Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

1996. NOVEMBER 2., SZOMBAT MÚZSA Ady Endre költeményei Még fájóbb könnyek Síró szerelmek gyötrő útja, Nem látom még mindig a véged, Pedig már nagyon maradoznak boldog és tavaszos vidékek S az út is már egyre sötétebb. Valahol meg kellett vón’ állnom, Egy elhagyott, víg leány-arcnál, De nekem a könnyek kellettek, Mindig a könnyek minden harcnál S most már a megállás sem használ. Most már járom kálváriámat, Volt arcok utánam köszönnek S vén szívemre, míg botorkálok, Kegyetlenül gúnyosan jönnek Új szerelmek s még fájóbb könnyek. A halottak élén Most a Mezőn mindenki veszt S vér-felhők futnak szabadon S hű csapatomat most leltem meg. Most leltem meg a csapatom, Az Életből kikény szer ültet. Életes, drága jó fiúk, Óh, halottakként ébredők, Be szeretőn rántom ki kardom Árnyas, szent rangotok előtt S benneteket meg most talállak. Nem voltak hősibb társaim Soha, mint a mostaniak, Pejükön az éjféli holdfény Eget-verő, fényes sisak, S fejüket friss sírból hozták föl. Be sokáig várakozók Én, árvult társtalan Kain S ím, hirtelen érkeztek hozzám A társaim, a társaim, Levitézlettjei a kedvnek. Mit néztek, hajh, ők valaha, Mint járták velem a Mezőt Szegény hozzám-testvérisiiltek, Jámbor élet-levetkezők S ím, meredt szemmel mosolyognak. Mert mind az Életé valánk S ha lelkünk meg-megütközött: Csak az Élet áradt túl bennünk, S ugye, most a sírok fölött Szeretjük egymás tarka céljátf Be szép, kísértetes világ, Be jó nekem, be szép nekem: Most az igazi halaványak Táborában vezérkedem, Hogy az Életre mosolyogjunk. (Az Élettel és a Halállal — míg léte­zett — szakadatlanul hadakozott po­étánk A halottak élén (1918) című kö­tetéből választottuk szemelvényein­ket.) A kép nem a riport helyszínén készült többnyire magára marad, bármily hihe­tetlen, de igaz, a komolytalannak tartott fiatalok azok, akik részt vállalnak a gon­dokból is, s elkísérik az orvoshoz párjukat. Egyöntetű a vélemény: a megelőzés lehet a legeredményesebb, legsikeresebb. Annál is inkább, mert a szakember szerint ma 'már vannak százszázalékosnak tekinthe­tő fogamzésgátló módszerek. A változó összetételű hormonális tabletták teljes vé­dettséget nyújtanak, s a húsz évvel ezelőtt forgalomban lévő gyógyszerek hormontar­talmának csak a töredékét hordozzák. A Nyíregyházi Családvédelmi Szolgálat­nál egyszerre csapódnak le az egészségügy, a társadalom gondjai. Szociológiai tanul­mánynak is elmegy egy-egy beszélgetés. — Megdöbbentő tendenciának vagyunk tanúi — mondja Kövér Klára védőnő, a Nyíregyházi Állami Népiegészségúgyi és Tisztiorvosi Szolgálat családvédelmi mun­katársa. 1993-ban 985-en jelentkeztek ná­lunk, közülük 906-an kérték a terhesség­megszakítást, 53-an változtatták meg szán­dékukat. Ketten 14 évnél fiataiabban let­tek terhesek, 81-en 15-18 év közöttiek vol­tak, tizenkiléfhc olyan nő "j'árt a szolgálat­nál, akik négy, hat közötti abortuszt éltek már meg. 1995-ben 1011-en jöttek hoz­zánk, 908-an kérték az abortuszt, s végül 33-an tartották meg gyermeküket. Idén azoknak a száma szaporodott, akik négy, hat abortuszt vállaltak már. Az idei év el­ső feléről szóló ádatok szerint tovább rom­lott a helyzet. Június végéig már 583 je­lentkezőt regisztráltunk, 481-en terhesség­megszakítást kértek, s csak 26-an változ­tatták meg véleményüket. A jövőre nézve högött, nekem könnybe lábadtak a szeme­im, kegyetlenül szúrós bűzt éreztem, össze­szorult a torkom. Levegőért kapkodva si­ettünk vissza a lucskos fülkébe. Nem ér­tettük, hogy mi történt, Akkor belépett egy elegáns öltözékű férfi, olyan harmincéves forma lehetett, diplomatatáskát tartott a kezébe, udvariasan köszönt, leült, ártatlan kék, szemeivel megnézett bennünket, ki­nyitotta a táskát, és nyakkendőket helye­zett maga mellé az ülésre. Bocsánatkérő- en magyarázkodott: — Sajnálom, hogy magukat is megkö- högtettem. Kénytelen voltam egy kis féreg­irtó gázt fújni azokra a tetűkre. Ne mo­lesztálják az ügyfeleimet. Bozóky Sándor kiválasztott magának egy égővörös nyakkendőt, és átádott egy vas­kos fehér borítékot, és azt a fényképet, ahol három ember áll a szőlőben. Az elegáns idegen a táskájába tette a borítékot, a fény­képet hosszasan nézegette. — O az — mutatott Bozóky Sándor a fényképre. — Név és cím a hátlapon. Leonyid megfordította a fényképet, rosszallóan csóválta a fejét. — Miodrag... Kedves név. Baleset legyen? — Nem — mondta élesen Bozóky Sándor. — Kés vagy pisztoly? — Mindegy. A fényképet tegye a feje mellé. — Majd megüzenem, hogy az elvégzett munka után a második borítékot hol és mikorra várom — mondta az elegáns öl­tözékű férfi, aztán felállt, udvariasan elkö­szönt, kiment a fülkéből, a kiteregetett nyakkendőket nem vitte magával. Bozóky Sándor kissé szomorúan, de mégis elégedetten dőlt hátra. — A nyakkendőt elosztjuk — mondta. — Bármikor szükségünk lehet rájuk. És most már kereshetünk egy valamivel tisz­tább fülkét. Még rengeteg szép nyári fény­képet szeretnék megmutatni. Balázs Attila illusztrációja semmi jót nem remélünk, hiszen a nem­rég született „családbarát” törvény nagyon sok nőt, családot hozott nehéz helyzetbe. Szépen hangzik, hogy alanyi jogon jár a gyermekek utáni támogatás, csakhogy azt az anyagi helyzethez kötik. Ébből pedig az következik, hogy az a réteg kapja a gyer- mék'ék' után jáfőp'énZfekét; "áki 'életében sem, vagy alig dolgozott, s az a középré­teg süllyed egyre lejjebb, aki rendszeres munkájával is éppen a létminimumot ké­pes megkeresni. Az új szülészet-nőgyógyászat Nyíregyhá­zán új helyen fogadja a betegeket. Az osz­tály színvonala a jövő technikáját is jelenti. Vajon tíz, húsz év múlva hány gyermek születik itt? Melyik lesz több? A születés? Vagy a ha­lál..? Nagy Tamás illusztrációi — Nem bízom olyan emberekben, akik lila nadrágban járnak. A rosszarcú fickónak fenyegetően meg­villant a szeme, aztán mégis eloldalgott mellőlünk, társával az egyik sarokba hú­zódtak, pusmogtak valamint a hátunk mö­gött, nem értettük, hogy milyen nyelven, visszatérhettünk a bor elemzéséhez, de mi­előtt belemélyedhettünk volna, a hátunk mögött a padlóra esett és darabokra tört egy üvegpohár, aztán hangos öklendezés hallatszott. Hátrafordultunk. A két lila nadrágos fiatalember kétrét görnyedve, ful­dokolva támolygott az ajtó felé, amikor az ajtó becsapódott mögöttük, mintha jajki­áltást hallottam volna. És ekkor már Bo­zóky Sándor és a pincér is krákogott és kö­kéből a valamennyivel tisztább büfébe. Be­sietett két borostás arcú fiatalember egy­forma lila nadrágban és egyformán kike­ricssárga bőrdzsékiben. Valamiért az volt az érzésem, hogy bennünket követtek. Az ér­zésem ezúttal sem csalt, mert alighogy meg­kapták az italukat, az egyik odajött hoz­zánk, és halkan azt mondta Bozóky Sán­dornak: — Mi olcsóbban elvégeznénk a mun­kát, mint Leonyid. Bozóky Sándor is halkan válaszolt: — Nekem a legjobb külföldi szakember kell. — Mi is külföldiek vagyunk, és értjük a dolgunkat. Bozóky Sándor végigmérte a fiatalembert. Til

Next

/
Oldalképek
Tartalom