Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-25 / 275. szám

1996. november 25., hétfő HÁTTÉR Györke László Nyíregyháza (KM) — Orszá­gosan 180-190 ezerrel csök­ken a munkanélküli-járadé­kosok száma, ugyanakkor a jövedelempótló támogatás­ban részesülőké 210-220 ezerrel növekszik. A megyé­ben jelenleg 23 ezernél töb­ben kapnak ilyen támoga­tást. E támogatási forma ha­táridőhöz és a közben szer- zendő munkaviszonyhoz kö­tése következtében 1997. ja­nuár 1-jétől országosan vár­hatóan 30-35 ezren, megyei szinten több mint ezren es­nek ki ebből a szociális ellá­tási formából. Felvetődik a kérdés, vajon mi lesz ezekkel az emberekkel? Többek között erre is választ kaptunk azon a szakmai ta­nácskozáson, melynek előadó­ja volt Kovács Ibolya, a Nép­jóléti Minisztérium főosztály- vezetője. Jövedelempótlás A tartós munkanélküliek, ha valóban ez jelenti számukra az egyetlen forrást, más megélhe­tési lehetőségük nincs, rend­szeres szociális segélyt kap­hatnak majd — a szociális tör­vény várható módosítása sze­rint. Lényeges változás lesz a jö­vedelempótló támogatásban — bár ez az ellátottakat köz­vetlenül nem érinti —, hogy míg eddig azt fele-fele arány­ban finanszírozta az önkor­mányzat és a munkaügyi köz­pont. ezentúl annak az önkor­mányzatokra eső része csak huszonötszázalék lesz. Termé­szetesen ez a normatív támo­gatási rendszerben is tükröző­dik majd. A módosítást azzal a céllal kezdeményezik, hogy a rend­szeres szociális segélyt egysé­gesítsék (eddig ugyanis több­féle lehetőség volt különböző címeken). A rendszeres szoci­ális segély jövedelemhatárhoz kötött, tehát akkor vehető igénybe, ha valaki tartósan munkanélküli, az egy család­tagra eső jövedelem nem ha­ladja meg a mindenkori nyug­díjminimum 80 százalékát. A rendszeres szociális segélynél nincs időbeli korlátozás, vi­szont az aktív korúak esetében a segély összege a mindenkori nyugdíjminimumnak csak 70 százaléka, ami jelenleg 8050 forint. Engedélyköteles Igen fontos mozzanat, hogy az ilyen ellátásban részesülőknek HTO-támogatás körül sok volt a bonyodalom. Az ugyanis nem csak tüzelőolaj-támoga­tásra, hanem egyéb fűtéstámo­gatásra is felhasználható. A költségvetésben erre a célra szereplő hétmilliárd forint be­épül a szociális normatívába, de továbbra is csak fűtéstámo­gatásra lehet igénybe venni. (Akkor is, ha valaki éppen programmal rendelkezik. (Ugyanez vonatkozik a vállal­kozásban működtetett szociá­lis intézményekre is.) Ismeretes, hogy korábban a mozgáskorlátozottak közleke­dési támogatását alaposan ki­játszottál Hirtelen 260 ezerre nőtt a mozgáskorlátozottak száma az országban. A szigo­rítások eredményeképpen ez a Ha elfogy a munka, elfogy a pénz... úgynevezett együttműködési kötelezettségük lesz, ami azt jelenti: rendszeres kapcsolatot kell fenntartaniuk a helybeli önkormányzattal, a családse­gítő szolgálattal. Az önkor­mányzatnak erre vonatkozólag rendeletet kell alkotnia, hogy ne legyen igazolatlan a jutta­tás. (E témában valószínűleg sok lesz a vita, hiszen a kritéri­umok úgymond nem „kicse- lezhetetlenek”) A rendszeres szociális se­gély jelenleg az adható kate­góriában szerepel, tehát nem normatív támogatás, de az a törekvés, hogy a későbbiekben azzá váljék. (Tehát egyelőre ne szaladjon senki érintett a polgármesteri hivatalba, mondván, hogy nekem jár a rendszeres szociális segély.) Korábban az úgynevezett korszerűsíteni akar, vagyis be akarja szereltetni a gázt.) Ezt évente felül kell vizsgálni, il­letve felújítani. Ma Magyarországon mint­egy 300 civil szervezet, illetve vállalkozó által működtetett szociális intézmény van, ahol kilencezer embert gondoznak. Köztudott, hogy a nem állami szociális intézményeknek is jár a normatíva. Ugyanakkor eddig a szakmai kontrollra nem fordítottak kellő figyel­met. A törvénymódosítás ér­telmében minden szociális in­tézmény engedélyköteles lesz. Azoknál is meg azt újítani, ahol jelenleg van működési engedély. A másik fontos sza­bály, hogy működési enge­délyt csak akkor adnak ki, ha az intézményvezetőnek szak­végzettsége van és szakmai Harasztosi Pál felvétele szám 80 ezerrel csökkent. Vál­tozás a szerzési támogatásnál, hogy a súlyos mozgáskorláto­zott gépkocsivásárlás esetén maximum 3Ö0 ezer forintot kaphat (már most is). Feltétel azonban a 40 százalék önerő megléte. Tervezik, hogy rok­kantkocsira, illetve gépi meg­hajtású tolókocsira is lehessen szerzési támogatást igénybe venni. Előtérben A rehabilitációt helyezik elő­térbe, tehát azok részesülnek előnybe, akik tanulnak, vagy dolgoznak. Viszont az inaktí­vak alapösszegét illetve szor­zóját is emelik. Az erre for­dítható összeg jövőre nem vál­tozik a központi költségve­tésben, tehát 3,6 milliárd ma­rad. A szegénységhez igazítva Várható változások a szociális törvényben • A rehabilitáción a hangsúly M árton napja is el­múlt. A felhők sű­rűn bokrozva száll­nak, szürke hasukban havat hordoznak. És oly alacso­nyan, hogy az ember azt gon­dolná, hogy egy jó dióverő­vel talán el is érné őket. A lu- dak kigömbölyödtek a kitartó töméstől, gyönyörű fehér tollazatukkal készülőidnek a télre. Pedig ha tudnák, hogy vásárra viszik őket, a híres erzsébeti, katalini vásárokra. „Ha lúd, akkor legyen kö­vér!" — hallja Gábor az is­mert szőlásmondást. Ezúttal kövérek is lettek a ludak, mondhatni túlsúlyosak. Alig tudtak elszaladni, ha meg­kergette őket Bernát a hátsó udvaron. Gábor tudja, hogy el kellene őket adni. Gyöngy­vér biztatja is rá sűrűn, hi­szen jól jönne az a kis pénz a gyerekeknek, unokáknak. Mert olyan szép lett a család, s egyre terebélyesebb. De úgy a szívéhez néíttek a lu­dak, hogy nem válna meg tő­lük. Ha rajta múlna egyen­ként szalaggal megjelölné őket, és talán még nevet is Ludak adna nekik. Csak hát Gyöngyvér hizlalta fel ilyen kerekre a szárnyasokat, s ha úgy döntött, hogy el kell ad­ni, ő mást nem tehet. — Kihajtom a vásárba, mint Ludas Matyi! Hátha jön valami Döbrögi! — vicceli meg Gyöngyvért. Aztán eszé­be jut, hogy manapság túlsá­gosan sok Döbrögi van, eny- nyit megverni szinte képte­lenség. És egy kicsit leszo­kott már a verekedésről, amióta az unoka oly szeretet­tel rángatja deres haját. De­reka is eszébe juttatja ha ki­tartóan hajladozik, hogy van és bizony az is az övé. A Ludas Matyi históriája mégsem hagyja nyugodni. Csak lehetne még egyszer olyan suttyó legény. Aki fo­gadásból még éjszaka is el­ment temetőbe. Elmúlt a Márton-nap, ide­je túladni a ludakon. Gyöngyvér is állandóan mo­lesztálja érte, sűrűn célozva arra, hogy cipő kellene. Nem is annyira neki, mint inkább az unokának. Tudja, hogy ez­zel érzékeny pontra tapint, mert az unoka az más. El is vitte a piacra, leszur­kolva érte a helypénzt. Egész átló nap toporgott, kínálta, de valahogy nem akadt rájuk vevő. Felbontva, szétdara­bolva talán vitték volna, de így gágogva, tollason, pihé­sen. O bizony le nem vágja. Ha így nem kell, akkor nem kell. Inkább viszi haza. De otthon az asszony. Meg­mondta, hogy haza ne vigye. O már nem tömi tovább. Ha hazahozza, neki kell meg- tömködni őket. Megvakarta az üstökét. Bi­zony elment a nap, s egyre kevesebben szállingóznak a piac felé. Mégiscsak szede- lőzködni kellene. Mit ad ég. / Jani fordul be a sarkon, a va­lamikori osztálytárs. Kacsá­zik a standok között. Kiabál utána. Jani csak néz, honnan szólongatják. Végül csak meglátja Gábort. Nyakken­dő sen, elegánsan odamegy hozzá: — Mi a fenét keresel itt? —Látod, ludak. Én vagyok a Ludas Matyi. — Hány máriásért adod? — Neked olcsón megszá­mítom... Csak vigyed már — gondolta hozzá. — No jó, lásd kivel van dolgod, úgyis élhetetlen vol­tál mindig. Hirtelen kiálto­zást hallott. — O az. Ott a csokornyak­kendős. Gábor mire szétnézett, Ja­ni már sehol sem volt. Ót áll­ták körül az üldözők. Csak úgy záporoztak rá a kérdé­sek. ■—Hova lett? Biztos a cim­borája vagy. Talán loptad ezeket a ludakat? Add elő azt a gazembert. Menjünk rend­őrért! G ábor nem szólt sem­mit, ráborult a ket­recre, védelmezte lúdjait. Rájött, Ludas Matyi hazájában ludat, máriást, Döbrögit emlegetni kocká­zattal jár. A szavakkal való megveretés jobban fájt neki, mintha a pandúrok kapták volna le a tíz körméről. Memória Sipos Béla-m -r em csökken tovább /\ / az életszínvonal — L y mondta Horn Gyu­la a hét végén a Gazdaság '97 konferencián. Mióta várunk már erre a kijelen­tésre!? Nem is tudom, min­denesetre milliók könnyeb­bülhetnek meg, talán most igazán elkezdődik valami, s ha nem is meredeken, de el­indul a görbe felfelé. Ha­csak egy picit is átcsap a pluszba, akkor már nem volt hiába. Am mégsincs bennem az a bizonyos hur­ráoptimizmus, úgy igaziból fel sem dob ez a kijelentés. Még emlékszem azokra az időkre a nyolcvanas évekből, amikor az a kije­lentés járta: az idei évet bírjuk még ki, utána minden egyenesbe kerül. Az ered­mény, így a kilencvenes évek végefelé ismeretes. Vagyis, minden oka meg­van a magyar népnek a le­gendás pesszimizmusára. De mégis, hinnie kell az embernek valamiben, s ak­kor már inkább higgyen ab­ban, hogy jövőre valóban könnyebb lesz, ha nem is könnyű. Emlékszem még arra, amikor a magyar népnek azt mondták úgy négy-öt esztendővel ezelőtt, hogy jövőre az infláció egyszám­jegyűre zsugorodik. Az eredményt mindenki ismeri. Most, a hétvégi tanácskozá­son elhangzott: az ország egyensúlyi helyzete megszi­lárdult és ez lélegzetvétel­nyi időt ad a gazdaságpoli­tikának, de így is az első számú közellenséget, az inf­lációt csak az ezredforduló utánra lehet tíz százalék alá kurtítani. Ez világos, nyílt és őszinte beszéd, de addig még van négy-öt esztendő ismét. Vagyis kapásból tíz év az, amit az infláció le­szorítására fordítottunk az életünkből. És ez még min­dig csak prognózis, az ered­mény pedig ismeretlen. Az emberi élet évei, évti­zedei csak rohannak egy­más után, számolatlanul, de nagyon is végesen, miköz­ben dolgozunk és bizako­dunk. Talán holnap, vagy inkább jövőre!?) egy szebb, jobb és főként kényelme­sebb, a mostani nagy haj­tástól nyugodtabb világra ébredünk, amikor már nem kel! a filléreket számolgat­ni, hanem forintokat iskölt- hetünk. Mindenki. A tízmil­lió magyar egyaránt. Protekció Ferter János karikatúrája Álmodik a nyomor Nyéki Zsolt A z általános gazda­sági, társadalmi mutatókból egyér­telműen kiderül: a szegé­nyek között is legmosto­hább a sorsunk itt, az or­szág keleti szegletében. Annyira szegények va­gyunk, hogy még takaré­koskodni sem tudunk. Para­dox helyzet, de igaz, ezt fe­ketén és fehéren elárulja az energia felhasználásának módja, hiszen közismert tény: pazarolunk, mert nincs pénzünk a technoló­gia korszerűsítésére. Most ismét a levegőben köddé váló forintokra terel­te a figyelmet az energia- költség rendezése, ami ter­mészetesen mint minden esetben, most is az árak emelkedését jelentette. So­vány vigasz, hogy az erede­ti elképzelésekhez képest ki­sebb mértékű a drágulás, az emberek többsége erre csak legyint: ügyes diplomáciai húzás, mondj nagyot, aztán a tudatalattikba már bekú­szó összeghez képest a ki­sebb teher szinte az elége­dettség érzését kelti. Hogy mennyire jogos az áremelés vagy sem, azt kívülállónak, az energetiká­ban járatlannak nehéz megítélni, szakmai szöveg­gel, a hőtan törvényeivel könnyen elkábítható, az vi­szont tény: a kevés pénzből is túl sok a fölösleges ki­adás. Több felmérés és ki­mutatás készült már arról, hogy a rossz vezetékrend­szer, a gyenge szigetelés, az elavult technika mennyi in­tézménynek, iskolának, ön- kormányzati hivatalnak okoz bosszúságot, de a megoldást is tartalmazó ta­nulmányok pénzhiány miatt a polcokon porosodnak. Hiába számolják ki a szak­emberek egyértelműen a megtérülési időt, ha nincs elég pénz a beruházásra, korszerűsítésre. Léteznek olyan támoga­tási lehetőségek, amelyek kimondottan az energia- gazdálkodás racionalizálá­sát segítik, s amelyek kül­földi és hazai forrásokra tá­maszkodnak. Ezeket jobban kell figyelni, különben ma­rad az álmqdozás: ha egy­szer gazdagok leszünk, ak­kor majd végre módunk lesz spórolni. í □ Kommentár ... ■ ...................................................................... ........1 ........I ■H j & » HÉ C -je iP; I * «p; I sí I fr; IMm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom