Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Nyugta-lanul Tisztelt Vállalkozók! Elgondolkoztak már esetleg azon, amikor az APEH nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt megbünteti a céget, akkor éppen abban a pillanatban fogták meg az alkalmazottat, amikor az eladott áru ellenértékét éppen zsebre akarta tenni, magyarán szólva el akarta lopni. A képlet ugyanis ilyen esetben egyszerű: az APEH-ellenőrök, azért a többes szám, mert általában ketten járnak, kérnek valamilyen árut az alkalmazottól, aki, amikor átveszi az ellenértéket, az összeget nem üti be a pénztárgépbe, nem ad nyugtát. Ilyenkor következik a szokásos procedúra, az APEH-ellenőr igazolja magát, jegyzőkönyvet állít ki, a hivatal határozatot hoz és keményen megbünteti az egyéni vállalkozót, a kft.-t, vagyis a munkaadót. És ugye ilyenkor egyszerű a következtetés: az alkalmazott összejátszott a munkaadójával, utóbbi ugyanis arra bíztatta fel, ne verje azt a pénztárgépet állandóan, mert nagy lesz a bevétel. Biztos, hogy ilyesmi is előfordul, de a cégek többsége már rájött, nem érdemes kockáztatni, mert rizikós, a büntetés összege pedig igen borsos, már az első esetben akár 50-70 ezer is lehet. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen után száz százalék, hogy az ellenőrök rövid időn belül még egyszer visszajönnek. De ki téríti meg a vállalkozó kárát, ha nem játszik össze az alkalmazottal, ha írásban is utasítja, minden tételt üssön be a pénztárgépbe és ennek ellenére egy lángos, vagy egy pohár kóla, vagy egy nagyobb értékű áru árát a saját zsebébe akarja tenni és pont akkor az APEH-ellenőrt szolgálja ki. Joghézag, hiszen az illető alkalmazott tönkre is teheti a vállalkozást, a cég egyik boltját, mert három mulasztás után az APEH bezárja az üzletet, ráadásul a büntetés ilyenkor már több százezer forint. Mindez pár száz forintnak a következménye, amit az alkalmazott a zsebébe csúsztatott. Ebben az esetben az sokkal egyértelműbb, hogy az APEH beszedi a pénzt az illető vállalkozástól, az már kevésbé egyértelmű, hogy ezt a pénzt bírósági úton hogy lehet behajtani az alkalmazottól. Most gondoljanak bele, egy olyan cégnél, amely bolthálózatot üzemeltet, alkalmazottai száma 20-nál több, sokszor eléri vagy meghaladja a 100- at, a tulajdonos még csak névről sem ismeri az alkalmazottak többségét, hiszen nem ő veszi fel. Az összejátszás kizárt. A joghézagot úgy lehetne megoldani, hogy ilyen esetben a hivatal a határozat hozatal előtt mind az alkalmazottat, mind a munkáltatót meghallgatja. Ott kiderülhet, meglopták a vállalkozót, vagy bizonyított az összejátszás. Máthé Csaba AKTUÁLIS INTERJÚNK Régiónk kulturális rangjáért Kállai János A tudományos élet jelese, egyetemi tanár, második ember felsőoktatási intézmény vezetői hierarchiájában, kultúrpolitikus, volt minisztériumi helyettes államtitkár, nekünk, szabolcs-szatmár-beregieknek pedig mint „civil” társasági elnök lett ismertté. Taxner-Tóth Ernőt, merthogy róla van szó, legutóbb éppen Szatmárcsekén, a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett gyönyörű ünnepség keretében sikerült szóra bírnunk, bár bokros teendői, percre kimért ideje nemigen adott módot a tágabb horizontú gondolatcserére. — A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) tudományos rektorhelyettese vagyok; az egyetemi tanács 1995-ben bízott meg e feladattal, nevezett ki a posztra. A titulusom egyébként: egyetemi tanár, de nem tiltakozom, ha irodalomtörténésznek szólítanak. Az egyik legszeretettebb kutatási területem Kölcsey Ferenc szinte kimeríthetetlenül gazdag életműve. □ Gondolom, ezért sem kellett különösebben győzködni, hogy vállalja el a Fehérgyarmaton székelő Kölcsey Társaság elnöki tisztét. Magam is a társaság rendezvényein, szatmár- csekei ünnepségeken találkoztam önnel. Ha jól emlékszem: négy éve jelen volt a cse- kei országzászló-avatásánál. — A Magyar Kultúra Napjának jeles dátummá tételében az egyik fő kezdeményező éppen a Kölcsey Társaság volt. Az idő az inspirátorokat igazolta: érdemes volt ünneppé nyilvánítani a Himnusz születésnapját (január huszonkettedikét). Négy évvel ezelőtt, Mádl Ferenc kultuszminisztersége idején tényleg részese lehettem a csekei or- szágzászló-avatónak, de mondhatom: azóta már igen sokszor megfordultam a megyében. súlyozható valamelyest. Sokan, ki tudja, miért, egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy az ország távoli csücskében lehet magas szintű irodalmat, zenekultúrát, színház- és képzőművészetet „csinálni”. Most, hogy a debreceni egyetemen dolgozom, minden erőmmel azon vagyok, hogy ide, Szabolcs-Szatmár-Beregre irányuljon mindenfelől a rangot, tekintélyt adó figyelem. Az pl., hogy a frissen beiktatott református püspök, Bölcskei Gusztáv a Szatmárit* .......................................■■■■■■■........... // Ez a vidék nem csak Kölcsey életében töltött be hagyományőrző funkciókat. yy □ A magyar kultúra értékteremtő foly- mataiban mindig meghatározó szerepet játszott szűkebb pátriánk. Napjainkban a Kölcsey Társaság komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ez a régió ismét az őt megillető rangot kapja meg a kulturális-művelődési közéletben. — A Kölcsey Társaság által alapított és évente adományozott emlékplakett megszületése szinkronban van a figyelem ide- irányításának szándékával. Tavaly Szoko- lay Sándor zeneszerző, az idén Kányádi Sándor költő részesült az elsimerésben. A magyar művészeti élet kiválóságai komolyan számon tartják ezt a díjat; érdem elnyerni. Ami pedig a kelet-magyarországi régiót illeti: nem csak Kölcsey életében töltött be hagyományőrző, értéktovábbító, megújító funkciókat. Az itteni szellemi életben e szándékok munkálnak jelenleg is. Ezért tartom igen lényegesnek, hogy történetesen Szatmárcseke — ha csupán egy napra — válhasson a magyar kultúra „fővárosává”. A Budapest-centrikus szemlélet, a nagyvárosokra összpontosuló szellemi muníciók potenciálja csak így egyenTaxner-Tóth Ernő, egyetemi tanár, tudományos rektorhelyettes, társasági elnök Balázs Attila felvétele csekei szószékről hirdetett először igét vidéki gyülekezetnek, azt hiszem az előbb mondottakat igazolja. A KLTE „vezér”- és tanári karából többen rendszeresen megtisztelik jelenlétükkel és közreműködésükkel a Kölcsey Társaság rendezvényeit. □ Maradva még egy villanásnyit a magyar kultúra ünnepénél! Ön szerint: valóban ünnepeink sorába illeszkedett január 22.? — Számos rendezvény jelzi: sokfelé és sokan elfogadták a jeles évfordulót mint ünnep>et. Lehet, hogy a legszélesebb tömegekben nem tudatosult a dolog, ennek ellenére méltóképpen emlékezünk meg kultúránk értékeiről, nagyjairól, hagyományairól minden évben. Hogy a jelenlegi kormánypolitika „súlyát” nem érezzük teljességgel benne? Meglehet. A civil szervezetek viszont annál nagyobb elánnal igyekeznek formában és tartalomban eseménnyé tenni. A fővárosban pl. épp a mai napon szervez a Polgári Együttműködés szervezet nagyszabású kultúraünnepet. □ A Kölcsey Társaság elnökeként hogyan vélekedik a civil szervezetek konkrét tevék enységéről ? — A civil szerveződések között lehet, hogy akadnak „fantomok”, a Kölcsey Társaság nem ilyen! A Kölcsey bicentenáriu- mot pl. országos jelentőségűvé tudta emelA Szatmári Irodalmi Napoknak szintén van vonzerejük. Országos vállalkozások mutatják a társaság tenni akarását és képességét. E szervezet hozatta rendbe a budapesti Kölcsey-szobrokat, emlékhelyeket; a Parainesis pedig nem rég bekerülhetett minden érettségiző diák útipoggyászába. A kilenc év tehát, amit a társaság maga mögött tudhat a működés és az eredmények jegyében zajlott le. Igaz, amikor a szervezet megszületett, valamivel nagyobb hatósugarúnak véltük. De azóta több lényeges társadalmi, politikai változás történt. Ä pártok egyike- másika átvett szerpeket, feladatokat, a társasági célok egy csokra az országos poltika szerves részévé lett. Ebből következik, hogy újragondolt szervezeti-működési kondíciók között kell a Kölcsey Társaságnak is folytatni munkálkodását. Az bebizonyosodott: a XIX. század kultúrájával, műveltségével kapcsolatban álló tudományos világ szívesen vesz részt a társaság rendezvényein; a Wesselényi konferenciára élvonalbeli történészek éppúgy jelentkeztek, mint a kiváló fiatal kutatók. És a legfontosabb az egészben: amit a Kölcsey Társaság cselekedeteivel segít, nem más, mint az érdeklődés felkeltése e halmozott hátrányokkal küzdő, sok területen elmaradott régió iránt. □ Az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztériumában helyettes államtitkárként a kulturális szférában fáradozott. Most a KLTE tudományos rektorhelyetteseként oktatáspolitikai teendői vannak. Milyen a debereceni egyetem pozíciója mostanság? — Európai relációban — mint korábban is — tekintélye van; elismert. A tavalyi akk5VT___------------az érdeklődés felkeltése e halmozott hátrányokkal küzdő régió iránt, yy ni. Az alkalomra kiadott két kötet színvonalával hívta fel magára a figyelmet. A kisebb körben ismertté vált társasági publikációk szintén a folyamatosságot sejtetik. Borbély Szilárd elemző monográfiája Kölcsey Vanitatum vanitas című költeményéről tudományos szenzáció értékű. A múlt évi Wesselényi emlékülés (a Társasági Füzetek 6. köteteként publikált teljes anyag a napokban jelent meg) Fehérgyarmat, Debrecen, Hadad, Zilah és Zsibó történész társadalmát egyaránt mozgósította. Most van folyamatban a debreceni KLTE Európai Unión belüli akkreditációja. yy reditációs procedúra befejeztével a KLTE tevékenységéről szuperlatívuszokban nyilatkoztak. Most van folyamatban az egyetem Európai Unión belüli akkreditációja. A CRE-bizottság nem rég járt nálunk; a tárgyalások, konzultációk jó úton haladnak, idén nyáron remélhetőleg megszületik az egyezmény, mely a képzésünket, kiadott diplomáinkat egyenértékűnek ismeri el. Az oktató és kutató gárdánkról az elfogadtatás előkészítésében részt vett portugál, holland, belga rektorok elismeréssel nyilatkoztak. — Természetesen vannak gondjaink; többségükben anyagi természetűek. Egyebek között az infrastrukturális hálózat szorulna korszerűsítésre, de a könyvtárhelyzetünket szintén a lemaradások nehezítik. □ Milyen stádiumban van a debreceni felsőoktatási intézmények integrációjának tervezete? — Töprengünk rajta. Egyetemi Szövetség létrejöttén. Egyetlen egyetem fogadná magába a többit — távlataiban. A tendenciák errefelé mutatnak, de én eléggé szkeptikus vagyok. Attól, hogy hét különböző intézményt egy idő után egynek mondunk, nos, ez ettől még nem lesz valóban egy, és még kevésbé egységes. De erről nemigen érdemes beszélni. Az anyagi háttere az integrációnak ugyanis nincs meg.
