Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-22 / 273. szám
1996. november 22., péntek HÁTTÉR Egy falu az egész világ A külföldi tőke vonzásának egyik módja a pontos adatszolgáltatás Adatot szolgáltatnak a „pletykás" gépek Harasztosi Pál felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A címben szereplő állítás divatos kifejezése annak, hogy napjainkban egyre közelebb kerülnek egymáshoz a világ legtávolabbi pontjain élő emberek, már ami a hírekhez, a friss információkhoz jutást illeti. Csak éppen amíg egy faluban ehhez elég volt felállítani egy erős kis- padot a kapu mellett, addig ma be keil kapcsolni egy olyan számítógépet, amely csatlakozik az Internethez, a földkerekséget összekötő információs hálózathoz. Ha létezik elképesztő gyorsasággal fejlődő iparág e földön, akkor az a számítástechnika — vallja szakember és laikus egyaránt, s minden bizonnyal kevesen vádolják őket túlzással. A mikroelektronika szép csendben behálózza hétköznapjainkat, a csekk befizetésétől kezdve a vonatjegyek lefoglalásán át az autók szereléséig észrevétlenül meghatározza életünket. Sőt, Nyíregyházán most már egy kávét sem fogyaszthatunk el nyugodtan anélkül, hogy a halkan duruzsoló gépek ne vágnák képünkbe az ausztrál meteorológiai adatokat vagy éppen az Amerikai Egyesült Államok elnökének Washingtonban fél órája adott interjúját. Ezredvégi csábítás Szerencsére ez csupán kívánságra történhet meg, hiszen a megyeszékhelyen a napokban nyílt meg a Cyber Cafe, azaz egy olyan helyiség, ahol egy kávé, egy tea vagy egy kis sütemény elfogyasztása mellett bárki nyugodt körülmények között kutakodhat a világ dolgaiban, barangolhat kedvére a legkülönbözőbb témákban és szakterületeken. S hogy ez a kapcsolat nemcsak puszta szórakozás. azt az is igazolja, hogy a Cyber Cafe megszületésénél Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala is bábáskodott. Intelligens város — Budapesten négy vagy öt, vidéki városok közül Salgótarjánban egy ilyen helyiség nyitotta meg eddig kapuit. De egyedül itt működik nagy sebességű adatátvitelre alkalmas városi hálózat — dobogtatja meg a lokálpatrióta szíveket Bodnár János, a hivatal csoportvezetője. — A város óriási lehetőséghez jutott, amikor megteremtette a nagy sebességű adatátvitel feltételeit, ezt a rendszert egyszerűen bűn lett volna nem kihasználni informatikai célokra, melynek része a Café is — hangsúlyozza Bodnár János. A megyeszékhelyet lépéselőnyhöz juttató rendszer alapját a kábelhálózat korszerűsítése adja, ebben szerencsésen találkozott az önkormányzat és a Kábelkom amerikai többségi tulajdonosának elképzelése. Ma már több mint 25 ezer lakásban adottak a kétirányú jeladás feltételei, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ennyi helyen csatlakozhatnak az Internethez a felhasználók. Az Informatikai Csoportban már a közeljövőt tervezgetik: hamarosan bekapcsolnak minden önkormányzati intézményt, ezzel az összekötéssel létrejön az a hálózat, amellyel megkaphatja az intelligens város jelzőt a megyeszékhely. Az információs rendszer jelentősége valóban több oldalról is megközelíthető: ha valaki nem rendelkezik számítógéppel, netán csak az Internetes csatlakozást nem tudja még megfizetni, minimális anyagi ellenszolgáltatás fejében itt megismerkedhet a hálózattal, vagy haladóként kereshet konkrét adatokat, információkat. Komolyabb felhasználók számára külön szolgáltatást kínálnak, a gazdasági élet szereplői kérhetnek cég- és tőzsdefigyelést, hozzáférhetnek jogszabálygyűjteményekhez, akár idegen nyelven is, ez pedig már része a külföldi tőke csábítását megcélzó helyi törekvéseknek. Hidegháborús termék A teljes lista egy egész könyvet kitöltené, hiszen kb. 470 ezer adatbank áll rendelkezésre az Interneten, de ennek a köre is szinte percről percre bővül. El kell végre oszlatni azt a misztikumot, amely évekig körüllengte a számítás- technikát, mert ez már napjainkban is nélkülözhetetlen eszköze a munkánknak, életünknek — szögezi le a szakember, aki a felhasználásra helyezi a hangsúlyt. Ki foglalkozik ma azzal, hogy az Internet is a hidegháború terméke, a lényeg az, hogy most percek alatt összeköti a világ legtávolabbi pontjait. Nyíregyházáról akár azt is megnézhetem, hogy New York utcáin milyen a forgalom adott pillanatban. Hiába, egy falu az egész világ. Páll Géza tárcája r udja mit, főorvos úr, ne kerteljen. Jól tudom, hogy az én elmém már soha nem lesz tiszta és normális. Esetenként magam is érzékelem, hogy visszatér a józan ítélőképességem, minden krisztálytisztán áll előttem. Szépen, folyamatosan, logikusan jönnek a gondolatok. Aztán hirtelen valami sötét köd ereszkedik az agyamra és vége a tiszta pillanatoknak. De talán nem is baj. Jobb nekem már ez az örökké zavaros, bolond észjárás, amiből nincs kiút. De nincs örökös önvádaskodás, önmarcangolás sem, mit rontottam el, mitől jutottam ide, az elmeosztályra... Egyet tudok csak, főorvos úr, minden azzal kezdődött, hogy az anyai nagybátyám hazalátogatott Kanadából. Először akkor találkoztam vele, amikor az anyám meghalt. Nem sokkal az esküvőnk után ért a szörnyű tragédia, alig negyvenöt évesen, eltemettük az édesanyámat. Holott az apám volt közelebb a halálhoz, háromszor volt infarktusa. Sajnos nem tudott lemondani az alkoholról, az orvosok minden percben valószínűnek tartották a véget. De még az anyám halála után három évig élt, aztán meghalt ő is. Ekkor láttam a kanadai nagybátyámat máA szerető nagybácsi sodszor. Igazában nem sokat tudtam róla. Csak annyit, ’57 januárjában ment ki egy barátjával. Nem a félelem hajtotta, nem volt benne semmiben, inkább a vére, a nyugtalan természete vitte a távoli világba. Vagy jó tizenöt-húsz évig azt se tudtuk, él-e, hal-e, nem adott életjelt magáról. Az anyám már arra is gondolt, talán belekeveredett valami sötét ügybe és börtönben ül. Egyszer aztán levelet kaptunk Kanadából. Ekkor se lettünk túl sokkal okosabbak. Később derült ki, hogy megjárta a francia idegenlégiót, sőt valóban börtönben is ült valami verekedés miatt. De mindig olyan zavarosan, titokzatosan beszélt erről, hogy soha nem tudtuk, mi az igaz az egészből, s mi az, amit valamelyik kalandregényben olvasott. Mindenesetre az apám temetésekor azt mondta, rá mindig számíthatunk. Most már felhagyott a kalandozással, egy jól menő üzleti vállalkozása van, amibe nem lehet belebukni. Később tudtuk meg, hogy temetkezési vállalkozó, ezért mondta, nagy nevetve, ez az üzlet sohasem bukhat meg... Az első gyanús mozzanat az volt számomra, ahogy igyekszem visszapörgetni a történteket, amikor a temetés után bezárkózott a feleségemmel a kis szobába. Vagy másfél óráig vigasztalta, amiben én akkor nem találtam semmi kivetnivalót. Elvégre az anyám testvérbátyja, közeli rokon, nincs abban semmi visszatetsző, ha igyekszik lelket önteni az árván maradiakba. Valójában minden ekkor kezdődött... Még néhány napig nálunk maradt, én meg el voltam foglalva a temetés utáni ügyek intézésével, a munkahelyemen is forróvá vált a levegő, privatizálták a céget, hajszálon múlt mindenkinek az állása. A nagybátyám, a feleségem. a kisfiam jól megvoltak otthon, sőt néhányszor félnapos, egynapos kirándulásokat is tettek Debrecenbe, a zempléni hegyekbe, egyszer még a fővárosba is. Örültem, hogy ilyen jól megértik egymást. De innen már ismeri a főorvos úr a történteket. Egy fél év múlva megérkezett a levél Kanadából, a nagybátyám meghívta egy-két hónapra a feleségemet és a gyermeket. Engem is szívesen látna, írta, de tudja, nekem most helyt kell állni a cégnél. De ez csak amolyan etetés volt, amit egyedül én hittem el. Valójában már az első találkozáskor megtetszettek egymásnak. És az én huszonhat éves feleségem, az ötéves kisfiámmal elhagyott. Azóta se jött vissza. Együtt él a nagybátyámmal, aki bár küldözget azóta egy kis pénzt, a legnagyobb gazságot követte el velem szemben. Elszerette a feleségem, elvitte tőlem a gyermekem. Háromszor akartam öngyilkos lenni, de nem sikerült. Aztán, mint tetszik tudni, következett az alkohol. Azután pedig az elmeosztály. Mindez azért, mert a nagybátyám hazalátogatott Kanadából, s nem talált az egész országban más szeretőt magának, mint az én feleségem. Talán azt gondolta, így a családban marad... e minek mondom eze- ! 1 két a főorvos úrnak, ÍS amikor legalább százszor már tetszett hallani a történetet. De azt azért elintézhetné valamelyik ügyvéd barátjával, hogy a kisfiámat, aki már tízéves lett azóta, végre láthassam. Legalább egyszer, amíg teljesen el nem borul az elmém. Azt nagyon megköszönném a főorvos úrnak... Ki fél, kitől Cservenyák Katalin ár a statisztikusok váltig hangoztatják, hogy javul a közbiztonság — s az ember hajlamos egészen addig el is hinni, mígnem a közvetlen közelében törnek be egyszerre tizenkét helyre —, azért nem árt, ha jól bezárkózunk. Állítják az okosok, régen sem voltunk nagyobb biztonságban, csak nem tudtunk róla. Hát, azért annyira nem voltunk tudatlanok. Nehezen hiszem el, hogy — még ha nem is címoldalon hozták korábban sem az újságok—, ne terjedt volna el futótűzként egy utcában vagy egy bérházban, hogy K.-ékhoz, vagy B.-ékhez betörtek. A betörés, a lopás, a garázdaság nem pártpolitikai kérdés. Sem ma, sem tegnap. A javuló közbiztonságról szóló statisztikáknak némiképp ellentmondani látszik, hogy újabban szaporodnak az őrző-védő szolgálatra szakosodott cégek, ellepik a műszaki boltok polcait a különféle riasztóberendezések, s lassan eljön az az idő is. hogy addig biztosítást sem köthetünk a saját lakásunkra, míg nem áll előtte három állig felfegyverzett testőr — így betörési kárt legalább nem kell fizetni. Egyáltalán nem nyugtatott meg az sem, amikor lehetővé tették bárki számára, hogy önvédelmi fegyvert vásárolhasson. Mert ugyan nézzük már meg egyszer, kik azok, akik ilyeneket vesznek! Mondhatjuk: ezt is hozta a demokrácia. Mert ugyebár annak is vannak vadhajtásai, a vadhajtás pedig már agresszív természeténél fogva olyan, hogy elnyomja a termő ágat. Most már csak azt kell eldöntenünk, melyikre van szükségünk. Mert az igaz, hogy a vadhajtás gondoskodás nélkül is zöldül, fejlődik, míg a teimő ágak kényesebbek, sérülékenyebbek, ápolásra, gondozásra, védelemre szorulnak. Viszont csakis ez utóbbiaktól számíthatunk termésre... Ne féljen, szomszéd! Csak a díjbeszedőkre haragszik Ferter János rajza Kommentár Új bekezdés Balogh József P ont. Új bekezdés. Valószínű nem hangzottak el ezek a varázsszavak a Megyei Területfejlesztési Tanács szerdai ülésén, de a tartalma sok szájból hangozhatott el. Azért e feltételes mód, mert zárt ülésen foglalkoztak azokkal a beadványokkal, amelyek egy szeptember 27-i döntés következményeként egy-két nap múlva nyilvánosságra kerültek. Egymilliárdnál nagyobb összeg elosztása volt azon a napon a tét, s akik nem kaptak belőle, mint minden ilyen esetben, ezúttal sem fogadták örömmel a tanács döntését, sőt tizenheten fel is szólaltak ellene . Volt egy hangosabban szóló is, a Vajafruct cégtulajdonosa, aki nem titkolta, hogy rossznak tartja a döntést, mert — ezt nyilatkozta akkor lapunknak — több ezer család megélhetésére lett volna garancia, ha neki is megítélik a négyszázmilliós támogatást. De nem ítélték neki. Nyilván voltak az elosztáskor is viták erről a hatalmas összegről, meg még a kisebbekről is, de hát nem volt, s nem is lesz any- nyi pénz, amennyire az ön- kormányzatoknak, a vállalkozásoknak, a gazdasági szervezeteknek igényük lenne. Sok olykor személyeskedésbe torkolló vita után szerdán minden bizonnyal végleg lezárult ez az ügy, bár eddig sem volt kétséges, hogy a fejlesztési tanács szeptember 27-i döntését nem fogják megváltoztatni, legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy ha valaki visszalép, mert nem tudja saját erő híján felhasználni a kapott támogatást, annak az összegnek új gazdát lehet keresni. A zárt ülés történései csak megszűrve juthattak el az érdeklődőkhöz, de az kiderült ebből is, hogy nem történt szabálytalanság. Ez pedig arra kell, hogy figyelmeztessen mindenkit: most már nem az elmúlt hetek történéséin kellene rágódni, hanem pontot tenni a végére, az új bekezdésben pedig új, az előzőnél jobb pályázatok kidolgozására irányítani a figyelmet. Mert jövőre is lesz fejlesztési támogatás. □
