Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14 / 292. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Életterek Elkopott a cipő sarka, felvált valamelyest a talpa is, nosza, keressünk egy jó cipészt, aki rögvest megjavítja. Nem is olyan régen még sokan eldobták az ilyen lábravalót, mert viszonylag olcsón vehettek újat, no meg azért is, mert nagyítóval sem lehetett találni egy cipészt a kaptafánál. S láss csodát: mostanság szinte nincs utca, nincsen sarok, ahol ne olvashatnánk a cégtáblákon cipészről, szobafestő és -mázolóról, parkettázó- ról és szabóról, hogy a kőművest, meg a burkolót ki ne felejtsük. Mintha a föld alól bújtak volna elő hirtelenjében ezek a kis pompás műhe- lyecskék, birtokba véve egy-egy garázst,, vagy kis átalakítással az előszoba egy részét. Látni, hogy kertes házak egyik ablakát bővítik bejárati ajtóvá s jóformán meg sem szárad a vakolat, máris kinyit a virágüzlet, a „rongyosbutik”, a minicsemege vagy az ajándékbolt. Ahol eddig garázs sötétlett, ott fényárban a fodrászat. Legutóbb egy alagsorban jártam cipész ismerősömnél, aki ugyanott, ugyanolyan szorgalommal dolgozik ma is, mint két évvel ezelőtt. Csakhogy most tőle jobbra is, meg balra is nyüzsög az alagsor a bőrdíszműves, a férfiszabó, a harisnyaszem-felszedő kuncsaftjaitól. Nincs tehát már egyedül az én cipészem. Hanem, mint mondja, a megnehezült élet a dolgos embereket arra kényszerítette, hogy kezdjenek valamihez. „Aki szeret dolgozni, uram, az, higgye el, mostanában is dolgozhat. De aki a szocializmusban is csak a tenyerét tartotta, az most is tartja a támogatásért, meg a segélyért. ” Az én magánvéleményem azért árnyaltabb: vannak valóban elesettek is, akik kikerültek az állam szárnyai alól a nagy semmibe, s hiába próbálkoznak, nekik sehol sem terem babér. Talán azért, mert eladhatatlan a tudásuk, képességük, talán azért, mert az a minimális indulótőke sem jön össze nekik, hiszen rogyadoznak a korábbi adósságok terhei alatt. Azért sok igazság van a cipész szavaiban! Számos olyan embert ismerek, aki kárvallottja ennek a fene nagy kapitalizálódásnak, de nem hagyta el magát, s addig próbálkozott ezzel is, azzal is, amíg ki nem alakította a maga új életterét, akár egy mini szatócsboltban, egy garázskocsmában, vagy használtcikk-kereskedés- ben. Ma már falvakban is szinte egymást érik ezek a rögtönzött butikok s családok élnek meg belőle, szerényen. Ismerősöm édesanyja túl a hetvenen is piacol. Amit megtermelt a kis kertjében, azzal áll ki szombatonként, mert „talán már nem is élnék, ha abbahagytam volna a munkát”. O tudja a titkot. Angyal Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK Vagyonvédők vízválasztói A remélhetőleg hamarosan életbe lépő törvény szabályozza a jogokat A törvény szerint december a vízválasztó a személy- és vagyonvédő cégek, személyek, illetve a magánnyomozók életében, ezek a tevékenységek ezentúl ugyanis már csak megfelelő képzettséggel, az igazolvány meglétével folytathatók. E sokféleképpen értékelt szakma az előkészület alatt álló törvény életbelépésével nyerheti majd el igazi helyét, talán bizonyos öntisztulást is követően. Dr. Tisza Miklóssal, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjével beszélgettünk e tevékenység szabályozásáról, s a törvény- tervezet egyes pontjairól. □ Miért kulcshónap a december a személy- és vagyonőrök szempontjából — Új kérelmezők december elsejétől már csak akkor kaphatnak engedélyt, ha rendelkeznek személy- és vagyonőri igazolvánnyal, ami feltételezi a szakképesítés meglétét. Azok, akik eddig e szakmákban tevékenykedtek, december 31-ig kell, hogy megszerezzék a képzettséget illetve az igazolványt. A feltétel bizonyos iskolai végzettség (ide sorolhatók az egykori rendőrök), illetve az az eredményes vizsga, melyet a 3Ö0 órás tanfolyamot követően kell(ett) letenni a hallgatóknak, hogy megkaphassák igazolványukat. Eddig a megyében 750 személy- és vagyonőri, valamint 17 magánnyomozói engedélyt adtunk ki, utóbbiakat többségében egykori rendőrök kapták meg. A vállalkozások száma 45-50-re tehető. Úgy vélem, a személy- és vagyonőri igazolvánnyal rendelkezők év végére, illetve a jövő év elejére ezer körül lesznek. □ Mennyire várható, hogy továbbra is akadnak olyan dolgozók, akiket nem jelentenek be, illetve a végzettség megléte nélkül alkalmaznak f Hiszen gyakorta hallavezet egyik (az elfogadásra nagy valószínűséggel javasolt) változata előírja a szakmai kamara felállítását, melynek tagsága kötelező lenne a vállalkozások számára éppúgy, mint az alkalmazottakéra. A kamara amellett, hogy érdekképviseleti szerv, komoly hatósági jogkörökkel is rendelkezhet majd, s mivel a munkavégzés kamarai tagsághoz kötött lenne, így megszüntetése magával vonná a rendőrségi engedély visszavonását is. A kamara működésével tisztulna meg igazán ez a szakma, mert a személy- és vagyonvédők tekintélyét és hi.................... ................................. Súlyos, ismétlődő szabálytalanságok esetén, akár a vállalkozási engedély is bevonható. •• ni arról, hogy egyes cégek úgymond „feketén” foglalkoztatnak őröket, azaz nem jelentik be őket, adót és egyéb járulékokat spórolva meg. — Nem érdemes ezt tenni, mert a szabályszegők súlyos következményekre számíthatnak. A dolgozót 50 ezer forintig terjedő bírsággal sújtjuk, s két évig megtagadhatjuk az igazolványa kiadását akkor is, ha levizsgázik. De a vállalkozás felelősségre vonása sem marad el, súlyos vagy ismétlődő szabálytalanságok esetén, akár a vállalkozási engedély is bevonható. □ Lehet-e bérfelverő hatása annak, hogy csak igazolvánnyal rendelkező személy- és vagyonőröket alkalmazhatnak a cégek? — Megkaptuk véleményezésre annak a törvénytervezetnek a szövegét, ami e szakma művelését szabályozná, a jelenlegi kormányrendelet ugyanis csak átmeneti szabályozást jelent, s vannak benne felülvizsgálatra, változásra szoruló elemek. A terlalkbzások kellő ellenőrzésére, felügyeletére... — Ezeket rendszerint a többi szolgálati ág bevonásával végezzük, a közrendvédelmisek a személy- és vagyonvédelem, míg a bűnügyesek a magánnyomozók ellenőrzéséhez adnak segítséget. Igaz, nekik is bőven akad egyéb feladatuk, de megpróbálunk rendszeresen szétnézni az említett vállalkozások háza táján. Sok irat keletkezik egy-egy cégről, hiszen a városi kapitányságokon adják ki a tevékenységi engedélyt, míg a lőfegyverek tartására vonatkozót itt, a megyei igazgatásrendészeten kapják meg a feltételeknek megfelelő igénylők. Mivel — mint említettem — az ellenőrzés is megosztott hatáskörű, összhangra van szükség a rendőrberkeken belül. Ha az ígért számítógépes program elkészül, akkor már csak kézügyesség kérdése lesz bármely cégről vagy személyről előkeresni a szükséges információkat, nagy könnyebbséget hozna e program megalkotása és használata a munkánk során. □ Milyen tapasztalatokat szereztek a személy- és vagyonőrök vizsgáztatása során:? — A főkapitányság szervezésében lefolytatott vizsgákról tudok érdemben szólni, hiszen mások is kaptak hasonló jogosítványokat, nem csak mi vizsgáztattunk. Eddig 550 vagyonőrjelölt jelentkezett be, 434-en sikeresen jutottak túl a vizsgán, csak kilencen buktak meg, a többiek várhatóan még decemberben számot adnak tudásukról. A tapasztalatok azt mutatják, bár kicsit megijedtek a vagyonőrök a követelmény- rendszert és a tananyagot látva, de talán ebből is adódott, hogy igyekeztek becsü' Nálunk eddig 434-en sikeresen jutottak túl a vizsgán, csak kilencen buktak meg, « lehet milliomos, hiszen sok költség hárul a vállalkozásokra. Várhatóan azok maradnak fenn, akik megfelelő felelősségbiztosítással, kellő szakmai hozzáértéssel, anyagi-technikai háttérrel rendelkeznek, ami hosszú távon garanciája annak a korrekt munkavégzésnek, amit elvár a megrendelő. Ha ez így megvalósul, akkor a rendőrségnek is könyebb lesz a dolga, hiszen egyfajta előzetes szűrőszerep érvényesül majd. □ Kérdés persze, hogy mennyire van ideje, embere, energiája a rendőrségnek e vál• * ............................... i mm........................................... Jó lenne, ha mielőbb megszületne a vagyonőrök tevékenységét szabályozó törvény, lettel, tisztességgel felkészülni. A tanfolyamszervező cégek is komolyan vették a kihívást, olyan oktatókat, felkészítőket kértek fel (ügyvédeket, rendőröket, orvosokat stb.), akik szakemberek az adott területen. A vizsgadrukk érezhető volt — ez természetes jelenség — de a fő cél nem az volt, hogy kiderítsük, mit nem tudnak a vagyonvédők, inkább az: derüljön ki, mit sajátítottak el a tananyagból. Ami — s ez sem mellékes — sokaknak okozott nehéz perceket, hiszen talán még komolyabb szintű volt, mint amit a rendőriskolán tanítanak. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy látszott a „diákok” többségén a törekvés, a szándék. Jó lenne, ha mielőbb megszületne a személy- és vagyonőrök tevékenységét szabályozó törvény, így mindenki tisztában lenne jogaival és kötelezettségeivel. A véleményezésre hozzánk megküldött tervezet a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva igyekszik kiküszöbölni a kormányrendelet bizonyos pontjainak életképtelenségét, így valószínűleg egy, a mindennapi élethez igazodó törvény születhet majd meg. Kováts Dénes telét lejáratokat, a nem kellő háttérrel rendelkezőket kizárnák, kvázi hatósági jogkört gyakorolva, kiszűrhető lenne a tisztességtelen piaci magatartás. Az minden komoly, magára valamit adó vagyonvédő szervezet érdeke, hogy minél több és jobb megbízása legyen. A törvénytervezet érdekessége — avatott be a kulisszatitkokba dr. Tisza Miklós, hogy a személy- és vagyonvédelemmel, s a magánnyomozással foglalkozó magán- vállalkozás más jövedelemszerző vállalkozási tevékenységet nem folytathatna. Ez azt jelenti: a jelenleg működő cégek jelentős része választási kényszer elé kerül, hiszen több olyan van, amelyik a személy- és vagyonőrzést a fővállalkozás (építőipar, fuvarozás, dekoráció stb.) mellett végzi. E kitétellel valószínűleg a profiltisztítás a törvényalkotók célja. Az is tény azonban, hogy csupán személy- és vagyonvédelemből a törvények megtartásával senki sem Dr. Tisza Miklós: „Azok maradnak fenn, akik felelősségbiztosítással, kellő szakmai hozzáértéssel, anyagi-technikai háttérrel rendelkeznek” Harasztosi Pál felvétele
