Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
Egy szabolcsi kis faluban történt a minap, de történhetett volna bárhol máshol az országban: a polgár- mester jóhiszeműen a tőle telhető legmagasabb összeget adta egyszeri segélyként annak a férfinak, aki felfüggesztett börtönbüntetését tölti. A segély persze kevés, mitől lenne sok, az önkormányzat sem gazdag. A juttatásért köszönetét már régen nem várt senki, ám azt a brutalitást sem, hogy a segélyezett az ártatlanon, a polgármester feleségén tölti ki bosszúját. A hivatalból egyenesen a polgár- mester lakásához vezetett az útja, és ahol érte, verte, rugdosta az asszonyt a kiskorú gyermek előtt. A jajra, a segélyhívásra pedig nem reagált senki. Félelemben, rettegésben élünk. Nem segítünk embertársainkon, mert emiatt talán mi keveredhetünk bajba. Arra pedig végképp nem gondolunk az ilyen pillanatokban, ha majd mi szorulunk segítségre, akkor jólesne a jóindulat. , „ , „ Nem törődünk másokkal, bezárjuk magunk mögött az ajtót, s nem akarunk tudni arról, mi történik körülöttünk, milyen gondokkal, problémákkal küszködnek embertársaink. A segítségnyújtásról már régen lemondtunk, még azok sem segítenek, akiknek lehetőségük volna rá. Megváltozott körülöttünk a világ, az értékek eltolódtak, a tudásnak, a becsületességnek, az emberségességnek a kelleténél sokkal ritkábban van rangja. Sokkal inkább az anyagiak vezérlik az embereket, egyesek a puszta létért, míg mások az előretörésért küzdenek. A jó emberek alig érvényesülnek manapság, amikor a kíméletlenség, a hazugság, a gátlástalanság tör előre. Nem tudom milyen példát állíthatunk a mai fiatalok elé. A feketegazdaság előretörésével, a csalások, visszaélések közepette hogyan bizonyítsuk be gyermekeinknek, hogy a becsületes, a tisztességes munka az egyedül üdvözítő, és a jó végül elnyeri méltó jutalmát, míg a rossz megbűnhődik, mint a mesében. Hogyan késztessük őket tanulásra, amikor azt látják: a gazdag „bunkó” előrébb tart, mint az egyetemi professzor. A rideg valóság ma összekuszálja az útkeresés előtt állókat, csak azt látják: aki becsületesen dolgozik, éppen csak teng-leng ebben a társadalomban, míg azok, akik merik vállalni a kockázatot, korrupcióra hajlamosak, pillanatok alatt meggazdagodnak. S közben a félelem uralkodik, mint ahogy József Attila írta: „Retteg a szegénytől a gazdag / s á gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény. ” Horányi Zsuzsa Akik az állammal porolnék Az ügyvédi hivatásban az erkölcsi késztetésnek is vannak határai MAGÁNYÉ KEMÉNY Fortélyos AKTUÁLIS INTERJÚNK Galambos Béla Élénk vitát váltott ki a megyei ügyvédi kamara napokban tartott közgyűlésén néhány, mostanában gyakrabban felszínre kerülő — etikai összefügéseket is hordozó — téma, mint az ügyvédi ellenjegyzés, az összeférhetetlenség kérdése, vagy éppen a kirendelt védők munkájával kapcsolatos országos vizsgálat kritikai megállapításai. Az ügyvédek által felvetett, de rajtuk keresztül az állampolgárokat is érintő aktuális problémákra a Magyar Ügyvédi Kamara jelen lévő országos elnöke dr. Horváth Jenő válaszolt. A nagy szakmai tekintélynek örvendő elnökkel — aki egyébként fehérgyarmati születésű — a közgyűlést követően beszélgettünk. □ Hogyan fogadta Ön annak az ombudsmani vizsgálatnak a megállapításait, amelyek kritikai észrevételeket fogalmaztak meg az ügyvédek kirendelt védőként végzett munkájával kapcsolatban? — Én nagyon örültem a vizsgálatnak, amely elsődlegesen nem azt célozta, hogy az ügyvédség hogyan tesz eleget feladatának, hanem alkotmányossági szempontból azt vizsgálta, hogy a büntető eljárás alanyai számára adottak-e az esély- egyenlőséget nyújtó alkotmányos garanciák. E tekintetben is a megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkező, tehát a kirendelt ügyvédre szoruló, őrizetben vagy előzetes letartóztatásban lévő személyek helyzetét vizsgálta. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az erre vonatkozó negatív megállapítások jó része helytálló. Azonban — ezt a vizsgálat is leszögezi — ennek csak kis részben oka az ügyvédség, mivel objektív okok is nehezítik a kirendelt védelem munkájának kellő színvonalú ellátását. Például a kapcsolat- tartás az őrizetessel teljes egészében a kirendelt védő saját költségére történik, mivel nincs jogszabályi lehetőség a megfelesem vezették be éppen azért, hogy a látszata fennmaradjon az ügyvédi függetlenségnek. Márpedig ez a hivatás az államtól való teljes függetlenséget igényel, hiszen az ügyvéd feladatának ellátása során rendszeresen kritizálja törvényességi szempontból az állami szervek munkáját. Hogyan teheti ezt meg akkor, ha állami alkalmazottként függ ettől a szervtől! Ekkor lenne csak igazán esélyegyenlőtlenség a megbízott ügyvéd és az állami alkalmazott közvédő általi védelem között. Az elvi kifogásomon túl azonban azt sem tudom elképzelni, hogy ebbe a közvédői intézménybe, amely77 Az úgy nevezett közvédő intézményével elviekben nem tudok egyetérteni. yy lő díjazására. Természetesen létezik erkölcsi parancs e hivatás gyakorlásában, ám ennek is vannak határai. Miközben egy megbízott ügyvéd kifizetteti kliensével a nyomozati iratok iemásoltatását (is), addig évek óta nem sikerül elérnünk, hogy a kirendelt védők ingyen kaphassák meg ezeket a másolatokat. Vagy például hiába a rendelet, hogy a letartóztatott telefonon érintkezésbe léphet a kirendelt védőjével, amikor a legtöbb fogdában ez nem megoldható. Pedig kevés az az ügyvéd, akit ha felhív kliense, ne menne be hozzá még a saját költségén is. A vizsgálat megállapításait tehát egy kivétellel pozitívan értékelem, mert a problémák komplex rendezését javasolja. Ha pedig ez megtörténik, akkor az ügyvédségtől elvárható, sőt megkövetelhető lesz, hogy a kirendelt védelem ellátásánál is hasonló intenzitással járjon el, mint egy megbízás esetén. □ Mi az az előbb említett kivétel, amivel nem ért egyet? — A jelentés fölvetett egy megoldási módot, az úgynevezett közvédő intézményét, amellyel elviekben nem tudok egyetérteni. Ezt ugyanis még a szocialista időszakban Dr. Horváth Jenő: — Az egyre komplikálódó jogviszonyok megkívánják a jó szakember közreműködését. Nagy Tamás felvétele hez csupán a fővárosban legalább 250 ügyvédre lenne szükség, honnan regrutálódna a szakembergárda. 3 Az iménti vitában elhangzott olyan vélemény: nem is lenne rossz az állami közvédő intézmény, mert biztos jövedelmet jelenthetne több, anyagi gondokkal küszködő ügyvédnek. Végtére hát sok az ügyvéd ma Magyarországon, vagy kevés? — A pillanatnyi helyzetet figyelembe véve szerintem sok. Ezt mindig a gazdaság állapota szabályozza. Egy prosperáló országban, főleg a polgári ügyek száma jelentősebb. Az egyre komplikálódó jogviszonyok megkívánják a jó szakember közreműködését. Amikor stagnál a gazdaság, akkor — bár ügy sok van — kevesebb az igény több jól képzett ügyvédre. Ma nálunk ebben is óriási különbségek vannak. Van akinek jó irodája van, s jobban megy. Ez részben rátermettség, hozzáállás, ügybuzgalom kérdése, de olykor szerencse dolga is. Meglátásom szerint itt Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, még a háború előttihez viszonyítva is jóval nagyobb az ügy%% ...........................; 111 1 A 191 bejegyzett megyei ügyvédből Nyíregyházán dolgozik 125, ami nem szerencsés, yy védi létszám. Ám itt is érzékelhető a kedvezőtlen területi eloszlás: a nagyobb városokba túl sok ügyvéd koncentrálódik. A 191 bejegyzett megyei ügyvédből Nyíregyházán dolgozik 125, ami nem szerencsés. Fehérgyarmaton például gyerekkoromban 8—10 ügyvéd is volt. Most nem tudom van- e ennyi? Az ügyvédek számának növekedésével párhuzamosan, többet kell-e foglalkoznia a kamarának etikai ügyekkel? — Jobban oda kell figyelnünk arra, hogy az ügyvédek, még ha megélhetési gondok elő is fordulnak köreikben, az ügyvállalásuknál megfelelő körültekintéssel járjanak el. Azt szoktuk mondani: az ügy első bírája az ügyvéd. Tehát, ha valaki hozzám jön, akkor szánjak rá időt, hogy vajon az, amit a kliens akar — az általa elmondottak és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján — igényérvényesítésre alkalmas-e legalább részben. Erről az ügyfelet kellő módon tájékoztatni kell. Ebben a rohanó életben talán erre jut kevesebb idő. A kamarának tehát az oktatásban, az ügyvédi etika hangsúlyozásában ma többet kell tagságával foglalkoznia. □ Á botrányokat figyelemmel kísérő állampolgárban felmerül a kérdés: vajon mennyiben köszönhető a sztárügyvédek odaadó munkájának, hogy nagy gazdasági bűnügyeink közül tán még egy sem jutott el a jogerős ítélethirdetésig? — A gazdasági átalakulás során egy sor olyan ügy kerül felszínre, amelynek a jogi megítélése sem egyszerű. Nehézségek elé kerülnek a nyomozó hatóságok, amikor gazdasági, pénzügyi, nemzetközi jogi szakemberekké kell váljanak az ügyek fölgöngyölése kapcsán. Azt tehát, hogy hosszabb ideig tart a nyomozás, még valamelyest tolerálni lehet. De az állam kötelessége úgy megerősíteni a gárdát, hogy belátható időn belül lezárható legyen. A bíróság olyan nyomozati anyagot kapjon, hogy ne kelljen újabb szakértőkkel kiegészítve, újabb nyomozást elrendelnie. Az elhúzódások oka másrészt, hogy egyre nagyobb vádlotti létszámú ügyek kerülnek a bíróságok elé, amelyeknek ebből eredően a befejezési határideje is eltolódik. Mindenesetre az az ügyhátralék, amely jó néhány bíróságon — nem mindegyiknél — felhalmozódott, már tarthatatlan. □ Büszkén nevezik „gyilkos tempójúnak ” az Országgyűlés törvényalkotói munkáját maguk a résztvevők. A rohammunka befolyással lehet-e a születő törvények minőségére? Kérdezem ezt annál is inkább, mert a közeli napokban egy ügyvédnő a Ahol visszaélés van, ott a felelősségre vonást gyorsan és hathatósan kell végrehajtani, yy privatizáció azonnali felfüggesztését, s e törvény módosítását követelte. — Azt senki nem vitathatja, hogy komoly jogszabályokat pillanatok alatt meghozni nagyon nehéz. És hogyha egy erőltetett tempó arra készteti a törvényalkotókat, hogy gyorsan, kellő gondolati kiér- leiődés nélkül kell egy jogszabályt elfogadni, akkor ez a hibák lehetőségét megsokszorozza. Ezzel együtt van egy másik felfogás is, amelyik azt mondja, hogy jobb megalkotni és ha a gyakorlat a hibákat észleli, nem kell szégyenkezni, hanem a módosításokat végre kell hajtani. A privatizációval kapcsolatban: az ország amellett tette le g voksot, hogy végre kell hajtani azt. Nagyon nehéz olyan jogszabályt hozni — ez a világon sehol sem sikerült —, amely minden visszaélés lehetőségét kiküszöböli. Ezért aztán nem leállítani kell egy megindult folyamatot, hanem inkább arra kell vigyázni, hogy ahol visszaélés van, ott a felelősségre vonást gyorsan és hathatósan végrehajtsák.