Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
aktuális interjúnk Lehetőség és kihivás Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számára az összefogás különösen fontos Veress József Mátészalkán végezte el a középiskolát, ahol szülei — mindketten nyugdíjas pedagógusok — jelenleg is élnek. Az érettségi után a szegedi jogi karra jelentkezett, azonban előfelvételis katonaként sikerrel felvételizett a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, ahol albán és olasz nyelveket tanult. Három év külügyminisztériumi munka után két-két évig a tiranai és a moszkvai nagykövetségen, majd két évig Moszkvában, egy magáncég képviselőjeként dolgozott. 1994 szeptembere óta a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes vezetője, elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozik. — Irodánk tevékenysége sokrétű: a miniszterelnök űr személyes titkárságaként dolgozunk. Fő feladatunk, hogy szervezzük a kormányfő programjait, különféle témákban háttéranyagokat készítsünk számára — mondja a harminchat esztendős államtitkár-helyettes. Kiemelt teendőnk, hogy gazdasági kérdésekben minél szélesebb szakértői körrel működjünk együtt. Nagyon fontosnak érzem, hogy ma már nem csak mi keresünk, kérünk fel szakembereket, hanem egyre több szakértő önmagától is felkeresi a kabinetirodát ötletekkel, javaslatokkal, olyan elgondolásokkal, amelyek előbbre vihetik a magyar gazdaság és társadalom fejlődését. Mi ebben a munkában a legnehezebb? Elsősorban éppen az, hogy rengeteg oldalról érkeznek hozzánk a lényeges információk: egyidejűleg több sakktáblán kell feladványokat megoldanunk. mészeti, ökológiai sajátosságokat kell kiemelnünk, amelyek ideális mezőgazdasági termelési feltételeket biztosítanak, s elsősorban a vidéki Magyarország fejlődése számára nyújthatnak jó alapot. Nálunk olyan agrárhagyományok és lehetőségek Még nem tudatosult a hazai közvéleményben, hogy Magyarország előkelő helyet foglal el. yj Cl Horn Gyula miniszterelnök még 1994 szeptemberében arról beszélt, meg kell tervezni, fel kell építeni az ország, az MSZP-SZDSZ-koalícióban dolgozó kormány jövő képét. Megtudhatjuk, ma hol tart ez a munka? — Kétszáz akadémiai, közigazgatási és más szakember együttműködése eredményeként elkészült egy tíz-tizenöt évre szóló stratégiai dokumentum: a kormány modernizációs programja, amelyhez további módosító javaslatok érkeztek. Valamennyi szakértő egyetértett azzal, hogy legfontosabb tőkénk az emberi erőforrás, az a szakértelem, amelynek országunk bővében van. Ma még nem tudatosult eléggé a hazai közvéleményben az sem, hogy Magyar- ország igen előkelő helyet foglal el az ezer főre jutó Nobel-díjasok számát tekintve. Ez az adat igencsak beszédes, büszkeségre ad okot. Építenünk kell továbbá az ország tranzitszerepére. Országunk történelme során sokat szenvedett amiatt, hogy nagy utak kereszteződésében helyezkedik el. Ma tőlünk függ, mennyire tudjuk kihasználni az ebből a földrajzi adottságból fakadó előnyöket. Harmadikként a tervannak, amelyek — bátran mondhatom — egyedülállónak tekinthetők. Cl Mégsem haladunk... — Egyes elemzők szerint a fejlett országokban kialakuló, úgynevezett agrobusiness, amely a hagyományos mezőgazdaság mellett a vegyipar, a gépipar, a csomagolóanyag-gyártás, a pénzügyi és marketingszolgáltatások jelentős részét is magában foglalja, a GDP akár 15-20 százalékát is adhatja, miközben jelentős számban teremt munkahelyeket. Ez a szélesen értelmezett korszerű agrárium lehet a bázisa a vidék fejlődésének, a polgárosodásnak, s lehet ugyanakkor a leszakadók, a halmozottan hátrányos helyzetűek számára a kilábalás első lépcsője is. Magyarországon közel 1 millió olyan mezőgazdasági vállalkozó él, aki átlagosan másfél hektárnyi földtulajdonnal rendelkezik. Nekik nincsenek pénzügyi és értékesítési lehetőségeik, gépeik, vállalkozói tapasztalataik. lentős fejlődést felmutató kis térségek sakktáblaszerű megoszlásáról kellene beszélni. Számomra különösen elkeserítő, hogy ma kialakulóban van egy olyan réteg, amely a különféle segélyekből és a feketegazdaságból tervezi eltartani, pontosabban eltartatni magát. Ennek megelőzésében rendkívül fontos szerepe van az iskoláztatásnak, az oktatásnak, amely a halmozottan hátrányos helyzetű, a mai gazdasági követelmények között eleve munkanélküliségre ítélt rétegnek is reményt adhat a felemelkedésre. Szabolcs gondjait enyhíthetné a nagy tradícióval rendelkező alma- vagy dohánytermelés, az integrációk keretében végrehajtható korszerűsítés, a feldolgozó kapacitás bővítése, a keleti piacok megszerzése. Tarthatatlan, hogy a fővárosban olykor egyetlen darab importált almáért kérnek annyit, amennyit a szabolcsi gazdáknak egy egész kilóért fizetnek. A termelők összefogása, szövetkezése, bekapcsolódása a korszerű technológiát is biztosító termelési integrációkba e téren is jelentős változást hozhatna. O A területfejlesztési törvény életbelépése esélyt is, kihívást is jelent megyénknek. A pénzek elosztása körül máris botrányokról beszélnek. — Ne gondolja, hogy ez csak Szabolcsban van így, sajnos másutt is megesik a dolog. Most egy folyamat elején, a tanulás időszakában vagyunk. Meggyőződésem, hogy az erőforrások regionális szinten történő koncentrálása az egyetlen járható út, hiszen a régiók Európájában csakis így boldogulhatnak majd a magyar megyék és régiók. Akkor tudjuk magunkat alkalmassá tenni az Uniós tagságra, akkor felelhetünk meg az ottani igen magas követelményeknek, ha regionális érdekeket képviselünk, fogalmazunk meg s ehhez képesek leszünk Az erőforrások regionális szinten történő koncentrálása az egyetlen járható út. jj — Kutatók szerint a magyar mezőgazdaságra évszázadok óta jellemző volt a nagy- és kisgazdaságok együttműködése. Ebből a termelési integrációk formájában megvalósuló együttműködésnek ma is mindkettőjüknek haszna lehet. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számára az összefogás különösen fontos. Az ország kettészakadásáról sokat hallani, de a regionális fejlődést kutatók szerint nem is két félről, hanem a válságban levő és a jepályázatok útján megszerezni az elérhető EU-forrásokat. Meggyőződésem, a regionális fejlődés sikere esetén a szabolcsi kisdiáknak is rövidesen olyan nyitott lesz a világ, mint bármely nyugati ország gyermekeinek. Spanyolország és Portugália fel- emelkedése a legszemléletesebb példa erre. Ezekben az országokban, a mienkhez hasonló körülmények mellett máris igen messzire jutottak. Cl Az EU-ba való belépési szándékunkról sokat hallunk, de keveset tudunk. Mit jelenthet számunkra az EU-csatlakozás? — Veszélyes lenne idealizált képet festeni, hiszen a csatlakozás lehetőség és kihívás egyszerre. Olyan verseny, amelyben minden hazai vállalkozó, üzem, állampolgár és régió versenyez. Komoly feladataink vannak tehát a felkészülés során, amelyek elvégzése mindenkinek saját érdeke. Szerencsére az EU felkészülést is jelentő modernizációra a megyénkben is számos pozitív példa akad már. így elég az informatikai szupersztráda első elemeként is funkcionáló Szabinet sikerére utalni. (Folytatás a 10. oldalon) MAGÁNVÉLEMÉNY Tükörhiba Felkaptam a fejem hétfőn, amikor a parlamenti meghallgatásra invitált országos rendőrfőkapitány-jelölt nyilatkozatát hallottam a rádiós lapszemlében, aztán többször is elolvastam az említett napilapban: „haladéktalanul rendezni kell a sajtó és a rendőrség kapcsolatát, mert a jelenlegi helyzet — álláspontja szerint — inkább kártékony, mint tűrhető”. Első országos megnyilvánulásának során a határozott, szimpatikus főrendőr tehát nem pénzt kért, nem az alvilág ellen tervezett lépéseit említette, hanem a rendőrség-sajtó kapcsolatot. Elgondolkodtató, ami persze lehet jó is, rossz is, a részletek döntenek majd — meg az idő. Ma még nem lehet tudni, vajon a „rendezni” kifejezés azt jelenti-e, hogy elődeinél jobban számít majd a nyilvánosság erejére, vagy éppen fordítva: a rendezés inkább a sajtó megrendszabályozását célozná-e. Kétségtelen: nincs könnyű helyzetben egyik fél sem. A már-már nyilvánosan-zajló korrupció, a fátylak mögötf'a titkok tengerén hányódó magánosítás, az emberi jogok tiszteletben tartásának mítoszával segített külföldi maffiózók garázdálkodásai, a hazaiak tanulékonyságának bizonyítékai, a gyerekcsínyként kezelt évi sokezres autólopás („jármű jogosulatlan elvitele”), a bűn elkövetése és a büntetés kiszabása között eltelő idő megdöbbentő hosszúsága egyként bosszanthat zsarut és zsurnalisztát. Minden bizonnyal nehéz ma rendőrnek lenni és nem sokkal könnyebb — ha könnyebb — „csupán” rendőri riporterként hajtani. Bonyolult is a kettőt összehangolni. Egyfelől a „közvélemény” mindenről tudni akar, ezért a bűnügyi riporter nyomoz, miközben akár keresztezheti (bosszanthatja) is a nyomozót. Aki persze nyilatkozna, ha már 100 százalékig biztos volna a dolgában, de ilyen menetközben — a tettenérés esetét kivéve — ritkán fordul elő. Kellemetlen lehet az is, ha a sajtó emlékeztet: minden új robbantásnál, gyilkosságnál összegez, kronológiát készít a megoldatlan esetekről. Máskülönben a hírlapíró is hamar megkaphatja a magáét, különösen akkor, ha újságja valakit megbírál, netán hibát pellengérez ki. Sőt, időnként kiderül, valójában nem is a hiba megtörténte a baj, hanem az, hogy az újság megírta. Azaz: a tükör a hibás. Közös a hajónk tehát. Ezért örülök mégiscsak, hogy a főkapitány jelölt ilyen előkelő helyre sorolta a rendőrség és a sajtó kapcsolatának „rendezését” (remélem: javítását). Végül is a legjobb mindkét félnek az lenne, ha senkinek nem kellene a biztonságáért aggódnia. Se itt, se a fővárosban. Sőt néha még görbe tükröt is tarthatnánk. Marik Sándor □ Kovács Éva Veress József Nagy Gabor (ISB) felvetele
