Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-28 / 278. szám

1996. november 28., csütörtök HÁTTÉR Lassan vége már az ősz­nek, de még javában tart az erdőtelepítés, erdőfelú­jítás. A Nyírerdő Rt. terüle­tein évente mintegy ezer hektár erdőt újítanak fel, de egyre nagyobb táblá­kat erdősítenek a magán­gazdák és az önkormány­zatok is. Az állam is segít különféle kedvezmények­kel, támogatásokkal ösz­tönzi a birtokosokat a faül­tetésre. Az erdőtelepítés­ben főleg a nyírségi ön- kormányzatok járnak az élen, egyre nagyobb terü­leteket hódítanak vissza az akácosok, nyárfások, de sok helyen próbálkoznak az egykor őshonos erdő­inkre jellemző tölgyek, kő­risek újbóli meghonosítá­sával is Balázs Attila felvétele Ismeretlen politikusok A köz véleményét kérdezték Nyíregyházán a városról, a mindennapokról Adouromok Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Köz­véleménykutatást végzett a közelmúltban a polgármes­teri hivatal megbízásából Nyíregyházán az Országos Piackutató Intézet. Az aláb­biakban ennek adataiból szemezgetünk, hiszen a kér­désekre adott válaszok el­gondolkodtatóak. Tanulságos lehet, hogy arra a kérdésre: mennyire érdekli a politika, a megkérdezettek 29 százaléka azt válaszolta, egy­általán nem. míg 31 százalé­kukat csak kicsit. Elégedettek Mindössze 8 százalék vála­szolta, hogy nagyon érdekli a politika, 32 százalékot kö­zepesen. A város politikai ese­ményei a megkérdezettek 23 százalékát egyáltalán nem, míg 27 százalékot egy kicsit, közepesen 36, nagyon 14 szá­zalékot. Csupán 8 százalék elégedett azzal, ahogyan az országban mennek a dolgok. 45 százalék inkább elégedetlen, míg 46 na­gyon elégedetlen. A városban folyó munkával viszont már 41 százalékban elégedettek, míg 40 százalék inkább elége­detlen. A megkérdezettek harmada szerint ugyanúgy mennek a dolgok, mint korábban, negye­de szerint jobban, 23 százalék szerint viszont rosszabbul. A többség szerint az országban rosszabbul mennek a dolgok, s csak 9 százalék érzi úgy, hogy jobban. Érdekes, hogyan oszlik meg a bizalom az egyes politikai intézmények között. Százfokú skálán pontozva a legtöbb bi­zalmat a köztársasági elnök él­vezi, utána a honvédség és az Alkotmánybíróság követke­zik, majd a tévé, rádió, újsá­gok, s csak ezek után a bíróság és a rendőrség. Az önkormányzatok 50. míg a kormány 36 pontot kapott, legkevesebbet pedig a pártoké, 29-et. A nyíregyháziak szerint a város helyzetének alakulásá­ban legnagyobb szerepe a pol­gármesternek van (90), utána következik a képviselő-testü­let (88). majd a megyei önkor­mányzat (80) és a helyi párt- szervezetek (71). Csak a 14. hely jutott ebben a sorban a város polgárainak, akiktől ki­sebb szerepet már csak a ki­sebbségi önkormányzatoknak és az iskolaszékeknek tulajdo­nítanak. A megkérdezettek négyötö­de tudja, hogy Csabai Lászlój­áé a város polgármestere, s 59 százalék azt, hogy az MSZP támogatásával indult a válasz­tásokon. Arra a kérdésre, mennyire rokonszenves a pol­gármester, százfokú skálán 61 pontot kapott. A rokonszenvet iskolai osztályzatokkal kife­jezve: 1 -est 7,2-est 8,3-ast 25, 4-est 30. 5-öst 15 százalékuk­tól kapott. Ha most kellene polgármestert választani, ak­kor 37 százalékuk újra őrá sza­vazna. Egy éve nem járt ott A képviselő-testület inkább a város érdekeit tartja szem előtt (34 százalék), s 24 százalék­ban pártérdekek mentén dol­gozik. Meglepő módon a megkér­dezetteknek csupán 14 száza­léka tudja, kik a város ország- gyűlési képviselői, 78 százalé­kuk egyáltalán nem tudott vá­laszolni a kérdésre. 8 százalé­kuk pedig téves választ adott. Majdnem hasonló a helyzet az önkormányzati képviselők te­kintetében: itt 27 százalék ad helyes választ, míg 71 száza­lék nem tudja. A lakosság több mint fele nem tudja, hogy Felbermann Endre az egyik, 80 százaléka pedig azt, hogy Giba Tamás a másik alpolgármestere a vá­rosnak, továbbá 52 százalék nem tudja azt, hogy a jegyző Fazekas János. Az önkormányzat és a lakos­ság kapcsolatára a többség 3- as (közepes), osztályzatot adott. A megkérdezettek 37 száza­léka soha nem intézett még ügyet a polgármesteri hivatal­ban, negyedrészük több, mint egy éve nem járt ott, míg a má­sik negyed egy éven belül. 13 százalék pedig egy hónapon belül. Többségüknek (58 szá­zalék) könnyen ment az ügyin­tézés, 24 százaléknak nehe­zen, míg 15-nek egyáltalán nem sikerült. Százpontos ská­lán kifejezve a válaszadók sze­rint az ügyintézésnél legna­gyobb szükség türelemre, ki­tartásra (83 pont) van. azután összeköttetésre (68 pont), s megvesztegetésre is (19 pont). Általában elégedettek a vá­ros áruellátásával (87 pont), a vezetékes víz-, gáz- és telefo­nellátottsággal, a hulladék- szállítással, kulturális rendez­vényekkel és sportlétesítmé­nyekkel (82-68 pont). A leg­rosszabb a vélemény az utak­ról; a közbiztonság helyzeté­ről, a szociális ellátásról, la­káshelyzetről, a helyi foglal­koztatás elősegítéséről. Ha a város pénzét a lakók­nak kellene elosztaniuk, akkor száz forintból átlag 21-et az egészségügyre, 12-t a közbiz­tonságra, 13-át szociális ellá­tásra, 12-őt oktatásra, 10-et la­kásépítésre, felújításra, 9-et közműfejlesztésre, útépítésre, 6-6 forintot pedig kultúrára, sportra és tömegközlekedésre fordítanának. A megkérdezettek 35 száza­léka szerint, ha elfogyna a vá­ros pénze, a hiányt a kihaszná­latlan intézmények átszerve­zéséből kellene pótolni, 12 százalékuk hitelt venne föl, 16 százalék értékesítené a város vagyonát, míg csak egy száza­lék növelné a helyi adók mér­tékét (36 százaléknak nem volt ötlete). A város vagyonával egy vá­rosi tulajdonú, piaci alapon működő társaság gazdálkodna a legjobban (25 százalék), utá­na következnek a polgármes­teri hivatal munkatársai (19 szá­zalék), majd a közgyűlés gaz­dasági bizottsága (10 százalék), végül a közgyűlés (6 százalék) (nem tudja 40 százalék). A Kelet-Magyarországból Végére hagytuk azt, ami nagy örömmel tölt el bennünket is: az önkormányzat munkájáról az információkat elsősorban a városi televízióból (71 száza­lék), második helyen pedig la­punkból, a Kelet-Magyaror­szágból (62 százalék) szerzik a városlakók. Galambos Béla ■»'k agyogó húzásnak bi- zonyult annak idején A. V a kormányzat részé­ről két adóügyi zseni — a volt APEH-es és az egykori adótanácsadó — bevonása a jövő évi adótörvények ki­dolgozásába. Miközben odafentről már jó ideje azt hangoztatják, hogy mind a vállalkozók, mind pedig a magánszemélyek adóterhei csökkennek jövőre, a közel­múltban elfogadott '97-es adótörvény végül is egy sor olyan szigorítást tartalmaz, amelyeknek évek óta most először sikerült átcsúszni­uk a parlamenti szavazá­son Itt van például a mező- gazdasági kistermelők adó­zásának megszigorítása, amellyel kapcsolatban az agrárlobhynak még elége­dettség érzete is lehet, hi­szen sikerült könnyítéseket kiharcolnia. Az eredetileg tervbe vett 100 ezer forint­tal szemben ugyanis, végül a 250 ezerforintos árbevé­teli határ került a törvény­be, amely alatt az ősterme­lőnek nem kell jövedelmét figyelembe vennie. Balogh Géza Y jégé a Ki mit tud?- 1 / nak, levonhatta ki-ki V a maga következteté­sét. Az idősebbek, akik tá­rná voltak a kezdeti vetélke­dőknek is. alighanem azt mondják, ügyesebbek, te­hetségesebbek, eredetibbek voltak az akkoriak. A fiata­labbak azonban minden bi­zonnyal a maiak produkció­ját értékelik igen magas­ra. E sorok írójának is meg­van természetesen a maga véleménye, engedtessék meg azonban, hogy most csak a vetélkedősorozat egyetlen részterületével foglalkoz­zam, nevezetesen a nép­tánccal, népzenével. Má­sokkal együtt nem először fejezem ki nemtetszésemet, hogy a televízióban is lezaj­ló rendszerváltás egyik leg- látványosabb következmé­nyeként szinte teljesen el­tűntek a képernyőről a nép­táncosok. népzenészek. Nincs szándékomban egyetlen nézőcsoport ízlé­sét se megsérteni, nem mi­nősítem hát, hogy milyen műsorok foglalták el a ko­Persze azt mindenki tud­ja, hogy valójában e téren szigorítás történt. Hiszen az új adótörvénnyel első ízben sikerül jövő évtől kezdve a negyedmilliónál nagyobb éves árbevételt elérő mező- gazdasági termelőket azon — az ügyeskedők által kissé lesajnált — magyar állam­polgárok közé „emelni", akik adót és tb-járulékot egyaránt fizetnek a közös kasszába. A vállalkozói ér­dekképviseletek ugyancsak többször megtorpedózták korábban azt a most mégis­csak keresztül vitt jogsza­bályt, amely jövő évtől már korlátozza a vállalkozások készpénzforgalmát. Eziittal hiába próbálkoztak, a tör­vény kimondja: jövőre bün­tetik az egymillió forint fö­lötti készpénzfizetéseket. Illetlenség volna persze megfeledkezni arról, hogy a személyi jövedelemadó­táblán végrehajtott kedvező módosítások, az étkezési hozzájárulás adómentessé­ge és még néhány kedvez­mény eredményeként két év óta először úgy tűnik mégis csak csökkennek egy han- gyányit adóterheink. Ha csak..., a zsenik ki nem öt- löttek már megint valamit. l l ábban is rendkívül szűkre szabott néptánc, népzenei blokkok idejét, de annyit azért megkockáztathatok: százezerek érdeklődését hagyja figyelmen kívül né­hány, más kultúrkörben fel­nőtt televíziós szerkesztő. Ha magántelevízióról vol­na szó, szavunk se lehetne. Am a Magyar Televíziónak még mindkét csatornája közszolgálati, így joggal til­takozhatnak a szóban forgó televíziósvezetők ízléster­rorja ellen a kisemmizettek. Tudom, elfogultsággal is vádolhatnak e soraim mi­att. Am, visszatérve a „Ki- mittud„-ra, egyértelmű jel­zéseket kaphattak a műsor­ral gazdálkodók: a különfé­le produkciók közül messze a néptáncosok, népzené­szek, énekesek kapták a leg­nagyobb tapsot, a legtöbb közönségszavazatot. Né­hány hete új vezetése van a televíziónak. Remélhetőleg ők is nézték a „Kimittud,,- ot... S remélhetőleg nem kell már sokáig átkapcsol­nunk a román, az orosz adóra, vagy a francia TV-5- re. ha népzenét akarunk hallgatni, néptáncot aka­runk nézni. Kányádi Sándor mondja Románia Hogy lehet komolyan venni egy országot, ahol csak az én életemben ötször változott a nemzeti himnusz? Eszak-Magyarország, 1994. november 19. Kárpát-medence Európa ott kezdődik, ha a szomszéddal legalább elvi­selhető társbérletben élek. Kisalföld. 1995. május 13. Pártosdi A költő költsön otthon, mint a tyúk. ne kóricáljon udvarról udvarra. Zalai Hírlap, 1993. április 3. Kinövés Mindenki költői fantáziával születik, gyerekkorában ír is verseket, de az okosak abba­hagyják. Szerencsére még időben. Kisalföld, 1995. szeptember 30. Magyar kérdés Sokszor kimutatkoznék a faj­támból. de hová mutatkoz­hatnék be? Jászkun Krónika, 1994. december 12. Nálunk, vidéken A mai számlacsúsztató, pénz­éhes „falusi turizmust” ré­gen még vendégszeretetnek hívták. Hajdú-Bihari Napló, 1993. április 10. Csoóri Sándor mondja Egyenes Néha tíz-tizenöt évet is meg­spórolhat egy jó gondolat. Fehérvári Hét, 1994. december 22. Ipari társadalom Ahol az eltömegesedés meg­jelenik, ott az eredetiség el­vész. És akkor nem lesz nagyság, csak másolat. Tolnai Népújság. 1995. április 3. Légies A politikust mindig körülfel- hőzik az érdekei. Magyar Nemzet, 1996. április 20. Kommentár A magyarázatokat ideig-órá- ig még értjük, de a világot nem. Magyar Nemzet, 1996. május 4. Nem, nem, soha Nekünk Trianont kell elvisel­nünk. A közvetlen szom­szédainknak: Romániának. Szlovákiának, Ukrajnának és Szerbiának csak a demokrá­ciát kellene. Duna Tévé. 1995. június 3. Rendszerváltás Három évvel ezelőtt nem mi szabadultunk föl, hanem a szenvedélyeink. Fejér Megyei Hírlap, 1993. június 2. □- ' . , Ü V- M M KOinill6inMÍf Néptánc, népzene Aforizmák

Next

/
Oldalképek
Tartalom