Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-20 / 16. szám
1997. január 20., hétfő HATTER Bérharc a közigazgatásban Kétirányú hadakozás • Megosztható-e a köztisztviselői kar? • A sor végén Györke László Budapest, Nyíregyháza (KM) — A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) az önkormányzati köztisztviselők országos érdekvédelmi konferenciáján három fontos dokumentumot fogadott el. Az állásfoglalást a parlamenthez és a kormányhoz, a felhívást és tájékoztatót az önkormányzati köztisztviselőkhöz, a nyílt levelet pedig az önkormányzatok polgár- mestereihez, illetve jegyzőihez juttatták el. A konferencia összehívásának több oka is volt. Az egyik és legfontosabb, hogy az önkormányzati köztisztviselők éiet- és munkakörülményei egyre tarthatatlanabbakká és elfo- gadhatatlanabbakká válnak, melynek egyenes következménye, hogy sokan elhagyják a pályát. Zuhanórepülés A kialakult helyzet elemzésére Fehér Józsefet, az MKKSZ főtitkárát kértük meg. — Az önkormányzati köz- tisztviselők ellehetetlenülési folyamata nem sokkal a rendszerváltást követően indult meg. Az illetményalap 1992- ben 15 ezer forint volt, tavaly hellyel-közzel 20 ezer. Azért mondom, hogy hellyel-közzel, mert például 138 önkormányzatnál 20 ezer forint alatt állapították meg az illetményalapot. Tehát négy esztendő alatt 25 százalékkal növekedett az illetményalap, míg az infláció mértéke ezalatt 75 százalékos volt. Nem nehéz utánaszámolni, hogy ez mennyi reálkereset-csökkenést jelent. — A másik apropója volt a konferencia összehívásának, hogy a kormány és az önkormányzati szövetségek által tavaly január 24-én aláírt KIET- megálfapodás szerint a közszféra 19,5 százalékos kereset- növekedése az önkormányzati köztisztviselőknél nem következett be. Az igaz, hogy az álNégyen megyénkből a konferencia résztvevői közül A lami igazgatás egyes ágazataiban és szintjein a növekedés eléri a 20-22 százalékot, a statisztikai adatok szerint a köz- tisztviselők átlagos bérnövekedése csak 14,8 százalékos volt. Szakszervezetünk elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati magatartást, amely elismeri, hogy az önkormányzati közalkalmazottak és köz- tisztviselők keresetnövekedése messze elmarad a megállapodásban foglaltaktól, de csak a közalkalmazottak egy részénél érzi a támogatást indokoltnak. Követelésünk egyik fontos pontja, hogy a kormány — a közalkalmazottakhoz hasonlóan — egyszeri differenciált keresetkiegészítéssel segítse a 15 százalék alatti keresetnövekedést elérő köztisztviselőket. Nagy kalap Az 1997-es állami költségvetés — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — nem kíván támogatást nyújtani az önkormányzati illetményalap megállapításához. Dr. Zsuffa István, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára ezzel kapcsolatban elmondta: — Bár az 1997-es költség- vetés alatta marad a jogos igényeknek. a kormány bizonyos összegeket kíván fordítani a köztisztviselők helyzetének javítására. Ez az összeg a településüzemeltetési normatívában szerepel. Dr. Ulrich Károly nagy bajomi jegyző, a választmány tagja az abszolút többség véleményét fejezte ki: — A nagy kalapban, azaz az állami normatívában az a bizonyos összeg eltűnik. Az lenne a tisztességes, hogy az önkormányzati köztisztviselő olyan arányban kapja az államtól javadalmát. amilyen arányban állami feladatot lát el, azaz kétharmad részben. Dr. Zsuffa István szerint e döntés mögött az a szándék áll, hogy ne a kormány határozza meg. az önkormányzatok köztisztviselői milyen bért kapjanak, hanem arról helyben szülessen megállapodás. A szakszervezet véleményét ezzel kapcsolatban dr. Kiss Sándor elnök foglalta össze: — Kezdeményezzük, hogy az országgyűlés és a kormány biztosítson központi költség- vetési támogatást az önkormányzati illetményalap megállapításához, azaz az 1996-os feltételekhez hasonlóan ez 50 százalékos mértékű legyen. Fontos még, hogy az illetményalap az állami köz- tisztviselőkéhez hasonlóan 23 400 forintot tegyen ki egységesen. Véleményünk szerint a magyar köztisztviselői kart hiba megosztani államira és önkormányzatira, tehát egységesnek kell lennie az illetmény- rendszernek is. Igen fontos, hogy a szerző felvétele helyi önkormányzatokban az érdekegyeztetés során kiharcolják a köztisztviselők 23 400 forintos illetményalapját. Ez nem könnyű feladat, hiszen a képviselő-testület dönt ebben a kérdésben. Megyei tükör Bírta Sándor országgyűlési képviselő, Nyírbogát polgár- mestere maga is tagja a szak- szervezetnek: — A környék köztisztviselőinek helyzetére jellemző, hogy 21 önkormányzat közül 11 településen az illetményalap 20 ezer forint alatt maradt 1996-ban. Holott ezek a köz- tisztviselők ugyanúgy elvégzik az állami feladatokat, ugyanolyan színvonalon — hiszen ez követelmény. Egyértelmű tehát: nemcsak a feladatot, a forrást is le kell mellé osztani. Timkó József, az MKKSZ megyei titkára: — A megye 228 települése közül mintegy száz önkormányzatnál 20 ezer forintnál alacsonyabb volt tavaly az illetményalap. Itt, helyben is meg kell vívni kis csatáinkat. Fontos, hogy a szakszervezet erősödjék, s minden munkahelyen érvényesíteni tudja a köz- tisztviselők érdekeit. A z áruház elleni rablótámadást aprólékosan kitervelték és minden ennek megfelelően történt. Derek Mattis azonban ideges lett, amikor menekülés közben egy nagy fekete kocsit látott, s úgy tűnt, hogy követi őket. Gázt adott és olyan sebességgel vette a kanyart, hogy a kocsit nem tudta az úton tartani. A jármű többször megperdült, a két utasa kizuhant. Derek feje egy kőhöz csapódott, Lee Hutter azonban kisebb sérülésekkel megúszta. — Megvagy? — kérdezte társát. — Nekem... végem — nyöszörögte. Az arca sápadt volt. —Lee... a részemet add a lánynak... Susanne Broome. West Road nyolc a lakása. A társ megismételte a nevet és a címet. Várt még egy kis ideig aztán elindult, hogy megkeresse a műanyagzacskót, amibe a pénzt tették. Várt a sötétedésig, aztán egy munkásvonattal hazautazott. Döntött útközben, egy fi- tyinget sem ad a lánynak. A lakásban megszámolta a pénzt, sorbarakta a bankjeNyomoz a Yard gyeket és tervezgetett, hogy mire is fordítja a zsákmányt. Megint eszébe jutott a lány. Vajon mennyit tudhat? Tulajdonképpen el kellene hallgattatni. Néhány reggeli lap már írt a rablásról, a részleteket is szellőztették: két 25-30 körüli férfit keres a rendőrség. Illetve az egyiket bevert fejje! meg is találták egy autóbaleset helyszínén. Ennek a személyét is azonosították. A Scotland Yard a másik keresésében is nyomon van... Hutter elnevette magát. A Yard csak nyomozzon, hiszen az igazi nevét még a cinkosának sem mondta meg. De mégis, mit mondhatott a fickó a lánynak?! Úgy döntött, hogy semmit sem bíz a véletlenre, meg kell tudni először is, hogy ki ez a Susanne Broome? Elment tehát a West Road 8-as számú házhoz és ellenőrnek mondva magát, kiderítette, hogy a lány egy kis garzonban lakik, egyedül. Felment a harmadik emeletre és csöngetett. Kissé molett hölgy nyitott ajtót. — Tessék — mondta szívélyesen. Nem ilyennek képzelte. Derek mindig úgy emlegette, hogy klassz nő. Hát ez nem az. — Fontos ügyben keresem. Broome kisasszony — mondta zavartan. — Ugye, ön Susanne Broome? — Igen — mondta a lány és előzékenyen kitárta az ajtót. — Jöjjön csak beljebb. De kihez is van szerencsém? — Parker vagyok— mondta a látogató és udvariasan meghajolt. — És Derek barátjaként jöttem magához. A hölgy mosolygott és megindult előtte. A látogató a nyakán lévő sálat bámulta. Ez lesz a megoldás — gondolta. — Iszik valamit, Parker úr? — Az a kérdés, mivel kínál — mondta és a lány mellé állt, aki éppen a bárszekrény ajtaját nyitotta. — Szép a sálja — mondta. Aztán egy gyors mozdulattal mindkét végét elkapta a ruhadarabnak. De abban a pillanatban, hogy megrántotta volna, hátulról elkapta valaki, megragadta a csuklóját és a kezét hátracsavarta. Felordított, majd a padlóra rogyott. Magas, széles vállú férfi állt előtte. — Maga... kicsoda? Susanne szeretője talán? Nekem semmi közöm hozzá... A vállas férfi egy fotelbe lökte. — Sokkal érdekesebb, hogy maga kicsoda — mondta határozottan. — Én azért jöttem, hogy átadjak valamit a hölgynek. Azaz hogy miss Broomenak. Valamit, ami most már az övé. C sakhogy én nem vagyok ' Susanne Broome. En csak az ő szerepét játszom. Egyébként rendőr őrmester vagyok és a nevem nem fontos. Az úrral együtt, aki nyomozó a Yardnál, már vártuk magát. Amint látja, a Yard gyorsan dolgozott. Amikor a halott társa zsebében megtaláltuk Susanne Broome fényképét, rajta a pontos címmel, ide jöttünk és vártuk magát. Köszönjük. hogy nem váratott sokáig. Nésosioiit Kemény fellépés Sípos Béla ét (ál)rendőr megál- K lit ott Pécs közelé- A. \. ben egy pénzszállító autót és rövid úton — három civil társukkal együtt — kirabolták. Néhány óra múlva ugyanilyen rövid úton a rablók és a pénz nagy részének a nyomára bukkantak a valódi rendőrök. Újabb kézi gránátos merénylet történt Budapesten, szerencsére jócskán célt tévesztett a robbanószerkezet. Am ami közös az elmúlt hét legkiemelkedőbb bűncselekményeiben, az az, hogy ebben az esetben is sikerült a rendőröknek kézre- keríteni nagyon rövid idő alatt az elkövetőket. Ne firtassuk ki(k)nek, milyen intézkedései nyomán születtek ezek az igazán örvendetes eredmények. Sokkal inkább fontosabb az, hogy az átlagember úgy érzi, ezentúl nagyobb biztonságban alhat, mászkálhat az utcán, esetleg még éjszaka is. Viszont azt sem szabad kifelejteni a sorból, hogy a szaporodó súlyos bűncselekmények előidézéséhez maguk, e kellemetlen közjáték főszereplői is hozzájárult hatinak. Mert vegyük a pénzszállító autó esetét: a szabályok pontos betartásával elkerülhető lett volna a támadás. A mostani kézigránátos robbantás pedig már a harmadik figyelmeztetés volt az építési vállalkozónak. Előszörfelrobbantották a Mercedesét, majd nemrég Mo- lotov-koktélt dobtak az egyik teherautója alá. A rendőrség szerint egyértelműen üzleti vita áll a történtek mögött. S nem is akármilyen összegű, többmilliós a tartozása a robbantanak. aki így akarta megadni. Nehéz, nagyon nehéz esetek ezek, a közvéleményt felkavarja, erős indulatokat gerjeszt. Mindenesetre a rendőrség gyors intézkedései nagyon megnyugtatólag hatnak. Emlékezzünk csak arra a jó néhány ukrán autóbusz elleni támadásra, amelyek nem is oly rég megyénkben történtek. A rendőrség keményen fellépett a támadókkal szemben, szigorú intézkedéseket hoztak, s ennek köszönhetően akár el is felejthetjük a baseball- üt ős ukrán nehéz fiúkat. Úgy látszik, valami elkezdődött. (Sz)almát eszem, ropog a fogam alatt Ferter János rajza Hűséges forintok Nyéki Zsolt jy omoly fejtörést oko- K zott az a lehetőség. M. \- hogy ha csekély mértékben is, de dönthetünk a befizetett adónk fel- használásáról, egy százalékát magunk ajánlhatjuk fel bizonyos intézmények, szervezetek, alapítványok, egyesületek javára. A vita még be sem fejeződött az országos kezdeményezésről, máris hallani a regionális változat bevezetéséről. Bár erre konkrét példával Székesfehérvár szolgál, korábban megyénk ország- gyűlési képviselői is hangot adtak már olyan véleményüknek. mely szerint ildomos lenne a helyben felhasznált adóhányad arányát növelni. Ez nem tévesztendő össze a „mindenki ott fizessen adót, ahol dolgozik” elgondolással, hiszen akkor e régió gyorsan forrás nélkül találná magát. Kevésbé lenne fogfájós a kötelező befizetés, ha a köz és az egyén illetve a vállalkozás érdeke még szorosabban kapcsolódna egymáshoz. Megyei jogú városunk, Nyíregyháza kasszáját például az elmúlt évben mintegy 700 millió forinttal gyarapították a helyi adóból befolyt összegek. S tény, a befizető személy vagy cég is profitál abból, ha a városüzemeltetési és felújítási munkákra, kommunális beruházások megvalósítására, környezetvédelmi, közterületrendezési feladatok ellátására fordítják pénzét. De talán szívesebben veszi azt is, ha a szőkébb környezetében oktatásra, szakképzésre, sport- és kulturális, valamint egészségügyi és szociális célokra, vagy éppen a közbiztonság javítására ajánlhatja fel az elvont bevételeit, vagyis annak egy részét. Erősebb lesz annak érzete, hogy ezért visz- sza is kap valamit, hogy a forintjai nem gurulnak el, s nap nap után látja a hűség eredményét. Lassan közelítünk e téren is a fejlett demokráciával jellemezhető országok gyakorlatához, ahol a jólét mellett is szigorúan nyomon követik a befizetések sorsát.
