Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-12 / 290. szám

1996. december 12., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nyug­díjas, nyugdíjhoz közel lévő olvasóink számára szerve­zett fórumot nemrég a Kelet- Magyarország. A Nyíregy­házán, a KPVDSZ művelő­dési házban megtartott ren­dezvényre a vártnál jóval többen jöttek: zsúfolásig megtelt az előadóterem, pót­székek sokaságát kellett be­állítani. A rendezvényen olyan szak­emberek voltak az előadók, akik nemcsak az aktuális tud­nivalókat magyarázták el, de első kézből, a helyszínen vála­szoltak a jelenlévők minden kérdésére is. Mennyi az annyi Virág Gyula, a megyei Nyug­díjbiztosítási Igazgatóság igaz­gatója szabolcsi helyzetképet festett. Elmondta, milyen nyug­díjak, illetve nyugdíjszerű el­látások járnak jelenleg, s rávi­lágított azokra az ellentmon­dásokra is, amelyek a téma kö­rül tapasztalhatók. — Gyakran okoz konflik­tust, hogy az öregségi nyugdíj minimuma és a rendszeres szociális járadék összege szin­te fillérre ugyanannyi. Joggal érezheti tehát kisemmizettnek magát az, aki egy nehéz mun­kával végigdolgozott élet al­konyán ugyanannyi pénzt ve­het kézbe, mint az, aki alig 30 éves, életében egy keserves napot nem dolgozott, de hely­zeténél fogva jár neki a segély, — mondotta a jelenlévők nagy tetszésnyilvánítása mellett Virág Gyula. A továbbiakban arról hall­hattak a résztvevők, hogy bár megyénket a rokkantak me­gyéjének szokás nevezni, sem­mivel sincs több rokkant nyugdíjas Szabolcs-Szatmár- Beregben, mint az ország bár­mely más részében. Az igaz — derült ki a továbbiakban — hogy az igénylők száma folya­matosan nő, igen magas. En­nek okai között a rendszervál­tás körüli gazdasági átalaku­lás, a terjedő munkanélküliség sorolható az első helyre, hi­szen ezen veszélyek elől me­nekülnek, menekülnének so­Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Sok mindent ki tud hozni az egyik legősibb alapanyagból, a fá­ból. Munkái kiállításokra, kül­földre is eljutottak. A tudását mostanában munkanélküli fia­taloknak adja át. Ezek a fiata­lok így szakmához, munká­hoz, megélhetéshez juthatnak. Az idős mester egy szatmári falucskából, Urából indult, régóta Nyíregyházán él, a piac közelében van az otthona és a műhelye. Mestersége címeré­ben lehetne a kemény tölgy, a gyalu, a fúró. A cégtábláján ez áll: Katona Károly faesztergá­lyos — faszobrász. A 61 éves Katona Károly- nak érdekes, változatos az em­beri és a szakmai életútja. Ura községben született, iparos családba. A nagyapja kerék­gyártó volt, szekerek, kocsik, a paraszti élethez nélkülözhe­tetlen eszközök készítője. Az apja a géplakatos szakmát ta­nulta ki, cséplőgépet, tüzesgé­pet is üzemeltetett, munkája kan a rendszeres havi jövede­lemhez. Igen nagy figyelem kísérte azokat az információ­kat, amelyek a január 1-jén életbe lépő nyugdíjjogsza­bályt jelentik. A fokozatosan 62 évre emelt korhatár még ma sem szívesen tárgyalt té­ma. Igaz, a hírek szerint a rossz mellé jön egy jó, hiszen a korhatáremelést egy kedve­ző kiszámítású nyugdíj-meg­állapítás követi, mely az inflá­ciós szorzószámokat is alapul veszi. Jó hír az is, hogy 97. ja­nuár 1-től 19,5 százalékkal emelkedik a nyugdíjak össze­ge, amelyet a szokásokhoz hí­ven egy későbbi időpontban a nyugdíjszerű ellátások össze­gének emelése követ. Érdekvédelem A Nyugdíjbiztosítási Igazga­tóság feladatait sorolva Vi­rág Gyula elmondta: nagyon sok munkájuk akad, magas a megyebeli kisnyugdíjasok száma. Rendkívüli emelésről igen indokolt esetben, a szoci­ális helyzet figyelembe vételé­vel az igazgató is határoz­hat. Nagy dilemmát okoz, hogy a rendelkezésre álló összeg ke­vés, sosem elég, így nehéz el­dönteni, hogy többen keveseb­bet, vagy kevesebben többet kapjanak-e. Az emelés mérté­ke minimum 600 forint lehet, de ennyi sem jár annak, aki há­rom éven belül ment nyugdíj­ba, s nyugdíjának összege, a minimum összeg kétszeresét, nyomán zsákokba került a ke­nyérnek való. A szakmáját Pesten, An­gyalföldön tanulta. Aztán au­todidakta módon gyűjtötte a tudást, műhelyében és a fafa­ragótáborokban a faesztergá- lás és a fafaragás minden csín­ját binját elsajátította. Nagy is­kola volt számára a híres deb­receni bútorgyár is. A műhelye falán két bekere­tezett díszes okirat is látható. a kétszer 9600 forintot megha­ladja. Bódiné Orosz Olga a nyír­egyházi önkormányzat szoci­ális irodájának munkatársa nemcsak az iroda munkáját mutatta be, de felsorolta azo­kat a lehetőségeket, támogatá­si formákat is, amelyeket a ne­héz helyzetbe került idősek, kisnyugdíjasok az önkor­mányzatoktól kaphatnak, kér­hetnek. Ismertette azokat az információkat is, amelyeknek segítségével könnyíthető a ne­hezebb élet. Gyúró Imre, a Megyei Nyugdíjasok Szövetségének elnöke az érdekvédelem fon­tosságát hangsúlyozta. Mint kiemelte, a törekvés az, hogy a nyugdíjasok komfortérzete minél kellemesebb legyen. —- Mi mindennap elveszí­tünk valamit. Inflálódik a pén­zünk, az egészségíiriíc, á társa­ságunk és a közösségünk, így a legkisebb apró segítségnek is örülni tudunk. A jelenlévők hallhatták, hogy csak a megyében 170 ezer nyugdíjas van, akik nem­csak munkában megfáradt em­berek, de szavazópolgárok is. A választók 45 százaléka, a la­kosság egyharmada tartozik e kategóriába. Az érdekérvé­nyesítés és az érdekvédelem igen fontos tennivaló, a klu­bok, az egyesületek pedig az elmagányosodás, a leépülés elleni legjobb gyógyszerek. Dr. Angyal Sándor, a Kelet- Magyarország főszerkesztője Az egyik azt tanúsítja, hogy 1974-ben Debrecenben orszá­gos népi iparművészeti kiállí­tást rendeztek, s ezen a nagy demonstráción országos kü- löndíjat kapott a szigorú zsűri­től. A másik bekeretezett szép oklevelén ez olvasható: Az Ipar Kiváló Mestere. Csak hosszú időn át végzett kiemel­kedő munka után ítélik oda ezt a címet. Tulajdonképpen egy életmű elismeréseképp. kedves szavakkal köszönte meg a rendkívül magas rész­vételt, a szíves érdeklődést, s szólt arról a törekvésről, me­lyet az újság az időskorúak tá­jékoztatásában, informálásá­ban vállalt, s vállalni igyekszik. Kovács Éva-» -j yugdíjasok számára l\l szervezett fórumot a X V közelmúltban a Ke- let-Magyarország Lapki­adó Kft. A találkozó célja az volt, hogy a meghívott szakemberek, — a megyei nyugdíjbiztosítási igazgató­ság valamint a nyíregyházi önkormányzat szociális iro­dájának előadója segítsé­gével a résztvevők fél te hes­sék kérdéseiket, elmond­hassák gondjaikat, vala­mennyi problémájukra meg­oldást, de legalább első kézből választ kapjanak. A két előadó után a megyei nyugdíjasszövetségek kép­viselője, majd lapunk fő- szerkesztője szólt a megje­lentekhez. Szavaikat szinte itták a jelenlévők. A beszámolók utáni ren­geteg kérdés igazolta: az ötlet kiválónak bizonyult. Nemcsak a megyeszékhely­ről, de több tíz kilométernyi távolságról is érkeztek ven­dégek, nem csoda, ha zsúfo­lásig megtelt a helyszín, a Szarvas utcai művelődési ház. Ráadásul nem csak aktív nyugdíjasokkal. A már nyugdíjban lévők mel­lett majdnem többen voltak azok, akik csak most készül­nek a nyugdíjra, akik aktív életük után, év munkájával a hátuk mögött most men­nek majd nyugdíjba, kezdik el a remélhetőleg hosszú évekig tartó békés, derűs öregséget. A találkozó jóval hosszabb lett a tervezettnél, a hivatalos befejezés után még a folyosón, távozóban is meg-megálltak, érdek­lődtek, kérdeztek vagy ép­pen véleményt mondtak az idős emberek. Akik mindvégig ott vol­tak, szívfájdító pillanatok­nak is tanúi lehettek. Volt, aki itt, a nyugdíjbiztosító igazgatóság vezetőjétől tudta meg, mikor kell, mi­kor lehet a nyugdíjaztatást kérnie, akadt, aki ezen a fó­rumon jött rá, jobban járt volna, ha nem sieti el dol­got, s még legalább év vé­géig munkahelyén marad, s bizony megesett, hogy az egyik városközeli faluból érkezett asszony sírva fejez­te be mondatait, mert kide­rült számára, rútul becsap­ták, félrevezették. Sokaknak jelentett segítséget az is, hogy megtudhatták, bajba kerülve milyen támogatáso­kat, segélyeket kérhetnek la­kóhelyük önkormányzatá­tól. A nyugdíjasfórum bizo­nyította: igenis szükség van a tájékoztatásra, a szemé­lyes találkozókra, mert minden információ kevés ahhoz, hogy a rászorulók, az érintettek úgy érezhes­sék: a dolgos évek után kie­gyensúlyozott, boldog öreg­ségben is lehet(ne) részük... A fórum résztvevői Harasztosi Pál felvétele A fából faragott juhász Esztergálás közben A szerző felvétele Kérdések özöne követke­zett. Volt aki arról beszélt, hogy közösen fizetik elő, s egymásnak adják tovább a Ke- let-Magyarországot, volt aki azt szerette volna tudni, mi­lyen feltételek mellett mehet idén vagy jövőre nyugdíjba. Sok asszonyt érdekelt az úgy­nevezett átmeneti törvény, s jó páran szerették volna tudni, jár-e kedvezmény a megszüle­tett gyermekek után? Egy gá- vavencsellői olvasónk, aki 67 százalékos rokkantnyugdíjas és vaksági segélyben is része­sül, aziránt érdeklődöm, hogy a januári nyugdíjemeléskor “beszámítják-e néki az ‘ űfőtíb* jogcímen kapott összeget. A megélhetés Nyíregyháza mellett Tiszake- recsenyből, Kótajból, Nyírbá­torból, még számos más tele­pülésről érkezett vendégek gyakorta nemcsak önmaguk, de szomszédjaik, munkatársa­ik gondjait is ismertették, kér­déseit is elmondták. Legtöbb­jüket érthető módon a megél­hetés, az ország helyzete fog­lalkoztatta, de akadt, aki csak azért jött, hogy megkérdezze: ugyan meddig, s miért drágul kedvenc lapja a Kelet-Ma- gyarország? Aprólékosan, szépen kifa­ragta például egy tipikus alföl­di juhász portréját, alakját. Ez a kis juhász-szobor most is a szobáját díszíti. Nyertes mun­káinak egy része budapesti mú­zeumokba, illetve fővárosi gyűjtőkhöz került. A szakmai hírnévnek köszönhetően Auszt­ráliába mehetett volna dolgoz­ni, sok pénzt kereshetett volna távol a hazától. Ám ő maradt hűségesen barátai, tisztelői kö­rében. Alkotásaiból jó néhány kikerült Amerikába, Európa több országába. így öregbíti ő megyénk, szűkebb hazánk népművészeinek, fafaragóinak jó hírét. Gondosan kimunkált fakulacs, falidísz, fatányér ke­rült ki a keze alól. A nyíregy­házi nagy postával szemben lévő kis kápolnába például lámpionokat készített. Ebben a látványos munkában is örömét lelhette. Több templomba csi­nált csillárokat. Vaján a múze­um különleges megrendelését teljesítette teljes megelégedés­re. Játékokat, karácsonyi aján­dékokat is tud készíteni a gyer­mekek legnagyobb örömére. Róluk volt szó Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Két napig tartott, s nagy sikert aratott az a tanácskozás, amelyet a múlt héten pénte­ken és szombaton Az idős­korúak társadalmi helyzete az ezredfordulón Magyar- országon és a keleti régió­ban címmel Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnázium­ban tartottak. A megjelen­teket Gyúró Imre köszön­tötte. Mint hangoztatta, a tanácskozásra öt megye, a keleti országrész időseket összefogó szervezeteinek képviselői jöttek el. Ä továbbiakban a beve­zetőből kiderült: a szociális helyzet nehezedésével, a megélhetési gondok szapo­rodásával egyre nagyobb az igény az ilyesféle találko­zókra, az úgynevezett hét­köznapi érdekvédelemre, ami csak akkor lehetséges, ha az illetékesek ismerik az idősek gondjait, problémá­it, s felvázolhatják azok megoldásait. Már csak azért is, mert egyáltalán nem közömbös, hogy mi­képpen él, hogyan gondol­kodik az a közel kétmillió nyugdíjas, kétmillió válasz­tópolgár, akiknek helyzete — az ország gondjainak következtében is — egyre rosszabb. Csabai Lászlóné Nyír­egyháza polgármestere kö­szöntőjében arról beszélt, hogy a város és a megye ve­zetése örömmel fogadja a nyugdíjasok rendezvényét, hiszen nemcsak tapasztala­taikat hallgathatja meg, de be is mutathatja szépségeit, gondjait, eredményeit. A tanácskozás összehívása Csabainé szerint azért is tartható szerencsésnek, mert azt bizonyítja, az öre­gek megpróbálnak segíteni saját gondjaikon, szerve­ződnek, s értelmet adnak életüknek. A továbbiakban dr. Imre Sándor egyetemi docens a családokról, a nagyszülők, nagymamák és nagypapák feladatairól szólt, kiemelve, hogy ők azok, akiknek ideje és türel­me is van az unokákra, az öregek azok is, akik a nem­zeti értékek megmentését, továbbadását még felvállal­hatják. Iván László pro­fesszor, az Országos Ge­rontológiai Intézet igazga­tója egyfajta szociológiai helyzetképet vázolt, s arról a gondoskodásról beszélt, mely a megye, a keleti ré­gió időseit megilleti. A tanácskozáson alhang- zott sok érdekes előadás között az időskorúak beteg­ségeiről, egészségügyi áll­apotáról, életlehetőségeinek korlátáiról, valamint a vál­tozás irányairól is. Sokszor szívbe markoló vélemények, gondolatok hangzottak el, de volt példa a derűre, vidámságra is. A tudomány, a tanácskozás mellett jutott idő a kikap­csolódásra, például városlá­togatásra is. A záróelőadás mottója: „Rólunk volt szó, s azokról, akik utánuk jönnek” bizo­nyítja: a nyugdíjaskérdés nem egy generáció ügye. Ezért is jó, hogy a nyíregy­házi fórumon kiderült: min­den bajra lehet megoldást találni. Kellemesebb komfortérzetet Zsúfolt ház előtt gondjaikat, örömüket osztották meg a Kelet-Magyarországgal Nyugíjasfórum

Next

/
Oldalképek
Tartalom