Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
1997. január 11., szombat HÁTTÉR Kis térség, nagy remények Első a szennyvíz, második a közlekedés, harmadik az idegenforgalom Balogh József Gávavencsellő (KM) — Légvonalban alig húsz kilométer, időben 75 év választotta el Mátészalkát Aporligettől: Szatmár központjában annyival hamarabb gyűlt ki a villany, mint a nyírségi kis faluban. Akár jelképe is lehetne ez a háromnegyed század különbség a régiórendszer szerinti fejlesztésnek. Ebben a rendszerben legfeljebb egykét esztendő különbség lehet egy térségben az azonos infrastrukturális fejlesztésben. Mert nem a települések, hanem a kistérségek, a megyék, a régiók egyUttfejlesztése jelent számottevő eredményeket. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében — amelyik egy öt megyéből álló régió tagja — 16 kistérségi régió jött létre, ezek egyike — az egykori járás nevét megmentve — felső- dadai. A megyei fejlesztési tanácsban dr. Karakó László, Gávavencsellő polgármestere képviselte a térséget. Vele beszélgettünk a fejlesztés gondjairól és a kibontakozóban lévő fejlesztési lehetőségekről Eszköz nélkül — Valamikor, még a háború előtti időben Vencsellő volt a felsődadai járás székhelye. 1947-ben, a közigazgatás átszervezésével papíron megszűnt, de a települések nem engedték el egymás kezét, megpróbálták újból életre kelteni az együttműködést. És nemcsak a Szabolcs megyében maradt településekkel, hanem azzal a hárommal is — Kenézlő. Viss és Zalkod —, amelyik a Tisza túloldalán volt és Zemplénnek jutott. Eszközeik nemigen voltak hozzá, de Felsődadai Faluszövetség néven próbálták közös érdekeiket együtt képviselni. Hát most létre jöhetett újból a szövetség, igaz, a Tiszán túli települések nélkül, de így is Tiszanagyfalutól Ibrányig terjed, tíz települést, s mintegy 25 ember embert ölel át. Bár a területfejlesztési törvény alapján a megyei fejlesztési tanács kilenc statisztikai körzetre osztotta a megyét, a kistérségek megmaradtak. — Tizenhat kistérség van a megyében. A mi statisztikai körzetünkben lévő négy kistérség a megyének mintegy harmadát teszi ki, mert ide tartozik Nyíregyháza, Baktaló- rántháza és Ujfehértó egy része is. Szerintem újra kellene gondolni, újjá kellene szervezni a kistérségeket. Sok helyen automatikusan alakultak meg a térségek, mert a területfejlesztési törvény így rendelkezett, s eszerint az elkövetkező időben a döntési mechanizmusban még nagyobb szerepe lesz. Nem lesz elegendő az a fajta előminősítés, vagy véleménynyilvánítás, ami eddig történt, hogy a kistérségek a területről beérkezett valamennyi projektet pozitív véleménnyel küldték tovább, vagyis végső soron a megyei fejlesztési tanácsnak kellett dönteni. Már ott, a régióban meg kellett volna születni a döntésnek, vagy legalábbis a sorrendnek. Fából vaskarika — Nekünk is van egy középtávú fejlesztési koncepciónk, mint a megyei fejlesztési tanácsnak. amelyben prioritások szerepelnek — mondja Karakó László —. Támogatjuk a mezőgazdaság, a mezőgazda- sági termékeket feldolgozó ipar, a könnyűipar, az idegen- forgalom fejlesztésével összefüggő programokat és azokat a regionális projekteket, amelyek a kistérségekben jelennek meg, s illeszkednek ebben a koncepcióba. Ha például valaki fából vaskarikát akar gyártani, akkor azt mondjuk: nem illeszkedik bele a programba, nem támogatjuk. Magyarul: határozottabban kell állást foglalnunk a jövőben, ha már egyik feltétele volt a pályázatok elbírálásának, hogy a kistérségek is tárgyalják meg. — A mi térségünkben, mivel tagja voltam a megyei fejlesztési tanácsnak, én az ott kialakult szempontok alapján tettem javaslatot a pénzek odaítélésénél. Kiemelkedő szempont volt á szennyvízberuházások támogatása, mert véleményem szerint egy megyei fejlesztési tanács megyében gondolkozzék, legyenek koncepciói. Attól még nem jó egy döntés, hogy megépítünk egy kilométer utat, bár az nagyon fontos szerepet tölt be. Nekünk nagyobb projektekben kell gondolkodni, s ezeknek adni nagyobb támogatást. Ez területfejlesztés, ennek a pénznek területet kell fejleszteni, s megyében, térségekben kell gondolkodni. A felsődadai kistérség ezeket a szempontokat követte. Tímár útépítésre 3 milliót, Tiszanagyfalu a mo- rotva rehabilitációjára 8 milliót, Tiszabercel a szennyvízhálózatra 76, Gávavencsellő 86 milliót. A területfejlesztési cél- előirányzatból az Ibrány-tej szarvasmarhatelep felújításra 21 milliót, a Rafafém Kft. egy ipari minősítés biztosítására 5,4 milliót kapott. A tartalékok között szerepelt bár pénzt nem kapott a ra- kamazi Kelet-Gabona 3,5 millióval, Balsán a Rohodi Hús Kft. baromfitelep 11,5 millióval. Összesen közel kétszázmilliós támogatást sikerült szerezni 1996-ban. Milliárdos projekt — Ha sikerülne a térségnek külföldi pénzhez is hozzájuthatni, egy burgonyafeldolgozó építésére lenne esély Balsán, ahol burgonyalisztet állíthatnának elő. Ez közel egymilliárdos projekt. Valahol megakadt ennek az előkészítése, nem tudjuk az okát, de van remény rá, hogy ha Phare-pénz- hez jutnánk, ebben nagy fantázia lenne, mert nálunk a legégetőbb gond a burgonya értékesítése, feldolgozása. — Tulajdonképpen az infrastruktúrát kiépítettük, a szennyvízben Rakamaz. Ib- rány jól áll, nekünk Gávaven- csellőn is vannak rendszereink, ebben kell előbbre lépni. De a tömegközlekedés helyzetén és az ehhez szükséges utak állapotán is változtatni kell. A legsürgetőbb a Rakamaz és Ib- fány közötti út, szeretnénk egy fokozattal feljebb minősíttetni, akkor más elbírálás alá esne a kiépítése és a karbantartása is. És kiemelt helyen szerepel az idegenforgalom fejlesztése. Rakamaz, Ibrány, Gávavencsellő környékén szép tiszai strandok vannak alakulóban, de az infrastruktúra kiépítése még várat magára. Ezek az önkormányzatok legfontosabb teendői, a gazdaság fellendítése nem a mi dolgunk lenne. Turistaparadicsom lehet a Tisza-part, de az infrastruktúrát ki kell építeni hozzá Harasztosi Pál felvétele Pótszilveszter A férj egy enyhe fejcsóvá- lással tért napirendre az epizód fölött, az asszonynép szeret mindent hamar közreadni. Nem haj. az apróbbakat elmondhatja, gondolt. A sötétség ellenére hamar megtalálta a poharat. Még mindig nem akart világos lenni a lakásban. A házigazda egy kicsit matatott az előszobában, mintha megpróbálna kiderítem, mi is történt valójában. Kint. az utcán ugyanis ragyogóan égtek a lámpák. — Talán valamelyik lakó barkácsolhatott a pincében. A harmadik emeleten van egy ezermester, aki folyton fabrikál a pincében. Lehet, hogy ő csapatta ki a biztosítékot. —jegyezte meg csendesen a házigazda. De a vendégeket láthatóan nem zavarta a sötétség, közben előkerült néhány karácsonyi gyertya is, csak éppen a videofelvételeket nem tudták megnézni. — Képzeljétek, éjfél után kimentünk a tengerre, egy kis hajón, egy kört tettünk, ott köszöntöttük az újévet. A kormányos már jócskán kapaA ramszünet szakította meg a pótszilvesztert a baráti összejövetelen. Ráadásul a legérdekesebb, pillanatban, amikor a vendég már elővette a Kanári-szigeteken készült felvételeket az ott töltött feledhetetlen Szilveszterről... A barát kotnyeles feleségét többször is leintette a férje, mert az előre le akart lőni minden poént. — Ne árulj el mindent az elején! — intette a férj, miközben gondosan berakta a kazettát a videokészülékbe. De a feleség csak nem tudta takarékra állítani magát, nem törődve az intelemmel, hajszál híján elmondta, miért is volt számukra feledhetetlen a szigeteken töltött Szilveszter. S ekkor váratlanul kialudt a villany... —Jaj, éppen így volt ott is. Éjfélkor eloltották a fényeket. Mi meg, mint a gyerekek úgy sírtunk, olyan honvágyunk támadt, miközben a csoportunk énekelte a Himnuszt. Aztán újra kigyulladtak a fények és az egyik pincér is ott állt mellettünk. Akiről kiderült, hogy magyar, azaz a szülei ötvenhatban mentek el, mégpedig az egyik nyírségi faluból... tosnak látszott, mindenáron ki akart menni velünk a nyílt tengerre. Azt mondta, onnan az igazi az egész part, s különben is, ott kezdődik igazában a tenger... Alig tudtuk lebeszélni. szerencsénkre, mikor partra értünk ketten alig tudtuk kiszállítani a motorcsónakból... A házigazda felesége sokáig szótlanul hallgatta az élménybeszámolót. Nem csodálkozott, nem kérdezett semmit, de azért az illendőség kedvéért figyeli, nehogy megsértse a vendégeket. Még mindig csak a gyertya pislákolt a szobában, még váratott magára a videós mozizás. pedig a vendégek ezt szánták a pótszilveszter fénypontjának. Nem is tudták kivárni, amíg helyreáll az áramszolgáltatás. Igaz várhattak volna is. A történet elkezdődött, igaz képek híján, szóban... — Ha éppen tudni akarjátok, nem azért volt feledhetetlen a Szilveszter a távoli szigeten, mert sírva együtt énekeltük a Himnuszt, vagy mert majdnem a nyílt tengerre hajózott velünk az ittas kormányos. Egészen másért. Mire visszaértünk a hajóká- zásrót, minden fillérünket ellopták, már kint volt a rendőrség, mert másokat is meglátogattak a tolvajok. De, sajnos nyomuk veszett. Ezt a jelenetet is lefilmeztük — ecsetelte a feledhetetlen pillanatokat a szóvivőnek felcsapott feleség. Csak még azt nem tudták, sem a vendégek, sem a házigazdák, hogy a pótszilveszter is meglehetősen feledhetetlen lesz számukra... Mikor a házigazda végre leküzdötte a nyugalmát és kinyitotta az áramszekrény ajtaját, először nem hitt a szemének. A villanyóráját leplombázták. magyarán a pótszilvesztere- zés közben kikapcsolták az áramot. aló igaz, számításuk szerint is, három havi villanyszámlával tartoznak... Csöndesen csak annyit jelentett be a ház ura a meglepett vendégeknek: — Sajnos, ki vagyunk kapcsolva! De azért őrizzétek meg a csüggedéseteket... Valahogy senki sem tudott mosolyogni humornak szánt megjegyzésén... tm Édes eset Angyal Sándor izonyára bennem van a hiba, vélhetően az idő előrehaladtával nehezül a felfogásom, amiért előre is elnézést kérek. Am, ahogy olvasom az egyébként jól felkészült új földművelésügyi miniszterünk nyilatkozatát, először is időzavarba kerülök. Szerinte számítani lehet az élelmiszerárak emelkedésére az idén. Nézetem szerint is, de nemcsak jövő időben, hanem múltban is. Mert alig telt el tíz nap az új évből. a csőre töltött árazógépek csaknem tönkrementek kedvenc áruházam élelmiszerosztályán a sok új és magasabb ár feltüntetésétől. Van már tej száz forint felett, egy kis tasak túró kétszáznál is drágábban: hétszázat meghaladja a csirkemell kilója, de ötszáz alatt sem látni már ott csonkolt / combot. Árválkodik is sok pult, a vevő igyekszik elkerülni az új árú árukat. Tiszteletre méltó miniszterünk mégis úgy véli, hogy az áremelés ellenére nem csökken a belső fogyasztás. Hm. Ez nekem sehogy sem ér össze. Ha ugyanis az áremelések java még hátravan, közben megérkeznek postaládánkba a felemelt energiadíjak számlái, fogalmam sincs, hogy miből telik majd sokkal drágábban ugyanannyit vennünk a nettóban vajmi keveset emelkedő bérünkből, mint például tavaly. Bár már ez is kevesebb volt, mint a megelőző esztendei, hiszen a kormány által bevallott tény, hogy a pénzügyi egyensúlyt a belső fogyasztás visszaszorításával (is) lehet elérni. Hanem a legédesebb ebben az egészben mégis a cukorügy. Hallom a rádióban, hogy a belső szükségletnél sok tízezer tonnával több cukrot gyártottak, az export viszont bizonytalan, mert túl drágán termelünk. Illetve: Nyugaton, az EU-ban még drágábban állítják elő a cukrot, de ott az állambácsi zsebbe nyúl és „megdotálja” a termelőket. Nálunk viszont állambácsinak vékony a zsebe nem dotál, így aztán maradunk mi, vevők, s majd édesszájúnkat tátva vesszük tudomásul úgy március táján a cukoráremelést. Mert ugye a gyárakat elprivatizáló külföldi tőkések mégsem juthatnak koldusbotra a nyakukon maradó cukor miatt. Igaz, itt a magyar termelők érdeke is közrejátszik. De hát a kockázatot miért mindig a fogyasztó viseli? Persze, ha nem csökken az 6 belső fogyasztása... Ifoisiaiieiifuír A téli esték unalmasak vagy te? Ferter János rajza Rendőreink Kováts Dénes evallom őszintén: sajnálom a rendőröket. Mármint azokat, akik nap mint nap becsülettel igyekeznek ellátni feladataikat különféle beosztásokban. Köztudott a szervezet legtöbb gondja — főként anyagiakra vezethető vissza — ráadásul az utóbbi időben egyre több visszaélésre derül fény köreikben, ami jelentősen rontja a tisztességgel dolgozók hitelét. Sajnálom a rendőröket. A fizetésük lehetne több, autóik nem kis része már régen megérett a roncstelepi elhelyezésre, s a hírközlés-hír- forgalmazás területén is jócskán akad fejleszteniva- ló. Arról nem beszélve, hogy újabban egyre több és durvább bűncselekményről kell hírt adnunk, azaz megsokasodtak a nehéz felderítő munkát igénylő feladataik. Sajnálom a rendőröket. Napjainkban ugyanis körükből a visszaélésektől, a korrupciós ügyektől hangos a sajtó, a sikerek háttérbe szorulnak a hírek között, kevésbé kapnak hangot. Sajnálom a rendőröket. Közöttük éppúgy a tisztességtelenek vannak kisebbségben, mint más szakma művelői között, de a rendőrökre talán jobban figyel a közvélemény is. Azokra az emberekre, akiktől azt várjuk, hogy rendet teremtsenek, hogy vigyázzák biztonságukat. Erre szinte naponta derül ki újabb és újabb eset, hogy egyesek (a motiváció teljesen mindegy, nem lehet magyarázat) a bűnözőkkel paktálnak. Sajnálom a rendőröket. De drukkolok is a becsületesen dolgozóknak, mert kettőzött erővel kell, hogy helyreállítsák a testület hitelét. Sikerülnie kell valómén n vilink érdekében.
