Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-19 / 270. szám
1996. november 19., kedd HATTER Földárverezés vízkeresztkor A bírósági döntések elhúzódhatnak, a per évekkel eltolhatja a licit idejét Balogh József Nyíregyháza (KM) — Azt tudjuk, hogy két és fél milliárd értékű kárpótlási jegyet kaptak vagyoni kárpótlás címén a megyében élő emberek. Azt is tudjuk, hogy eddig a harmadáért vásároltak földet. Még azt is, hogy ha minden a papírforma szerint történik, hány helyen lesz árverezés. De hogy mikor, s mikor mondhatjuk, hogy befejeződött a ki tudja hányadik földosztás, arra még tippelni sem lehet. Mert sok a vitás ügy, sok a tisztázatlanság a földek árve- rezhetőségéről, így jó esetben is csak a privatizációs miniszter döntése után két hónapra lehet árverezést kitűzni. Ha pedig valaki a bírósághoz fordul, akkor akár évek telhetnek el, mire megszületik a döntés. A földhivatalok leterheltségét ismerve pedig legalább öt év kell ahhoz, hogy papíron is magáénak tudhassa valaki az árverezésen szerzett földet. Törvény a mulasztókért Pedig javában benne vagyunk a második kárpótlási törvény végrehajtásában. Igaz. már az első kárpótlási törvény úgy rendelkezett, hogy nemcsak a szövetkezeti földeket lehet árverezni, hanem az állami tulajdonú földeket is, s meghatározta, hogy el kell émi a szövetkezetek által árverésre bocsátott földek aranykorona-értékének legalább 20 százalékát. Ennek alapján 1993 őszén meg is kezdődött az állami földalap kijelölése a volt állami gazdaságok, az erdőgazdaságok földjéből, illetve a szövetkezetek használatában lévő állami tartalékterületekből. Sajnos terület a törvényben meghatározott mértéknek még a felét sem érte el. Hektárban ez 20 ezer helyett tízezer, s 200 ezer aranykorona helyett mindössze 100 ezer volt. A második vagyoni kárpótlási törvény tulajdonképpen azokért született, akik korábban elmulasztották kárpótlás iránti kérelmüket benyújtani. A megyében minden várakoHa kevés a föld, kevés a licitáló is. Mint Bujon volt záson felül 36 ezer kérelem érkezett, s az országban elsőként 1995 május 29-én Fülesden elkezdődött az árverezés. — Azóta tartanak az árverezések, ha lassabban is haladunk. mint a szövetkezeti földek árverezése idején — fogalmaz dr. Sveda Béla, a kár- rendezési hivatal vezetője. — Mostanáig 215 árverezést tartottunk, elárvereztünk 76 ezer aranykoronát, a területnagyság megközelíti a 9 ezer hektárt. A második földalapból eddig tulajdonhoz jutottak száma 5760, az árverésre fordított kárpótlási jegy értéke meghaladja a 140 millió forintot. Licit helybelieknek Aztán azzal folytatja: nem elég, hogy kevés a föld, nincs is minden település határában felosztható tábla. A 228 település közül csak 116 határában van árverezhető állami terület, s még ezek felében sem árverezhetünk, mert itt meg az önkormányzatok érdekeit sértené, ha az is magántulajdonba kerülne. Ezért fordult huszonöt település önkormányzata a privatizációs miniszterhez: vagy cserélje ki a kárpótlásra kijelölt területet másikra, vagy vegye ki az állami földalapból. A kérelmek elbírálása eddig is rendkívül lassú volt, talán ha rendeződik a helyzet, az új miniszter felgyorsítja a döntés menetét. Az biztos, hogy jogerős közigazgatási határozatok alapján a hivatal kitűzi az árverezést, mint ahogy novemberre kitűzte a csengersimai, az apagyi, a szamosszegi, a dombrádi és a nyírmadai föld- árverezést. Hogy ne aprózódjanak tovább a területek, másrészt, hogy az adott település lakosságának igényeit minél jobban kielégíthessék, elképzelés született arról, hogy ahol nem haladja meg a húsz hektárt az árverezhető terület, csak azok licitálhassanak rá, akik ott laknak, vagyis idegen ne árverezhessen azokon a településeken ahol kevés a föld. Ezért nem kezdték meg az árverezést 51 településen, ennyi helyen maradt az árverezhető föld 20 hektár alatt. Sajnos van olyan falu is, mint Papos, ahol 3000 négyszögöl az összes elárverezhető terület. A jelenlegi szabályozás szerint a föld 80 százalékára a helyben lakók licitálhatnak, vagy azok, akiktől a földet az adott településen vették el. Nyíregyháza már csak a földre várók száma és az elárHarasztosi Pál felvétele verezhető terület nagysága miatt is külön fejezet. Itt az erdő- gazdaság és az Agrocity Rt. területéből jelöltek ki földet. Az Agrocity tavaly októberben a kijelölt földalap módosítását kérte, kérelmüket a megyei hivatal javaslatával felterjesztették a privatizációs miniszterhez. Míg a kérelem a miniszter asztalán feküdt, a nyíregyházi önkormányzat is benyújtott egy kérelmet, hogy részben belterületbe vonás, részben lakótelepbővítés miatt városi érdekből bizonyos területeket engedjen ki a földalapból. Nem fellebbeztek Ha nehezen és hosszú idő után is, de megszületett a döntés, s mivel senki nem fellebbezett, 1997. január 6-ra kitűzhették a megyeszékhelyre is az árverezést. 120 hektárra licitálhatnak a helybeliek, lesz erdő, gyümölcsös, szántó, gyep, sőt nádas is. Nem egy olyan település van, amelyik nem ért egyet a miniszter döntésével, és keresettel támadja meg az állam- igazgatási határozatot. Ez évekkel tolhatja el az árverezés idejét, mert a bírósági döntések várható ideje kiszámíthatatlan. Páll Géza tárcája j /mondom, ho- M-j gyan veszítettem j j A-J el egy igen kedves, új barátomat, akit egy üdüléskor ismertem meg. Hátha mások nem követik el ugyanazt a hibát, amit én elkövettem. Utólag már csak közhelyeket emlegethet az ember, olyanokat: minden barátság alapja az őszinteség. Még az apróbb ügyekben is. De ezek a közhelyeké amelyek attól még lehetnek igazak, nemigen segítenek rajtam. Elveszítettem egy barátot, mert...” De kezdjük az elején. A barátját hirtelen elveszítő mesélő nehezen tud szabadulni a gondolattól, vajon fordított helyzetben ő is hátat fordított volna a másiknak. Nem tudja. Az viszont tény, már az üdülés első napján annyira összemelegedtek a velük egy asztalnál ülő családdal, mintha évek óta ismerték volna egymást. Természetesen az első napon szóba került az is, ki honnan jött, mit csinál, s mi a szakmája. A kölcsönös szimpátia fontosabb volt, Elveszített barátság mint a végzettség, a rang. Egyébként az újdonsült barát az egyik debreceni gyárban dolgozott esztergályosként. Műanyag edényeket készítenek a gyárban, nemrég kaptak új gazdát, de a keresettel meg van elégedve — újságolta. A felesége a laborban dolgozik. „Soha nem csináltam ilyet, de most úgy éreztem, ha ennek a szerény, barátságos munkásembernek megmondom az igazat, mármint azt, hogy egy nagy cég igazgatója vagyok, talán egy láthatatlan falat emelek közénk. Most már tudom, hogy rosszul tettem. De megtörtént. Azt mondtam: egy gyárban dolgozom műszerészként. Aztán pillanatokon belül túl is voltunk a kölcsönös munkahelyi bemutatkozáson, néhány nap múlva már együtt szidtuk a kormányt, az ellenzéket, az inflációt, szóval éppel elpolitizálgattunk, eliszogattunk. Igen jól éreztük magunkat együtt... Amíg egy napon...” Megtörtént az, ami várható volt. Az igazgató titkárnője, bár megmondta neki, semmilyen hivatalos iratot, levelet, üzenetet ne küldjön utána, egyszer mégis úgy vélte, valami személyes ügyben mégis postára adja a főnöknek címzett levelet. Addig gondosan ügyeltek arra, ha mégis érkezne küldemény, ők vegyék át a portán. Később erről már teljesen megfeledkeztek. úgy látszik. Margitka, a titkárnő tartja az ígéretét, nem küldi utána a leveleket. Az a bizonyos nem várt levél azonban mégis megérkezett, az üdülés lejárta előtt két nappal. A portás, látta, hogy mindig együtt van a két család, az új barátnak adta át az igazgatónak címzett levelet. Ebédkor történt a döbbenetes meglepetés... „Hiába igyekeztem humorosan, aztán meg komolyra fordítva a szót, megmagyarázni, miért hallgattam el. hogy főnök vagyok, az új barátom közönyösen hallgatta. Némán, lenézően. Hiába mondtam, én csupán azért mondtam, hogy műszerész vagyok, mert nem akartam hencegni, meg attól tartottam, ha megmondom az igazat, szóba se állnak velem. Köszönés nélkül felálltak és átültek egy másik asztalhoz. ” •m—t Iveszítettem egy embert, aki a rö- ■ • JLj vid ismeretség ellenére, őszintén kötődött hozzám. A bizalmába, a barátságba avatott. Azóta is sokszor eszembe jut, vajon tényleg nem alakult volna ki közöttünk barátság, ha az elején nem titkolom el, hogy igazgató vagyok. Nem tudom. Mindenesetre utólag hiába okos az ember, legfeljebb a közhelyeket emlegetheti. amelyek meglehet sok esetben igazak, de néha későn érkezik hozzánk a felismerés. Nincs olyan kapcsolat, amely őszinteség nélkül tartós lehet.” M3-as kottyano Marik Sándor A mikor nemrégiben lerakták az M3-as autópálya alapkövét Gyöngyösnél, azt gondoltam, mi már legfeljebb azon fogunk zohorálni, mennyit is kell majd fizetni, ha gyorsan és kényelmesen akarunk eljutni a fővárosba innen, „a keleti végekről”. Az autópálya ügyét — annyi politikusi ígéret után — most már végképp révbeju- tottnak gondoltam. Am még alig hűlt ki Gyöngyösnél az aktuálisan lerakott alapkő, azt hallhattuk Nyíregyházán a közlekedési tárca államtitkárától: „sok mindent meg kell még vizsgálni ahhoz, hogy azt mondjuk, Nyíregyháza környezetének fejlesztése elképzelhetetlen e nélkül...” Sőt a hét végén a miniszter még meg is fejelte: „Ennek a szakasznak (ti. a Polgár-Nyíregyháza, illetve határ) a forgalma nem elégíti ki a minimális kritériumot, amit egy koncessziós befektető vállalna” Egy világ omlott össze bennem. Nem értem, miért kell nekünk megint megvárni az olyan skandallumot, ami a záhonyi hídnál történt: több napos várakozás után lehetett csak átjutni, bokáig koszban, s virágzott a lopás, a prostitúció. Botrányos volt. Azt várnám egy minisztertől, államtitkártól,- ne csak egy ciklusra számítson, hanem belássa: egy ilyen kis országnak, mint a miénk, keresztbe és hosszába kell egy jó út, amelyik átviszi a forgalmat. Miért csak akkor kezdik a gondolkodást, ha a kamionoktól már repednek a házfalak? Nem hiszem, hogy mások európai mércével jobban látnák gondjainkat mint mi, de rendre azt olvashatom: Brüsszelben számon tartják a Triesztet Ljubljanán és Budapesten át Kijevvel összekötő kombinált közúti és vasúti útvonalat, a Közép-európai Kezdeményezés egyik kiemelt tervét. Nálunk pedig azt számolgatják: megéri-e a koncessziósnak. Sajnos, amikor majd egymásba érnek a kamionok és lépésben lehet haladni községeinken át, már megint más miniszterek, államtitkárok hivatkozhatnak —jó politikusszokás szerint — az elődök mulasztásaira. Uj „veszélyjelző" tábla K O §11 Rí C111 íí 1* Ferter János rajza A kamarák joga Kállai János / ,smeretes a közmondás: A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Nos, e drámai felütés után fordítsuk enyhébbre, egyszersmind konkrétabbra a szót! Történt, hogy megyénk egyetlen élelmiszeri- pari szakképző intézménye — a nyíregyházi ELIP — pályaválasztási napokat rendezett. Az igazgató, mint jó gazdához illik, beszámolt minden, az iskolára nézve kedvező dologról; jelesül: a mestervizsgára előkészítő kurzusok szeiyezési munkálatairól. Eszemcsere közben, talán pontatlan fogalmazás, illetve félreértés miatt, olyasmi is elhangzott, miszerint: a vizsgáztatás Jogát az ELIP megkapta. Am ez nem így van! Erre — ezt törvény írja elő—a gazdasági kamarák jogosultak. A szervezésben, az egzámen lefolytatásában, a megméretést előkészítő tanfolyamok lebonyolításában esetünket tekintve egyaránt a Megyei Kézműves Kamara az illetékes. A felkészítésre történő megbízás ügyében is. A jogszabály így rendelkezik; ezzel nincs mit vitázni. Nem is polemizál senki. Az ELIP elsőszámú vezetője szerényen tudomásunkra hozta: ők nem jogbitorlást követtek el, amikor aktívan közreműködtek abban, hogy a Megyei Kézműves Kamara a pék mestervizsgáztatás jogát megszerezze. Csupán javasolták a bizottságba delegálandókat, mivelhogy széles körű szakmai kapcsolataik alapján a megye összes sütőüzemének szakembergárdáját jól ismerik. Ez év júniusában a Magyar Pékek Ipartestületével együttműködési megállapodást kötöttek: amennyiben szűkebb pátriánkban a kamarák megkapják az egzamenatúra jogát, akkor az iskola vállalja a rá való felkészítést (elméletben, gyakorlatban). Vagyis: szimpatikus, megbízható, szakmailag autentikus közreműködőként ajánlkoztak. Hát, ez sült ki belőle. Ami nem buci, nem briós, még- csak nem is búrkifli. Sebaj, csak a pékmesterek ne valljanak kudarcot, se a bizottság előtt, de legkevésbé a kemence szájánál! □ Hl k *J *T*Ti
