Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

1997. január 6., hétfő Röntgenkép egy eladásról Vannak, akik eltűrik, mások nem tartják rossz ötletnek a vállalkozásba adást Röntgen, dilemma előtt Balázs Attila felvételei Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Ez a kórház belügye, kár itt a vészharangot kongatni! — mondta dr. Séra Gyula, a megyei kórház főigazgatója a közvélemény élénk érdek­lődésére utalva, amely a di­agnosztikus részleg funkcio­nális privatizációja körül az utóbbi napokban alakult ki. Tény, az egész megyét érintő kérdésről van szó, mert be­teg bárki lehet, s aki kórház­ba kerül, legalább egy rönt­genfelvételt készítenek róla. Városszerte beszélnek az em­berek a röntgen eladásáról. Maguk a dolgozók is egy tévé­interjúból értesültek az ügyről. Megkérdeztük az ügyben ille­tékeseket, hogy hiteles (rönt- gen)képet alkossunk a nagy port felvert témáról. Sétánkat a központi rönt­genben kezdtük, ahol dr. Tóth Erzsébet osztályvezető főor­vos sok pontba szedte az évek alatt felhalmozódott hiányos­ságokat. Szükséges a csere — Egy hagyományos röntgen­gép 30 millió forintba kerül — hallottuk az osztályvezetőtől — a 18 vizsgáló helyiségben lévő gépek 75 százaléka tíz évnél idősebb, tehát jelentősen amortizálódott. A sebészeti tömb 5 vizsgálójában 12 éves gépekkel röntgenezünk. Sze­rényen számolva 150 millió forintba kerülne a tíz Ívnél ré-, gebbi gépek cseréje. Aztán nincs olyan gépünk, amely a véráramlásról színes képet ad­na a monitoron, a kisvárdai és a mátészalkai kórházban már használnak ilyet. Az érfestést hagyományos géppel végez­zük, pedig a digitális kijelzésű korszerűbb és takarékosabb lenne. Az angiográfiás (ér)vizsgálathoz 100 millió fo­rint felett kezdődik a berende­zés. Az emlődiagnosztikához használt mamográfia 14 éves géppel történik. Ez már nem felel meg a korszerű diagnosz­tika igényeinek, például nem készít nagyított felvételt. Kel­lene az agy, a gerincvelő és az ízületek vizsgálatá­hoz egy mágneses rezonancia (MR) készülék, amely legközelebb Debre­cenben és Miskol­con található. Ha 4- 5 év alatt hajtanánk végre ezt a fejlesz­tést, mai áron, az inflációt nem szá­mítva, minimum 600 millió forintba kerülne. Nincs hálapénz Tóth főorvosnő ar­ról is beszélt: hi­ányszakma a rönt- geneseké, a hála­pénz hiánya miatt nem vonzó. Két ál­lást is meghirdettek ősszel, senki nem pályázott ide. Ha a teljesítményarányos bérezést bevezetnék és a többletmunkát kifizetnék, akkor a meglévő 15 orvos is vállalna még több pluszterhet. Most ugyanis semmilyen lehetőség nincs a kezében a különböző teljesít­ményt felmutató orvosok munkájának anyagi elismeré­sére. Egy havi ügyeleti díj net­tó összegéből legfeljebb meg­tankolja a kocsiját. Ilyen műszaki, technikai kö­rülmények közepette értesül­tek a dolgozók a röntgen vál­lalkozásba adásáról. Termé­szetesen a megyei önkor­mányzat mint tulajdonos va­gyona marad a közösségé, csupán a működtetést adják magánkézbe. Dr. Kovács Atti­la megyei tisztifőorvosnak azonban nemcsak formai, ha­nem egészségpolitikai és szak­mai aggályai is támadtak. Hiányos garanciák — Én hiányolom a jól körülírt garanciákat, hiszen a megye folyamatos, megnyugtató be­tegellátása a tét — fogalmaz a tiszti főorvos. — Mi van, ha csődbe megy a vállalkozó? Ez kórház és nem kft.-k szerveze­te. A minőségbiztosításról már nem is szólva... Meg kell vizs­gálni. miért jó a jelentkezőnek, mert szerintem ebben rejlik a garancia. Én nem a privatizá­ció ellen vagyok, csak nincs elég információm a korrekt véleményalkotáshoz. így az ÁNTSZ ennyi adat birtokában nem javasolja ezt az ügyletet. Nekem garancia és dokumen­tum kell, hogy a szabályoknak és a lelkiismeretemnek megfe­lelő álláspontom legyen. — A betegellátásért a kór­ház felel és ez szaktevékeny­ség vállalkozási formában va­ló működtetése — hangsú­lyozta ki dr. Séra Gyula fő­igazgató. — Jelenleg nincs forrásunk az amortizáció pót­lására, itt már az éves költség- igény is 800 millió forint. A vállalkozó és a kórház érdeke ez esetben azonos. 1991-ben elindult a privatizáció és azóta egyszer sem kellett vissza­vonnunk valamely vállalko­zótól a megbízatást — gyorsan lekopogja. — A vállalkozó­tól tőkebefektetést várunk, és megfelelő szakmai referen­ciák mellett döntünk a szemé­lyéről. Százmilliós nagyságrendű befektetés nem térül meg egyik pillanatról a másikra. Akkor miért kockáztat ennyi pénzt valaki? Séra főigazgató szerint a vállalkozónak szaba­dabb a mozgása, nem köti a kezét a közbeszerzési törvény, az áfát visszaigényelheti, bé­relhet, lízingelhet gépeket, le­írhatja a költségeit. A főigaz­gató búcsúzóul közli: ha vala­mi csoda folytán mégis be­fuccsolna az új üzlet, a vállal­kozó addig befektetett pénze az önkormányzat tulajdonába kerül, a működtetést pedig azonnal visszaveszi a megyei kórház. Az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztártól a pontokért kapott tb-pénzt egyébként is a kórházon ke­resztül kapja meg a vállalko­zó, már amennyiben elégedett lesz a munkájával az intéz­mény. Példa nélküli — Nincs rá példa, hogy komp­lex diagnosztikus tömböt vál­lalkozásba adjanak, s ez nem munkaszervezési kérdés és nemcsak a menedzsment dol­ga — állítja dr. Vojnik Mária, a Magyar Orvosi Kamara t megyei elnöke. — A megyei önkormányzat nem mente­sülhet a műszerfejlesztés elől. Egyébként sem lehet szét­választani a diagnosztikai és a terápiás részlegeket, s az egyik magán, a másik állami működtetésű, ez lehet konflik­tus forrása. Ilyen horderejű kérdésnél az egyeztetés elen­gedhetetlen. Már csak azért is, mert a na­pirenden lévő labor és röntgen funkcionális privatizációja so­rán több mint 200 dolgozó ve­szíti el azonnal a közalkalma­zotti jogviszonyát. A röntgen­nél maradva, az itt dolgozók ezentúl a vállalkozó alkalma­zottai lesznek. Bár a kórházve­zetés a leendő vállalkozóval olyan szerződést készül kötni, hogy ő egy évig nem bocsáthat el senkit, ám ha mégis kenyér- törtésre kerül a sor, dr. Csiszár Gabriella, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete megyei titkára szerint: — Ha félévnél hosszabb a közalkalmazotti jogviszony megszűnése, akkor nem lehet visszaszerezni a sokéves, szer­zett jogokat. A másik aggá­lyom: a közbeszerzési törvény itt nem lesz érvényes, s akkor bárhonnan szerezhet be anya­got az új tulaj. A tulajdonos önkormányzat részéről dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke elvi­leg támogatja a privatizációt, de elvárja, hogy az a kialakult szabályok szerint történjen. — Igazi versenyhelyzet nem alakult ki. A megyei egészség- ügyi és a vagyonbizottság is utólag értesült a várható priva­tizációról. Szerintem sokkal körültekintőbben kellett volna a tender kiírásánál eljárni. Ha mégis a megyei önkormány­zatnak kell pótolni ezeket a drága gépeket, csak sokkal több pénzért tehetjük meg, mintha ez folyamatosan tör­tént volna. Kevés az információ A megyííi egészségügyi bi­zottság vezetője, dr. Vadász Mária szerint azért nem tá­madják a készülő ügyletet, mert nincs elég információjuk hozzá. Ha előny olvasható ki a tervekből — már támogatják azt. A megyei közgyűlésen is hangott adott aggályainak, például arról beszélt: nem kell-e majd csökkenteni a vizsgálatok számát anyagi okokra hivatkozva? A szakbi­zottság ezt megelőző ülésén a főigazgató megígérte: az ün­nepek miatt egy hónappal ké­sőbb hirdetnek eredményt. Péntek délután bontották fel a pályázatra beérkezett boríté­kot. Dr. Fazekas Imre orvos­igazgató elmondta: ezúttal a kiírásban szereplő formai sza­bályok meglétét nézték, a pá­lyázatot elfogadták, a szakmai minősítés, majd a döntés leg­alább 4-6 hét múlva esedékes. Bár személyesen nem kellett részt venni a borítékbontáson, azért várták az egyetlen pályá­zót. Miskolcon rádiótelefonon értem el dr. Gyarmati Jánost, a Borsod megyei kórház rönt­genintézetének igazgató főor­vosát. Szakmai kvalitását bi­zonyítja, hogy ő tölti be a Ma­gyar Röntgen Társaság főtit­kári posztját. Vállalkozói ta­pasztalata is van a röntgenek működtetésében. — A Jósa András megyei kórházban is azt tervezem, hogy jobb szervezéssel, jobb dotációval, fejlesztésekkel színvonalasabb lesz a betegel­látás — mondta Gyarmati doktor. — Szeretnék beállítani egy második CT-t, mágneses rezonancia készüléket, a rönt­gen számítógépes rendszeré­nek fejlesztésére is sort keríte­nék. Mamográfiás centrumot hoznánk létre, s ami a dolgo­zókat financiálisán érinti: át­vennénk mindenkit, bizonyos teljesítményelvek szerint fi­zetnénk és így a jobb, minősé­gileg magasabb szintű munkát több pénzzel dotálnánk. Súlyos az ólomköpeny mmmmmmmm ÉtauiNHi . Örömcsere Nagy István Attila ízkereszt. A mai nap­tól hivatalosan kez­detét veszi a farsang. Hosszú idő óta eljátsszák, eltáncolják az emberek, hogy hamarosan véget ér a tél. Jön a hátat melegítő lágy tavaszi napsütés, meg­telik a levegő az ébredező élet különféle illatával. Tél­temetés, tavaszébresztés. Mert a rossztól is méltóság­gal és ünnepélyesen illik búcsúzni. Legfeljebb álarc­cal, nehogy kiderüljön, ki mondta a pajzán tréfát. Könnyen lehet, hogy az ala­koskodás, az idegen ruhába búj ás mögött is ez a törek­vés bújik meg. Meg persze az a vágy, hogy más is le­hessen az ember, j / ' Átalakultak a báli vigas­ságok minálunk, mint annyi más is. Valahogy szürkéb­bek lettek, kikopott belőlük a természetes jókedv, az őszinte öröm. A köznép már hiába keresné, úgysem ta­lálná a tánctermeket, a bál­termeket, ahol egyszerre akár többszázan is rophat­ták a táncot. A nagymama arra emlékszik, hogy szólt a nóta (jaj, istenem, de szép is volt!), a mostani melódiák­ra meg se moccan a lába. A diszkókban többszáz fi­atal zsúfolódik össze. Gya­nús helyek: belül is, kívül is. Kemény vagy lágy drogok, verekedés, diszkóbalesetek. Jó érzésű fiatalok legfel­jebb a kiadós lötyögés ked­véért mennek el. Társat, partnert szerezni nem lehet. Eletreszóló élményt (kedve­set) pedig végképpen nem. Az előkelőbb szállodák báltermei az úri társaság tagjai előtt vannak nyitva. Üzletek köttetnek (ha igaz), műmosolyok cserélnek gaz­dát (ha igaz). Csak egy va­lami nem történik: öröm­csere. az őszinte feloldódás a sikerekben. Alság, álarc, alakoskodás. Mi hát a teendő? Minden valószínűség szerint ki kell várni, amíg újból kialakul a városi kispolgári réteg meg a középosztály, a falvakban pedig az életet föld nélkül elképzelni nem tudó gazdál­kodó réteg. Akkor újra meg­gyökeresednek az őszinte ünnepek, s felszabadult örömmel temetjük a telet. Mai szeneskanna Ferter János rajza Maffiaország Kovács Éva erta Attilát, a fővár i-c ros új főkapitányát'v U köszöntötte a leg­utóbbi. budapesti rakéta- támadás, szándékos rob­bantás. Legalábbis a rossz nyelvek szerint. A frissed ki­nevezett dandártábornok nem tartotta valószínűnek ezt, mindazonáltal sajnálat­tal állapította meg, hogy az eddigi merényletek célzott­jai, sértettjei gyakorlatilag nem segítik a rendőrség munkáját. Tanulságos és felháborí­tó, ha ez igaz. Már csak azért is, mert Magyaror­szág hovatovább a bandi- tizmus fészke lesz, lassan nem telik el hét, hogy az al­világ ne adna hírt magáról, s milyet mást, mint mindig rosszat. Hol egy maffiave­zér, hol egy diszkó, hol meg egy csodamerci repül a le­vegőbe, a tettesnek pedig többnyire bottal üthetik a nyomát. A rend őrei nagy erőkkel nyomoznak, jutal­mat tűznek ki a segítőknek, éjt nappallá téve azon fára­doznak, hogy kiderítsék, ki volt a tettes, és mi tettének oka. A leginkább érintettek látszólag rá se bagóznak az egészre, mint legutóbb is olvasni lehetett, még a hely­színelésre sem hajlandók elmenni, s ha hihetünk ne­kik. fogalmuk sincs, még csak elképzelni sem tudják, miért történt, ami történt. Az új főkapitány mondta azt is, ezentúl több rendőr lesz az utakon, mert szerin­te az utcákon és tereken dől el a lakosság biztonságér­zete. Ha ez a mérce, a vég­eredmény nem valami fé­nyes. Lassan úgy leszünk már, hogy séta közben töb­bet nézünk hátra mint előre, azt lesve, nem repül-e fe­lénk egy golyó, nem rob­ban-e valami közvetlen kö­zelünkben. Biztonságérze­tünk nem hogy javulna, sokkal inkább romlik. Megoldás? Nehéz kitalál­ni. Talán ha meg lehetne tenni, hogy a céltáblák és támadók egy helyen cso­portosulnának. Lenne egy kerületük, vagy egy külön országuk. Egy maffiaország... _ HÁTTÉR . ■% OYiYvn © ti ír r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom