Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
1996. november 23., szombat HÁTTÉR Segélyek és szemérmes szegények Legrosszabb helyzetben a fiatal családok vannak • Ezerszeres gyógyszerár Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Közeledik a karácsony, a szeretet, az ajándékozás ideje. Az az időszak, amikor mindenki megpróbál családjának, barátainak, embertársainak ajándékot adni, kedveskedni, valami őrömet szerezni. Ilyenkor összejönnek azok is, akik az ország különböző pontjain élnek, de egy családot alkotnak. Ez az időszak az is, amikor még jobban fáj a magány, még jobban hiányzik, ami nincs... Bobácsné Vágó Beáta Bihari Gáboroe Usz István . Harasztosi Páf felvétele Dr. Kerülő Judit Balázs Attila felvétele Sajnos egyre több a szegény ember, aki az év nagy részében, és ezekben a hetekben is mások segítségére szorul, akiknek megsegítése, támogatása ugyanakkor mind nehezebb feladat. Olyanokkal beszélgettünk, akik értük dolgoznak, miattuk fáradoznak... Bohácsné Vágó Beáta, a Megyei Vöröskereszt szociális munkása: — 1989 óta, amióta ezzel a munkával foglalkozom, ugrásszerűen megnőtt az igény a segélyezésre, támogatásra. Egyre intenzívebb feladat a szegénységen enyhíteni. Most, év vége felé elmondhatom, csak a mi szervezetünk mostanáig 21 ezer főt részesített szociális segítségben. Több mint kétmillió forint értékben osztottunk szét ruhaneműt, egymillió értékben élelmiszert, egyéb adományokat, játékokat, könyveket, bútorokat. Bárkinek segítünk, aki hozzánk fordul, mert nehéz helyzetbe került. Sajnos, ez a szám egyre nő. Különösen szomorúvá tesz, hogy mind több az elszegényedő fiatal házaspár. Ők többnyire ruhát, élelmiszert, gyermekeiknek játékot és könyvet kémek, míg az öregek főképp gyógyszereik megszerzésében várnak tőlünk támogatást. Készpénzt csak igen ritkán, krízis- vagy katasztrófahelyzetben adunk, illetve akkor, ha beteg gyermek műtétjéhez kell a pénz. Új jelenség, hogy vidékről, tanyákról is mind több segélykérő levelet kapunk. Ilyenkor igyekszünk a panaszokat eljuttatni a megfelelő szervezetekhez, mert sokszor már az is elég, ha felvállaljuk a ránk szorulók érdekképviseletét, az önkormányzatokhoz, az egészségvagy nyugdíjbiztosítási pénztárhoz protezsáljuk be őket, vagy azokhoz a civil szervezetekhez, ahol a speciális problémákkal is foglalkoznak. — S hogy miből ad a Vörös- kereszt? Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy szétosszuk a segélyeket, hanem az is, hogy megszerezzük, felkutassuk az adományokat. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy többnyire olyanok segítenek, akik maguk sem dúskálnak a javakban. Pedig a szegénységenyhítő programhoz rengeteg ruhára, adományra lenne szükség. Most éppen annak örülünk, hogy az úgynevezett filléres akciónk nagyon közkedvelt lett, így remény van arra, hogy más segítségekkel együtt feldíszíthessük majd a Vöröskereszt karácsonyfáját, összeállítsuk a karácsonyi szeretet- csomagokat, amelyeket azoknak a „szemérmes szegényeknek” szánunk, akik puszta szégyenkezésből válságos helyzetük ellenére sem kémek mástól segítséget. Bihari Gáborné a Nyíregyházi Családsegítő hajléktalanokkal foglalkozó vezetője: — Közel ezer hajléktalan él Nyíregyházán. Pontos adatot nem tudunk, de nekünk nem is a nyilvántartás, a segítés a feladatunk. A hozzánk fordulók többféle szolgáltatást is igénybe vehetnek. Az éjjeli menedékhelyen este 5-től reggel 7- ig 39-en alhatnak, ágyat kapnak, tisztálkodási, főzési lehetőséghez jutnak. Az átmeneti szálláson 29 embernek van helye. Ide azok jönnek, akik bizonyos jövedelemmel rendelkeznek, önellátóak, s jelképes összeget fizetnek. Az anyaotthon a hajléktalanná vált nőket és gyermekeiket fogadja be, összesen harmincnégyet. Szomorúan mondom, ez az a hely, ahol többnyire telt ház van. A legjobb körülmények az átmeneti szállásokon vannak, tv, videó is az egyedülálló hajléktalanok rendelkezésére áll. Itt azokat fogadjuk, akik egyedülállóak, válás és felmondott albérletek után kerültek az utcára, s egyetlen jövedelmük a jövedelempótló támogatás. Sok közöttük az állami gondozott fiatal, akik az intézetekből kikerülve fedél nélkül maradtak. A nappali melegedőben fürdési lehetőség, ötven ember számára népkonyha várja a rászorulókat. — Mindezeket a segítségeket a városi önkormányzat finanszírozza, s tartok tőle, egyre nehezebben. Sajnos az áremelkedéseknek köszönhetően a rendelkezésre álló összegekből nem mindenre futja. Ezért is kérünk és várunk minden alkalommal mindenféle segítséget, legyen az vállalkozók, cégek vagy magánemberek felajánlása. Annál is inkább, mert ruha még akad, de az élelem bizony kevés. Ha este megérkezik egy család három-négy gyerekkel, azok már aznap szeretnének jóllakni. Készülünk a karácsonyra is. Az előzőekhez hasonlóan mindenki kap csomagot, a ruhaféléket személyre szólóan válogatjuk össze. Usz István ortodox paróchus nehezen állt rá a beszélgetésre, holott oroszlánrésze van abban, hogy annak idején a segélyezés, a szegények és rászorulók támogatása egyáltalán elindult. A Szent Lázár Lovagrend tagjaként már 1989- ben a Máltai és a Johannita rendeket is képviselte Sza- bolcs-Szatmár-Beregben. — Amikor a segélyszállítmányok elsőként érkeztek a megyébe, hetenként két-há- rom kamiont fogadhattunk. 1989-ben, a kezdetekkor rendkívül nagy szükség volt az efféle támogatásra: kórházi felszerelések, ruhafélék, műszerek, ágyak és gyógyszerek érkeztek, s nem utolsósorban élelmiszerek is. Az adományok egy része a határon túli magyaroknak jutott. Rengeteg értéket küldtünk Erdélybe, a Kárpátaljára, de az adományok túlnyomó részét a megyében osztottuk szét. Ez volt az aranykor, azóta bizony nagyon megváltozott a helyzet. Akkor a kinti hozzáállás is jóval lelkesebb volt, a rendszer- változtatás idején részben baráti, részben rokoni kapcsolatok révén igen sok külföldön élő magyar érezte kötelességének a segítséget. A teljesség igénye nélkül elég ha a müncheni Buzády Tibor orvosra, a luxemburgi Croui-Chanel Imrére, az Európa Parlament tagjára, a párizsi Károlyi Györgyre, vagy Ubs bárónőre, de mindenekfölött Kállay Kristófra, a máltaiak vatikáni nagykövetére gondolunk. Azokban az időkben mindnyájunk számára, akik e témával foglalkoztunk legnagyobb gondot a raktározás jelentette, amiben már akkor is a Start Vállalat, s személyesen Balogh Zoltán segített sokat. Sajnálatos kimondanom, de tény, hogy a segélyezést később két dolog is megnehezítette: egyik, hogy főképp a ruhák és bútorok esetében elkezdődött az a folyamat, amely az adományozók részéről inkább lomtalanításnak, semmint adományozásnak tűnhetett, miközben minden lelkesedés ellenére elhatalmasodott a „nassolási” kedv is. Ez körülbelül arra az időre tehető, amikor a bálásruhák üzlete virágozni kezdett. A magáncégek már közel sem voltak olyan bőkezűek, bonyolultabbá lett a vámügyintézés is. — Amikor megyénkben a segélyezés elkezdődött, rendkívül sok volt a rászoruló. Ma sincs kevesebb, legfeljebb az összetételük változott. Segíteni továbbra is szeretnénk, ezért is dolgoztunk ki olyan programot, amely előbbre lépést főképp az egészségügyben jelentene, ott Is a daganatos betegek esetében. Kilincseltünk, szervezkedtünk egy ideig, de kellő támogatás híján ötletünk dugába dőlt... Dr. Kerülő Judit, a tanárképző főiskola docense, szociológus, szociálpolitikus: — A szegénység a mai kor egyik legnagyobb problémája. A rendszerváltoztatás idején a legrosszabb helyzetbe azok a családok kerültek, amelyeknél nincs rendszeres kereső, bár a szülők még aktív korúak. Nehezedett azoknak a sorsa is, akik rokkantak vagy özvegyi nyugdíjasok, illetőleg azoké a nagycsaládosoké, akik három vagy ennél több gyermeket nevelnek. A problémá sokszoro- zódik akkor, ha e2ek a tételek esetben összeadódnak, s a felsorolt kockázatokból egyszerre három vagy annál több is jelen van. Az öregségi nyugdíjasok helyzete nem romlott jelentősen, mert bármit is mondjanak, a nyugdíj valamilyen módon mindig követi az inflációt. Ami miatt a nyugdíjasok mégis rosszul érzik magukat, az alapvetően abból ered,, hogy 1990 óta a legnagyobb áremelkedés a háztartási energiában, illetve a gyógyszerek terén következett be. Az előbbiben hét és félszeres, az utóbbiban tíz év alatt ezerszeres a növekedés! Ez a két tényező az, ami költségeik jelentős részét adja, s ami miatt szubjek- tíve szegénynek érzik, érezhetik magukat. Mindezeket a folyamatokat hogyan lehet ellensúlyozni, a szegényeken segíteni? Nem könnyen. Amikor a segítségről beszélünk, mindenki automatikusan a segélyre, a segélyezésre gondol. Holott a segélyek legfeljebb kezelhetik az akut problémákat, elkerülhetővé teszik a kríziseket és válságokat, de hosszabb távú megoldást nem tudnak nyújtani. Ezt igazolja, hogy akik egyszer bejutottak ebbe a rendszerbe, nemigen tudnak kitömi belőle, sőt, egy idő után jövedelmükbe be is kalkulálják a kapott összeget. A segélyezés tehát nem megoldás, hiszen újratermeli ezt a réteget. Hosszú távon a megelőzés, az univerzális rendszerek bevezetése, az állampolgári jogon járó ellátások, illetve a szegénnyé válás, a munka- nélküliség elkerülése lehet(ne) megoldás! Jómagam a lakás- fenntartási bizottság vezetőjeként naponta tapasztalom: tragikus az átlagos, kétkeresős, kétgyerekes, bérből és fizetésből élő átlagcsaládok helyzete, akik mostanra olyan szituációba kerültek, hogy mindenképpen rászorulnak a támogatásra. Hatalmas lelki és gazdasági teher az ő sorsuk segítése, hiszen amit most csinálunk, valóságos ördögi kör. A város egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt, mert ahogy emelkednek az árak, nőnek a lakbérek, úgy kénytelen növelni a támogatás összegét is. A probléma tehát nem megoldódik, „csak” újratermelődik. Bársonyszékben Angyal Sándor ««mwwMmMwm « zerenysegem tartott V vissza csupán eddig KJ attól, hogy elmondjam, állítólag én leszek az egészségügyi miniszter. Persze az is közrejátszott ebben, hogy mostanáig (miközben ezeket a sorokat leírom) az elődöm, bizonyos Szabó György bár lemondott, még mindig miniszternek számít, jóllehet már összecsomagolta cókmók- játEnnek ellenére mondom el, többen is megszólítottak az utcán: igaz, hogy én leszek a Szabó György utóda? Meglehet, ezt nem szocialista képviselők híreszte- lik, mint esetleges ellenfeleim nevét, de ez a mi közéleti viszonyaink közepette semmit sem jelent. Megy a Szabó, megy a beszéd, slussz. A két eddigi esélyestől (az egészségbiztosító pénztár vezetőjétől, illetve a mentálhigiéniai kormány- biztostól) már nem kell tartanom, mert az ő jelölésüket cáfolták az MTI-né! a beavatottak. Legfeljebb egy kicsit jobban oda kell figyelnem a vezető kormánypárt parlamenti frakciójának egyik munkacsoport-vezetőjére, továbbá a tárca ez idő szerinti államtitkárára s egy három nevű idegsebészre, mint újabban esélyes jelöltekre. Vagyis, hogy mégsem. Tudniillik idegsebész ellenfelem maga vallotta meg, halvány gőze sincs honnan származik a személyét érintő információ. Sőt, eleve elképzelhetetlennek tartja, hogy a miniszterelnök egy aktiv sebészfőorvost jelölne népjóléti miniszteri posztra, akinek nincs államigazgatási gyakorlata. Ez utóbbi érvnél egy kicsit elbizonytalanodtam. Mi már találkoztunk olyan miniszterrel, akinek nem voltak hasonló gyakorlati tapasztalatai, mégis beült a bársonyszékbe. Magamról sem mondhatom el, hogy biztos kézzel fogom a szikét, sőt egyenesen rettegek tőié, de hát a most éppen menőben lévő miniszter sem Hippokra- tészre tette le az esküt. Az államigazgatási gyakorlatról pedig csak annyit: senki sem születik azzal, de meg lehet tanulni. Csak egy bökkenő van, amiben osztozom a sebész főorvossal: őt Horn Gyula nem kérte fel a tisztség betöltésére. Eddig én sem kaptam a kormányfőién se levélben, se telefonon invitálást. De ki tudhatja? Szívein! Egy hölgy keres, valami ki nem fizetett sikerdíjról... Ferter János rajza Fogszépségverseny Tóth Kornélia « e szeri, se szama a V hazai szépségverse- kj nyéknek, de hogy a fogak is beszálljanak a ringbe, azaz a megméretésbe, azt a Tiszadobon szervezett fogászati hét keretében hallhatták, láthatták az érdeklődők a napokban. Természetesen távol álljon tőlem, hogy kisebbíteni akarnám a szokatlan versengést. Már csak azért is, mert évek óta a fogak ápolásának, gondozásának szentelik a szakemberek a november egy részét. Az azért más lapra tartozik, miért nem fűi a foga a magyarnak a tisztességes fogápoláshoz. Összehasonlítva a nyugat-európai adatokat a mieinkkel: az egy személyre jutó átlagos fogkrém-fogyasztás messze elmarad az Európai Uniótól. Még az is megdöbbentett az egyik karácsony előtti napon: a lakótelepi kisboltban nem volt fogkefe, s a kereskedő szerint ezt a szeretet közelgő ünnepe magyarázta, ilyenkor viszik a fogkefét... Igaz az érem másik oldala is, mert mind szélesebb réteg ad a szájhigiénére. Hódít a porcelánfog, az aranyhíd. Valahogy mégis az az érzése az embernek, hogy nemigazán divat még a csillogó, vakítóan fehér fog. Amíg az anyukák cukros cumival nyugtatják a síró babát, hiába csodálkoznak, hogy már a tejfogak letöredeznek, szuvas fogakat meg minden iskolás szájában talál az orvos. Már amelyik gyereket elviszik hozzá. A szakma gondjai csak tetézik az általános ellátás helyzetét. Éppen ma mondják el az egészségügy, a finanszírozás átalakítása nyomán szerzett tapasztalataikat a fogászati szakemberek a nyíregyházi egészségügyi középiskolában. Van miről beszélgetni, mert a gyakran Változtatott elvek —fizetni a rendelőben — és a gyakorlat számos megoldatlan kérdést vet fel. □ I^KeleTMagyarorszá^^^l
