Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-15 / 267. szám
1996. november 15., péntek HATTER Rosszul indul az agrár-újév Most látszik csak, hogy milyen kevés a megyében meglévő gépi kapacitás Szatmár és Bereg földjeit a szeptemberi esőzések, az ártéri kukoricatábláit ráadásként pedig az októberi árhullám áztatta el, miként Nagyecseden is láttuk Balázs Attila felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nem tudják elvetni az előző évitől nagyobbra tervezett őszi kalászos területeiket a megye gazdálkodói. Ha földbe is kerül a tavalyi 41-43 ezer hektáron a jövő évi kenyérnek való — hála a kései vénasszonyok nyarának — annak novemberben elvetett jelentős hányadánál félő, hogy jóval kevesebb termést lehet majd róla betakarítani, mint ha a mag optimális időben került volna a talajba. Pedig idén a kalászos gabonák azon ritka mezőgazdasági kultúrák közé tartoztak, amelyek jövedelmet is hoztak a földművelőknek. így érthető volt az irántuk megnövekedett termelési kedv. A többlet búzavetési szándékot — sok más sürgető munkával együtt — aztán a rendkívül csapadékos szeptember alaposan keresztül húzta. Csőstől jött a víz Különösen a szatmári és beregi területeken áztatta el a napraforgó-, kukoricatáblákat az arrafelé lezúdult 200 millimé- temyi eső — derült ki a térség növény-egészségügyi felügyelőinek beszámolójából. — Ennek közvetlen negatív hatását minden mezőgazdasági ágazat a „bőrén” érezte. Nem csupán a napraforgó termése lett a vártnál gyengébb olajtartalmú, de a cukorrépában is kevesebb cukor maradt. Az éppen érő félben lévő burgonya és alma húsát is fellazította a csőstől jött vízre megindult kései növekedés, aminek következtében aztán csorbát szenvedett a tárolhatóságuk. Ami az őszi vetéseket illeti késve lehetett csak a betakarítást elvégezni, a szatmári, beregi agyagon ráadásul úgy összedágványolva a talajt, hogy abból jó vetőágy aligha volt készíthető. A területének még közel egyharmadán betakarítatlan kukorica lekombájnolásával az alacsony tengeriárakat látva, nem is nagyon igyekeztek a vetésforgóterveikkel együtt a következő évi biztató jövedelmi elképzeléseiket is feladni kénytelen termelők. Inkább rávártak: a természet adjon vissza valamit abból, amit elvett, s szikkassza meg maga a csöveket, a százhúsz forintos gázolajjal történő mesterséges szárítás helyett. Több gép kellene Másfél hónapja egyfolytában csak vetnek a megyében. Most látszik csak, hogy milyen kevés a megyében meglévő gépi kapacitás. Mennyire nem elegendő a ráadásul javarészt lerobbant gépállomány arra, hogy a szakmailag viszonylag szűkre szabott legkedvezőbb időben, jó minőségben el lehessen vetni, állapítja meg keserűen a megyei Földművelés- ügyi Hivatal vezetője. Napnál világosabb: akár a jelenlegi gépi erő háromszorosára is nagy szükség volna a megye földművelőinek. Ám ez a piaci zűrzavaroktól hangos idei esztendő számukra ismét a szürke reménytelenséget hozta, s nem csak a szükséges beruházásokat illetően. Sokuknál még a jövő évi termelés tisztességes finanszírozására sem lesz lehetőség. Ezt már érzékelik a megye műtrágya- és növényvédőszer-ke- reskedői is, akikre alig-alig nyitja rá valaki a boltajtót azzal, hogy — mint korábban megtette — elköltsön két-há- romszázezer forintot a jövő évi termelést szolgáló fontos anyagokra. Amelyik szabolcsi, szatmári és beregi gazdának az idén nem búzája, meggye, vagy leszerződött dohánya, konzervipari zöldsége, cukorrépája termett, annak nyugodtan mondhatjuk tragikus véget ér ez az év. A szilva, a dinnye, az alma, a burgonya és egy sor többi termék áron alul talált gazdára, vagy ami még borzasztóbb egyszerűen nem kell senkinek. Minden alma ipari? Önmagában megérne egy misét a megyei népesség jelentős hányadának megélhetését mindig is befolyásoló almaágazat kálváriája. Az idei termés több is, jobb is volt, mint a tavalyi, mégsem adódott más piaca térségünk e zamatos gyümölcsének, mint az ipari feldolgozás, természetesen az ennek megfelelő szerény árakkal. Hogy étkezési célra ez évben milyen siralmasan kevés kerül a „Szabolcs aranyát” hagyományosan fogyasztó külföldiek asztalára, jól érzékeltetik az évtizedek óta exportvizsgálatokat is végző szatmári növény-egészségügyi felügyelők mostani tapasztalatai: Fehérgyarmat térségéből — ahonnan korábban 15 000- 20 000 tonna almát adtak fel exportra, de még tavaly is kiment ennek egytizede — ezen az őszön mintegy 500 tonna almát szállítottak kamionnal Szlovákiába és a FÁK-orszá- gokba. Hasonló a helyzet Mátészalka környékén, ahonnan a megtermett 40 ezer tonna almából eddig alig több, mint 110 tonna exporttételt kellett megvizsgálnia a helyi szakembernek. Ha történtek is betárolások, a hűtőházakban lévő tételekre egyelőre nincs kerese- kedői érdeklődés. Eközben az idén, most éppen a szeptemberi esők miatt megkésve leszüretelt gyümölcsről (kiváltképpen a Jonathan fajtáról) hamar kiderült nem tárolható: rohamosan bámul, rothad a hűtőkamrákban. A kereskedők úgy látszik már nem óhajtják magukra vállalni a romlási veszteséget. Egy szó mint száz, ha nincs bevétele a gazdának, nincs is miből a következő évi termelésre fordítania, arra pedig még gondolnia sem lehet, hogy korszerűsítse, netán bővítse a termelését. Felvételi Kisvárda (KM — K. J.) — A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium a jövő tanévi beiskolázást illetően az alábbiakról tájékoztatta lapunkat. Az 1996. november 23-i (9 órakor kezdődő) előzetes felvételi vizsgára az iskola november 21-ig fogad el jelentkezéseket. A speciális nyelvi (angol, német, francia) csoportokba jelentkezők magyar nyelvtanból írásban felvételiznek, majd elbeszélgetésen vesznek részt. A nyelvet már több éve tanulók szintfelmérésen adhatnak számot tudásukról. A matematika, testnevelés, ének, rajz csoportokban továbbtanulni szándékozóknak az adott tárgyból kell felvételizni. A felvételi vizsgák a megyei pályaválasztási tájékoztatóban közölt követelmények alapján zajlanak. A jó ta- •nulmányi eredmény valamennyi esetben előnyt jelent. Felvételi vizsga nélkül veszik fel azt a tanulót, aki megyei és/vagy országos versenyeredményeket tud felmutatni. Szőke Judit zikár adatok, szomorú következtetések: a munkanélküliek száma a KSH közlése szerint 404 ezer volt a harmadik negyedévben — ez négyezerrel több, mint az előző hónapokban, s 12 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Tartósan munka nélkül — ők azok, akik egy éve vagy annál hosszabb ideje nem tudnak elhelyezkedni — több mint 214 ezren voltak. Ezen réteg aránya a munkanélküliek között így meghaladta az ötven százalékot. A munkahelyveszte ttség tendenciája mindig szembeállítható azzal a korábbi állapottal, amikor szinte mindenki dolgozhatott. Az utcára kerülés megszokhatatlan — nem is csodálkozik már senki rajta. Ez a sajnálatos tanulásifolyamat, benne „a miért éppen én, s miért nem a másik” kérdésével, rombolja a társadalom szövetét, irigységet, gyűlölködést kelt. S ha mindehhez még folyton folyvást halljuk „a napos oldal” csak sejthető vagy bizonyított személyes sikereit, melyek felzaklatják a közvéleményt, egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, milyen nagybeteg a társadalom. Nemigen telik el nap, hogy a foglalkoztatásról az ország valamely térségében valamilyen szinten ne beszélnének. A minap a beregi térségben invitálták az embereket, hánynákyvetnék meg, mit lehetne tenni. Néhányon tébláboltak csupán... Többféle következtetés is levonható a korántsem ritka jelenségből. Én a magam részéről egy cseppet sem csodálkozok. Ebben a legsúlyosabb témában évek óta folyik a szájtépés, melynek az eredménye vajmi kevés, a kezelés tüneti. A politikusok között meg nagyon kevesen képesek a kétségbeesettek fejével gondolkodni. Azt mondják, passzívak, elfordulok, közömbösek az emberek? Nem, nincs passzivitás. Ellenkezőleg. Motorizálja őket valami. A napi túlélés. Aforizmák Bessenyei Ferenc mondja Autodidakta Istenem, azért, amennyit én tanultam, már több doktori diplomát is kaphattam volna, pedig még főiskolára sem jártam. Somogyi Hírlap, 1994. január 18. Hatás A cél az, hogy az általam kiejtett mondatokat senki el ne felejthesse többé. Magyar Hírlap, 1994. február 10. Kivagyiság Este héttől tízig én vagyok hatalmon. Délmagyarország, 1994. február 12. Azonosulás Nem belebújni kell a szerepbe, hanem azzá válni. Délmagyarország, 1994. február 22. Irigy A hatalom borzasztó kényes mindarra, amit nem ő talált ki. Délvilág, 1994. február 12. Micsoda különbség A művész számára az igazság cél, a politikus számára eszköz. Délmagyarország, 1994. február 12. És a nők? Na, hogy én hűséges lennék, azt még az ellenségeim sem állíthatják rólam. Békés Megyei Hírlap Pécsi Ildikó mondja A fogyókúra célja Szerettem volna bebizonyítani azoknak a férfiaknak, akik valaha fülig szerelmesek voltak belém, hogy nem méltatlanra pazarolták az érzelmeiket. Magyar Nők Lapja, 1993. december 10. Térfogat Annak idején engem úgy szoktak meg, hogy én voltam az egyik legszebb nő Magyarországon. Aztán én lettem a legszebb két nő Magyarországon. Kinn, pádon — Nap Tv, 1994. január 4. Gömbölyded idők Minden évben vettem egy le- bernyeget, és abban elvoltam. Pesti Riport, 1993. szeptember 1. Érzelmi ügyek Amikor hazudtam, mindig jó okom volt rá. Kanizsa, 1994. július 29. Torgyánról Ha engem nem kötne a frakciófegyelem, akkor én is el tudnám szórakoztatni a parlamentet. Népszava, 1995. április 11. No cicus, dönteni kell! Vagy Whiskas neked, vagy virsli nekem... Ferter János rajza .....................I Önvédelem Nagy István Attila A pszichológiában hosszú fejezetek foglalkoznak a félelemmel. Minden élőlény közös vonása ez, legfeljebb az emberben tudatosul, tárgyiasul igazán. Ezért aztán mindent megtesz azért, hogy csökkenjen vagy megszűnjön benne ez az érzés. Ennek megfelelően alakítja közvetlen és tágabb környezetét, gondoskodik arról, hogy a nagy társadalmi munkamegosztásban legyenek olyanok, akik hivatásszerűen védelmeznek. Megóvják mindazt, amiben az ember munkája, szíve és agya, tettereje és bánata formát, alakot öltött. Ebből a célból szerveződtek — többek között — a rendfenntartó szervezetek, például a rendőrségek. Jó, hogy vannak, ha betöltik azt a szerepüket, amiért valaha létrehozták őket. Mindezt most azért hozom szóba, mert a belpolitikai csatározások lassanként kikezdik a rendőrséget is. Legújabban a Police alapítvány kapcsán, amelybe egyesek milliókat fizetnek be, hogy aztán — erről nyilatkoznak néhányon — előjogokat szerezzenek maguknak. Szabad-e elfogadni az adományokat vagy sem olyan helyzetben, amikor a rendőrségnek nincs elegendő pénze, amikor a bűnözéssel való versenyfutásban nem mindig a rend őrei startolnak jobban? Erre a kérdésre többféle válasz adható, a magamfajta bölcsész legfeljebb moralizálhat: nagy kár lenne, ha a bajban nem kiálthatnék rendőrért, mert nem lenne, vagy nem merne a segítségemre sietni. Nem múlik el hét, hogy ne hallanánk rendőri túlkapásokról, korrupcióról. S mielőtt végleg elkeserednénk, kapjuk szerte a világból a híreket, hogy másutt sincs ez másképpen. Ez persze senkit sem vigasztal, mert nem arra gondol, hogy messze nyugaton azért a civil szerveződések sokkal erősebbek, a polgári erkölcs, a tulajdon tisztelete sokkal mélyebben gyökerezik a lelkekben, mint nálunk. Megpróbálhatjuk túlélni a mostani nehéz időszakot, beiratkozhatunk egy keleti jellegű önvédelmi tanfolyamra. Hátha sikerül. □ Túlélés
