Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
1996. november 18., hétfő HATTER Módosítás negyvenegyszer Mintegy 170 féle társadalmi viszony szabályozása van benne a helyi rendeletekben Sokszor kemény viták után születik döntés Szőke Judit felvétele Györke László Nyíregyháza-Buj-Ibrány (KM) — Sajnos nálunk a törvényhozás magas szinten (is) úgy történik, hogy miután hatályba helyezik, s nem válik be, akkor nyomban módosítják — mondta nemrég egy nyíregyházi előadáson dr. Kiss László professzor, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető tanára. Ha a parlament kapkod, vajon az önkormányzati jogalkotásban, azaz a helyei rendeletek, döntések meghozatalában nin- csenek-e az országoshoz hasonló elemek? Módosításdömping — Nincs olyan 1990 után hozott törvény — mondta dr. Kiss László —, amelyet egy éven belül nem módosítottak volna. Ez nem egy jogállam jogalkotási mechanizmusa. Évente 120 törvény, illetve törvénymódosítás születik, ami önmagában is abszurdum. Az önkormányzati jogalkotásban sok a tisztázatlan kérdés. Sokszor olyan kérdésben hoznak helyi rendeletet, amely tulajdonképpen nem az önkormányzat hatásköre, sokszor vagyunk a túlszabályozásnak is tanúi. Mintegy 170 féle társadalmi viszony szabályozása van benne az önkormányzati rendeletekben, de ezek között számos olyan is akad, amely nem ide tartozik, hanem például a polgárjogi, környezetvédelmi, vagy egyéb körbe. Előfordul, hogy az önkormányzat. pontosabban a jegyző, megbünteti azt, aki az erkélyről rázza ki a szőnyeget, de nem tud mit kezdeni azzal a vállalkozással, amely tonnaszám zúdítja a településre a kormot. Előfordul a selejt Az helyi közigazgatás szereplőinek tudomásul kell venniük, hogy az önkormányzatiság nem hatóságosdi, hanem szolgáltatás. Németországban például funkciója szerint védi saját állampolgárait. Ez az elem azonban a magyar jogalkotásban egyelőre nincs jelen. A hatályos önkormányzati rendeletek között számos olyan akadt, amelyet méltán lehet bakinak, sőt, selejtnek nevezni. Az egyik konkrét esetben például a térítési díjat a jegyző állapította meg, holott az a testület kompetenciája. Előfordult, hogy tiltó rendelkezésnél preambulumot írtak, holott az inkább az ünnepélyesebb jellegűek — mint például a helyi népszavazás, népi kezdeményezés, vagy díszpolgári cím adományozása stb. — esetében indokolt. Sok furcsaság van a rendelet kihirdetése, illetve hatályba lépése körül. Láttunk olyan rendeletet, amelynek alkalmazása és hatályba lépése között egy hónap különbség van! A legfeltűnőbb az a helyi jogszabály volt, amely nem kevesebb, mint negyvenegy módosításon ment át. Az is csemege, hogy az egyik helyi rendelet nem §-okból, hanem $-ok- ból állt. Vajon megyénk egy-egy településén hogyan folyik a helyi törvényalkotás? Mennyire van otthon a jogalkotásban például egy község önkormányzati képviselője? Búj on Podlovics Imrét — aki civilben pedagógus — kérdeztük a helyi sajátosságokról. — Múlt évben meglepően sok, összesen tizenhárom helyi rendeletet, illetve módosítást hozott a testület. Az anyagot jó előre, legalább öt nappal a testületi ülés előtt megkapjuk, van időnk áttanulmányozni, a nem egészen világos pontokra rákérdezni. Általában azokban a témákban alakul ki heves vita, ahol pénzről van szó. A költségvetéssel kapcsolatos vita mindig heves, mert rendszerint kevés a pénz. Akkor is kemény a vita, ha a település jövőjét befolyásoló kérdésben kell döntést hozni. Ilyen volt például nemrég az Buj-Ibrány összekötő út vitája. Az ellenzők között voltak, akik azt mondták: kell út, de nem oda. ahová tervezzük. A másik ellenérv a kételkedőké volt, akik nem hitték, hogy az önerőt, amely ebben az esetben mindössze 20 százaléka volt a bekerülési költségnek, elő tud- juk-e teremteni. Az út azóta már megépült, a lakosság többségének örömére. Felelősségvállalás — Emlékezetes volt az a februári eset, amikor az egyik külterületi tanyáról elkóborolt egy farkas, amelyről nem is tudtunk. Be kellett tehát építeni a köztisztasági rendeletbe külön pontként — az ebrendelettől elkülönítve — a vadállatok tartásáról szóló rendeletet, melynek lényege, hogy azokat csak az önkormányzat engedélyével, megfelelő tartási és biztonsági, állategészségügyi feltételek mellett lehet. — Sajnos előfordul, hogy egy-egy képviselő kibújik a felelősségvállalás alól, amikor fontos kérdésben kell dönteni: vagy tartózkodik, vagy meg sem jelenik az ülésen. Szerintem aki közszereplést vállal, annak a döntéshozatal felelősségét is vállalnia kell. — Egy-egy rendelet tervezete mielőtt a testület elé kerülne. az illetékes bizottságban megvitatják — mondja Gosz- tonyi Tibor, az ibrányi önkormányzat képviselője. —- A'tes“ tület elé az a változat kerül, amelyet a bizottságban már elfogadtak. Persze, bármennyire is jól előkészített egy-egy rendelettervezet, alakulhatnak ki heves viták. Jómagam az oktatási és kulturális bizottságnak vagyok a tagja, s bizony előfordult már, hogy a költségvetés vitája után keserű szájízzel álltam fel. De be kellett látnom, hogy a pénzszűke miatt kevesebb jut a kultúrának is. Azt is el kell fogadni, ha sokszor nem is esik jól, hogy a polgármesternek, a jegyzőnek és a testületnek az egész város érdekeit kell szem előtt tartania. Törő István tárcája F erit megverték. Csak úgy az esti utcán egy kapualjban. Azért, mert pénze volt. Legalábbis azt hitték azok, akik elpáholták, majd leütötték. A léptüket is hallotta még, ahogy elfutottak. De kiáltani nem tudott. Sajgóit a feje, meg az egész teste. A lába is alig engedelmeskedett. Kinek kiabáljon? Úgysem törődik vele senki. Hova is menjen? Hát a kocsmába. Eddig is ott volt. Még talán megismerik. Különben is ma ő fizetett két cimborájának. Ezek azt hitték tele van dohánnyal. Pedig most jött össze az a kis mellékes. Az asszony nem is tudott róla. Jobb is. mert most hogy számolna el vele?! Körbenézte magát az utcalámpa alatt. Elimbolygott a kocsmaajtóig, majd be lökte. A szokásos hangoskodást túlharsogta fejzúgása. Mintha senki sem figyelt volna rá. Ha megjött, megjött. Isten éltesse. Még az sem tűnt fel, hogy vérzik a feje. Biztosan Hírnév többet ivott, beverte valahová. Most visszajött, hogy vigasztalja magát, rátölteni a nagy ijedtségre. Kutyaharapást szőrivel, a sebek hamar begyógyulnak, a törések összeforrnak. Csak a főnök nézett rá egy kicsit furcsábban. — Sok volt? Nem akartam szólni, de olyan vidám voltál, meg a cimborák is... — Hagyd! Elvertek, leütöttek, mint egy rühes kutyát! — Kik merészelték ezt tenni? — kacsintott a főnök az asztalnál ülő törzstagokra. —Ha én azt tudnám. Csak a léptüket hallottam. Legalább ketten voltak. A főnök gyorsan töltött neki egy hosszúlépést. — Hallatlan! Hogy mik történnek. Öblítsd le gyorsan! — Nem tudom kifizetni. Elvitték a pénzemet is, meg az irataimat. Hol a telefon, hívom a rendőröket... — Azzal ráérsz. Idd meg előbb! Most az én vendégem vagy. Méghogy rendőrség?! Mit akar ez a szarjankó? Berúgott, keményebb volt a villanyoszlop, mint a kobakja. A céklaorrú a sarokból odaszólt. — Nem úgy volt az, mint a cigány száz farkasa? Aztán elmesélte a történetet az ötvenről, húszról, ötről, meg a zörgő nádról, ahogy a cigány lejjebb adta. Ezek mulatnak, rajta mulatnak. Feri végül hallgatni látszott a jó szóra. A többiek is biztatták, hogy igya meg már azt a hosszúlépést, ha a főnök ilyen jószívű. Végül csak legurgulázta oda a korábbiakhoz. A főnök kitett magáért. Újra megtöltötte a poharát. —Eredj mosd meg magad! Aztán siess, mert vár a fröcs- csöd! A hideg csapvíz észre térítette, de a fejmohogás csak nem múlt el. Most már egyre élesebben hasított bele. Mintha a fakopáncs kemény csőrével verdesné az agyát. — No, látod milyen szép vagy? — mosolygott rá a főnök. Most idd meg a fröccsödet, nehogy megmelegedjen! Feri már két főnököt is látott, meg kétfröccsöt. Variált is, hogy melyiket igya meg. Végül úgy döntött, csak az egyiket. — Rosszul vagyok — eresztette el. Azt hitte, hogy kiabál, pedig oly elhaló volt a hangja, hogy talán senki sem hallotta. —Menj haza öreg!—hallotta mindenünnen a biztatást. — Elég volt mára. Majd legközelebb. Ez kész, beszélni sem tud. Alaposan feltöltött.. . M ennyi rokonszenves tekintetet látott, sok együttérzőt. A főnök maga segítette ki az ajtón, csak menjen már kifelé. Még elrontja a hírnevet, meg rendőrt akar hívni. A fene egye meg a sok iszákosát...! Feri pedig érezte, hogy a lépcső után is csak a súlytalanságban lépked. Siker vagy kudarc?' Nagy István Attila M inden bizonnyal igaz, hogy felfokozott várakozással tekintettünk a jubileumi Ki mit tud? szombati döntője elé. Négy versenyzőnk jutott a legutolsó fordulóba, ahol már az volt a tét, hogy ki kapja meg a repülőjegyet Mexicóba. Akik végigdrukkolták a hosszú döntőt, igazolhatják: csaknem az egész mezőny tehetséges fiatalokból állt, akik ismét megmutatták a mai nemzedék sokarcúságát, hitét, lelkesedését, sokat akaró lendületét. Megmutatták, hogy a mai pénzszűke világban is lehet, érdemes dolgozni, próbálni heteken, hónapokon át. S az is kiderült, hogy vannak a háttérben támogatók: intézmények, cégek, önkormányzatok, akik s amelyek — erejükhöz mérten — megkeresik a lehetőséget a túlélésre. Mert pótolhatatlan veszteség érne mindnyájunkat, ha nem lennének, akik mai meséket gyűjtenének, akik nem kutatnák fel a ma is élő tánclépéseket. Felesleges fényűzés lenne a vers, ahogyan Magyar ugrócsoport Ferter János rajza annak idején Tóth Árpád szomorúan írta. Csakhát. Négy versenyzőnk jutott a döntőbe. Legalább három első helyezést vártunk. Nem lett egy sem. Csalódottak vagyunk. Keressük a magyarázatot (mindegyik esetben van ilyen is), egy kicsit talán azt is érezzük: túlságosan sok volt ez a négy döntős Sza- bolcs-Szatmár-Ber égből. Meg aztán megint „nyomnak” bennünket. Pedig hát erről nincs szó. Igaz, a hírek szerint sok minden eldől már előre, hiszen sokféle szempontnak kell megfelelniük a győzteseknek. A lényeg azonban nem ez. Van- e okunk szomorkodni, dü- höngeni, kevésbé szeretni Horváth Kálmán versmondót, a ZIG Singerst, a Nyírség Táncegyüttest és a H. 40 rockegyüttest most, a második hely után, mint a döntő előtt? Vajon ez a mostani nagyszerű eredmény már nem is kell? Dehogynem. Mert az elmúlt hetekben mégis tapsolt az egész ország a mi fiataljainknak is, akik megmutatták, hogy érdemes, tetterős emberek lakják ezt a vidéket. ^^222E3Hf Egyensúlyban Nyéki Zsolt A magyar gazdaság külső egyensúlyi helyzete drámai módon javult az elmúlt évben —mondta Akar László, a PM politikai államtitkára Nyíregyházán, ahol a napokban tartotta országos összejövetelét a Baloldali Önkormányzatok Közössége. A hír, ráadásul az igen jó hír mégsem csalt önfeledt mosolyt a hallgatóság arcára, annak ellenére, hogy az államtitkár tényekkel is igyekezett alátámasztani állítását. A kimutatások szerint a fizetési mérleg hiánya a GDP 4,5 százalékára esett vissza, az állam- háztartás 4 százalékos deficitje kevesebb, mint fele a ’94. évinek, a nettó állam- adósság 14 milliárd dollár, ez pedig már egy átlagos évi exportbevétellel egyenértékű tétel. Az arcok mégsem árulkodtak elégedettségről, aminek talán az a magyarázata: megszoktuk, a drámai jelzőt eddig minden esetben a romlás, a hanyatlás adatsorai követték, éppen ezért az elmúlt évek óvatossá, már-már szkeptikussá tették a polgárokat, s ez a tény független a vallott nézetek milyenségétől. A társadalom politikai csömörét ékesen bizonyítják a közvélemény-kutatók, jelezve: az emberek többsége bárki előtt szívesen megemeli a kalapot, aki az életét végre jobbá teszi. Az államtitkár elismerte: míg a fejlett világ elégedetten nyugtázza a makrogazdasági mutatókata magyar társadalmi közérzet nem tükrözi e nézeteket. Ezt a feszültséget szeretné enyhíteni a kormány, amikor jövőre szociálpolitikai indíttatású intézkedéseket is ígér: a nyugdíjak 19,5 százalékos emelését vagy a foglalkoztatási gondokon enyhítő, beruházásbarát politika erősítését. Valós problémák kezeléséről van szó, ám a négyéves parlamenti ciklusok menetrendjét ismerő polgárnak van egy kis „dé- já vu” érzése: választások közeledtével sokan szeretnék egy közel hárommilliós szavazótábor szívébe lopni magukat. Wiripiiit! Kelet-Magyarorszag 31
