Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-07 / 260. szám
1996. november 7., csütörtök HÁTTÉR Tehenek az éhhalál szélén Átadás-átvétel az interjú napján • Vagyoni leltár még nem készült Jobb sorsukra várnak A szerző felvétele Botladozás igénybevételére születő üzSzondi Erika Ököritófülpös (KM) — Az állatok nem sírnak, nem pa- naszkodnak, csak szomorú szemükből ojvashatjuk ki a szenvedést. Ököritófülpösön négyszázhatvan szarvas- marha ácsorog térdig a saját trágyájukkal keveredett sárban. Előttük némi silány szalma, alattuk a mocsok. Naponta több állat pusztul éhen a szarvasmarhatelepen. Az állatok gyakran saját piszkukba fulladnak, mert jártányi erejük sincs. A tejtermelésre tenyésztett tehenek napi átlagos tejhozama nem éri el a két litert. A növendék jószágok beleöregedtek az éhezésbe. Horpadt hasukkal, meredező csontjaikkal iszonyatos látványt nyújtanak. Es a kis bocik! Ketreceikben magányosan áhítoznak jobb sorsuk után. Némi tejet még kapnak, ám fejlődésükhöz ez közel sem elegendő. Rogyadozó térddel várják a csodát. Számukra ez a csoda takarmány formájában érkezhetne, ha lenne rá pénz. Hogyan juthatott a szarvasmarha-tenyésztés a valamikor virágzó táján, Szatmárban ilyen sorsra egy értékes állomány? Ennek jártunk utána Ököritófülpösön. Némi hanyatlás Horváth Zsigmond, a Harden- pont Bt. néhány hete megválasztott elnöke éppen azon dolgozik, hogy mentse a menthetőt., — A rendszerváltás után szétvált a valamikori Számos- menti Egyetértés Szövetkezet. Utódja megalakult Számos- menti Szövetkezet Ököritófülpös néven, majd a tagság egy része függetlenül a szövetkezettől 1992-ben létrehozta ezt a betéti társaságot — magyarázza Horváth Zsigmond. — Akkor mindkét szervezet elnöke Ványi Zsigmond lett. A négyszáznegyvennégy szövetkezeti tagból háromszázhú- szan léptek be a bt-be. A szövetkezeti vagyon viszont százszázalékban átkerült. A be nem lépőknek mára már nem maradt semmi. A bt. növény- termesztéssel és nagyvolumenű állattenyésztéssel foglalkozott. 1994-ig minden jól ment, az elmúlt évben már tapasztalható volt némi hanyatlás, s az idén bekövetkezett a mélypont. Odáig jutottunk, hogy a tagság a cégbíróságnál október elején le váltatta Vány it. Már júliusban is történtek lépések ez ügyben, ám akkor minden maradt a régiben. Később Ványi Zsigmond egészségi állapotának romlására hivatkozva önmagától is lemondott mindkét tisztségéről. — A cégbírósági döntés után a tagság engem bízott meg az elnöki teendők ellátásával, s Kajus Lászlót választották helyettesnek. Sok időt vesztegettünk a huzavonával, s mára odáig jutottunk, hogy teljesen ellehetetlenültünk. Az állatoknak nincs takarmányuk, alomszalmájuk, mert nincs miből megvenni. Többször kitűztük az átadás-átvétel időpontját, ám ez a mai napig meghiúsult. Ilyenkor Ványi úr általában beteget jelentett. A bt. vagyonáról sem készíttetett leltárt, sőt még az adatok birtokában lévő, korábban az adminisztrációt végző embereket is munkanélkülire küldte. Jelenleg annyit tudunk, hogy a bt.-nek hatmillió forintos lejárt hitele van a Hitelbanknál és hárommillió a Mezőbanknál. A tagságnak több mint egymillió forint haszonbérleti díjjal tartoznak. — Legfelháborítóbb azonban a szerencsétlen állatok helyzete. Vagy sikerül értékesíteni nagy részüket, vagy éhen pusztulnak a télen valahányas Az a kis kupac szalma, ami még ott van a telepen csak néhány napra elég. Beta- karítatlanul maradt a takarmány is. A kukoricát nem tudjuk levágni mert a géppark is rettenetes állapotban van. Összesen két MTZ és egy kombájn működik, a többi gépet darabokra szedték. A bt. kasszájában tudomásom szerint egymillió forint van, ám két hónapja nem fizettek munkabért az embereknek. A bizalmatlanság miatt a tagok visszaveszik a földjeiket is, így már gazdálkodni sem tudunk. Az emberek zúgolódnak, elkeseredettek, s nem értik hogyan lehetett ezt a gazdaságot ennyire lezülleszteni. Puccsot szerveztek Találkoztunk Kajus Lászlóval is, aki éppen a kombájnhoz való alkatrészért tette tűvé az egész környéket, hogy végre betakaríthassák a kukoricát. — Siralmas állapotban van itt minden. A gépekbe a saját pénzünkből vesszük az üzemanyagot, s a javíttatások is nagyon sokba kerülnek majd. Mindegyikről olyan főalkatrészek tűntek el, amik nélkül nem is működhetnek. Az eltelt négy év alatti gazdálkodásért felelősségre kell vonni azt, aki idáig juttatta a bt.-t. Természetesen megkérdeztük Ványi Zsigmondot is, aki most először eljött az átadásra. — A tavasz folyamán pucs- csot szerveztek ellenem a faluban — mondja a volt elnök. — Aláírásgyűjtés, taggyűlési veszekedések után engem a cégbíróság mentesített minden alól. Semmiben nem érzem magam hibásnak. A szarvasmarhatelep tavaly még tele volt takarmánnyal. Amikor megkezdődött a hadjárat, az emberek ellenem fordultak és nem dolgoztak megfelelően. Még a telepről is kizavartak. Megmenthető lett volna az állatállomány, hiszen a feltételek megvoltak hozzá. A termény még mindig kint van a területen, s az állatoknak csak annyi takarmánya van, amit még én vásároltam. Szerintem lenne miből venni, hiszen egymillió forint van a kasszában. A bt. negyvenmilliós tőkével rendelkezik. A járművek, munkagépek csak beüzemelésre várnak a műhelyben, csak emberi kérdés, hogy megjavítsák őket. Kétmillió forinttal tartozunk a Mezőbanknak és három-négymilliós egyéb tartozásunk van. Adósság-vásárlásból hatmillió a hitel, de erre szerintem meg van a fedezet. Én már augusztus 25-én át akartam adni a bt.-t, de senki sem jelentkezett az,átvételre. Négy év alatt teljes vagyoni hátteret biztosítottam a Betéti Társaság számára. Most sem rossz a helyzet, csak rendezetlenek a vezetésben a viszonyok. Az utánam következő vezetésé a felelősség, hogy mi történik a tehenekkel. Horváth Zsigmondnak kellene intézkedni, hogy betakarítsák a kukoricát és takarmányt vásároljanak. A bíróság feladata Az interjú napján zajlott Ököritófülpösön az átadás-átvétel, ám ettől az új vezetésnek még nem lett könnyebb a dolga. Vagyoni leltár még nem készült, Ványi Zsigmond nem is érzi ezt kötelességének, kijelentése szerint, ő mar se nem vezetője, se nem tagja a bt.- nek. Nem foglaltunk állást a cikkben, az igazság kiderítése úgy tűnik, a bíróság feladata lesz. Csak az a kérdés, hogy a szálak törvényes kibogozásáig tudnak-e várni az állatok, vagy a kényszerű éhhalált kell választaniuk. Esik Sándor A piacgazdasági átmenet során született üzleti elemzések rámutatnak arra, hogy a kényszerből, vagy lelkesé- désből vállalkozóvá lett emberek nem ismerik, nem alkalmazzák azokat a fogásokat, amelyeket a kapitalizmus építésében már hosszú tapasztalattal rendelkező országokban iskolákban oktatnak. Ezek közé tartozik például az előzetes piacfelmérés, amit a divatos szóval marketingnek nevezett valami egyik fontos elemének tartanak. Ily módon születnek olyan üzemek, amelyeknek termékei az első pillanattól kezdve mérsékelt érdeklődéssel találkoznak, vagy boltok, amelyekbe hétszámra alig nyit be valaki. A már említett elemzések enyhén szólva takarékosnak mutatják be vállalkozóinkat, ám sajnos éppen ezeken a dolgokon takarékoskodni, mint utóbb az áldozatok ráébrednek, végzetes mulasztás. Félrevezető lehet, hogy a hitelek és támogatások Balogh Géza alamikor, még az antivilágban az újságok kedvenc szokása volt a magyar kert- és parképítészet bírálata, amely a rendszer csipkedését is jelentette egyben. Régi szokásunkról már-már elfeledkeztem, de az elmúlt hetekben előjött ismét a reflex. Nyomon kísérhettem, amint felépítenek Nyíregyházán egy üzletközpontot. Szemmel láthatóan a pénz nem számított, ráadásul a szervezés pontos volt, így aztán a volt MDF-piac helyén a mi lassú, félig európai, félig balkáni tempóhoz szokott szemünknek szédületes tempóban nőttek ki a falak, s vele párhuzamosan épült egy szabályos park, fűvel, cserjével, rózsabokorral. Szóval minden gyors és pontos volt, s különösen a parképítők nyűgözték le az embert: nem túlzás, talán még egy hét sem kellett, hogy feltöltsék, elegyengessék a gödröket, elvessék a fűmagot, elültessék a bokrokat. Szép, csendes őszi leti tervek oly rózsaszín jövőt jósolnak, hogy fele is elég volna a bennük leírtaknak a bőséges hozamhoz. Az ilyen, egy kaptafára készült programok szavahihetőségét meglehetősen rontja. hogy készítője esetenként nem áll távol attól a pénzintézettől, ahová benyújtják majd művét. En mégis azt mondanám, hogy nem költünk mi keveset a piacfelmérésre. Sőt, arányaiban sokkal többet, mint a világon bárhol másutt. Vegyünk például valamelyik városunk valamelyik utcájában egy nemrég épült ház földszintjén egy drágán berendezett üzletet, ugyancsak sokba kerülő, jó áruval feltöltve. X millió az üzlet, Y millió a berendezés, Z millió a készlet. A tulaj kitart egy két hónapig, aztán bezár. Aki szereti matematikában látni az élet dolgait, annak elárulom: a marketing X+Y+Z millió forintba került. Ennyiért tudta meg hősünk, hogy amit csinált ahhoz nem volt érdemes hozzáfogni. Költenek ennyit más szegény helyen piackutatásra? idők jártak, bőséges eső is jött, pár nap alatt kizöldül- tek az épületeket övező parkok, sávok. S alighogy ki- zöldült, máris megjelent rajta jó magyar szóval élve srégen egy keskeny gyalogút. Már szépen szélesedik. Biztosra vehető, hamarosan újabb csapások jelennek majd meg, s szabdalják fel a füvet, mert az emberek már csak ilyenek: nem fognak százmétereket kerülni, hogy elérjék céljukat, ez esetben a boltot, a piacot. Nem tudom, ki, vagy melyik iroda tervezte ezt a parkot, de a jó szándékuk aligha kérdőjelezhető meg. Am a naivitásuk se nagyon vitatható. Mélységesen sajnálom, hogy ilyesmit kell írnom, hiszen nem dúskálunk az átadási ünnepségekben, nem gyarapodik a megye minden hónapban egy több tízmilliós épülettel, de nem lehet szó nélkül hagyni azt a jelenséget, amit egykor any- nyit bíráltunk. Úgy épülnék továbbra is a parkok, hogy nem veszik figyelembe az emberek szokásait. Pedig a park sem önmagáért van, az ember ellenében még azt sem érdemes építeni. Kovács Kati mondja Dilemma Az ember vagy egy kicsit gömbölyded, és akkor kipihentnek tűnik, vagy lefogy, és akkor sztárossá válik a megjelenése. Füles, 1994. augusztus 3. Elismerés A kultúrigazgató még az udvari vécét is kimeszeltette a tiszteletemre. Zalai Hírlap, 1994. szeptember 26. Vegetáriánus Szégyellek az állatok szemébe nézni. Hiszen ha meg tudok élni hús nélkül, akkor miért egyem meg őket? Füles, 1994. augusztus 3. A Kádár-rendszerről A karrier nem torpant meg, csak az útlevél. Zalai Hírlap, 1995. augusztus 12. Derűlátó Három házasság után még mindig azt mondom: előttem a múltam. Kelet-Magyarország, 1993. július 2Q. Jótét Ne haragudjanak, legfeljebb évi ötven ingyenes fellépést tudok vállalni, különben kifizetetlenek maradnak a számláim. Békés Megyei Hírlap, 1993. április 24-25. Lengyel László mondja MSZMP Azt hiszem, hogy Horn Gyula álmában néha PB-tag. Népszabadság, 1994. április 9. A politikusokról Mindenki a maga pártját utálja a legjobban. Dunakorzó-Magyar Rádió, 1995. július 16. Egy miniszterelnöki följelentésre A kormányok addig szeretik az embert, amíg a másik felet bírálja. Napló, 1993. október 13. Leleplező cikkek Magyarországon csak arról lehet az újságban olvasni, akin már túl vannak. Észak-Magyarország, 1996. május 25. A kis szerény Lehet, hogy sok politikusra azért fognak emlékezni, mert írtam róluk. Nők Lapja, 1993. december 31. Koalíciós légszomj Kicsit vörös, kicsit kék, mindenképpen falfehér. Népszabadság, 1996. május 7. Lopott koosivol járnak a rendőrök Lojxtit kocsik is vannak ama harmmchéi autó között, amelyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság hosszas tárolás és ajo- gos tulajdonos sikertelen kutatása után használatba veti. A példátlan esetet jogilag úgy oldották meg, hogy a telephely szerint területileg illetékes önkormányzat talált tárgynak minősítette a kocsikat, és ezeket a megtalálónak, tehát a rendőrségnek adta. Az ügyben a Belügyminisztérium és az ORfT^*^sgá- latoi indított. Krözsel KároWj 'Vt a Népszavának elmondta: l \vr maradnak a rendőrség tu \ x 'e nyugati ti- Krözsel És önnek szabad, biztos úr...? Ferter János rajza Csapás a parkon □ : 1« JZ. __: SS — — —- ■ raezoponi ^KeíSagyarorszá^^^l Aforizmák
