Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

1996. december 2., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Önként vagy kényszerből A bérlők kilencven százaléka rövid időn belül fizetőképtelenné válik Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — Amió­ta állami lakás van, azzal a fogalommal is meg kellett is­merkedni, hogy kilakoltatás. A nyíregyházi N-ék saját bő­rükön tapasztalták, mit je­lent az, ha valaki egyik pilla­natról a másikra az otthon melegének elhagyására kényszerül. A lakótelepi ház előtt rendőr­autó áll, az ablakokban egy­kedvű érdeklődők nézik az eseményeket. A folyosón nagy a forgalom. A végrehajtó in­tézkedik. N-ék, bár nem saját jószántukból, de költöznek. Bent az asszony könnyeit tö- rölgeti, sír. „Ezt a szégyent... Mi lesz velünk? Hová meny- nyünk? Mi lesz a bútoraink­kal?” — sopánkodik. Két kis­gyerek megszeppenve húzó­dik félre, az idősebb lány csi- títgatja édesanyját. Hiába min­den, innen már nincs visszaút. Jogok és kötelességek — Könyörögtünk, nem értet­ték meg: nem azért nem fizet­tünk mert nem akartunk, nem volt miből — áll meg mellet­tem az asszony élettársa. — Csak a feleségem dolgozott. Én le vagyok százalékolva, a kisfiam is rendszeres orvosi felügyeletre szorul. Itt vannak a papírok, végre sikerült elhe­lyezkednem, már vonják is a tartozást. Hiába kerestem az illetékeseket, mindenhol elu­tasítottak. Még azt sem fogad­ják el, hogy a nevem szerepel a lakáskiutalási határozaton. Vinginder Tibor a Házkeze­lő Kft. ügyvezetője sem nyu­godt. — Konkrétan az N-ék ügyé­ről néhány szót — kezdi mon­dandóját. — 1989-ben születik meg az első bírósági ítélet, mert a bérlő a három szoba összkomfortos, 71 négyzetmé­ter alapterületű tanácsi lakásá­nak havi 1244 forintos lakbé­rét rendszertelenül fizeti. 1991 márciusában már több mint 13 000 forint a tartozás, ezért a bérbeadó felmondja a lakás­r alán már maga sem tudja az okát, de tény, hogy Virág Bandi so­hasem állhatta Besztercepa- takot, pedig az itt feküdt, Saj- tospákonytól alig kőhajítás­ra, és tudvalevő, hogy rossz szomszédság török átok. Ma­ri ángyom váltig állította, hogy az ellenszenv Valami lo- vagias ügyre vezethető visz- sza, melynek keretében Ban­dit annak idején egy szép jány miatt Patakon alaposan eltángálták, de a fehérnépre, no meg a szóbeszédre nincs mit adni. Persze, mondhatnánk erre, hogy mindenki azt szeret, akit akar. Igen ám, de Virág Bandit egy szép tavaszi na­pon megválasztották Sajtos- pákony polgármesterévé. És Bandi, amint hatalmat kapott a kezébe elhatározta, hogy már elsorvasztja, mintegy le­törli a föld színéről Beszter- cepatakot. Nincs az az állami támogatás, az a saját születé­sű országgyűlési képviselő, aki megmenthetné azt a tele­pülést, mely neki annyi bosszúságot okozott. Egészen sajátos stratégiát dolgozott ki erre az esetre. Elhatározta, hogy bebizo­Van aki jószántából, van aki kényszerből költözik. A felvétel nem a helyszínen ké­szült Harasztosi Pál felvétele bérleti jogviszonyt, amit a bí­róság jóváhagy. A végrehajtás viszont mostanáig áll. A ko­rábbi jogszabályok szerint ugyanis minimum szükségla­kást kellett volna adni a kila- koltatottnak. Ilyennel pedig nem rendelkezett az önkor­mányzat. A Házkezelő Kft. 1993 szeptemberében vette át az IKSZV-től a lakbérrel kapcso­latos tevékenységet. Hetvenöt végrehajtásra váró ítéletet örö­költek, ahol nagy összegű (lakbér, vízdíj) tartozás gyűlt össze. Az adósok jogcím nél­küli lakáshasználókká váltak, ezért a lakbér helyett a maga­sabb összegű lakáshasználati díjat számolják fel nekik. Négyszáz per — Az ügyek intézésében alap­vető fordulatot az 1993-ban életbe lépő új lakástörvény je­lentette — emeli ki az ügyve­zető. — E szerint most már nem kötelesek másik lakást biztosítani a kilakoltatottnak. Ez mégsem gyorsította meg a végrehajtást. Ugyanis ez sem olyan egyszerű lépés, a társa­dalom köteles figyelembe venni az alapvető emberi jogo­kat, a lakhatás pedig az. Nehéz azt is eldönteni, hogy egyes bérlők magatartása, az orszá­gosan bekövetkezett változá­sok (elszegényedés) miatt ala­kult így, vagy csak sportot űz­nek a nem fizetésből. Sokan az utolsó fillérüket is feláldoz­zák, hogy eleget tegyenek kö­telezettségeiknek, míg mások félvállról kezelik ezt a kérdést. N-ékre visszatérve: a tarto­zásuk mára a fűtési díjjal együtt közel 600 ezer forintra nőtt. Viszont ők sem kerültek az utcára. Az asszony gyere­keivel a Csillag utcai segítő­házban talált átmeneti otthon­ra. Bútoraikat a férfi szüleihez szállítottuk, így nem kell ne­kik külön a tárolásért fizetni. A témához tartozik, hogy az elmúlt harminc év lakásépítési koncepciói szerint csak össz­komfortos vagy komfortos épületek készültek. Napjaink­ra az is bebizonyosodott, hogy ezeket az otthonokat sokan nem tudják fenntartani, és sa­ját lakást sem képesek maguk­nak vásárolni. Az előrejelzé­sek szerint rövidesen a bérlők 90 százaléka válik majd fize­tésképtelenné. Mi lesz vajon ezekkel a családokkal? Ha ki­lakoltatják őket, öt évig még lakást sem igényelhetnek, nem beszélve arról, hogy az esetle­ges jövedelmükből pedig von­ják a tartozást. — Jelenleg Nyíregyházán 2600 lakás tartozik hozzánk 110 bírósági ítélet vár végre­hajtásra és 400 per van folya­matban. Kilakoltatás egy eset­ben volt tavaly. Az N-éké nem nevezhető annak, mert ők vé­gül is önként hagyták el ottho­nukat. Ide tartozik viszont, hogy a városban 1600 igénylő vár szociális bérlakásra. Építeni kellene A kialakult helyzetet végül is valamilyen formában kezelni kell, hisz ez olyan feszültség­hez vezethet, amely országo­san is politikai kérdéssé vál­hat. A szakember szerint egy új lakáskoncepció jelentené az előrelépést. Építeni kellene olyan otthonokat, — tudomá­sul véve, hogy vannak szegé­nyebb rétegek, — melyeket a kisjövedelmű emberek is meg tudnának venni, fenn tudnának tartani. (Ezzel kapcsolatban a nyíregyházi önkormányzat már készített is egy felmérést.) Nemcsak az új lakáshoz jutók járnának jól, de megteremte­nék ezzel a lakásmobilizáció alapját is. Bandi és az ökrök nyitja a szomszédos település vezetőségének alkalmatlan­ságát, amit törvényszerűen követ a leváltás, majd az anarchia, amivel együtt jár a hanyatlás. Ettől kezdve minden alkal­mat megragadott, hogy ráli­citáljon a szomszédokra. Ha azok két kilométer utat ígér­tek, akkor ő hármat, ha nyolc tantermes iskolát, akkor ő tíz tantermeset, ha ott a Ka­nalas Jenő bandája húzta a talpalávalót a vadászbálon, ide meghívták a száztagú ci­gányzenekart. Es csodák csodája, a falu fejlődésnek indult, valami úton-módon mindenre sikerült pénzt sze­rezni. Persze, azok sem hagyták magukat. Beindították a falu­ban a kosárfonást, bajnoksá­got nyert a focicsapat, Samu Rozika négyesikreknek adott életet, egy élelmes vállalkozó pedig masszázsszalont nyi­tott a Sánta Örömlányhoz címzett fogadóban. Virág Bandit elfogta a sár­ga irigység, s válaszlépések­re szánta el magát. Tárgya­lásokba kezdett egy számí­tástechnikai világcéggel, hogy idecsábítsa a működő tőkét, valamint meghívta vendégszereplésre az FC Barcelona futballcsapatát, sőt egy képviselő-testületi ülésen még azt is felvetette, hogy a falu esetleg megpá­lyázná a következő nyári olimpia rendezését. A bürokrácia malmai azonban roppant lassan őröltek, a grandiózus elkép­zelések csak nem akartak megvalósulni. Pedig szemé­lyesen utazott el ötször Spa­nyolországba és háromszor a tengerentúlra. Igaz az úti­költség felemésztette a hely­béli általános iskola fűtési keretének felét, ám a polgár- mester optimizmusa töretlen maradt. Kémei egy napon jelentet­ték, hogy a szomszédok a leg­nagyobb faluban ököfcsor- dát vásároltak. Napokig tör­te a fejét, ugyan mit akarhat­nak ezekkel a rendkívül tisz­teletre méltó, ám ma már ké­tes értékű jószágokkal. Hosszas tusakodás után el­határozta, hogy ellenszenv ide, utálat oda, személyesen megy el, mintegy átutazóban, kipuhatolni a hátsó szándé­kokat. Am Besztercepatak fő­utcájára érve azonnal bele­botlott helybéli kollégába. — Ezer éve nem láttalak, Bandikám — köszöntötte az kitörő örömmel. — Gyere, megmutatom neked az ökör­csordánkat, ilyet még úgy­sem láttál! Emez rosszat sejtett, de azért kapott a felkínált lehe­tőségen. Az istállókhoz érve, ahonnan intenzív bőgés hal­latszott, hamarosan feltűnt néhány csordás is. —Ne te, Bandi ne! Hogy a rosseb az ódaladba! — ordí­tottak az ökrökre, ahogy a vendégeket meglátták. No meg, más ehhez hasonlókat. — Ezek engem akarnak sértegetni? — kérdezte Ban­di, s arcán vörös virágként virított a düh. ~r t Syan már, dehogy 1 / —nyugtatta a másik L/ polgármester. — Hát tehetnek ők arról, hogy nálunk minden ökör Bandi, nálatok meg minden Bandi ökör? Fent és lent Balogh József Y ■y a minden a terv l—i szerint történik, A A holnap végre meg­születik az összeférhetetlen­ségi törvény. Meglehetősen sok vita előzte meg, főképp a koalíció pártjai között volt nézeteltérés arról: ki- terjedjen-e az összeférhe­tetlenség a mandátum meg­szerzésekor már meglévő gazdasági tisztségekre, vagy sem. Az SZDSZ azt akarta, hogy igen, az MSZP pedig úgy tartotta életsze­rűbbnek, ha a mandátum megszerzésekor már meglé­vő gazdasági tisztség meg­maradhat. így látszik ez logikusnak, hiszen a választó tudta, hogy mondjuk tanárt, igaz­gatót vagy egy pártelnököt választ képviselőnek. Az vi­szont már valóban nem sze­rencsés, ha valaki képvise­lőként jut olyan tisztséghez, lesz egy igazgatótanács el­nöke vagy tagja, ahol na­gyon jól lehet hasznosítani a képviselő tekintélyét, jól- informáltságát. A két párt egyetértésre jutott, s a leg­közelebbi választáskor min­denki tudni fogja, kire sza­vaz, a jelölt pedig azt, hogy milyen következményekkel jár, ha megválasztják. Az embernek óhatatlanul az jut eszébe: vajon nem kellene-e érvényesíteni ezt a törvényt a helyi önkor­mányzatoknál is? Igaz, hogy itt is orvost, tanárt, mérnököt, jogászt stb. vá­lasztanak, de aztán őket is beválasztják az igazgatóta­nácsokba, ők is tagjai lesz­nek az ellenőrző bizottsá­goknak. Sőt, ha nem illetlen dolog visszafelé mutogatni, az előző ciklusban azért da­raboltak szét önkormányza­ti vállalatokat, hogy jusson hely mindenkinek a szép tiszteletdíjjal járó taná­csokban, bizottságokban, így a képviselői, a bizottsá­gi tagsági és a gazdasági társaságoknál betöltött tisztségek tiszteletdíjai szép summát tettek ki. Nemigen volt normális dolog, hogy a tanácsi rend­szerben egy tanácstag tisz- teledíja a helyi járatú villa­mos-, vagy buszbérlet volt. De az sem normális, hogy miközben az önkormányza­toknak a legszükségesebbre sem telik, a saját működé­sük hatalmas összegeket emészt fel. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Nyíló pitvarajtó Galambos Béla jy érdezőbiztosok ko- pogtatnak be de- JlY cember 1-16. kö­zött országszerte az agrár- gazdálkodók ajtaján, ugyanis reprezentatív fel­mérést készít az év utolsó hónapjában a mezőgazda­sággal foglalkozó, mintegy egymillió-kétszázezer egyé­ni gazdaság tevékenységé­ről a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A reprezentatív szó köz­érthetőbben annyit jelent, hogy nem minden egyes gazdálkodóhoz kopogtat­nak be az adatfelvételező biztosok. Csekély mérték­ben irányított véletlensze­rűség alapján választják ki az „ismeretlenség homá­lyából" azokat a magánter­melőket, akiknél azután összeírják mindazt az ada­tot, amelyre az egész ágazat jövője szempontjából fon­tos elemzésekhez van szük­ség. Megkérdezik majd a gazdákat az állatállomá­nyukról, az idei esztendő­ben elért növényi és kerté­szeti eredményeikről, vala­mint gépparkjukról, s egyéb eszközállományukról. A közepes és nagyobb gazda­ságoknál tudakozódnak a vágóállat- és állati termék termelésről, gyümölcs- és szőlőtelepítésről, valamint a legfontosabb mezőgazda- sági termékeik felhasználá­sáról. A gyűjtött adatokhoz a KSH-n kívül senki nem férhet hozzá. Azokat, mi­ként azt a gazdák megnyug­tatására hangsúlyozzák is, a szakemberek kizárólag statisztikai célokra használ­ják a KSH, híven az egyéni információk titkosságára vonatkozó szigorú törvényi előírásokhoz. Bár közis­mert a sok csalódást megélt magyar paraszt gyanakvá­sa, ezúttal tehát nincs erre okuk a gazdálkodóknak. A most kezdődött, bő két héten át tartó összeírás 743 települést és 60 ezer gazda­ságot érint az országban, amelyek között súlyának megfelelően 54 településen 6 ezer gazdálkodóval szere­pel megyénk is. A magán­gazdák a kérdezőbiztosok­nak adott válaszaikkal hoz­zájárulnak olyan valóság talaján álló információk, elemzések összeállításához az egyéni mezőgazdálko­dásról, amilyenek nélkül nincs esély megalapozott agrárpolitikai döntésekre. Ilyenekre pedig, miként a termelők a bőrükön érzik, nagyon nagy szükség volna. □

Next

/
Oldalképek
Tartalom