Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-11 / 289. szám
1996. december J1szerda A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Keiet-Magyaiország f f Fonák helyzet Eltévedtem a Kossuth téren. Azaz, hogy eltévedtem volna..., ha egy vitathatatlanul remek fotó alapján tájékozódtam volna. Mert éppen kezemben volt a Kelet-Magyaroszág november 29-i száma és nézegettem a címlapot ékesítő nagyszerű fotót. Forgolódtam az ismerős téren, de sehogy sem találtam helyén a képen ábrázolt objektumot. És egyszer csak mint fotós vakuja villant emlékezetembe városunk világhíres tájékozódója: Oláh Katalin. Bár a helyzet fonák — állapítottam meg —, de mégsem adhatom fel a biztos célba érés reményét, hiszen idevalósi vagyok én. Tájoló és térkép ugyan nem volt nálam, de előkaptam — erre a rendkívüli helyzetre véletlenül éppen nálam lévő — zscbmiao- met és mint nagymenők szokták tájolót a térképre, úgy helyeztem a tükröt a címlapfotó alá. Fejemben pedig azonnal világosság gyúlt. A térkép — mit is beszélek — a fotó visszás volt. Röpke szellemi „szintetizálás” után lépcsőkön felfelé haladva, persze célba értem (tudtam én jól, hogy nem szabad feladni). Bementem a Metropol Üzletházba és vásároltam — azaz hogy vásároltam volna... Na, de ez már csak pénzkérdés. F.G. Nyíregyháza Menedék gyermekeknek Nyírbátorban is mint a többi városban megtalálható a mai kor betegsége: munka- nélküliség, hajléktalanság. Ennek ellenére működik egy intézmény, az Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola. 1975-től gyógypedagógiai, értelmi fogyatékos gyermekek számára nyújt olyan lehetőséget, amit egyedül a gyermekek nem tudnának megoldani. Az általános iskola elvégzése után mezőgazdasági és könnyűipari szakmát tanulhatnak itt a rászoruló fiatalok. Sok gyermeknek nyújt menedéket a diákotthon. Szerveznek kultúrműsorokat, jelenleg készülnek a cigány fesztiválra. A közelmúltban egy pályázatot nyert az intézmény, amit a fiatalok továbbtanulására használnak majd fel. Örülök, hogy vannak olyan emberek ebben a nehéz, szűkös világban, hogy tesznek értünk, törődnek velünk. Tisztelettel: Albók Attila a diákönkormányzat elnöke Nyírbátor A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Rendőrpalota a Bujtoson Hetven évvel ezelőtt — 1926. december 10-én — avatták Nyíregyházán a Bujtos utcában az új rendőrpalotát. Minden önkormányzat kötelessége gondoskodni lakói nyugalmáról, vagyonának biztonságáról és az ehhez szükséges anyagiak biztosításáról, így volt ez Nyíregyháza esetében is. A lakosság biztonságára rendőrséget, vagyona épségének megőrzésére tűzoltóságot szervezett. Mind a rendőrök, mind a tűzoltók őrhelye egykor a városházán volt elhelyezve. A tűzoltóknak 1911- ben a Bethlen Gábor utcában megfelelő laktanyát biztosított a város. A rendőrség számára a Vay Ádám utca 13. sz. alatti ingatlant vásárolta meg a város, amelyet a fiatalabbak Véső utcai diákotthonként ismertek. A világháború befejezése után, különösen az 1919 áprilisától 1920 márciusáig tartó román megszállás idején, a rendőrség volt az egyetlen fegyveres testület, amely a rendet és a biztonságot jelentette a városnak. A huszas évek elején bekövetkezett a konszolidáció és a felduzzasztott rendőri létszámot százra csökkentették le. Már 1925-ben új rendőrségi épület létesítését határozták el. Lechner Jenő műegyetemi tanár tervét fogadták el, amelyet Adorján János és Várallyay Gyula helyi építészek valósítottak meg. Az épület 1926-ra A kapitányság főbejárata elkészült és december 10-én avatták fel. Az avatási beszédet Rakovszky Iván egykori belügyminiszter, abban az időben Nyíregyháza országgyűlési képviselője tartotta. Az épületbe azonban csak a következő évben, 1927 első hónapjaiban költözött be a rendőrség. A rendőrség régi helyén a vármegye 1928-ban közigazgatási tanfolyamot, ismertebb nevén jegyzőtanfolyamot létesített. Az érettségi és a köz- igazgatási gyakorlat után két év alatt lehetett elvégezni ezt a tanfolyamot, amelyet Nyíregyháza első felsőfokú tanintézményének lehet elfogadnunk. Ä jegyzőtanfolyam számára 1938-ban a volt városmajor helyén, a Kossuth utca és az Erdősor sarkán emeltek új épületet. Az új rendőrpalota első emeletén volt elhelyezve az Harasztosi Pál felvétele őrszemélyzeti pihenő. Az őr- személyzet tagjai akkor 72 órán át voltak szolgálatban. Négy óránként a város különböző pontjain posztos szolgálatot teljesítettek és a következő négy órában pihenőben voltak a rendőrpalotában. 72 óra szolgálat után kaptak egy szabad napot pihenőül. Az őrszemek szinte látó- és hallótávolságban voltak egymástól. Veszély esetén síppal értesítették egymást. A legfontosabb őrhely a Kossuth tér és a Luther utca sarkán volt az úgynevezett Hirschler sarkon. Helyén Ungárék építettek emeletes üzletházat, amelyből lett az Állami Áruház. Ma, amikor a 70 évvel ezelőtt épült rendőrpalota avatására emlékezünk, becsüljük meg azokat, akik szolgálnak és védenek bennünket. Dr. Reményi Mihály Megyei orvostörténeti mozaikok (1.) Az Inczédy ház és a botanikus kert helyén orvosi lakások Archív-felvétel Tulajdonképpen büszkének kellene lennem, hogy Nyíregyháza első polgármesterének, nagyváradi Inczédy Györgynek (1780-1854) az ükunokája a városi rang elnyerésének 210. évfordulóján név szerint is megemlített. A Kelet-Magyarország 1996. december 5-i számában közölt interjúban ugyanis Marsalkó Endrének nyomban a városi tanács kezdeményezésére 1973. április 9-én, a kisemmizett örökösök által, bírósági végzéssel lebontatott „Inczédy ház” jutott eszébe, ekként: „Nagyon sajnáljuk, hogy lebontották az egykori Inczédy házat. Perlekedtünk is abban az időben a várossal, még Fazekas doktor úr is kiállt a „lábas ház” megőrzése mellett, ám mégis lebontották. A helyén épült házról néhány éve lekerült az emléktábla, nem tudjuk, hol van.” Tulajdonképpen kétszer is érintve vagyok e nyilatkozatban. Először is mint — akkor nagyon sokakkal együtt — az Inczédy ház „védője” (Pál Géza: Az Inczédy ház védője. Képes Újság, 1973. február 10. száma, 6. oldal), másrészt pedig mint a szóban forgó emléktábla javaslattevője 1978- ban. Azt hittem, hogy az Inczédy sor 11/B szám alatti patika főbejáratánál jó helyen lesz az emléktábla, amelynek persze bőséges felirata sem érzékeltethette az evangélikus templommal egyidős épület igazi várostörténeti jelentőségét. Sajnos, nem így lett. Egy vihar leverte a falról az emléktáblát, amely 3 darabra tört! Dr. Bulik János főgyógyszerész barátom jelentette az esetet a városi tanácsnak, s restaurálás után vissza akarta helyeztetni az átmenetileg raktárában őrzött táblát. Sajnos nemsokára az Inczédy patika is megszűnt. Nem volt gazdája az ügynek, így Nyíregyháza megyei jogú város idős díszpolgáraként háromszor is felmentem dr. Endreffy Ildikó alpolgármesterhez az emléktábla visszahelyezése érdekében. Orvoskollégám mindig szívélyes volt, de az emléktábla a jelek szerint nincs még a helyén. Most újból megadom a szövegét. Úgy gondolom, hogy a mostani 210. évforduló kivételes alkalmat kölcsönöz a cselekvéshez. Remélem, hogy mégis csak lesz különbség a nyíregyházi városi tanács és a Nyíregyházi Városi Önkormányzat hagyományápolásában. Az biztos, hogy a városalapító tirpákok 1841. évi falitérképe (városháza, kisterem) még az Inczédy kert beosztását is megőrizte az utókornak! Dr. Fazekas Árpád Babakocsival nem... Tisztelt Szerkesztőség! Talán jelentéktelennek tűnik a problémám, de biztos vagyok benne, hogy legalább babakocsival közlekedő „sorstársaim” megértenek. A minap vásárolni mentem, a kisfiámat babakocsiban’toltam, mint mindig. Betértem (volna) az egyik körúti cipőboltba, de amikor a kocsit a lépcsőn felküszködve eljutottam az üzlet ajtajáig, az eladó hölgy figyelmeztetett, hogy „Anyuka, ki van írva, babakocsival nem lehet bejönni”. Kis megszakítással ötödik éve vásárolok nap mint nap, babakocsit tolva. Áki próbálta, tudja, hogy nem egyszerű dolog, sokszor viszem fel magas lépcsőkön a kocsit, persze a gyerekkel és az addig vásárolt csomagokkal együtt. Mindeddig csak megértést és tiszteletet tapasztaltam, mindenki segít, ahogy tud. Feltételezem, hogy ez a magatartás az eladók részéről nemcsak a potenciális vevőnek szól, hanem elsősorban őszinte segítőkészség és humánum vezérli és nem tartják nagyon megterhe- lőnek, hogy esetleg utánunk jobban kell takarítani. Tudom, hogy semmit nem számít, de én ebben a boltban biztos hogy nem vásárolok többet. Tisztelettel: Puskásné Pap Virág Nyíregyháza, új u. 21. Ketté tört kőszikla Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére Egy emberöltővel ezelőtt — 52 éve — december 24- én lesz Bajcsy-Zsilinszky Endre halálának évfordulója. A tiszta szívű, igazságot, parasztságot szerető magyar hazafira emlékezünk. Sorsa, életútjának vargabetűi jól példázzák az érett politikussá válás emberi oldalát. Talán ő az egyetlen országgyűlési képviselőnk, aki nem megyénkben született, mégis úgy szerette e tájat, mintha szülőföldje lenne. Bizonyságul Beregbe vágyott megnyugodni. Bereg megye sokat köszönhet neki, mert az ország általa ismerte meg e vidék gondjait, bajait a parlamenti felszólalásaiból. Az 1944. évben felgyorsultak az események Zsilinszky életében. E dátumokat érdemes emlékezetünkben megőrizni. Március 19-én fegyverrel fogadta lakásán a Gestapót, majd elhurcolták és október 15-én bocsátották szabadon. November 23-án lefogták árulás során, vád: „hűtlenség bűntette miatt”. December 11-én Sopronkőhidára hurcolták, ott bíróság elé állították sürgősen és kötél általi halálra ítélték, karácsonyt meg sem várva. Kegyelmet nem kér, „nem fogadhatom el ezektől” — mondta. Reggel, december 24-én 8 óra tájban kivezették cellájából. Az őrt álló két katona egyike tarpai volt — amint kiderítettem: Torzsás József Tar- pán az Újváros széli lakos, aki odalépett a képviselő urához és a feléje nyújtó jobbját megcsókolta. E szívbe markoló drámai pillanat elérzékenyülésre sarkallta a jelenlévőket. Nem így a pénzért mindenre kapható három katonát. Utolsó gondolatát hangosan kiáltotta: „Édes hazám, kedves feleségem, Isten veled”. A bitófa alatt lábait összedrótozták, kezeit jobb combjához erősítették. Miután a kötelet a nyakára húzták, még szemébe vágta élete legutolsó mondatát Dominich bírónak: „Isten szeme mindent lát.” Ezután bevégeztetett. Hamvait 1945. V. 27-én az Országház előtt felravatalozták, majd kívánságának megfelelően Tarpára hozták végső nyughelyére. Tarpai temetésére nemcsak a körzetébe tartozó választóinak apraja-nagyja jött el, hanem minden magyar érzésű ember messze környékről. A főtéren alig fértek el a lovas szekerek, melyek száz számra hoztak gyászba öltözött embereket végső tiszteletadásra. (Ma a kultúrház áll a helyén.) A gyászmenet az érckoporsóval a tarpai „városháza” előtt állt meg, ahol többek között Simon Miklós a kisgazdapárt tagja is búcsúzott a gyászolók nevében. A temetőbeni búcsúztatást Erőss János egykori Szabolcs megyei főispán tartotta. Búcsúénekként a református „himnuszt” a „Te benned bíztunk eleitől fog- va”-t... énekelték. A sírját a tarpai hegyből való ketté törött kősziklával jelölték meg, amely életének derékba törését jelképezi. Ma zarándokhely minden tisztelőjének. A hálás utókor halálának 30. évfordulóra szobrot állított emlékére a kultúrház parkjában. A gyászos évforduló dátumát a karácsony ünnep közeledtén, békével a szívünkben őrizzük meg és élete példázza hazaszeretetünket a mille- centenárium évében. Szűcs István Nyíregyháza Szándékos ködösítés? Hogy is van ez? Hogy is van ez, kérdezhetnénk a MTV játékos vetélkedőjével az alábbiakat: Horn Gyula miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy az 1997-es év lesz az első, amikor az emberek életkörülményei nem romlanak. Rövid idővel utána elhangzott az is, hogy az energiaárak 24,9, a gáz 19, a távhő 22, a gyógyszer 8,8 százalékban fog emelkedni. Fűteni, világítani, vizet használni mindenkinek kell. Hiába lesz a nyugdíj- emelés 19,5 százalékos az átlaglakosság helyzetén csak rontani fognak az áremelkedések. A kormány azt is kijelentette, hogy évente 5 százalékkal csökkenthető az infláció. Nem kell ahhoz közgazdasági ismeretekkel rendelkezni, hogy kikövetkeztethető legyen: minden áremeléssel az infláció emelkedik és nem csökken. Bosszantólag hat az is, hogy előre beharangozzák a 40-50 százalékos energiaáremelést, aztán legyünk hálásak, hogy „csak” 24,9 lesz az. Ezek az intézkedések úgy érzem, nem kezelik felnőttként az ország lakosságát. Véleményem szerint szándékos ködösítés történik. A sajtóból olvastam, hogy kb. 100 ezer család nem fizeti a szolgáltatásokat. Azt gondolom, vannak olyanok, akik nem tudják fizetni, de akkor elvárná a társadalom, hogy takarékoskodjanak az energiával. Érzésem szerint, ha nem hajtható be az ár, nem kell takarékoskodni sem. Biztosan azért kell folyton emelni az energiaárakat, mert 100 ezer család nem tesz eleget fizetési kötelezettségének. Ebben az esztendőben 350 milliárdot fordítanak az államadósság törlesztésére. Ezt is csak a lakosság terhére lehet számlázni! Abban nem lehetek biztos, hogy egy kormányváltás rövid időn belül csodát tudna művelni, mert ha a költségvetés átcsoportosítja a kiadásokat, akkor csorbul a másik ágazat. Egy eladó- sított ország csak hosszú időn át számolhatja fel terheit. Talán a fiatal generáció (30-40 évesek) tudnának gyorsítani abban, hogy minél hamarabb kiheverjük a nehézségeket, a nélkülözéseket. L. M. Fényeslitke □
