Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
1996. DECEMBER 24., KEDD Napkelet • A KM ünnepi melléklete Siker és kudarc a Parlamentben Kasszát készítettek képviselőink ’96-ról Év vége, a számvetés ideje közeleg. Ilyenkor szoktunk leltárt készíteni; sikereinket, kudarcainkat csokorba gyűjteni. Parlamenti képviselőinket kértük, csináljanak kasszát — ezúttal olvasóink előtt... A bőrömön éreztem... Nagy Sándor, MSZP: Számomra nagyon nehéz volt az elmúlt esztendő, sok gondot, problémát hozott. Számos olyan dolgot is, amit személyesen kudarcként foghatok fel, amelyek ellen nem tudtam tenni, vagy nem tudtam úgy védekezni, ahogyan szerettem volna. Legtöbb negatív élményem az önkormányzati munkával volt kapcsolatos, amit már csak azért is viseltem nehezen, mert polgármesterként a bőrömön éreztem a gondokat. A távozni készülő esztendő eredményei között ugyanakkor több dolgot is elkönyvelhetek. Elsők között azt, hogy a megye érdekében a parlamenti képviselők pártállástól függetlenül össze tudtak fogni, s ennek anyagi haszna is mérhető: a területfejlesztés, az M3-as építése és a gázhálózat fejlesztése tartozik ebbe a csoportba. Magánemberként legnagyobb sikernek azt tartom, hogy egyáltalán végig tudtam csinálni ezt az esztendőt, e kettős életet. Az ország sorsa szempontjából pozitívan értékelem, hogy idei céljaink megvalósultak, s ha a helyzetünk látványosan nem is javult, de legalább sokkal rosszabb sem lett. Eredmény, hogy sikerült csökkenteni a lakosság terheit, s bár tisztában vagyok azzal, hogy az emberek többsége a helyzetet másképp ítéli meg, úgy gondolom, a nehezén talán mégiscsak túl vagyunk. Semmi különös... Kávássy Sándor, Független Kisgazda és Polgári Párt: Az idei esztendőről semmi különöset nem mondhatok: Átlagosnak tekintem, sem különös kudarcom, sem nagyobb sikerem nem volt. Az ország szempontjából azonban a távozó esztendőt pozitívnak semmiképpen nem tekinthetem. Magyarország a lejtőn van, e lejtőnek kiindulópontja a Kádár-korszak utolsó éveire tevődik. Arra az időre, amikor kiderült, mekkora adóssága van az országnak, s amikor a hatalom rájött, a régi módon már nem tud uralkodni, a nép sem hajlandó tűrni tovább. Legnagyobb bajnak mindennek ellenére azt tartom, hogy az 1989- 90-ben kialakult forradalmi helyzetet Antall József egyes MDF-es követőivel, a Kisgazda és Kereszténydemokrata kollabo- ránsokkal alaposan elsikkasztotta. Ha ugyanis végbemehetett volna a rendszer- változtatás, az az egész helyzetet más irányba vihette volna. Horn Gyula szakértőnek nevezett kormánya se tudja a gondokat megoldani, ráadásul pont azokat távolítja el a vezető helyekről, akik a gondok megoldására alkalmasak lettek volna. Képviselőként sikerem abban lehet, hogy kisebb ügyekben tudtam segíteni. Nemrégiben szólaltam fel például a málenkij robot ügyében, s örömömre szolgál, hogy Vastagh Pál igazságügy-miniszter pozitív változtatást ígért. Siker az is, hogy bár nem tudtam elérni, hogy a Himnusz emlékére Szatmárcsekén emlékművet emeljenek, jó néhány művész mégis témájául választotta Kölcsey művét. Magánemberként legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy tizenkét éves kisfiam, Kávássy Béni Péter saját fogalmazása szerint két regényt is írt, egyiknek a címe Maffia, a másiké pedig a Gróf halála. Bányász Jánosné, Nagy Sándor, Iványi Tamás, Kávássy Sándor, Mádi László Balázs Attila felvételei Bányász Jánosné dr., MSZP: Helyzetem azért is ellentmondásos, mert a leghátrányosabb helyzetű terület egyéni képviselője vagyok, így a sikereket és kudarcokat is e szemszögből ítélem meg. Siker számomra az lenne, ha végre a családok szintjén is érezhető volna a gazdasági helyzet azon javulása, amelyet a szakértők egyértelműen bizonyítanak: a makrogazdaságban elindult egy kedvező folyamat, mély ráadásul egybeesik a ciklus kezdetén megfogalmazottakkal, s ma már látnivalóak azok a tendenciák, amelyek a kilábalást jelenthetik. Ezért is szeretném ezt a kérdést 1997. végén ismét megkapni. Óriási eredmény számomra az M3-as, a záhonyi vállalkozói övezet, azok a lépések, amelyeknek megtétele a foglalkoztatás javítását szolgálja. Kudarcok? Talán szégyellnem kellene, de nem tudok ilyet mondani. Hiányérzetem, elégedetlenségem azonban természetesen akad. Magánemberként számomra az a legnagyobb siker, hogy bár képviselőségem miatt iszonyú terheket visel a családunk, ezt a terhelést mindnyájan nagyon jól bírjuk. A viták, hibák ellenére, frakcióm munkájával is elégedett vagyok. Kritikán aluli Mádi László, FIDESZ: A ’96-os év átmeneti volt. A ciklus közepén tartva a kormány teljesítményét kritikán alulinak minősítem, miközben meg kell állapítsam, az ellenzéki oldal se nagyon mutogatta oroszlánkörmeit. Nem csoda hát, ha a politika megítélése egyre romlik. Az ország gazdaságáról sem sok jót mondhatunk. A Bokros-csomagot óriási életösztönnel és alkalmazkodó képességgel túlélte ugyan az ország, a sokat ígért gazdasági növekedés kézzel fogható jelei számomra nem érzékelhetőek. Egyre nagyobb a kiábrándultság, a sikertelenséget maga a koalíció is érzékeli. A kiutat sokan sokszor emlegetik, de szerintem még nemigen látszik. Képviselői munkámban kudarcként élem meg, hogy a munkanélküliség, a foglalkoztatás helyzetén nemigen tudtunk javítani, ezáltal emberek sokasága jutott a perifériára. Siker ugyanakkor, hogy a FIDESZ kezd újra magára találni, s ez a javulás remélhetőleg nem átmeneti lesz. Magánéletemben az a legnagyobb siker, hogy feleségem három gyermek mellett is munkába állhatott. Bár életünk így nehezebben szervezhető, de tisztában vagyunk azzal, hogy egy igazi családban mindkét fél számára fontos az érvényesülés. Elkezdtem tanítani a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán is, amit igencsak nagy kihívásnak tekintek. Sikerként élem meg, hogy ebben az évben a személyenkénti tizennégy négyzetméterről huszonhat négyzetméter családunkban az egy főre jutó lakásfelület, s hogy harminchárom éves korom ellenére külső szemlélők szerint is egyre jobban megy a foci... Stabilitás, kilábalás Iványi Tamás, SZDSZ: Én minden híresztelés ellenére sikeresnek tartom a távozó esztendőt. A költségvetés elfogadása után elmondhatjuk, ha nem is mindenben olyan, mint amilyennek igazából látni szeretnénk, lényegében mégis a stabilitás, a kilábalás felé mutat. Siker az is, hogy minden gond és baj ellenére az ország gazdasága igenis stabilizálódik, s ezt remélhetőleg már nemcsak a közgazdászok hangoztatják majd, de végre a lakosság saját bőrén is érzékelheti. A parlament oktatási bizottságának tagjaként sikerként könyvelem el az oktatási törvényt, mely lehetővé teszi, hogy a kis falvak iskolái, közművelődési intézményei fellélegezzenek, gazdálkodásuk könnyebb legyen. Nem kudarcot, inkább szomorúságot jelent nekem az, hogy még mindig nem tisztult le eléggé a közélet, a politikai stíluson jócskán akad javítanivaló. Személyes sikeremnek tudom be ugyanakkor, hogy az általam alapított parlamenti kórusnak immár harminc tagja van, s benne valamennyi párt képviselője megtalálható. Ha úgy tetszik, mi harmincán már egy nótát fújunk... Számos olyan tervet sikerült megvalósítani, tető alá hozni, amelyben más pártokhoz tartozó képviselőtársaimmal működtünk együtt. A lónyai pontonhíd ügyében az MSZP-s Kiss Gáborral, Záhony és az M3-as ügyében szinte minden képviselővel. Számomra e tény bizonyítja, hogy ha kell, a megye képviselői, pártállásuktól függetlenül igenis tudnak egy közös ügy mellé állni. A sikerek közé sorolom a na- ményi kórus eredményeit, tagjaikkal a nyáron Finnországba készülünk. Kudarc számomra magánemberként az, hogy keveset lehetek a családommal, ugyanakkor siker is, hogy olyan feleség és négy gyermek vár otthon, akik nyugalmat, biztos hátteret jelentenek számomra. Akikhez öröm hazamenni. Kovács Éva Szondi Erika Az ajándék autó indítókulcs-átadásának boldog pillanata. A kép bal oldalán a nyertesek Amatőr felvétel A mátészalkai Kiss Miklósné családjához Fortunával karöltve érkezett a Jézuska. Az optikus hölgy pár nappal ezelőtt sört vásárolt a mátészalkai Óko-Fruct Bevásárlóudvarban, s este a férjével együtt egy érdekes feliratot rejtő kupakot találtak az egyik üvegen. Egyetlen szót olvashatott el a kupak belsejéből: Autó. Kissné csodálkozott ugyan a feliraton, ám csak két nap múlva jött rá, hogy ő egy csodálatos fehér Suzuki boldog tulajdonosa. A Borsodi Sörgyár Rt. szerezte ezt a kellemes meglepetést a családnak, hiszen novembertől tart az az akció, amelyben öt Suzukit sorsolnak ki Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár- Bereg területén. A Kiss családnak eddig nem volt autója, bár a férj, Kiss Miklós rendelkezik jogosítvánnyal. — Mindig vágytunk egy személygépkocsira, ám ezt anyagi helyzetünk miatt nem engedhettük meg magunknak meséli Kissné. — Férjem villanyszerelői és az én opti- kusi fizetésemből azt hiszem soha nem tudtunk volna autót vásárolni. Óriási öröm ez a család számára, nyolcéves kislányunk nagyon boldog, hiszen így kényelmesebben tudunk eljutni a nagymamához, s remélhetőleg nyáron kicsit kirándulhatunk. Sohasem nyertünk még semmit életünkben, ezért is óriási meglepetés ez az autó. A karácsonyfa alá odatesszük a slusszkulcsot, hiszen ilyen nagy ajándékról nem is álmodoztunk. Megyénkbe második alkalommal jutott el Fortuna istenasszony jóvoltából, hiszen december elején egy nagykállói hölgy vehetett át hasonló Suzukit. Családszinten slusszkulcs a fenyőfa alá
