyérebben csor­dogálnak — amint ez mos­tanában gyakran és sok helyütt megesik — a dön­téshozók ötleteket fogal­maznak meg a pénzügyi ba­jok orvoslására. Persze, nem új medicinák ezek, leggyakrabban két „gyógy­szer” neve merül fel: az egyik takarékosság, a má­sik a létszámleépítés. (Egyik sem magyar talál­mány, de nem is csodasze­rek, gyógyításra kevésbé, csupán tüneti kezelésre jók.) Újabban azonban egy­re többet hallani egy új ké­szítményről, jelesül az ön­mérsékletről. Ezt kifejezet­ten olyan politikusoknak, parlamenti és települési ön- kormányzati képviselőknek és ezekhez hasonszőrű em­bereknek találták ki, akik meglehetősen egyedülálló módon sk. szavazhatnak sa­ját tiszteletdíjukról. Úgy hírlik azonban, hogy ez a pirula — mármint a tiszte­letdíjak emelése során ta­núsított önmérséklet — He­vesben is keserűnek bizo­nyult, így nem is vették be. Erős a gyanúm, másutt sem élnek majd, az érintet­tek számára joggal drágá­nak vélt gyógymóddal, he­lyette mindenképpen ol­csóbb megoldás egy levelet írni a miniszterelnöknek. Mt MM ük ^ mt MK ovumtif le álvM áktnk * ****** WV dllilil mwwm%*wmjWm M árta néném mindig szeretett enni, s bö- csülettel meg kell vallani, ez meg is látszott raj­ta. Már negyven évvel ezelőtt is molettnek mondták volna, ha a faluban valaki ismerte volna ezt a finnyáskodó kife­jezést. De nem ismerte. így aztán azt mondták rá: „fa­ros”, esetleg, hogy van mit fogni rajta. No, Jóska bátyám meg is fogta, de úgy belé kapaszko­dott, hogy házasság lett a do­logból. Aztán jöttek a gyere­kek, 5 Márta néni tovább terebélyesedett, ahogy illik. Mert nem szép a sovány. Egy napon aztán Márta nénit is hatalmába kerítette az újfajta módi. Merthogy minden újságban azt olvasta, hogy fogyókúrázni kell. S ad- dig-addig olvasgatta, hogy maga is hasonló elhatáro­zásra jutott. Egyre-másra gyűjtögette a fogyókúrás re­cepteket. Olykor csak almát evett, máskor csak sárgaré­pát, de volt, amikor még azt sem. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Szegény Jóska bácsi még azt a napot is elát­Fogyókúra kozta, amikor előfizette az új­ságokat. Merthogy tiszteletre méltó oldalbordája egyre in­gerültebb volt, hovatovább belekötött még a sürgönyfá­ba is. Nem mondom, eddig is tűzrőlpattant menyecskének ismerték, de még ahhoz ké­pest is olyan lett, mint a hét­fejű sárkány. A hites ura meg szinte megállni sem tudott előtte. Ha korán jött haza azért ka­pott a fej éré, ha későn, akkor meg azért, ha rít a malac, azért volt felelős, ha meg el­feküdt azért. Ha meg éppen nem volt otthon, ami eléggé el nem ítélhető módon egyre gyakrabban fordult elő, ak­kor a ház asszonya közvetle­nül az aprójószágon töltötte ki a mérgét. Csak fogyni, azt nem akart sehogy sem. Egy napon aztán Jóska bá­csi összeakadt a komájával, aki szíves szóval születésnap­ra invitálta meg a családot. — Mennék én szívesen, ha­nem az asszonyt jobb nem odavinni — szabadkozott az öreg, aztán elpanaszolta az ő nagy baját. — Majd megnézem én azt a fogyókúrát, ha az én Má- rim elkezd főzni — legyintett a koma. Nagynehezen csak sikerült rávenni Márta nénit a szüle­tésnapi vizitre. De már az aj­tóban figyelmeztette a házia­kat, őt aztán ne is kínálják semmivel, mert fogyókúrázik. Ezért aztán ne is várják tőle, hogy akár egyfalást is egyék. Nem ellenkezett vele senki. Asztalhoz ült a nagyszámú rokonság és már hozták is a jóféle tyúklevest. Már az illa­ta is fenséges volt, a tetején pedig aranybarna foltokban kavargón a zsír. A bolond is láthatta, ezt nem afféle fa­gyasztott csirkéből főzték, hanem házityúkból. Kanalaz­ták befelé szaporán, s dicsér­ték a háziaszony főztjét. Csak Márta néni ült szótlanul, egyre ködösödő szemmel. Aztán jött a főtt hús, jóféle savanyúsággal. A combok, a mellehúsa, amivel már ön­magában is jól lehet lakni, no meg, a nyaka és a zúzája, az ínyenceknek. — Talán mégis csipeget­nék egy kicsit — szivárgott valami hörgésféle a Márta néni torkából, és már nyúlt is az egyik zúza után. Aztán tétován, mintha fél­ne, hogy valaki a kezére csap, kivett egy combot is. A töltött káposztából már szó nélkül szedett egy fél tányér­ral. s úgy nyelte, de úgy, mintha sohasem evett volna. Am még mindig nem volt vége. Ezután tálalta a házi­asszony a jóféle rétest. Volt ott mákos, diós, s ki tudja még, miféle. Márta néni egy darabig csak nézte, nézte, s egy elfojtott, lemondó sóhaj­tás szakadt ki a melléből. — A fene ott egye meg, majd fogyókúrázók otthon! — kiáltott fel, és nekiesett a tálnak. A zóta senki sem emle­geti a házban a fogyó­kúrát. Csönd van Jós­ka bácsiéknál, vidámság és nyugalom. Ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom