Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
1997- JANUÁR 18., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete A századvég egyik legeredetibb, legsokoldalúbb egyénisége volt • • O tven évvel ezelőtt, 1947. január 17-én halt meg Anarcson Czóbel Minka, a századforduló költészetének kiemelkedő egyénisége. Amikor 92 éves korában eltávozott az élők sorából, az irodalmi közvélemény alig vett tudomást haláláról. S ez nemcsak a háború utáni évek hiányos információ-közvetítésével függött össze, s nem is csak az utókor sokat emlegetett hálátlanságával magyarázható. Czóbel Minka elfeledése sokkal korábban kezdődött. Hosszú életének utolsó évtizedeiben lényegében már nem volt igazán jelen az irodalomban. Csak jóval később, a ’70-es és ’80-as években fordult feléje újra a figyelem, de ma is nagyon sokan vannak, még itt, szűkebb hazájában is, akik nem tudják, kit is rejt voltaképpen a kicsit szokatlan név. Ezért nem haszontalan talán, ha halálának 50. évfordulóján, röviden felvillantjuk életének és pályájának történetét. Czóbel Minka 1855-ben Anarcson született. Családja német eredetű volt, de több szálon kötődött a magyar irodalmi hagyományokhoz is. Maga is gyakran emlegette, hogy Orczy Lőrincnek, a neves testőrírónak a dédunokája, de anyai ágon Kazinczy Ferencnek is vérrokona volt. Otthon is literá- tus környezet vette körül. Bátyja, Czóbel István nemcsak politikus, hanem tudós és író is volt egy személyben. Nyilvános iskolába nem járt, magánúton azonban széles körű műveltségre tett szert. Eleinte családjával, később egyedül is sokat utazott, három-négy nyelven egyformán tökéletesen beszélt, sőt verselt is. Több alkalommal töltött hónapokat Párizsban, ahol a Sorbonne hallgatója is volt. Korán kezdett verset írni, de hosszú ideig inkább csak a saját kedvtelésére. Csak bátyjának Mednyánszky Margittal kötött házassága után került kapcsolatba sógora, Mednyánszky László, a korszak érdekes, vagabund életű fejtője közvetítésével Justh Zsigmonddal, aki ettől kezdve legfőbb pártfogója lett. Állandó levelezésben álltak, többször személyesen is találkoztak, s Justh buzdítására adta ki 1890-ben, 35 éves korában első kötetét, Nyírfalombok címmel. Ettől kezdve egészen 1903-ig szinte minden évben napvilágot látott egy-egy újabb műve: Hafia, 1891; Újabb költemények, 1802; Maya, 1893; Fehér dalok, 1894; A virradat dalai, 1896; La Migration de l'Ame, 1897; Donna Juanna, 1900; Kakukkfüvek, 1901; Opálok, 1903. Tizenhárom év alatt tíz kötet, ez a mennyiség egyszerre példázza Czóbel Minka termékenységét és népszerűségét. Könyveinek többségét a Singer és Wolf- ner cég adta ki, a korszak legdivatosabb, s az üzleti szempontokat talán leginkább szem előtt tartó kiadója. Ez is azt bizonyítja, hogy Czóbel Mínka költészetének volt közönsége. Köteteit nem csak kiadták, vásárlói és olvasói is akadtak. Biztos, hogy pályája zökkenőmentes, sikeres indulásához említett családi, baráti kapcsolatai is hozzájárultak, tartós népszerűségét azonban aligha lehetne pusztán befolyásos pártfogóinak tulajdonítani. A döntő szerepet itt mégis a költőnő nem mindennapi tehetsége játszotta. Czóbel Minka vitathatatlanul a századvég egyik legeredetibb, legsokoldalúbb egyénisége volt, aki nagyon sok új színnel gazdagította, árnyalta korának magyar költészetét. Ma talán furcsán hangzik, mégis igaz, líránkba ő hozta először a modernséget. A francia impresszionisták és szimbolisták akkor még friss költői vívmányait alighanem legelsőként hasznosította irodalmunkban. Intellektuális érzékenység, festőiség és zeneiség, a modern lélek nyugtalan vibrálása talán egyetlen kortársánál sem jelentkezett olyan erőteljesen és karakterisztikusan, mint az ő poézisében. Mindehhez hozzávehetjük még sok vonatkozásban úttörő formai kísérleteit, például azt, hogy nálunk a legelsők között írt szabadverset, vagy ahogy ő nevezte, ritmikus prózát, s akkor már érzékelhetjük talán valamelyest Czóbel Minka költészetének azokat az újdonságait, amelyek kezdeti sikereinek forrásai, motiváló tényezői lehettek. A ’90-es évek, s az új század legeleje volt Czóbel Minka fénykora. Pályája 1900 körül ért a csúcsra, s utána meglepően gyors hanyatlás következett. Természetesen nem a tehetségét vesztette el, a körülmények változtak meg, irodalmunk csillagrendszerében történt alapvető elmozdulás. Áz új század első évtizedének közepe táján új költőnemzedék robbant bele a magyar irodalomba, s mindjárt olyan erővel, hogy egycsa- pásra felborította az addigi értékrendet. Az új költők hangja ösz- szehasonlíthatatlanul magabiztosabb és bátrabb volt, ízig-vérig az új század gyermekei akartak lenni, a mindent kimondani akarás igényével és elszántságával rúgták el maguktól a béklyózó hagyományokat, modernségük tudatosabb, s ezért merészebb, sőt harsányabb is volt. Ennek az új nemzedéknek, Adyéknak a sugárzásában a századvég sok tehetséges költője, köztük Czóbel Minka jelentősége is egyszerre elhalványodott. Aki akár világnézeti, akár esztétikai okokból szemben állt a modernekkel, az Czóbel Minkától is elfordult, aki viszont a moderneket szerette, az már a Nyugatért és a nyugatosokért lelkesedett. Czóbel Minka előfutára volt, és sorsa is tipikusan az előfutároké. Fontos szerepe volt az új utak felderítésében, kipróbálásában, de a győzelmi bevonuláson már nem lehetett jelen, akkor már senki sem törődött vele. Az új nemzedék alig vett róla tudomást, a Nyugatban talán a neve sem fordult elő. Ő maga is érezte, hogy nem tudna versenyezni a fiatalokkal, hiszen a Nyugat indulásakor már túl volt ötvenedik évén. Jellemző, hogy az áradóan bő termékenység után mennyire megritkultak kötetei, 1903, az Opálok című könyve után. 1906-ban még kiadott egy elbeszéléskötetet (Pókhálók), s 1908-ban egy regényt (Két arany hajszál), verseskötettel azonban csak több mint tíz évvel később, 1914-ben jelentkezett újra (Az erdő hangja), s azután már a teljes elhallgatás következett. Nem ihlete apadt ki, s nem is publikálási lehetőségei fogytak el, finom ösztönnel ő maga érezte meg, hogy a fejlődés átlépett rajta, s ennek a konzekvenciáit vonta le, amikor nem publikált. Jó ízlésére és mértéktartó önfegyelmére vall, hogy nem igyekezett — acsarkodva és átkozód- va — minden áron a felszínen maradni, mint nagyjából hasonló sorsra jutott kortársai közül jó néhányan. Ehelyett visszavonult az anarcsi magányba, s ha egyáltalán írt, már inkább csak a saját kedvtelésére, mint a nyilvánosságnak. Hosszú élet adatott neki, költészetének reneszánszát azonban nem érhette meg. Újra felfedezése a századvégi magyar irodalom jelentős gazdagodását, s a Nyugat előzményeinek árnyaltabbá tételét is jelenti. Katona Béla A KM VENDÉGE Szatmár vonzásában él Szondi Erika Mi vonz Fehérgyarmatra egy állatorvosi diplomával rendelkező fiatalembert, aki a budapesti nagyváros dzsungelében nőtt fel az állandóan nyüzsgő forgatagban? A lokálpatrióta szatmári ember rögtön azt felelné: természetesen a csodálatos táj, a háborítatlan természet, a csöndet és nyugalmat sugárzó vízpartok. Schmelzer János kerületi főállatorvos azonban 1980 nyarán ezt még nem tudhatta, s csak egy munkahely reményében érkezett a szatmári kisvárosba. A reális érvek után azonban, amikor valóban megismerkedett az ország e tájával elindult az a kötődési folyamat, ami tizenhat év alatt egyre csak erősödött és mára már megváltoztathatatlanná vált. — Valóban úgy érzem, már nem tudnék visszaszokni Budapestre. Számomra Fehérgyarmat és környéke jelenti az otthont — meséli Schmelzer doktor. — Nem is az számít, hol lakik az ember, hanem az, hogy munkájában megtalálja az örömét. A budapesti Állatorvostudományi Egyetemen végeztem, majd a Dunántúlon helyezkedtem el üzemi állatorvosként. Amikor családommal Fehér- gyarmatra költöztünk, fiam kéthetes volt, s feleségemmel együtt — aki kollégám is egyben — sokat dolgoztunk. Gyakran a hivatalban pátyolgatták csemeténket, hogy elláthassuk feladatunkat. A kerületi főállatorvosi beosztás hivatalnoki állás. A megye legnagyobb kerülete tartozik hozzá, a Tiszahát, Erdőhát negyven települése, s tizenhárom kollégájának felügyeletét látja el. — Hivatali teendőim közé tartozik a fertőző betegségek megelőzése és az ellenük való védekezés, baj esetén fertőzés leküzdésének irányítása, a vágóhídon az elsődleges húsvizsgálat, s az élelmiszer-forgalmazó üzletekben a húsáruk felügyelete — avat be a szakmai „titkokba”. — Különböző szakhatósági engedélyek kiadása is az én reszortom. Például takarmány, tápboltok megnyitása, a belföldi és export állatszállítás engedélyeztetése is hozzám tartozik. Sokrétű ez a feladat, nem is soroltam fel mindent, ám ez csak része napi munkámnak. Emellett három településen praktizál. Nagyon szeret a szatmári gazdákkal beszélgetni, s nincs annál jobb érzés — vallja — mint amikor segíthet a szeretett jószágon. — Valamikor Szatmár híres volt szarvasmarha-tenyésztéséről. Mára felére csökkent a szarvasmarha-állomány. Alig vannak már nyúlászok, a juhtartás szinte teljesen eltűnt, s a méhészek is kiöregszenek. A sertéstenyésztés is rohamosan csökken — összegez Schmelzer doktor. — Meglepő azonban, hogy a pulyka-, libatartás fejlődőben van ezen a vidéken, bár ez soha nem volt itt őshonos. Szatmár hatalmas, dús fűvű legelői a birka- és szarvasmarhatartásra a legalkalmasabbak. Jó lenne, ha viszszatérhetne ez a hagyomány, bár ehhez kevés a gazda jó szándéka. Az utóbbi években egyedül a kutyák száma emelkedett a környéken. Ennek nagyon örülök, mert én igazi kutyaszerető ember vagyok. Kis túlzással állíthatom, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Kedvencem a cocker spaniel, ez a hosszú fülű, selymes szőrű, nevető szemű állatka, akit családtagként szeretünk. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete helyi szervezetének is vezetője vagyok. Szerencsés embernek érzem magam, hiszen a munkám, a hobbim. Általam nagyra becsült idősebb kollégáimmal régen sokat horgásztunk a Túr vadregényes tájain, s teniszezni is nagyon szeretek. Mostanában azonban egyre kevesebb időm marad a szórakozásra. — Gyermekkoromban kanász akartam lenni, mert a kanásznak trombitája és karikás ostora volt. Ehelyett állatorvos lettem, hogy segítsek azokon az élőlényeken, akik nem panaszkodnak, legfeljebb szemükből olvasható ki, hogy baj van. Az állatorvos az állatok gyógyítása mellett az ember egészségét is védi, ám gyakran elgondolkodom rajta, ki védi meg az ember lelkét a ráleselkedő veszélyektől. Budapesten felnövő ifjúként tapasztaltam, hogy Angyalföld és Zugló környékén nagy pofonokat osztogattak abban az időben. Ám mindig tudtuk, miért kaptuk. Azokat a pofonokat azonban, amelyeket mostanában igazságérzetünkre, lelkünkre mérnek, néha még magunknak sem tudjuk megmagyarázni. A modernséget hozta Czóbel Mínka portréi 1893-ból és 1915-ből (a kisebb képen). Hosszú élet adatott neki, költészetének reneszánszát azonban nem érhette meg Archív felvételek Schmelzer János Szűcs Róbert felvétele
