Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-09 / 287. szám
1996. december 9., hétfő 14 Kelet-Magyarorszag KULTÚRA Könyvajánló Nyíregyháza (KM) — Nehéz a karácsonyi könyvválasztékban eligazodni. A választást szeretnénk megkönnyíteni azzal, hogy most három olyan kiadványt mutatunk be, amely elsősorban hűséges társainkról, az állatokról szól. Minden bizonnyal a legszebb magyar könyvek közé sorolható a Holló és társa Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv, A világ legszebb állatai. Földünket több mint egymillió állatfaj lakja. Közülük sok lenyűgöző szépségével kápráztatja el az embert, bár akadnak olyanok is, amelyek a legnagyobb jóakarattal sem nevezhetők elbűvölőnek, de mindannyian érdekes lények. Ez a kötet a világ legszebb állatait vonultatja föl. A gyönyörű, színes képek életük legfelemelőbb pillanatait mutatják be. A kísérő szöveg segítségével sok érdekességet tudhatunk meg a bemutatott állatokról, és azok fejlődés- történetéről. Névadó... ...ünnepségre készül a nyíregyházi 19. Számú Általános Iskola. Az intézmény a Zelk Zoltán Általános Iskola nevét veszi fel. A rendezvényre december 10-én 10 órától kerül sor. Az ünnepségen részt vesz a költő özvegye, Zelk Zoltánná is. (KM) A munkanélküliek... ...számára indít ingyenes dajkaképzést a Penzum-V Oktató Bt. Jelentkezni lehet a sóstóhegyi okkatóterem- ben (Attila u. 59., telefon: 475-678). (KM) Emlékünnepséget... ...rendeznek Ambrózy Géza születésének 100.. halálának 30. évfordulója alkalmából a Zrínyi gimnáziumban december 11- én 11 órától; Az összejövetelen méltatják a tudós életútját. (KM) John Lennon... ...emlékestre várják a nagy énekes tisztelőit a nyíregyházi megyei könyvtárban december 10-én 17 órától. Az énekes életútját filmeken is felidézik. (KM) Zenés... ...paródia-esten lép fel a Simly-show együttes a nyíregyházi művelődési központban december 13- án. A műsor 19 órakor kezdődik. (KM) Bábszínházi... ...előadásra várják a kicsinyeket a nyíregyházi Kö- lyökvárban december 15- én. Vasárnap 10 órától a Kalamajka Bábszínház az Ordas farkas című mesejátékot mutatja be. (KM) Peremfeltétel Mizser Lajos Nyíregyháza — Szörnyetegeket nemcsak a középkor fantáziájában lehet találni, hanem napjaink valóságában is. Ezek azonban nem olyan jóindulatúak, mint Süsü, a sárkány. Akarom mondani: sem a jó, sem a rosszindulatot nem merem feltételezni. Sokszor az is baj, ha az állat- rendszertanban szereplő „hímnős” kifejezést egy- egy nyilatkozatra alkalmaznak egyesek, mint pl. a következő: „A tervezéshez peremfeltételt jelentenek az állami források alakulásából adódó lehetőségek, illetve egyensúlyi követelmények teljesítését csökkentő kiadáscsökkentések”. Azt is mondhatnánk, hogy korunkra az egyszerű mondatok bonyolulttá válnak. Ám megkérdőjelezhetjük: érti-e valaki (beleértve a megfogalmazót is) ezt a mondatot? Pedig az ország- gyűlésben hangzott el. Ember legyen a talpán, aki megérti! Nyelvtanilag semmi kifogásolnivaló nincs benne. S ha a szókincsben van perem-, akkor nyilvánvalóan másutt is lehet. Ám felvetődhet a kérdés: miért kell egy mondatba belegyömöszölni mindent? A beszéd általános követelménye a közérthetőség. Ezt a mondatot viszont mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja. „Pocsemu” — mondaná az orosz. Azért, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Mellébeszélés ez a javából. Vagy ha én is szabványt akarnék alkalmazni: van hangalak, de nincs jelentés. Trombita és hárfa szólalt meg a Nemzeti Filharmónia koncertsorozatának legutóbbi hangversenyén a VMK-ban, Geiger György és Maros Éva közreműködésével Martyn Péter felvétele Élményekben lelt öröm A Soros Alapítvány iskolafejlesztő programjával tanítják a 13-as iskola elsőseit Élet az iskolában Martyn Péter felvétele Nyíregyháza (S. J.) — A Huszár téri 13-as iskola egyike annak a kilencnek az országban, ahol idén újnak számító tanulási modellt próbálnak ki. A Soros Alapítvány által finanszírozott program nem csak külsőségekben mutat jelentős eltérést a hagyományos oktatási formától. A gazdagon felszerelt, tágas teremben, kevés gyerekkel folyó tanítás többletmunkát kíván a tanítónőktől is. A telepi iskola 110 diákja közül 17-en új szisztéma szerint kezdték az első osztályt. A Soros iskolafejlesztő programjába kapcsolódtak be. Ennek egyik fontos célja, hogy a kíváncsiság, a rácsodálkozás, a képzelőerő, a kritikus gondolkozás, a spontaneitás és az esztétikai élményben lelt öröm képességét táplálja a gyerekekbe. A helyi óvodában kezdődött ez a program, s a most első osztályba került gyerekeknél a tanmenetre támaszkodva fejleszthetik, ápolhatják ezeket az értékes tulajdonságokat, tudom meg Kozma Ist- vánnétól, az iskola igazgatójától. A gyerekekre szabott feladatok olyan gondolatokat és viselkedést hoznak felszínre, melyek a hozzáértés érzetét, a sikeresség reményét keltik a gyerekekben. Fázsi Lászlóné és Doroginé Soós Csilla az elsősök tanítói. Az ő munkájukat segíti még Szilágyi Pálné fejlesztő pedagógus. Egész napos oktatási formában, kötetlen időbeosztással, hat tevékenységi körben foglalkoznak tanítványaikkal. Ezek a következők: építő. természettudomány, művészet, író, olvasó és matematika. Amikor Tompáné Lázár Éva igazgatóhelyettes beinvitál a kicsik termébe, igencsak elcsodálkozom. Aprócska bútorok, mintha egy tágas szobában lennék. Ä megszokott padsorok helyett itt-ott asztalok, székek. Egyik sarokban szőnyeg, játékok, a terem közepén hintaszék. Falitábla helyett körbejárható, három oldalú. gyermekmagasságú, lábon álló táblácska, melyre a hagyományos krétával is lehet írni, de aplikációs képek elhelyezésére is szolgál. Van itt a terem (szoba) másik felében olyan állótábla, amire filctollal lehet írni. A szekrények nyitott polcain könyvek, filctollak, színes ceruzák, a falon gyermekrajzok. Mindenkinek saját fiókja, rekesze, rajta a nevük és a tetszetős jelük. Abban tartják az iskolai munkához nélkülözhetetlen kellékeket. Az ajtónál előszobafal, rajta kabátkák, alul cipőtartó. Lekuporodok az egyik székre és a kitartóan figyelő Szabó Helénát és Lakatos Editet kérdezgetem arról, hogy telnek itt a napjaik, s nem irigykednek-e rájuk a testvéreik, amiért ilyen szép környezetben tanulnak, játszanak? Heléna kivágja magát a válasszal,. amikor azt mondja, mi itt játszva tanulunk. Majd apránként. Csilla néni segítségével elmondja azt is, hogy milyen alapvető szabályok szerint élnek itt az egész naposban. A gyerekek szeretnek oda járni, néha-néha még ott is aludnának. Az iskolában gyakori vendégek a szülők, akiket szeretnének partnerként bevonni ebbe a programba. Talán tőlük is kíváncsibbak az apróságok mesébe illő körülményeire, otthonosnál is jobb termükre az iskola többi diákjai. Az elmúlt három hónapban megfordultak már a 13-as- ban nyíregyházi óvónők, legutóbb pedig Hajdúböszörményből jöttek tapasztaltcserére hozzájuk. A gyerekek fejlődését mindenekelőtt Szabó Zsuzsanna, a Soros-program országos vezetője kíséri nagy figyelemmel. Ellenőrzi a Huszár téri iskolában folyó munkát, végtére is ők finanszírozzák és érthető módon kíváncsiak az eredményekre. Havonta látogatják az osztállyal foglalkozó tanítókat. Másfelől ugyanilyen gyakorisággal Budapesten gyűlnek össze az országos programban részt vevő pedagógusok, hogy finomítsák, alakítsák az első és második osztályra tervezett iskolafejlesztő programot. Ebben a gyerekek úgy tanulnak meg új fogalmakat, hogy összeillesztik eddigi tudásukat a jelen tapasztalataival. Tanítóik ráébresztik őket az élet összefüggéseire, a friss és régi ismeretek kapcsolatára. Ütőhangszeres találkozó Babka József Nyírbátor —A Nyírbátori Tinódi Sebestyén Zeneiskola ütőhangszeres tanszaka minden évben rendez, olyan jelentős hangversenyt, melyre érdemes odafigyelni. Ilyen rendezvényük volt a november 30-i koncert is, amikor a Váci zeneiskola ütőtanszakával közösen léptek fel Nyírbátorban. Ezen két zeneiskolában országosan kiemelkedő ütőhangszeres oktatás és kamarazenélés folyik. Erről adtak bizonyságot az est folyamán. Az est a házigazda-együttes műsorával kezdődött. Két könnyűzenei feldolgozás között Zempléni László Szvitjének tétele, valamint az Erdélyi táncok című alkotása hangzott el. Az igen igényes, ötletekkel teli Zempléni-művek alkalmat adtak az együttes tagjainak virtuóz tudásuk bemutatására. A vendégek fellépése jelentette az est műsorának nagyobbik felét. Összeállításuk igen változatos volt, szóló, duó és együttes egyaránt szerepelt benne. Befejezésül a két iskola 24 növendéke és tanáraik, előadásában William J. Schinsti- ne valamint Orff darabja kerültek bemutatásra. Nyírbátorban kialakult egy lelkes, minden korosztályt felölelő közönsége az ütős zenének. A városháza nagytermét most is zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel és ünnepléssel, gyakran felcsattanó vastapssal fogadta az előadók produkcióját. Ebben a sikerben oroszlánrésze volt a két felkészítő tanárnak, az együttesek művészeti vezetőinek Fazekas Lászlónak és Kozma Lászlónak. Az ő hivatástudatuk, gyermek- és zeneszerete- tük tükröződött vissza a növendékek játékán és adta meg az est bensőséges hangulatát. Versek az elmúlás közeléből Karádi Zsolt Nyíregyháza — A ma még verset olvasók bizonyára egyre kisebb létszámú csoportja alighanem egyetért abban, hogy Baka István egy esztendeje lezárult pályája napjaink irodalmának immár klasszikussá nemesedett poézise. A Szegeden élt. ám szülővárosát, Szekszárdot lélekben soha el nem hagyó Baka költészete olyan sajátos, szerepjátékaiban idő és tér végtelenségét fegyelmezett szerkezetekbe sűrítő líra, amelynek „belső világtere” az antik mítoszt éppúgy képes volt magába fogadni, mint az ezredvégi ember, s a pusztulásra ítélt létező, Istennel viaskodó, a felbomló test riadalmait többszörös áttétellel közvetítő alkotó egyéni fájdalmait. Baka István már első kötetétől, a Magdolnazáportól (1975) kezdve hajlamosnak mutatkozott arra, hogy személyes tapasztalatait, történelmi látomásait olyan versekben adja közre, amelyekben a beszélő nem közvetlenül nyilatkozik meg, hanem álarcot vesz magára. Baka István munkásságának nagy része szerepvers: e bevérzések és egyéb felidéző eljárások sokszoros lehetőségével élő művészet telítettsége nemcsak a klasszikus értelemben vett szerepjátékok velejárója, hanem létmód és életpótlék. Azaz a közeli elmúlás szorításából az alkotásba menekülő énnek a kiterjesztése, s a halállal szembeni dacnak, az „ércnél maradóbb” emlékmű megépítésének eszköze is. A szerep mibenlétével kapcsolatban érdemes utalnunk a költő egyik 1985-ös interjújára, amelyben azt mondta: „Ák- kor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl”. Nos, Baka alig több, mint két évtizedes pályáján szép számmal akadtak effélék: Dózsa, Széchenyi, Vörösmarty, Liszt Ferenc, Dosztojevszkij, Háry János, Yorick, Carmen, Trisztán, Izolda. Van Gogh, s mindenekelőtt Sztyepan Pe- hotnij, az önkivetítés és önsokszorozás, a valóságteremtés és Aktivitás játékos drámai szintézise. Az efféle vers az életműben azért is fontos, mert eszköz arra, hogy a szerző elmondhassa magáról mindazt, amit másképp nem mondhatna el. A halál közelében saijadt utolsó kötet, a November angyalához az utóbbi esztendők legkatartikusabb gyűjteménye, amelyben a költő sziporkázó gazdagságban mutatja be még egyszer mindazt, amit pályáján kiküzdött. A könyvet átható egyetemes búcsú nem nosztalgikus önsajnálatban realizálódik, hanem az álarcok levételében. A szerepek visszavonásában. így köszön el Johannes Háry, a Hamletból jól ismert Kormos István által is megidézett, de az övénél illúziótla- nabb, egyben ironikusabb, az amolyan közép-kelet-európai értelmiségi-Yorick, és persze Pehotnij, az igazi Baka Istváni teremtmény, aki azonos is lét- rehívójával meg nem is, aki egyszerre hőse a virtuális Pé- tervámak és az alkotó halálba hajló játékosságának. Yorick és Sztyepan, a „fogadott fivérek” létezésének mi más lehetne az értelme, mint válaszkeresés ama egzisztenciális kérdésre, amely a Búcsú barátaimtól utolsó strófájában hangzik el: „Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te / Vagy legalábbis elviselhető.” A November angyalához kompozíciója külön figyelmet érdemel, ugyanis szerkezetében bizonyos szám- misztika érvényesül; a könyv hat ciklusban 24 verset közöl, 3+3+6+3+3+6:os elosztásban: éppen a középpontban, tizenkettedikként helyezve el a Csak a szavak című munkát. E pozíció, s e költemény centrális helyet foglal el, mert Baka itt lényegül át végképp szellemivé, a roncsolt test, a kivarrt vastagbél iszonyatából az öntanúsítás olyan pályáit bejárva, ahol „már nem maradt más / csak a szavak csak a szavak”. Itt lép be végleg a halhatatlanságba, a nyelvbe: „jó volna lenni még talán de / mit is tegyek, ha nem lehet / a szótáradba írj be s néha / lapozz föl engem és leszek”. □
