Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
1997■ JANUÁR 18., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Az égben köttetnek... „A fiatalság hamar elszáll, harmincéves koromra már megöregedtem39 bankó Mihály Manapság jó házasság?! — legyint reménytelenül a szőke fiatalasszony. Kedves, meleg szemét a sírás könnyei fényesítik. Szipogva kezd élettörténetébe. — A fiatalság hamar elszáll, nézze meg, harmincévesen megöregedtem — simítja hátra haját, miközben kissé elpirul. — Nem szeretek panaszkodni, de már nem bírom. A gyerekek előtt nem merek sírni, nekik támaszra van szükség... Pedig minden úgy indult mint a mesében. Csakhogy a mesében a jók elnyerik jutalmukat, s az egymásra talált szerelmesek máig is élnek, ha meg nem haltak. Piroska a város melletti egyik tanyán született. A sors nem volt szűkmarkú hozzá, gyönyörű alakjára, mosolygós szemére sokan felfigyeltek. A bulikban mindig ő volt a központ. Különösen, hogy a nyelve sem volt lekötve. Talán még féltek is tőle egy kicsit a fiúk. Sokan szerettek volna neki udvarolni, ő1 csak válogatott. Persze sosem gondolta komolyan a dolgot. Ráérek..., biztatgatta idős szüleit, akiknek lányuk jelentette a mindent. A szakmunkásképző elvégzése után kereskedőként dolgozott a városban. Sokszor jegyezte meg a főnök: Piroska te még a száraz kenyeret is eltudnád adni. Nem is tagadta, hízelgett neki ez a tisztelet. Egyszer leltározás közben aztán a főnök úr keze véletlenül Piroska blúza elejére tévedt, s a lány egy akkora pofonnal viszonozta ezt a bizalmasságot, hogy a tenyere is belesajgott. Pokol lett ezután az élete, a főnök rászállt, ez sem volt jó, az sem. Nem bírva a sok megalázást, otthagyta őket. Ekkor jelent meg Béla... — Valahonnan Pest körnékéről költöztek a tanyába — csuklik el a hangja. — Csak suttogták, hogy az apja valamit csinált, ezért kellett nekik a világ végére eljönni. Béla, mint a legidősebb tartotta el a családot. Kicsit lassú mozgású, szerény fiatalembernek ismertem meg. Mikor először találkoztunk, még talán a szája is tát- va maradt. Meg is kérdeztem: mi az nem láttál még fehér embert? Csak dadogott valamit köszönés helyet. Később észre vettem, mindig akkor szorgoskodik az udvaron, ha én arra járok. Persze a tanyán semmi sem maradhat titokban. Megtudták a szüleim, hogy jár utánam. Lett nagy perpatvar, először szidtak, majd könyörögtek, hogy azok csak valami jöttmentek. Ki tudja mifélék, meg hogy semmilyük nincsen. De milyen bolond az ember, minél jobban tiltották, annál jobban érdekelt. Nem találkozhattunk csak titokban. Emlékszem mindig csak a kezemet szorongatta, meg azt kérdezgette: ki szöksz hozzám este? Piroska, először nem is vette komolyan az egészet. Később rá kellet jönnie az erdőszéli találkákon, hogy szereti ezt a „mamlasz”, bátortalan fiút. Az esküvő szűkre szabottan sikerült. Hisz a tizenkilenc éves lány szülei nem bocsátották meg, hogy beleegyezésük nélkül megy férjhez. A fiú anyja — az apa még mindig börtönben csücsült — pedig olyan szegény volt, hogy még vőlegényi ruhára is kölcsönt vettek fel. A lány akarata szerint a templomban is kimondták az igent; a házasságok az égben is köttetnek, hajtogatta. Az a két nap szabadság volt a nászútjuk, amíg Bélát nélkülözni tudták a munkahelyén. Albérletbe költöztek. — Szegények, de boldogak voltunk — veszi elő az újabb zsebkendőt. — Béla nagyon kedves, segítőkész férjjé vált. Zsolti megszületése után, külön munkákat is vállat. Mint gépkocsivezető, szinte mindig úton volt. Három év után megszületett a lányunk, Edina is. Rám egyre nagyobb teher nehezedett. Kértem hagyja ott az állását, keressen egy másikat, hiszen asztalos az eredeti szakmája, abból is megélnénk. Majd ekkor, majd akkor, hajtogatta, s a korábbinál is többet ment kiküldetésre. Lakást kaptunk, elfogadtam, kell a pénz. Egyszer aztán — bár megitta korábban is az egykét felest — berúgva jött haza. Megdöbbentem. A gyerekek sírtak, nagyon agresszívan viselkedett. Még a vacsorát is földhöz vágta a tányérral együtt. Kérdeztem, névnapoztatok, vagy ünnepeltettek valamit. Nem válaszolt, csak úgy ruhástól lefeküdt. Másnap már hajnalban elment. Este megint késett, nem volt részeg, de látszott rajta, hogy ivott. Valami haverokról beszélt, hogy milyen jól érzi velük magát. Mérges lettem, akkor menj, kérj tőlük vacsorát! Ekkor csattant el az első nyakleves... Később ez már rendszeressé vált. S azóta sincs maradása az asszonynak és a gyerekeknek. A szülők megöregedtek, hozzájuk nem mehet. A férjet kidobták az állásából, s hiába a könyörgés, hallani sem akar a válásról. — Mi lesz velem? Ha nem lennének az apróságok bíz’ Isten már öngyilkos lettem volna. De nekik anya kell. Van, hogy napokig nem látom. Hallom hol itt hentereg együtt ivócimboráival, hol ott. Ez a pedáns, tiszta ember, koszosán, borostásan jár. Megpróbáltam már mindent, ígérgette, de nem ment el elvonókúrára sem, még néha a családipótlék is lecsúszik a torkán. Nekem már végem — ejti le megtörtén a kezét. — Úgy látszik én már csak az égben leszek boldog... Harasztosi Pál illusztrációja IRSIokat — A nyolcvanas évek dallamos rockzenéjét is hallhatják tőlünk — mondja az alkalmi szóvivő, Bora Olivér. — A tinédzsertől a viszonylag idősebb nemzedékig bárkinek játszunk. A különböző számok más-más korosztályhoz szólnak. — Nem akarjuk viszont behatárolni magunkat — veszi át a szót Timkó János, — hogy csak kiknek írjuk a számainkat. Szeretnénk tanulni a nagyoktól, például az Omegától dolgozunk át számokat. S hogy erre miért van szükség? Nemcsak azért, hogy ne plagizáljunk, hanem azért is: a saját meglátásunk szerint érzékeltessünk húsz évvel ezelőtti dolgokat. Séra Péter arról a kihívásról beszél, amit a Music Tv jelent manapság az együtteseknek. Régen, ha valaki rockkoncertre vágyott, vett egy belépőjegyet valamelyik koncertre. Ma bekapcsolja a tévét és éjjelnappal láthatja azokat a kedvenceket, akikkel azonosulni szeretne. Ráadásul olyan technikát vonultat fel a Music Tv, amellyel versenyre kelni bajosan tudna bárki. Meg kell találni tehát azt az utat, amely elvezet a hallgatósághoz, hogy bejöjjenek akkor is, ha a médiában még nem sztárolt csapatról van szó. Felléptek már szórakozóhelyeken, s most két meghívásnak is eleget tesznek haA Crossbons együttes Adott hét fiatal, akik korosztályuk tagjaihoz hasonlóan szeretik a könnyűzenét, nem mindig értenek egyet szüleik, nagy- szüleik világfelfogásával és esetenként ki akarják forgatni sarkaiból ezt a bolygót. Mit tegyenek céljaik valóra váltásához? Bizonyosan rájöttek: alakítottak egy zenekart, s a dalok nyelvén mondják el gondolataikat. A Rigó utcai családi ház felső szintjén levő szobában születnek a világmegváltó gondolatok. Timkó János hamisítatlan tiniszobájában próbál hetente egyszer a kis együttes. A Crossbons névre keresztelték magukat. Séra Péter, Dobos István, Bora Olivér, Bak László, Majoros József, valamint a technikus, Székely György azért jönnek össze rendszeresen, hogy egy jó nevű könnyűzenei együttessé váljanak. Tóth Kornélia az életből marosan: jótékonysági koncerten mutatkoznak be. Az egyiket a rákszűrések kiterjesztéséért, a másikat az Életmód-klub programjainak, céljainak valóra váltásáért szervezik. — Nekünk fontos az, hogy segítsünk azoknak az embereknek, akik anyagi okok miatt nem juthatnak el valahová, ám ez az életük szervezéséhez nélkülözhetetlen — mondta Dobos István. — Számainkban is beszélünk erről, például az eldobott gyerekekről, akikért valakinek fel kell emelnie a szavát. Az együttes tagjai dolgoznak, vagy gimnáziumba járnak. Zenét tanultak közülük többen is, de a legtöbbet a próbák jelentik a számukra. Ha valamelyikük hoz egy ötletet, akkor azon dolgoznak. Teljes a demokratizmus köztük, így nincs is kinevezett vezetője az együttesnek. Felsorolni is nehéz, mennyi hangszerre lenne szükségük. Röpködnek a külföldi hangszergyártók, forgalmazók nevei, olyan márkák, amelyek termékeit diákzsebből nem lehet megvenni. így aztán örülnek, ha az elektromos gitárért nem 150 ezret, hanem mindössze 30-at kell kiadniuk. Igyekeznek kéz alól beszerezni a hangszereket, rendszeresen felkeresik a használtakat is árusító boltokat. Szép álmokat szőnek, lassan összeállíthatnak egy kazettára való műsort. Persze, a zeneműkiadás még további gondot jelent számukra, egyelőre a technikai előállításon és a számok komponálásán munkálkodnak. Sok esetben még a hangszerek szállítása is gondot okot, mert a Golffal kétszer fordulnak, a Trabant pedig két dobra van hitelesítve. RITMUS Sikerlista A mai sikerlistát a Rocky üzlethálózat boltjaiban (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér, Kelet Áruház) eladott kazetták és CD-k alapján állítottuk össze. 1. Hupikék Törpikék: Buli van Aprajafalván 2. Zámbó Jimmy: Mit akarsz a boldogságtól? 3. Animal Cannibals: Reggel, délben, este 4. Honfoglalás (filmzene) 5. Presser Gábor: Kis történetek 6. Vangelis: Oceanic 7. D.J. Bobo: World in Motion 8. Madonna: Evita (filmzene) 9. Scooter: Wicked 10. Demjén Ferenc: Ünnep ’96 11. The Kelly Family: Almost Heaven 12. Enigma: Le roi est mórt, vive le roi 13. Mike Oldfield: Voyager 14. Tátrai Band: Trilógia 15. Pice Girls: Spice A legutóbbi rejtvény megfejtéséért a Rocky üzletház ajándékát Szamosi Dóra mátészalkai olvasónk nyerte. Mai kérdésünk: Milyen származású az Enigma együttes? A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! (Mindazok, akik ezt a sikerlistát bemutatják a Rocky üzleteiben, vásárláskor 10 százalék kedvezményt kapnak.) GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert P. Kovács Péter (Nagydobos) és Tóth Katalin (Vásá- rosnamény). A mai feladványunk: A felső ábrasor logikája alapján válasszátok ki az alsó hat rajz közül azt, amelyik a kérdőjel helyére való. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe!
