Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-17 / 294. szám

1996. december 17., kedd HATTER Milliárdok a mezőgazdaságnak Megyénk előnyt élvez a célelőirányzatok, központi források felhasználásánál Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az egyensúlyra törekvő gazda­ságpolitika viszonylag rövid idő alatt olyan változásokat hozott a magyar államház­tartásban, amelyre nemcsak Európában, hanem a világ más országaiban sem sok példa akad — vallják a veze­tő kormánypárt képviselői, akik a napokban értékelték megyeszékhelyünkön a Ma­gyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének tervezetét. Az optimizmus legfőbb alapját az államháztartás összes kia­dásának gyors lefaragása adja. Csökkenő terhek Amíg 1994-ben ez az összeg a GDP 61 százalékát tette ki, a benyújtott költségvetés szerint 1997-ben 48 százalék alá csökken — hangsúlyozta dr. Veres János országgyűlési képviselő. Ez azért fontos mu­tató, mert ha sikerül is tartani magunkat a tervekhez, akkor az üzleti és a vállalkozói szfé­ra több levegőhöz juthat, vagyis elérhető, hogy az állam mind kisebb mértékben tele­pedjen a hazai gazdaságra. Mindannyiunkat érintő von- zata ennek az adócsökkentés: a társasági adót tekintve a nor­mál körülmények között adó­zók esetében a megtermelt nyereség mintegy kétharmada osztalék formájában elérhető marad, de a személyi jövede­lemadóban beígért másfél szá­zalékos csökkenést is tartja a kormány. Ezek remélhetőleg enyhítik a lakosság terheit, s lehetővé teszi, hogy ne csök­kenjen tovább a fogyasztás Magyarországon 1997-ben. Az egyik megyei vonatko­zású módosító indítvány a rendvédelmi szervek (orszá­gos illetve megyei rendőr-fő­kapitányságok, vám- és pénz­ügyőrség, a büntetés-végrehaj­tó intézetek) anyagi gondjain igyekszik segíteni. Komoly fe­szültség forrása, hogy nem tudnak elegendő támogatást nyújtani a szolgálati érdekek Jövőre több támogatás áll az agrárágazat rendelkezésére Elek Emil felvétele diktálta lakásépítéseket illetve lakásvásárlásokat. A megyei képviselőcsoport javaslatára olyan módosító csomagot fo­gadott el a parlament, amely révén jelentősebb (százmilliós nagyságrendű) összegét külö­nítettek el erre a célra. Szintén szabolcsi képviselők javasla­tára került a költségvetés ter­vezetébe az a határozat is, amely előírja az egyeztetést a különböző célú állami pénzek felhasználásánál. Térségi mutatók A kormány döntése értelmé­ben a Központi Statisztikai Hi­vatal először vizsgált területi GDP-t, így immár kimutatható az országos átlag és a helyi el­térés. Megyénk produktuma az országos átlag 70 százaléka afatt marad, *s mint' ilyen, a kormány döntése alapján pre­ferenciákat élvez a különböző célelőirányzatok és alapok fel- használásánál. Nem kísérte szerencse az újabb megyei in­dítványt, mely egy jelképes­nek mondható összeget szere­tett volna pályázati úton elér­hetővé tenni azon Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei önkor­mányzatok számára, amelye­ken a lakóépületek többsége súlyos kárdkat szenvedett az elmúlt évek aszályos időjárása következtében. Az 1997. évi költségvetés agrárvonatkozásait és az ag­rárszabályozás változásait La­katos András országgyűlési képviselő, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Agrárka­mara elnöke ismertette. A kor­mány által eredetileg beter­jesztett elképzelések szerint az agrártámogatásra szánt keret elérte a 88 milliárd forintot, ezt a szakma kevésnek tartot­ta. Ezt jelezték a nagyszámú módosító indítványok és a kü­lönböző átcsoportosítási ja­vaslatok is. A kormány végül elfogadta, hogy a gázolajtá­mogatásnál a visszaigényelhe­tő fogyasztási adó mértéke 70- ről 85 százalékra növekedjen 1997-ben. A piacra jutás segí­tésére elkülönített és fejlesz­tésre szánt támogatási keret együttes összegének (mintegy 65 milliárd forint) 7 százalékát fogadta el a kormány tartalék­ként arra az esetre, ha ’97-ben piaci zavar keletkezik. Tovább növelte az eredeti keretet, amikor az állatte­nyésztés járvány okozta kárel­hárítására pénzügyminisztéri­umi fejezetben szereplő 2,7 milliárd forintos támogatás át­került a Földművelésügyi Mi­nisztérium kompetenciájába. Ezzel párhuzamosan sikerült átcsoportosítani az eredetileg agrártámogatások között sze­repeltetett reorganizációs tá­mogatást, így ez a forrás (mintegy 5,3 milliárd forint) szabadult fel. Ebből 120 millió forintot a gazdajegyzői háló­zat működési költségeinek fe­dezésére fordíthatnak, 2 milli­árd forint az agrárfejlesztési támogatások pénzeszközeit gyarapítja, míg 3,18 milliárd forint az agrártermelés támo­gatására szánt csomagba ke­rül. Lehetőség Mindezekkel növekedett az ágazat mozgástere, jelenleg mintegy 100 milliárd forint áll repddtíe?ésre az indulásnál megállapított' 88"*milliárd fo­rinthoz képest. A közvetlen források megszerzése illetve felszabadítása mellett a költ­ségvetés közvetett hatást is gyakorol az agráriuma, az ál­talános gazdasági környezet ugyanis mindenkor befolyá­solja a mezőgazdasági vállal­kozások működését is, de ko­moly lehetőséget jelent a kü­lönböző decentralizált alapok illetve célelőirányzatok egyez­tetése. A jándékozási mámor­ban /élünk. Kitartóan járjuk a boltokat, azaz bocsánat, üzletházakat, hogy megtaláljuk a képzeletünk­ben már testet öltött, a való­ságban olykor nagyon is álomszerűnek tűnő ajándékot szeretteinknek. Keresünk, ku­tatunk, összehasonlítunk — és mondjuk ki—olykor meg­alkuszunk az igényeink és a lehetőségeink mezsgyéjén. Mert az agyunk nincs má­morban, nagyon is éber, s mintegy számítógép naponta kidobja az eredményt, hány forint van még a zsebünkben, meddig mehetünk el, hol a határ, mikor parancsol meg­álljt a kényszer. Mert soha nem volt úgy, hogy a csalá­dok többségének mindig min­denre jusson, de most külö­nösen meg kell gondolni mi­re és mennyit költünk. Átalakuló, átmeneti vilá­gunkban természetesen vál­tozóban vannak az ajándéko­zási szokások is. S ezek moz­gását nagyon is a hétközna­pok apró kényszerpályái je­lölik ki számunkra. Kevesek­nek jut fényűző, luxusajándé­kokra, bár ilyenek is akadnak szép számmal. A többség örül, ha a szükséges, prakti­Különös mámor kus holmikat meg tudja venni a családnak, amelyekre egyébként is szükség lenne. Ezek egy részét, gyanítom, már az ünnepek előtt meg­kapják az érdekeltek, mert a viseltes, netán lyukas cipő, a kopottas, kinőtt kabát, dzseki és egyéb öltözködési cikk alighanem nagyobb szolgá­latot tesz, ha minél előbb el­jut a címzettekhez, nem érde­mes a szekrényben őrizgetni karácsonyig. Persze ez min­denkinek saját ügye, nehéz lenne okos tanácsokat adni. Nincs is rá szükség. Találkoztam szülőkkel, nagyszülőkkel, akik zaklatot­tan ecsetelték, nem tudnak egyezségre jutni a lelkiisme­retükkel, szinte bűntudatot éreznek, mert a legnagyobb igyekezet mellett sem tudják megvenni a gyermekek által óhajtott ajándékot. Ezért gondolom, ezzel aligha va­gyok egyedül és kevesebb lesz a karácsonyestén az iga­zi meglepetés, bár bizonyo­san ez sem marad el minde­nütt. Csak remélni merem, az öröm azért nem fogyatkozik meg. A megélhetési költsé­gekből elspórolt, félre tett pénzből vett praktikus aján­dékok, cipők, ruhák és egye­bek azért a fa alá kerülnek, hogy még érzékelhetőbbé váljék, ezekre azért az idén is futotta. Még ha többre nem is. Ajándékozási mámort em­lítettem az elején, ami na­gyon kellemes, bizseregtétő érzés. Nem kell félnünk tőle, nem szükséges titkolni sem, hisz ezt a különös mámort az örömszerzés, az adni akarás táplálja. Az lenne a nagyobb baj, ha már ez az érzés, igény is kezdene megfakulni, vagy elsorvadni bennünk. Átala­kuló, átmeneti világunkban az ajándékozási szokások is eléggé sok arcúak. Nemcsak a családok eltérő anyagi helyzetére gondolok ezúttal, hanem a hozzánk is átszü- remlő uniformizáltságra. Nem haragszom például a Barbie babákra, de elkeserít, ha azt látom, a világ minden pontján ugyanazokat az egyenjátékokat adják a gye­rekek kezébe, mert a világcé­gek elárasztják termékeikkel a világot. Egyben ízlést, szo­kást, igényt, mentalitást for­málnak... Külön becsülöm azokat a szülőket, akik nem viszik túlzásba a világdivat követését, s módjával válo­gatják meg a játékokat. Ta­lán még maguk is megpró­bálkoznak valami olyasmi­vel. mint a nagyapáink, na­gyanyáink. Saját maguk is játékot készítenek a gyere­keknek... Y y ódoljünk tisztesség­S—J gél e természetes má- A A. mórnak, az ajándéko­zásnak. De ne feledjük azt sem, valamikor az volt a leg­kedvesebb ajándék a kará­csonyfa alatt, amit az édesa­nyánk, vagy a kedvesünk sa­ját kezűleg készített. Isten tudja hány sima és fordított kötéssel, hónapokig, titok­ban, nagy-nagy türelemmel. S ott vár ránk a fa alatt a gyönyörű pulóver, sál és egyéb holmi, ami csakis ki­zárólag nekünk készült. Hi­szem, hogy ez az ősi, ajándé­kozási ösztön sem hal ki be­lőlünk, s nem is mindig a kényszer, a kevéspénzűség visz rá bennünket, hanem az a semmi mással nem pótol­ható igény, hogy saját ma­gamból adok valamit annak, akit szeretek. Garancia Szondi Erika / ó alkalmazkodókész­ségének köszönheti az ország keleti régiója, hogy a legnehezebb körül­mények között is talpon tud maradni — mondta Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a hét végén Máriapócson. Az itt élő embereket soha egyetlen rendszer sem ké­nyeztette, ezért meg kellett tanulniuk mindig két lábon állni. Megtanultak. Ugyan­akkor a közvéleményben még mindig a sötétség min­tapéldányaként emlegetik a megyét, a vonat itt még min­dig fekete. Szerencsére az itt élők nem ragadtak le ezeknél a közhelyeknél, ha­zajöttek az ország távolabbi vidékeiről, s aki itt képzeli el a jövőjét, aki itt akarja le­élni az életét, az annak meg­felelően rendezkedik be la­kóhelyén. Egyszóval: alkal­mazkodik a lehetőségekhez. Egyáltalán mit tehetnek az itt élők akkor, amikor a lehetőségek itt a legszűkö­sebbek? A munkahely mel­lett évtizedeken át a mező- gazdaság jelentett biztos hátteret a szatmári, szabol­csi, beregi ember számára. Továbbra is maradnak a mezőgazdaságból véko­nyan csordogáló forintok, amelyek éppen csak a meg­élhetést biztosítják. A miniszter elmondta: az elmúlt évben több mint egy- milliárd forintot kapott me­gyénk, s a tervek szerint ez az összeg jövőre másfél milliárd körül lesz. Ez azt jelzi, hogy a kormány ki­emelten támogatja a keleti régióban a munkahelyte­remtést és az infrastruktúra további fejlesztését. Fel­gyorsul az M3-as autópálya építése, a Budapest-záho- nyi vasútvonal korszerűsí­tése annak érdekében, hogy a külföldi befektető, a mű­ködő tőke ne álljon meg a Duna vonalánál. A régióknak természete­sen kell fejlődniük, mert a hirtelen, nem szervesen kapcsolódó fejlesztések nem képesek egy területet felzárkóztatni. A megyénk­ben élő emberek munkasze­retete, alkalmazkodóképes­sége a garancia arra, hogy Szabol cs-Szatmár-Bereg nemcsak alkalmazkodik, hanem belátható időn belül fel is zárkózik Magyaror­szághoz. Uram! Az első és az utolsó rendszámtábla közötti rész teljes cserére szorul Ferter János rajza Becsülni a múltat Bodnár István r öbb hónapos adóssá­gomat törlesztettem Budapesten a napok­ban, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumba betér­tem. Olyan grandiózus kiál­lítások láthatók itt ugyanis, amelyeket a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmá­ból rendeztek. A honfoglaló magyarság című kiállításon elsősorban a régiónkból származó gaz­dag anyag érdekes szá­munkra. A leletek bősége és szépsége minden szabolcsi látogató számára meglepe­tés lehet. Felemelt fővel jár­hatunk a múzeum falai kö­zött máshol is, amerre Ma­gyarország története az ál­lamalapítástól a XIX. szá­zad végéig című kiállítás látható. A több ezer művé­szi tárgy láttán igazán büszkék lehetünk hagyomá­nyainkra, kultúránkra, amely korántsem ostorpat- togtatás és fütyülősbarack. Noha a rendkívül látvá­nyos kiállítások még de­cember végéig láthatók, a millecentenáriumi rendez­vénysorozatot hivatalosan is bezárták. így, az év befe­jezte táján sajnos az ember­nek felemás érzései és gon­dolatai vannak. Többet ért volna történelmünk kivéte­lesen nagy eseményének megünneplése. Különösen az országos rendezvények ma­radtak el messze a várako­zástól. Méltatlan volt a fő­városi cirkusz is az egyik fő­rendezvény körül. Néha már az a szólásmondás jutott az ember eszébe, hogy nema­karásnak nyögés a vége. Dicséret illeti viszont azokat a lelkes embereket, akik minden eUenszél és anyagi gondok ellenére méltó módon ünnepeltek. Bebizonyosodott: egy jó öt­let megvalósításához nem feltétlenül pénz kell, hanem megfelelő magatartás és szervezőerő. Néhol meg­mozdult a falu apraja- nagyja, vetélkedők, ünnep­ségek sora tette emlékeze­tessé a nagy évfordulót, né­hány helyen pedig az utó­kor számára is méltó emlé­ket állítottak. Közhely ta­lán, hogy jövőnk csak akkor van, ha becsüljük a múltun­kat is. n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom