Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
1996. december 2., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Önként vagy kényszerből A bérlők kilencven százaléka rövid időn belül fizetőképtelenné válik Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — Amióta állami lakás van, azzal a fogalommal is meg kellett ismerkedni, hogy kilakoltatás. A nyíregyházi N-ék saját bőrükön tapasztalták, mit jelent az, ha valaki egyik pillanatról a másikra az otthon melegének elhagyására kényszerül. A lakótelepi ház előtt rendőrautó áll, az ablakokban egykedvű érdeklődők nézik az eseményeket. A folyosón nagy a forgalom. A végrehajtó intézkedik. N-ék, bár nem saját jószántukból, de költöznek. Bent az asszony könnyeit tö- rölgeti, sír. „Ezt a szégyent... Mi lesz velünk? Hová meny- nyünk? Mi lesz a bútorainkkal?” — sopánkodik. Két kisgyerek megszeppenve húzódik félre, az idősebb lány csi- títgatja édesanyját. Hiába minden, innen már nincs visszaút. Jogok és kötelességek — Könyörögtünk, nem értették meg: nem azért nem fizettünk mert nem akartunk, nem volt miből — áll meg mellettem az asszony élettársa. — Csak a feleségem dolgozott. Én le vagyok százalékolva, a kisfiam is rendszeres orvosi felügyeletre szorul. Itt vannak a papírok, végre sikerült elhelyezkednem, már vonják is a tartozást. Hiába kerestem az illetékeseket, mindenhol elutasítottak. Még azt sem fogadják el, hogy a nevem szerepel a lakáskiutalási határozaton. Vinginder Tibor a Házkezelő Kft. ügyvezetője sem nyugodt. — Konkrétan az N-ék ügyéről néhány szót — kezdi mondandóját. — 1989-ben születik meg az első bírósági ítélet, mert a bérlő a három szoba összkomfortos, 71 négyzetméter alapterületű tanácsi lakásának havi 1244 forintos lakbérét rendszertelenül fizeti. 1991 márciusában már több mint 13 000 forint a tartozás, ezért a bérbeadó felmondja a lakásr alán már maga sem tudja az okát, de tény, hogy Virág Bandi sohasem állhatta Besztercepa- takot, pedig az itt feküdt, Saj- tospákonytól alig kőhajításra, és tudvalevő, hogy rossz szomszédság török átok. Mari ángyom váltig állította, hogy az ellenszenv Valami lo- vagias ügyre vezethető visz- sza, melynek keretében Bandit annak idején egy szép jány miatt Patakon alaposan eltángálták, de a fehérnépre, no meg a szóbeszédre nincs mit adni. Persze, mondhatnánk erre, hogy mindenki azt szeret, akit akar. Igen ám, de Virág Bandit egy szép tavaszi napon megválasztották Sajtos- pákony polgármesterévé. És Bandi, amint hatalmat kapott a kezébe elhatározta, hogy már elsorvasztja, mintegy letörli a föld színéről Beszter- cepatakot. Nincs az az állami támogatás, az a saját születésű országgyűlési képviselő, aki megmenthetné azt a települést, mely neki annyi bosszúságot okozott. Egészen sajátos stratégiát dolgozott ki erre az esetre. Elhatározta, hogy bebizoVan aki jószántából, van aki kényszerből költözik. A felvétel nem a helyszínen készült Harasztosi Pál felvétele bérleti jogviszonyt, amit a bíróság jóváhagy. A végrehajtás viszont mostanáig áll. A korábbi jogszabályok szerint ugyanis minimum szükséglakást kellett volna adni a kila- koltatottnak. Ilyennel pedig nem rendelkezett az önkormányzat. A Házkezelő Kft. 1993 szeptemberében vette át az IKSZV-től a lakbérrel kapcsolatos tevékenységet. Hetvenöt végrehajtásra váró ítéletet örököltek, ahol nagy összegű (lakbér, vízdíj) tartozás gyűlt össze. Az adósok jogcím nélküli lakáshasználókká váltak, ezért a lakbér helyett a magasabb összegű lakáshasználati díjat számolják fel nekik. Négyszáz per — Az ügyek intézésében alapvető fordulatot az 1993-ban életbe lépő új lakástörvény jelentette — emeli ki az ügyvezető. — E szerint most már nem kötelesek másik lakást biztosítani a kilakoltatottnak. Ez mégsem gyorsította meg a végrehajtást. Ugyanis ez sem olyan egyszerű lépés, a társadalom köteles figyelembe venni az alapvető emberi jogokat, a lakhatás pedig az. Nehéz azt is eldönteni, hogy egyes bérlők magatartása, az országosan bekövetkezett változások (elszegényedés) miatt alakult így, vagy csak sportot űznek a nem fizetésből. Sokan az utolsó fillérüket is feláldozzák, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek, míg mások félvállról kezelik ezt a kérdést. N-ékre visszatérve: a tartozásuk mára a fűtési díjjal együtt közel 600 ezer forintra nőtt. Viszont ők sem kerültek az utcára. Az asszony gyerekeivel a Csillag utcai segítőházban talált átmeneti otthonra. Bútoraikat a férfi szüleihez szállítottuk, így nem kell nekik külön a tárolásért fizetni. A témához tartozik, hogy az elmúlt harminc év lakásépítési koncepciói szerint csak összkomfortos vagy komfortos épületek készültek. Napjainkra az is bebizonyosodott, hogy ezeket az otthonokat sokan nem tudják fenntartani, és saját lakást sem képesek maguknak vásárolni. Az előrejelzések szerint rövidesen a bérlők 90 százaléka válik majd fizetésképtelenné. Mi lesz vajon ezekkel a családokkal? Ha kilakoltatják őket, öt évig még lakást sem igényelhetnek, nem beszélve arról, hogy az esetleges jövedelmükből pedig vonják a tartozást. — Jelenleg Nyíregyházán 2600 lakás tartozik hozzánk 110 bírósági ítélet vár végrehajtásra és 400 per van folyamatban. Kilakoltatás egy esetben volt tavaly. Az N-éké nem nevezhető annak, mert ők végül is önként hagyták el otthonukat. Ide tartozik viszont, hogy a városban 1600 igénylő vár szociális bérlakásra. Építeni kellene A kialakult helyzetet végül is valamilyen formában kezelni kell, hisz ez olyan feszültséghez vezethet, amely országosan is politikai kérdéssé válhat. A szakember szerint egy új lakáskoncepció jelentené az előrelépést. Építeni kellene olyan otthonokat, — tudomásul véve, hogy vannak szegényebb rétegek, — melyeket a kisjövedelmű emberek is meg tudnának venni, fenn tudnának tartani. (Ezzel kapcsolatban a nyíregyházi önkormányzat már készített is egy felmérést.) Nemcsak az új lakáshoz jutók járnának jól, de megteremtenék ezzel a lakásmobilizáció alapját is. Bandi és az ökrök nyitja a szomszédos település vezetőségének alkalmatlanságát, amit törvényszerűen követ a leváltás, majd az anarchia, amivel együtt jár a hanyatlás. Ettől kezdve minden alkalmat megragadott, hogy rálicitáljon a szomszédokra. Ha azok két kilométer utat ígértek, akkor ő hármat, ha nyolc tantermes iskolát, akkor ő tíz tantermeset, ha ott a Kanalas Jenő bandája húzta a talpalávalót a vadászbálon, ide meghívták a száztagú cigányzenekart. Es csodák csodája, a falu fejlődésnek indult, valami úton-módon mindenre sikerült pénzt szerezni. Persze, azok sem hagyták magukat. Beindították a faluban a kosárfonást, bajnokságot nyert a focicsapat, Samu Rozika négyesikreknek adott életet, egy élelmes vállalkozó pedig masszázsszalont nyitott a Sánta Örömlányhoz címzett fogadóban. Virág Bandit elfogta a sárga irigység, s válaszlépésekre szánta el magát. Tárgyalásokba kezdett egy számítástechnikai világcéggel, hogy idecsábítsa a működő tőkét, valamint meghívta vendégszereplésre az FC Barcelona futballcsapatát, sőt egy képviselő-testületi ülésen még azt is felvetette, hogy a falu esetleg megpályázná a következő nyári olimpia rendezését. A bürokrácia malmai azonban roppant lassan őröltek, a grandiózus elképzelések csak nem akartak megvalósulni. Pedig személyesen utazott el ötször Spanyolországba és háromszor a tengerentúlra. Igaz az útiköltség felemésztette a helybéli általános iskola fűtési keretének felét, ám a polgár- mester optimizmusa töretlen maradt. Kémei egy napon jelentették, hogy a szomszédok a legnagyobb faluban ököfcsor- dát vásároltak. Napokig törte a fejét, ugyan mit akarhatnak ezekkel a rendkívül tiszteletre méltó, ám ma már kétes értékű jószágokkal. Hosszas tusakodás után elhatározta, hogy ellenszenv ide, utálat oda, személyesen megy el, mintegy átutazóban, kipuhatolni a hátsó szándékokat. Am Besztercepatak főutcájára érve azonnal belebotlott helybéli kollégába. — Ezer éve nem láttalak, Bandikám — köszöntötte az kitörő örömmel. — Gyere, megmutatom neked az ökörcsordánkat, ilyet még úgysem láttál! Emez rosszat sejtett, de azért kapott a felkínált lehetőségen. Az istállókhoz érve, ahonnan intenzív bőgés hallatszott, hamarosan feltűnt néhány csordás is. —Ne te, Bandi ne! Hogy a rosseb az ódaladba! — ordítottak az ökrökre, ahogy a vendégeket meglátták. No meg, más ehhez hasonlókat. — Ezek engem akarnak sértegetni? — kérdezte Bandi, s arcán vörös virágként virított a düh. ~r t Syan már, dehogy 1 / —nyugtatta a másik L/ polgármester. — Hát tehetnek ők arról, hogy nálunk minden ökör Bandi, nálatok meg minden Bandi ökör? Fent és lent Balogh József Y ■y a minden a terv l—i szerint történik, A A holnap végre megszületik az összeférhetetlenségi törvény. Meglehetősen sok vita előzte meg, főképp a koalíció pártjai között volt nézeteltérés arról: ki- terjedjen-e az összeférhetetlenség a mandátum megszerzésekor már meglévő gazdasági tisztségekre, vagy sem. Az SZDSZ azt akarta, hogy igen, az MSZP pedig úgy tartotta életszerűbbnek, ha a mandátum megszerzésekor már meglévő gazdasági tisztség megmaradhat. így látszik ez logikusnak, hiszen a választó tudta, hogy mondjuk tanárt, igazgatót vagy egy pártelnököt választ képviselőnek. Az viszont már valóban nem szerencsés, ha valaki képviselőként jut olyan tisztséghez, lesz egy igazgatótanács elnöke vagy tagja, ahol nagyon jól lehet hasznosítani a képviselő tekintélyét, jól- informáltságát. A két párt egyetértésre jutott, s a legközelebbi választáskor mindenki tudni fogja, kire szavaz, a jelölt pedig azt, hogy milyen következményekkel jár, ha megválasztják. Az embernek óhatatlanul az jut eszébe: vajon nem kellene-e érvényesíteni ezt a törvényt a helyi önkormányzatoknál is? Igaz, hogy itt is orvost, tanárt, mérnököt, jogászt stb. választanak, de aztán őket is beválasztják az igazgatótanácsokba, ők is tagjai lesznek az ellenőrző bizottságoknak. Sőt, ha nem illetlen dolog visszafelé mutogatni, az előző ciklusban azért daraboltak szét önkormányzati vállalatokat, hogy jusson hely mindenkinek a szép tiszteletdíjjal járó tanácsokban, bizottságokban, így a képviselői, a bizottsági tagsági és a gazdasági társaságoknál betöltött tisztségek tiszteletdíjai szép summát tettek ki. Nemigen volt normális dolog, hogy a tanácsi rendszerben egy tanácstag tisz- teledíja a helyi járatú villamos-, vagy buszbérlet volt. De az sem normális, hogy miközben az önkormányzatoknak a legszükségesebbre sem telik, a saját működésük hatalmas összegeket emészt fel. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Nyíló pitvarajtó Galambos Béla jy érdezőbiztosok ko- pogtatnak be de- JlY cember 1-16. között országszerte az agrár- gazdálkodók ajtaján, ugyanis reprezentatív felmérést készít az év utolsó hónapjában a mezőgazdasággal foglalkozó, mintegy egymillió-kétszázezer egyéni gazdaság tevékenységéről a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A reprezentatív szó közérthetőbben annyit jelent, hogy nem minden egyes gazdálkodóhoz kopogtatnak be az adatfelvételező biztosok. Csekély mértékben irányított véletlenszerűség alapján választják ki az „ismeretlenség homályából" azokat a magántermelőket, akiknél azután összeírják mindazt az adatot, amelyre az egész ágazat jövője szempontjából fontos elemzésekhez van szükség. Megkérdezik majd a gazdákat az állatállományukról, az idei esztendőben elért növényi és kertészeti eredményeikről, valamint gépparkjukról, s egyéb eszközállományukról. A közepes és nagyobb gazdaságoknál tudakozódnak a vágóállat- és állati termék termelésről, gyümölcs- és szőlőtelepítésről, valamint a legfontosabb mezőgazda- sági termékeik felhasználásáról. A gyűjtött adatokhoz a KSH-n kívül senki nem férhet hozzá. Azokat, miként azt a gazdák megnyugtatására hangsúlyozzák is, a szakemberek kizárólag statisztikai célokra használják a KSH, híven az egyéni információk titkosságára vonatkozó szigorú törvényi előírásokhoz. Bár közismert a sok csalódást megélt magyar paraszt gyanakvása, ezúttal tehát nincs erre okuk a gazdálkodóknak. A most kezdődött, bő két héten át tartó összeírás 743 települést és 60 ezer gazdaságot érint az országban, amelyek között súlyának megfelelően 54 településen 6 ezer gazdálkodóval szerepel megyénk is. A magángazdák a kérdezőbiztosoknak adott válaszaikkal hozzájárulnak olyan valóság talaján álló információk, elemzések összeállításához az egyéni mezőgazdálkodásról, amilyenek nélkül nincs esély megalapozott agrárpolitikai döntésekre. Ilyenekre pedig, miként a termelők a bőrükön érzik, nagyon nagy szükség volna. □
