Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
J99Ö. NOVEMBER 23„ SZOMBAT MÚZSA Pilinszky János versei Az ember itt Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelűl ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzámtartozik. A másik elhelyezhetetlen. Omega Öszeomlásunk mindent befalaz egy pillanatra és örökre. A vánkos keményebb lesz, mint a szikla és testünk szemétdombnál súlyosabb. Ezért élünk. Valamiképpen ezért születünk a világra. Baleset Madarak vérzik be a mennyet, cigányok és gyerekek léptei lyuggatják át a szerenádnál szűzibb kemény havat. De ez a szép, ez a gyönyörűségen ejtett örökös baleset. Bár színem fekete Végül mindig Isten útját követtem, bár színem fekete. Ezért, ha egyszer elfogadtatom, úgy leszek az üdvözültek sorában, mint leeresztett sötét zászló, becsavart lobogó, szótlanúl és jelentés nélkül, és mindeneknél boldogabban Fokról-fokra Ahogy a semmi kisimítja az agónia árkait, miként a vidék hófúvása után lecsillapúl, hazatalál, valahogy úgy alakúi, rendeződik fokról-fokra ember és Isten, pusztulás és születés párbeszéde — Jé! — szólalt meg. — Neked Győr- szagod van! — Micsoda? — Hőkölt a kis ember. — Igen? Győrben volt ilyen szag nálunk, a szemétledobóban. Ötéves voltam, de azért emlékszem. — Emlékszel? — Az apja eltolta magától, végigmérte. — Na, akkor mutasd magad! Mint az anyádé, olyan ártatlan a képed. Horváth úr nem tudta eldönteni, ez most jót vagy rosszat jelent. Kihúzta magát. — Én nem hasonlítok senkire! — mondta. — Vili! — kurjantott az apja. — Ismerkedjetek össze! Ez a fiam! tudod, aki az Évától van! Ez meg itt az ország legnagyobb komikus színésze! Hallása nincs neki, csak füle. A tánckomikus kezet nyújtott a Horváth úrnak. — Derék gyerek vagy! — mondta. — És szép kabátod van. — A lánya felnevetett mögötte. — Csitt, te! — intette a tánckomikus. — Nem szép dolog mást kinevetni. Inkább mutatkozz be! — Olga vagyok. Garamszegi Olga. Csak az apu hív Lizinek, meg Csurinak néha. Nagy Tamás illusztrációi A kislány lehúzta a kötött kesztyűjét, kezet nyújtott. — Örülök, hogy megismertelek, Péter. A másnapi próbán találkoztak újra, az üres nézőtéren. A leghátsó sorba, külön ültek. Horváth úr a baloldalra, Olga a jobb szélre. Átszellemült arccal nézték a próbát, mintha teljesen lekötné őket az operett-történet. Időnként egymás felé sandítottak. Kár, hogy ilyen satnya, gondolta Horváth úr. A mellbimbója sincs még kifejlődve. — Nem találom a papámat — mondta a kislány. — Én se az enyémet. Álltak. — Te mit kaptál karácsonyra? — kérdezte Olga. — Semmit. Mit kaptam volna? Anyu vett egy korit. Persze használtat. Aputól sose szokok ajándékot kapni. — Szoktam — javította ki a kislány. — Nem mindegy? — Horváth úr megvonta a vállát. — Azt se tudja, mikor van a születésnapom. Mindent elfelejtett abban a kurva börtönbe. — Miért, mikor van? — A születésnapom? Májusban. — HorTokaji pillanatkép ségre. Nyomait már a kínai, indiai, perzsa, örmény és más népek hagyományaiban is fellelhetjük. A perzsáknál a szőlőtőkét a nap gyermekének, a bort pedig a király orvosságának mondják. A magyar gyógyszerkönyv 1934-ben megjelent kiadásai több gyógyszeralapanyagaként írják elő a tokajit. Orvosi feljegyzés alapján a bor értékét magas alkoholtartalmán kívül a borszesz, csersav, bór- savas sók, cukrok, önantin, éter és a vitaminok alkotják, és ami a legkülönösebb értékét adja a tokaji bornak más borokkal szemben: a magas foszfortartalom. A sok bor után Májer Jánost, Tokaj ambiciózus polgármesterét elsősorban inkább megyénk és a híres város sokrétű kapcsolatáról kérdezem. — Rendkívül fontosnak tartjuk Szabolcs megyével a jó kapcsolatokat, hiszen Nyíregyháza nagyon dinamikusan fejlődő város. Megyeszékhelyük egyre inkább olyan pénzügyi, kereskedelmi és ipari központ lesz, amely a szomszédos országok felé is ugródeszka lehet. A szabolcsiak jó lehetőséget látnak Tokajban. Jövőre két nagyobb beruházás nyíregyházi cégeknek köszönhető. Az egyik élelmiszeripari feldolgozóüzem, a másik banki. Korábban pedig egy nyíregyházi vállalkozó épített lakásokat. A polgármester a továbbiakban is számít a szabolcsiakra, hiszen jó lehetőségekhez juthatnak. Tokaj egyébként az utóbbi hat évben rendkívül dinamikusan fejlődött, amiről bárki meggyőződhet. Ami a települést igazán várossá teszi: az infrastruktúrában és az oktatásban történtek a legjelentősebb fejlesztések. Néhány éve 300 férőhelyes impozáns, a barokk környezetbe illeszkedő kollégiumot adtak át, sportcsarnokkal. Néhány hét múlva, december 10-én adják át az új környezetvédelmi szakközépiskolát, ami fél- milliárd forint értékű beruházás. Nyíregyházi vendégeket is várnak erre az alkalomra. Együttműködési szerződés jött létre ugyanis a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola és Tokaj között, s a főiskola Tokajba telepíti a szőlész-borász képzését, ami aztán számtalan további lehetőségeket kínál. Megyei összefogással valósul meg a progranr. Az oktatásnál maradva:'jelentős rekonstrukciós munkákat folytatnak a kereskedelmi szakközépiskolában, és sorra kerül az általános iskola rendebehozatala. A város életében nagyon fontos volt, Elek Emil felvétele hogy a történelmi belvárosból kivitték a forgalmat, megépítették a 38-as számú út várost elkerülő szakaszát. Ez lehetővé tette a főtér megszépítését. Folyamatos a műemlék épületek felújítása, szeretnék megmenteni őket a jövőnek. A polgármester fontosnak tartja, hogy a gázhálózatot a rakamaziakkal együtt építették meg, sőt Szabolcs megye önkormányzatának vezetőjét azzal is megbízták, hogy az érdekükben tárgyaljon a Ti- gázzal. — Drága dolog lenne a megyehatárt szó szerint venni. A Tisza nem választ el bennünket, van rajta híd, amin át lehet járni. A társadalmi, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok Nyíregyházához és Szabolcs megyéhez kötnek minket. Városunknak csak közigazgatási szempontból van korlátozott kapcsolata Miskolccal. — fejezi be a beszélgetést Májer János. Történelmünk során volt olyan időszak, amikor Tokaj Szabolcs megyéhez tartozott. Azt hiszem, most is örülnénk egy ifyeíi ajándéknak. Ne foglaljunk állást viszont abban, hogy melyik módszer szerint érlelt bor a finomabb, a jellegzetesebb. A tokajit kortyolgatva, döntse el ezt mindenki maga. váth úr kihúzta magát. — Bika vagyok, tudod?! — Olga nevetett. — Most mit vihogsz ezen? — Horváth megsértődött. — Igenis a bika jegyében születtem. Talán nem ismered a csillagjegyeket? — Én ezt a gyűrűt kaptam az aputól! — mutatta a kislány. — Tessék. Megnézheted. Aranyból van. — Talán szaranyból, nem? Vagy a te apád smasszer volt a sitten? — Igazi briliáns van benne. De nem az apu vette. Anyu küldte neki, hogy adja nekem. Anyu azt szeretné, hogy költözzön vissza. A te mamád nem akarja? — Neki pasija van — mondta a Horváth úr. — Kétszáz kilós ürge. Velünk is lakik, az albérletben. Azóta az utcánkban egyik gyerek se mer megverni engem. Egyszer fölemelt egy lovaskocsit, félkézzel. Bányász, és kék szeme van. — Szereted? — Én?! Senkit se. A második felvonást már egymás mellől nézték. A harmadik alatt a Horváth úr úgy döntött, megfogja a kezét. Miért ne? A sötétben úgyse látja senki. A pisis meg örülne. De nem merte megfogni. Egyre csak készült rá. Tervezgette, mint egy hadműveletet. Mint a disszidálást. Egyszer csak véget ért a próba, felragyogtak a nézőtér kristálycsillárjai. — Hogy tetszett? — kérdezte a kislány. — Nem tudom — hebegte a Horváth. — Nézzük meg mégegyszer! Este is lesz próba... Hatszor nézték meg, de nem történt semmi. A kislány néha odafordult hozzá a reflektorok sápadt visszfényében, súgott vagy kérdezett valamit. Horváth nem értette. Zúgott a füle. Égett az arca. Mintha lázas lett volna. Folyton pisilnie kellett. Szilveszter délután a két apa Olgáék konyhájában tárgyalta a modulációkat. Olcsó, házi bort szlopáltak. Mindketten a ruharaktárból kölcsönzött, fekete öltönyükben voltak. Mint két fekete varjú, rekedten károgtak. Ok ketten a parkettás szobában várták, hogy a bemutatóra elinduljanak. A Horváth úr a zongorának támaszkodva mondta ki azt a bizonyos mondatot: — Fogsz. Még ebben az évben. % 3
