Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-16 / 293. szám
1996. december 16., hétfő SPORT Betonsánc várta a vendégeket Újabb, remélhetőleg ismét hosszan tartó győzelmi sorozatot kezdett a Sportula Nyíregyháza (KM — M. L) — Megszakadt a nagy sikerszéria, Ajkán kikapott a Hansa Plastik Sportula NB I-es női röplabdacsapata. Az újonc fogad- kozott, hogy szombaton újabb, hosszú sikersorozatot kezdenek. A vendég kaposváriak számára már a bemelegítésnél jött egy intő jel. Albertus, az egyik csereként jokernek számító játékosuk egy szerencsétlen mozdulat után megsérült és nem -léphetett pályára. Hansa Plastik Sportula-Ka- posvár 3-0 (7, 2, 7). Bem iskola, 200 néző, v.: Hóbor, Horváth. Sportula: Botos, Gaál, Szabó, Adorján, Lő- rinczné, Erdősné. Edző: Szekér László. Kaposvár: Bolda- reva, Szavatejeva, Magyar, Tuba, Geiger, Karmosná. Csere: Gelle, Ékes. Edző: Simon- né Kutas Zita. Első felvonás: Remek rajt (7-0) után megtorpantak Szabóék. Mert az ellenfél kiváló centerjátékra készült, és esetenként hárítani is tudta ezeket a támadásokat. Ráadásul inkább széleken próbálkoztak a vendégek, több-kevesebb sikerrel. Azért inkább utóbbival, és összességben nem okozott nagy problémát az előnyszerTovábbrepültek Budapest (KM) — Egy játszma vagy huszonnégy pont megszerzése kellett ahhoz, hogy az NYVSC- Szabolcs Gabona csapata idei utolsó mérkőzésén a legjobb nyolc közé jusson a férfiröplabda Magyar Kupában. Malév-NYVSC-Sza- bolcs Gabona 3-1 (16,13,-8,8). Nagyszalonta u., v.: Donkó, Karádi. NYVSC: Gebhardt, Kuznyecov, Pál, Pampuch, Draghici, Zádor. Csere: Horváth G., Horváth L., Bugyi, Drotár. Edző: Balázs István. Vonattal érkezett a fővárosba a nyíregyházi csapat, így a továbbjutás mellett arra is figyelnie kellett, hogy a 19.05-kor induló Intercityt elérje. Már az első játszmában eldőlhetett volna a továbbjutás kérdése, hiszen a vendégeknek 15-14-nél és 16—15-nél játszmalabdájuk volt. A második szettben aztán 8-6-os nyíregyházi vezetésnél eldőlt minden lényeges kérdés, ekkortól a vendégeknek valóban csak arra kellett figyelniük, hogy elérjék a vonatot. Ebben akadályozták őket a fővárosiak, akik a harmadik játszmára junior együttesüket küldték a pályára, amelytől képtelenség volt kikapni. így le kellett játszani a negyedik játékrészt is, amely gyorsan véget ért, így a csapat elérte a vonatot, méghozzá úgy, hogy bejutott a legjobb nyolc közé. A négy közé jutásért a bajnok Szeged lesz az NYVSC-Szabolcs Gabona ellenfele, az első mérkőzést januárban a Tisza-par- ti városban játsszák. Ismét hatékony volt a hazai sánc, Lőrinczné (5) és Erdősné (4J zés, az első játszmalabda értékesítése. Második felvonás: Ment minden, mint a karikacsapás. Amint az eredményből is kitűnik, az eredményesség szempontjából hatalmas különbség volt a két csapat között. Er- dősnéék ismét remekül sáncol- tak, és szinte áthatolhatatlan falat vontak a háló felett. Harmadik felvonás: Az előző játékrész után meglepő volt, hogy a kaposváriak vezetéshez is jutottak (2-3) és 6-6ig igen szoros volt az eredmény. Ebben rossz szervák és nem túlságosan szerencsés nyitásfogadások játszottak szerepet. Aztán mintegy varázsütésre elhúztak Lőrinczné- ék és ezt követően már csak egy pontra futotta a vendégek erejéből. A győzelem azt jelenti, hogy az egyik riválist immár nehéz helyzetbe hozták Gaálék, hiszen a kaposváriak számára az öt vereséggel már elúszni látszik a felkerülés esélye. Szekér László: Edzői szempontból nem volt olyan köny- nyű meccs, mint ahogyan azt az eredmény tükrözi. Örülök annak, hogy az ajkai vereség után jól koncentráltunk és időnként felszabadultan játszottunk. Simonná Kutas Zita: Látszott, hogy a házigazda nagyon akart ellenünk. A feladónk gyengén játszott, bevethető csere nélkül maradt csapatunk most csak ennyire volt képes. Élenjárunk az utánpótlásban Kerék Pár főtitkár szerint most a minőséget kell javítani Kerék Pál Nyíregyháza (KM) — Kerék Pál éppen húsz esztendeje lett a Megyei Röplabda Szövetség főtitkára. Azóta egyhuzamban a szövetség élén vesz részt a mindennapok munkájában. Amelyet az országos szövetségnéi is értékelnek, ennek kézelfogható eredménye a tegnap átvett kitüntetés, az 50 éves szövetség emlékérme. Duplán hevesi, hiszen szülővárosa és megyéje is ezt a nevet viseli. Nyolcadikosként már játszott, aztán egy sérülés kerékbe törte pályafutását. Katonaként folytatta a játékot, ekkor került megyénkbe, Nyírtelekre. A sportág minden szintjén dolgozott és dolgozik, hiszen NB I-es játékvezető, és az edzői kispa- dot is kipróbálta. — Hány csapat tartozik a megyei szövetség alá? — Sajnos, mint minden sportágban, nálunk is az anyagiak diktálnak, nem éppen pozitív irányban. Most tizennyolc, felnőtt serdülő és miniegyüttesek. Tavaly huszonhét volt, most egy kis visszaesés van, bizonyára pénzügyi okok miatt és ez remélhetőleg nem tart sokáig. Ezzel együtt igen jó helyen állunk az országos listán, főként az utánpótlás terén, hiszen a legutóbbi hivatalos rangsorolásban négyszáz versenyzővel álltunk az élen. Ettől egyébként többen vesznek részt rendszeresen edzéseken és mérkőzéseken. — Örök kérdés: mennyiség, vagy minőség? — Ez örök kérdés, hogy melyiket is tartsuk fontosabbnak. Úgy gondoljuk, hogy mindkettő meghatározó tényező, de mi az előbbit tartjuk szem előtt itt a szövetségnél, ahol igazi csapatmunka van. Elődeinktől azt örököltük: az alapokat kell szélesíteni. Ez egyszer úgyis magában hordozza a minőségi előrelépést is, amire számatalan példát sorolhatnék. — A megyeszékhelyen csúcsosodik ki ez a piramis, de mi a helyzet a többi településsel? Hol vannak a sportág „vidéki” bázisai? — Az csak természetes, hogy az igazi mionőségi munka ott folyik, ahol arra a legnagyobb igény van, vagyis a megyeszékhelyen. Szerencsére más településeken is meghonosodott ez sportág hiszen Rozsályban, Nyírbátorban, Mátészalkán, Ibrányban, Jánkmajtisban, Tiszavasvári- ban és Nyírvasváriban is volt, van és remélhetőleg lesz is röplabda. Mivel nagyon sok helyen egy-két személyhez kapcsolódik a sportág, ezek távozásával vagy visszavonulásával ideiglenesen panghat a röplabdaélet, de ezeket a pihenőidőszakokat eddig mindig újjáéledések követték. Remélem ez sokáig így lesz. — Mi a szövetség elképzelése, legfontosabb feladata a közeljövőben? — Szeretnénk tenni a minőségi lépés érdekében. Ezért akarjuk főleg az alacsonyabb osztályú kluboknál erősíteni a szakmai munkát és a bázisokat szolgáló hátteret. Erre megvannak a megfelelő képísítésű szakembereink. Játék és vezetés Máthé Dezső és a labda pattogása A bírói székben Nyíregyháza (KM — B. T.) — Aki nélkül általában nem játszanak NB-s röplabdamérkőzést Nyíregyházán, az Máthé Dezső. Ahol pattog a fehér labda, legyen az NYVSC-s fiúk, a sportu- lás vagy a tanárképzős lányok mérkőzése, ott megjelenik Dezső bácsi, az egykori játékos, edző, majd vezető. Ha esetleg mégis távol maradna egy-egy összecsapásról a nemcsak röplabdaberkekben ismert személyiség, annak csakis egy oka lehet: a játékvezetés. Merthogy Máthé Dezsőnek a másik szerelme a bíráskodás. Munkája elismeréséül tegnap a „Magyar Röplabdáért” emlékérmet vehette át. A játékkal — amely éppen idén ötvenéves Magyarországon — 1948-ban „fertőződött meg”, több, mint ezer bajnokit játszott nyíregyházi színekben, és 1972-ben is ütötte még a labdát. Utána edzősködött, majd kapcsolatai révén igyekezett segíteni az NYVSC-t. — Az úgy kezdődött — sóhajtott nagyot Máthé Dezső —, hogy, mint kossu- thos diákot a Vasutas egyesülethez irányítottak. Ez 1948-ban volt, majd érettségi után, 1951-ben már az Építőkben játszottam. Ez azért is érdekes, mert a megyei bajnokságban éppen az Építők volt a Vasutas legnagyobb riválisa. Együtt játszottam például Juhász Gáborral, a munkaügyi központ volt igazgatójával és Kása „Öcsivel”, azaz Ferenccel, a híres rendezővel. Egy névváltozást követően a Spartacusban ütöttem a labdát, innen csak egyszer igazoltam el, amikor bevonultam a Honvédhoz. Közben már edzős- ködtem is, 1972-től a lányok munkáját irányítottam, de a férfiak edzéseit is vezettem. — 1974-től vagyok játékvezető, olyan emlékezetes meccseket vezettem, mint a Németország- Csehszlovákia vagy az Egyip- tom-Jugoszlávia. A játék- vezetésről még a mai napig sem mondtam le, igaz jelenleg már csak az NB II- ben fújom a sípot, közben pedig a szövetség ellenőre is vagyok. Fontos az alapok szélesítése Archív felvétel A szabad tér híve A Gidófalvy név egybeforrt a tékával iák. Érdekes, hogy a lábunkról sosem ment le a bőr. Nem is értem, hogy a teremben miért használnak már a gyerekek is térdvédőt, hiszen annak idején mi anélkül sem sérültünk meg. Persze, a szabadtéri játéknak óriási hátránya volt, hogy az időjárás viszontagságai igencsak meghatározták egy-egy mérkőzés végeredményét. — Gidó bácsi neve az utóbbi időben igencsak összeforrott a tanárképző női szakosztályával. — 1976-ban kerültem a főiskolásokhoz, amikor átvették a Vasutas női csapatát. Azóta folyamatosan NB II-ben szerepelünk, igaz kétszer már nyertünk bajnokságot, de az osztályozókon egyszer sem sikerült feljebb lépnünk. Ma már odáig jutottunk, hogy az ifjúságiak mellett a felnőttek edzéseit is én irányítom. — Több mint negyven éve nagy szerelme a röplabda. Gondolom, ez már csak olyan, hogy nem lehet belőle kiszállni... — Pedig már sokat gondoltam rá, hogy feladom. A mai gyerekek nem szeretik úgy a játékot, mint mi. Azért még így is érnek kellemes meglepetések. Ezek közé tartozik, hogy kitüntettek. De sokkal többet jelent számomra az, hogy nemrégiben, amikor a lányomnál jártam Tatabányán, az unokámmal sétálva egy hölgy megszólított: „Gidó bácsi, hogy tetszik lenni?”. Természetesen én nem ismertem meg, akiről aztán kiderült, hogy én tanítottam valamikor Nyírpa- zonyban röplabdázni... Gidó bácsi Nyíregyháza (KM) — Hol máshol beszélgethettünk volna a jubileumi röplabda közgyűlés egyik megyei kitüntetettjével, mint egy mi- nitoma kellős közepén, a labdapattogás „röplabdás fülnek” oly kellemes zajában. Merthogy Gidófalvy Albertnek ez a zörej olyan munkazaj, mint mondjuk az esztergályosnak az esztergagép zakatolása. — A Kossuth gimnáziumba jártam, ott kezdtem röplabdázni — kezdte a visszaemlékezést a hétvégi Mátyás Kupa két mérkőzése között a kitüntetett, akit sokan csak Gidó bácsinak ismernek. — Az érettségi után (1953) sem szakadtam el a sportágtól. — Mennyivel volt má- sabb az akkor még szabadtéren művelt játék, mint a mai? — Meggyőződésem, hogy sokkal jobb volt, elsősorban a közönségnek. A mérkőzések nagy részét a Petőfi téren játszottuk, az arra járók gyakran megálltak, és nézték a küzdelmet. Salakon vagy betonon mérkőztünk, de nem sajnáltuk magunkat, ugyanolyan bátran elvetődtünk, mint a maü
