Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

amelyeket az új politikai hatalom sem tudott megoldani. A spontán priva­tizáció következtében iszonyatos va­gyonok kezdtek felhalmozódni egye­sek kezében. Nem a szakmai teljesít­mény, hanem a kapcsolati tőke, az in­formáció lett a mérce. Bekövetkezett, amire senki sem szá­mított: a tömeges és folyamatos elsze­gényedés. Teljes a perspektívátlanság, a negyven-ötven éves korban munka- nélkülivé vált embereknek semmi esé­lyük, hogy munkát találjanak a nyug­díjkorhatárig. Ma egy gyerek életút­ja eldől ott, hogy hová születik, az­tán jön egyik oldalon a kiszolgálta­tottság, a másikon a felismerés: a gaz­dagodás érdekében minden szabályt meg lehet szegni, csak észre ne vegyék. Egy hete arra kértem választ négy értelmiségitől: ilyennek képzelte-e a demokráciát. Nem tragédia a rend­szerváltozás után hat évvel, hogy egyi­kük sem válaszolt igennel? Nem fúr- csa, hogy ha voltak is elmarasztaló mondatok a szocialista demokráciá­nak kinevezett ideológiáról, koránt­sem érte annyi bírálat, mint amennyi kritikát napjaink demokráciája kapott. És mit tesz ez ellen a rossz hangu­latot szülő állapot ellen a politikai elit? Semmit. Évek óta képtelen meg­szülni a politikát és a gazdaságot ket­téválasztó összeférhetetlenségi tör­vényt, aztán „elcsodálkozik”, hogy a pénzért vívott párbajban Tocsik- ügyek rajzolódnak fel a kiüresedett páston, s bár hét éve mindenki tud­ja, hogy a Sárközi-féle társasági tör­vény tárja szélesre az állami vagyon kilopásának lehetőségét, egyik párt sem akarja megváltoztatni, hogy zár­hatóvá tegye rajta a kiskaput. Ezért lesz a leszámolás színtere fé­nyes nappal az utca. Balogh József MAGÁNVÉLEMÉNY Leszámolás Az életminőség javítása Beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel, a Tudományos Akadémia alelnökével Az alvilág egyik alvezérének köz­vetlen barátját és végrehajtóját fej­be lőtték, magya­rul kivégezték. A feltételezés: tőr­be csalták, s le­számoltak vele. ízlelgetem a kifejezést: leszá­molás, s eltöprengek, mennyi jelen­tése is van e szónak. Mert, ahogy Ptisz­tással elbántak, az csak egy a sok kö­zül. Valaki a rá bízott pénzzel számol el, valaki lemond valamiről, s van aki reménytelennek találja a helyzetét. Biztosan van több is, de ma ez az a jelentés, amit legtöbben átélünk. Le­számolunk azzal, hogy győztesen ke­rülünk ki abból a helyzetből, ami­ben vagyunk, s amit egy szűk réteg oly jól meglovagolt, de még azzal is, hogy ha nekünk már nem, unokáink­nak majd csak jobb lesz. Bihari Mihály szociológus, a veze­tő kormánypárt ideológusa mondta néhány napja: a tervgazdaság lebon­tása olyan problémákat teremtett, AKTUÁLIS INTERJÚNK Vizi E. Szilveszter: A szellemi tőkét tekintve ez az ország még gazdag, ez az egyetlen nyersanyagunk Nagy Gábor (ISB) felvétele O Ez a terminológia már egyfajta fel­készülés a Bokros- és a Horn-kormány- féle gondolkodással szemben... Ahogy lá­tom, Önök már nem a humánum oldalá­ról közelítenek, hanem közgazdasági ter­minológiával. — Jól látja. Ez már egy egészen más megközelítés. Miként az is, hogy hetven- milliárd forint az alkoholjövedék, az adó­bevétel, kb. ennyi „hasznunk van” a dohány­ból. De a kár sokkal nagyobb. Összkor- mányzati intézkedéssorozatra lesz szükség, ha meg akarjuk állítani a lakosság egész­ségi állapotának szörnyű romlását. □ A törvény alapján az Akadémiának milyen jogosítványai vannak? — Az Akadémia az ország stratégiai kér­déseiben fölemelheti a szavát. Elmondhat­ja, hogy miként gondolja. Sőt nemcsak el­mondhatja, hanem kötelessége is. □ Emlékszem, 1989 előtt az Akadémia elég sokszor elmondta álláspontját. Pél­dául Bős-Nagymaros-ügyben. De a politi­kusok semmibe se vették a tudományos­ság legjelesebbjeinek a. véleményét. Remél­hető-e, hogy ma másként leszí mm ............... .................................. ** A szürkeállomány, az emberi agy adja mindennek ______az igazi értékét. yy — Van azért pozitív példa is. 1956 meg­ítélésének változása tulajdonképpen egy akadémiai bizottság munkájának köszön­hető. A kormányzatnak — akarta, nem akarta — tudomásul kellett ezt vennie. S ez elindított valamit. Igenis egy nagyon jó példa arra, hogy az Akadémia tud olyat mondani, ami nemcsak a kormányzat, de a társadalom cselekvését is megindítja. □ A Horn-kormányzat elmúlt két esz­tendejének története nem a tudomány, az □ Mikor készül el, s milyen formában ez a kutatási program? — Jövő évre elkészülnek a javaslatok, s akkor — ha a kormány ezt érdemesnek ta­lálja — hasznosíthatja. □ Ha „beleillik” a kormánykoalíciós pártok politikájába... — A parlamenti demokráciának az az egyik eleme, hogy mindenki pártpolitikai alapon áll. Még a gazdasági döntések so­rán is. Ez a tragédia. Ezért tartunk itt. Ang­liában, Amerikában szakértő bizottságok döntenek. ö De hát azokban is pártpolitikusok vannak. — Ám a polgári demokráciákban, ahol igazi kapitalizmus van, ott nem a rossz tanácsadókat gyűjtik össze. Mert nem az a cél, hogy tönkretegyenek egy országot. □ Nyilván nem feltételezi, hogy most itt Magyarországon bárki erre törekedne. — Persze hogy nem. De párthűség és párthovatarozások alapján gyakran sajnos, ilyenek vannak többségében a tanácsadók között. Az igazi polgári demokráciákban éppen ezért a pártok politikai érdekmezs­gyéitől független emberek adják a tanácsot — a mindenkori kormánynak. Az Akadémia feladata a hosszú távú gon­dolkodás, márpedig ma Magyarországon a társadalom életminőségi mutatói kriti­kán aluliak. A Magyar Tudományos Aka­démia orvosi osztályának legutóbbi ülésén ismertette Vizi E. Szilveszter A lakosság életminőségének javítása című kutatási programot. Ezt követően kértük meg az MTA alelnökét, hogy a program részlete­iről beszélgessünk. — Az 1994-es akadémiai törvény értel­mében az ország stratégiai érdeke­it szolgáló kérdésekben a Magyar Tudományos Akadémiának állást kell foglalnia, s a világ tudomá­nyának állásával szinkronban ta­nácsot is kell adnia a mindenkori kormánynak — szögezte le Vizi E. Szilveszter. — A Magyar Tudomá­nyos Akadémia véleménye szerint a hazai lakosság egészségi állapo­ta az egyik legrosszabb az európai országok között. Az EK-tagokhoz viszonyítva tíz évvel alacsonyabb az életkor Magyarországon. A fér­fiaknál 65,3 év, a nőknél 74,5 év. A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó közleménye szerint a magyar lakosság természetes fo­gyása 3,8 ezrelék. Már júliusban 22 ezerrel kevesebben éltek Ma­gyarországon, mint az év elején. Még tragikuusabb adat, hogy az aktiv korosztályban (19 és 54 év közöttiek) főleg a férfiak körében nőtt a korai halálozások, illetve a rokkant nyugdíjasok száma. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék elő­állítóinak a létszáma megfogyatkozóban van. □ Milyen szerepet vállalhat ebben a hely­zetben az Akadémia? — Az Akadémia feladata a hosszú távú gondolkodás. Márpedig ezekből az ada­tokból azt következtethetjük, hogy 10-15 év múlva az elöregedő lakosságot nem lesz, aki eltartsa. Ez egy tragikus helyzet, amin feltétlenül változtatni kell. De sorolhatnám, hogy az egészségi állapot mellett igen rosszak a környezeti tényezők, egészség­telen a táplálkozás, helytelen a életmód. Az egészségre nevelés szinte teljességgel hi- ányik az oktatási rendszerünkből. S még van egy drámai adat: az alkoholos máj be­tegség és a májzsugorban meghaltak szá­ma az elmúlt 15 évben nálunk a nyolc­szorosára növekedett. Ebben az elsők va­gyunk az egész világon. □ Ehhez hasonló adatokról már igen régóta beszélünk. Mit tehet az Akadémia? — A Magyar Tudományos Akadémia a lakosság életminőségének javítása érdeké­ben egy komplex programot dolgoz ki. Eb­be beletartoznának orvosbiológiai vizsgá­lódások, olyan agrárbiológiai kutatások, amelyek jó minőségű, egészséges, s arány­lag olcsó élelmiszerek előállításához vezet­nének. S beletartoznak az ökológiai és bi­ológiai kutatások, amelyek elősegítik az egészségre ártalmas környezeti hatásoknak a kivédését. Ez tehát egy komplex kutatá­si program lesz, melynek végén alternatív megoldásokat szeretnénk letenni a kor­mány asztalára. □ Az életminőség javításáról ily komplex megközelítésben nem sokat hallottunk még. — Márpedig a polgári demokráciák jel­lemzője, hogy az élettudományokra a leg­többet költenek. Az életminőség egy társa­dalom számára a legfontosabb, hiszen nemcsak egy ország jelenére, de a jövőre is kihatással van. Nálunk a rohanó időben ebben a izgalmaktól telített világban se az állampolgár, se a kormányzat erre nem fi­gyel oda! Pedig a munkaerő újratermelé­séről van szó. Egy ország működőképes­ségének a fenntartásához ez a legfontosabb eszköze. alapkutatás, az innováció megbecsülésének a korszaka. Mintha... — Nem mintha! Igenis drámai a vissza­esés. Az utolsók között negyvenhetedikek vagyunk. A GDP 1,5 százalékáról 0,6 szá­zalékára csökkent a kutatásfejlesztés része­sedése. Ez súlyos akadálya lesz annak hogy Magyarország föl tudjon nőni a fejlett or­szágokhoz. Száz évvel ezelőtti ez a gondol­kodásmód, amikor a fizikai munkaerő ad­ta egy termék értékének a 80 százalékát. Ma ebben 80 százalék szellemi tőke van. Tehát a szürkeállomány, az emberi agy ad­ja mindennek az igazi értékét. £3 Az akadémiai törvény felszó­lítja Önöket, hogy mondják el a véleményüket. De vajon ilyen ál­datlan körülmények között való­ban lépést lehet tartani a legmo­dernebb tudományokkal? — Az Akadémia nehéz helyzet­ben van. Az intézményhálózat, amelyben roppant erős szellemi tőke és műszerezettség koncent­rálódott tragikus helyzetbe került. Pedig a szellemi tőkét tekintve ez az ország még gazdag, ez az egyet­len nyersanyagunk. Ha viszont ezt nem használjuk úgy, ahogy kellene, akkor nem úgy fogunk Európához csatlakozni, mint egyenrangú társ, hanem esetleg mint egy bedolgozó. A példák is azt igazolják, hogy ma azok az országok vannak ott a világ él­vonalában, akik invesztáltak az oktatásba, a kutatásba. Az Euró­pához való csatlakozás egyik alapkérdésének tartom az oktatá­si rendszerünk fejlesztését, a ku­tatás és a technológiafejlesztés támogatását. □ Milyen a kontaktusuk a kormánnyal? — A kabinet 1996. július 16-án megje­lentetett egy határozatot a kormány és az Akadémia együttműködéséről. Ez megte­remti a kereteit annak, hogy az általunk kidolgozott javaslatokat figyelembe vegye, ígéret van arra is, hogy a kutatásfejlesztés­re fordított pénz növekedni fog. ” Ahol igazi kapitalizmus van, ott nem a rossz tanácsadókat gyűjtik össze. 7 Alternatív megoldásokat szeretnénk letenni a kormány asztalára. yy Dombrovszky Adóm

Next

/
Oldalképek
Tartalom