Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-08 / 261. szám

1996. november 8., péntek HÁTTÉR Zöldhullám söpör át a városon A legnagyobb Igyekezet ellenére is maradnak gondok a kereszteződésekben A forgalom növekedését új rendszerek bevezetésével kell követni Harasztosi Pál felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az el­múlt években alaposan meg­szaporodtak a járművek me­gyeszékhelyünk útjain, s bár ezt akár a dinamikus fejlő­dés egyik jeleként is felfog­hatjuk, a szakembereknek komoly fejtörést okoz a min­denki számára elfogadható közlekedés megszervezése. Már hosszú évek óta sok kriti­ka éri a forgalomirányító lám­pákkal telezsúfolt körút keze­lőit. rohanó világunkban a leg­rövidebb várakozás alatt is tü­relmetlenül dobolnak ujjaikkal a kormányon az autósok. Egyeztetés A sok panasz megalapozott­nak tűnik, hiszen a gyorsfor­galmi szerepéből kissé kiesett körúton gyakorta állnak az üres kereszteződésben a jár­művek. miközben minden megtorpanás bizonyítottan jobban terheli a környezetet füsttel, kipufogó gázzal. A na­pokban újabb, első pillantásra feleslegesnek tűnő jelzőlám­pát szereltek fel a körúton, ám a szakemberek tájékoztatójá­ból kiderül: a lámpa nem unat­kozó emberek hóbortos agy­szüleménye, hanem a megye- székhely közlekedésfejleszté­sének szükségszerű velejárója. — Az elmúlt hat év során több szakaszban igyekeztünk korszerűsíteni a közlekedés feltételeit, s ehhez az új utak építése mellett a leghatéko­nyabb eszköz a forgalom irá­nyításának átszervezése volt — ad tájékoztatást Bodócs Já­nos, a Szabolcs-Szatmár-Be­reg Megyei Állami Közútke­zelő Közhasznú Társaság (Kht.) osztályvezető főmérnö­ke. A város legforgalmasabb útja, a nagy körút e cég kezelé­sében van, szervezet fölött a közvetlen felügyeleti jogokat a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium gyako­rolja. Ez persze nem jelenti azt. hogy a Kht. saját elképze­lései alapján formálná Nyír­egyháza legfontosabb útszaka­szának képét, minden esetben egyeztet a becsatlakozó utak tulajdonosával, a városi ön- kormányzattal. — A közös tervek alapján 1991-ben megkezdett fejlesz­tésekről, a jelzőlámpák számá­nak gyarapodásáról és össze­hangolásáról, a csomópontok kialakításáról jegyzőkönyv- szerűen is lehetne írni. de a közlekedők számára a novem­bertől beüzemelt új rendszer a legfontosabb — tér a lényegre Bodócs János. Az asztalra ki­terített hangolási diagram bo­nyolult rajzai arról árulkod­nak: ha valaki a Széchenyi úti kereszteződéstől elindul, ak­kor egy lendülettel eljuthat az ESSO benzinkútig. Ä főmér­nök készségesen vállalkozik egy rögtönzött próbára, s autó­ba ülve magyarázza tovább a rendszer lényegét. Igaz, az időpont nem éppen a legmeg­felelőbb, hiszen a késő délutá­ni csúcsforgalom idején nem lehet tartani az 50 kilométeres sebességet, a lendületet meg­töri az indulásnál lefulladó T- betűs Trabant, a Korányi úti csomópontban lerobbanó IZS, vagy a kéz és láb segítségével „elhúzó” Lada. Túlterhelt csomópont — Nincs olyan rendszer, amellyel az ilyen akadályokat ki lehetne védeni, s persze a reggeli és az esti csúcsforga­lom idején sem tartható az a tempó, amire beállítottuk a rendszert — kommentálja a sorozatos fékezéseket az osz­tályvezető. A lámpás csomó­pontokat kifogásoló kérdésre is megadja a választ: ha jó a hangolás, a készülékek száma nem befolyásolja a zöldhullá­mot, de az előzetes forgalom­számolásokra, valamint a bal­eseti statisztikákra támaszkod­va elkerülhetetlen volt az irá­nyítás bevezetése. Azt pedig rendelet írja elő: összehangolt rendszerben biztosítatlan gya­logos átkelő nem maradhat, ezért kellett az Erdősoron, a Vasgyár utcán és most a Vá­rosmajor utcán is lámpát fel­szerelni. Folyamatos fejlesztés Ilyen megfontolásból a ben­zinkutak sem okoznak különö­sebb problémát, ezeket is igyekeznek beilleszteni a rendszerbe, amely minden esetben a fő közlekedési útvo­nalat, jelen esetben a körúton közlekedőket preferálja. A legnagyobb igyekezet ellenére is maradtak olyan csomópon­tok (Bethlen G., Rákóczi, Sós­tói, Korányi út), amelyek ka­pacitás gondokkal küzdenek, de a rendszeres torlódások megelőzéséhez kerülő utakra lenne szükség. A jelenlegi korszerűsítés éppen ezért csak egy állomás a városfejlesztés folyamatában — egészíti ki a Kht.-től kapott információkat a Városüzemeltetési Iroda ré­széről Dankó András közleke- désmémök. A közeljövő ter­veiben szerepel a Szegfű utca kiépítése, amely az örökösföl­diek számára hozza közelebb a belvárost. Ezzel egy időben megszűnik majd az átjárható­ság a Bujtosi útról érkezők­nek. ' A végleges rendezéshez to­vábbi források, súlyos száz­milliók kéllenének, ennek csak egy-egy szeletét tudja előteremteni a Kht. és a város. Lakaskesergo Szőke Judit Y y a az em^er le8~ t—i alább behúzódhat- JL J. na a kölykeivel a megállapítottan megfelelő nagyságú, évezredvégi komfortfokozatú, elfogad­ható fenntarthatóságú vac­kába a környezet vészei elől! De... Szigorították pél­dául a szocpol igénybevéte­li feltételeit egyfelől — ki is használták azon nyomban tömegesen fondorlatos mó­don, másfelől. Míg az egyik oldalon ház- felépítő-lebontó rafinált emberek a markukba rö­högve teszik zsebre az adó­fizetők pénzét, addig a má­sik oldalon jogos igénnyel fellépő becsületes többgye­rekes családok két lehető­ség közül választhatnak: (elszalasztva a lehetőséget) szoronganak tovább ott, ahol vannak, vagy kiszol­gáltatva családjuk egész jö­vőbeni egzisztenciáját, fog­csikorgatva, de elfogadják az ügyes építési vállalkozók csillagászati . ajánlatait. Mert ők feltupírozzák ám az árakat az állami hozzájáru­lással. Akkor jön az állam és sokallja az 5-6 milliós 80 négyzetmétert — luxus­lakásra pedig a szocpol nem jár! A lakásprivatizáció tönk­retette a lakásépítési pia­cot. Tömegszerű, szervezett lakásépítés nincs. Már a kezdetekkor rossz volt a la­kástörvény, mert elébe vá­gott a racionalitásnak. Előbb új lakásstruktúrát kellett volna kialakítani, a szociális bérlakástól a legi­gényesebb lakásokig, s csak azután kellett volna rásza­badítani a piacot a váro­sokra. Mivel ez nem így tör­tént, és nem is látszik semmi koncepció az esetleges utó­lagos korrekcióra, jelenleg nem a lakásépítés, hanem az üzérkedés virágzik. Ha csak Nyíregyházán végigtekintünk, láthatóak a legmagasabb, sokszor el­túlzott igények — főleg a befektetői, értékállósági szempontokat mérlegelők merészelnek belevágni épít­kezésbe. Már itt is hallani kétszámjegyű milliós fél­kész házakról...! Még egyet sem láttam a tulajdonosok közül olyat, akinek koszos, már úgy értem, maiteres, lett volna a keze. Delirium Ferter János rajza Műhely és műsorszám Kovács Bertalan-* j e vegyék nagyképű- ségnek, de én már 1 y a szignál felcsen- dülése előtt borítékolni mertem volna, hogy a nagy össznépi versengés (Ki mit tud?) legutóbbi középdön­tőjéből simán továbblép megyénk két képviselője, a nyíregyházi ZIG Singers „dalárda”, valamint a kis- várdai H 40 rockbanda. Annak dacára éreztem lel­kem mélyén a két csapatot idejekorán a fináléban, hogy mindkét csoport „csu­pán”!?) a közönségnek kö­szönhette. Az ember sokszor hajla­mos a szerencsére is fogni egy-egy produkció sikerét, ám ha ezt részben el is fo­gadjuk. a kétségtelenül csil­logó tehetséget sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. A zrí- nyisek műfajukban évek óta a megyei toplista élén tanyáznak, pedig gimnazis­tákról lévén szó, a kiörege­dő tagok helyett rendre gondoskodni kell az után­pótlásról. Talán ez jelenti az egyik legnagyobb szakmai kihí­vást vezetőjüknek. Hogy az­tán egy alkalmilag szerve­zett amatőr művészeti cso­port nem kérészéletű lesz, az a folyamatos műhely­munkának köszönhető. A kisvárdai fiúk, sokak számára sikeres menetelése sem magyarázható csak a szerencsével. A város fesz­tivál keretében évtizedek óta rendszeresen kiugrási lehetőséget ad a rock gyer­mekeinek. Ennek okán sor­ra születnek olyan műhe­lyek, ahol a fiatalok nem­csak kiélhetik zene iránti szenvedélyüket, hanem töb­ben az önkifejezés ösvényé­re, jobb esetben útjára is ráléphetnek. Anélkül, hogy megismételném az ítészek szavait, egy dologra, az eredetiségre mindenképpen felhívnám a figyelmét. Emellett makacsságuk is di­csérendő. A fiúk ugyanis annak ellenére ragaszkod­tak sokat vitatott stílusuk­hoz, hogy jól tudták: a zsű­riben az idősebb generáció, így a konzervatív ízlés kép­viselteti magát. Igaz, Victor Máté és Szinetár Miklós személyében vájtfülű patró- nusokra is találtak. S akkor még nem is szól­tam Vásárhelyi Laci bácsi 10 pontjáról. .........................................."""""""............................Jim—»"......... P ■ ........ 9 ■ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom